Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-02 / 274. szám

2 BfiK£8V%6Y%! löZLflirf Békéscsaba, 1928 december 2 különbözetet. Majd szemléltető mó­don, tanulságos grafikonokkal mu­tatta a gépek teljesítőképességének rohamos emelkedését, az üzemi kiadások feltűnő csökkenésével egyidejűen. A tanulságos és mindvégig ér­dekes előadás után a képviselő­testület tagjai a polgármesterrel az élen — Nigrinyi igazgató vezeté­sével — megtekintették az egész villanytelepet. A látogatók elcso­dálkozva szemlélték a telep nagy­szerű, teljesen modern és példát­lan rendben tartott gép- és kazán­házait és a legteljesebb elismerés hangján emlékeztek meg a villa­mosmü pompás, haladott felsze­reltségéről, amelyhez hasonlót a magyar vidék városaiban jóformán sehol sem lehet találni. A képviselőtestület tagjai ezután megtekintették üzemben az uj gőz­turbinát és nagy elismeréssel szem­lélték a roppant gépmonstrum pom­pás, tökéletes működését. A szemleut befejezése után a látogatókat a villamosmü villás­reggelire látta vendégül. A kedé­lyes tizórai alkalmából Berthóty István dr. polgármester meleg sza­vakkal köszöntötte fel a villanyte­lep valamennyi tisztviselőjét és munkását, akik a telep nagyarányú fejlettségét tudásukkal és szorgal­mukkal lehetővé tették. Tavasszal: éhínség? Mindig több felől hallani és pe­dig olyanoktól, akik hivatásuknál fogva foglalkoznak minden réte­gében a néppel, a mi népünkkel ; ők mondják, hogy tavasszal éh­ínség lesz. Még áldott emlékű Dérczy Fe­renc, aki nagybérlő volt már 1849 óta Kondoroson és a köz­ségnek 25 éven át birája. de 50 éven át állandóan jóltevője, aki­hez mindenki őszinte bizalommal fordult szükségében, ő mondotta az idők folyamán keletkező gon­dokról beszélgetve : Nem volna itt baj, kedves öcsém, soha, ha a kukoricatermés sikerül. Itt az a fő: a kukorica. A szegény ember kapja harmadosként. Ha terem neki, el is adhat belőle, mindjárt a töréskor, vehet malacot, meg­hizlalhatja ; leöli és van zsir, sza­lonna és kitelel a család szépen. A buza bár legértékesebb valami itt az Alföldön is, a szegény em­bernek nem jelent annyit, mint a kukorica. Többnyire ugy van, hogy olyankor buza is volt amennyi annyi, mikor jó a kukoricatermes. De hiába van jó termés a búzá­ban, ha kukorica nincs, akkor félő, hogy a tavaszi inség zörget a szegény ember ajtaján. A búzá­ból a kenyérnek valót megkereste. Eladni abból nem szokott, vagy csak keveset; az eladás a nagy és nagyobb birtokosok élménye. Egy rossz esztendőt — a kuko­ricára értve — még elbir az Al­földnek békésmegyei népe, de kettőt egymásután nagy meg­próbáltatásnak tartja. Most pedig az van . a második rossz termés a kukoricában. Milyen aggódás volt, a csodás gazdagságú buzagyüj­téskor, hogy hát a kukoricára eső kéne 1 Ugyan ez az óhajtás foko­zódott a nyár haladásával; a leg­magasabb fokig jutott a cséplés folyamán. Hiába ! Nincs eső. Ami volt is itt-ott, ugy mondták, hogy nem használt. Szóval az nem látszott, még most a XX. század­ban sem beigazoltnak. hogy az ember jól tudná intézni az eső ügyeket, vagy hát az időjárást. A nyár igy maradt emlékezetes. Olyan szépen indult a második félévi gazdasági szakasz, hogy tel­jes volt a jóreménység egy áldott esztendő iránt. Azután egyre hal­ványult a reménység, jött az Ín­ségnek fenyegető képe és íme el­tűnt a magyar öröm, hogy áldott jó esztendő az, amelyikben imád­kozunk Nagymagyarországért. . . Aki megfordul a nép között, ott már tapasztalhatja a nincstelensé­get. Gyorsan fogy minden és nincs miből megszerezni a télire valót: ruhát, tüzelőt, káposztát, hizót: miből ? Hiszen a végrehajtó lefog­lalta azt, ami valamelyes értéket képviselt: állami, községi, egyházi adó 1 Az árverés mindenfelé ki van tűzve. Halasztást kér a sze­gény zaklatott ember, de meddig ? Mit remél, mit vár, miből gon­dolja megfizetni a restanciákat ? Igaza volna az oláh őrnagynak, aki a kivonuláskor sajnálatának adott kifejezést, hogy hát „na­gyon sajnálok magukat tisztelendur, mert nem tudom, hogy fognak megélni 1" „Ne tessék sajnálni, csak tessék kimenni. Az Isten velünk marad. Ahol van kenyér és yan sza­lonna, ott a halál nem az „éh­ínség révén" szedi áldozatait," „De vas, meg a fa, meg a só 1" mondja ő. „A kenyér és a sza­lonna előtt ezek is kapitulálnak." Csakhogy lám, most ezekben is szükséget látunk. Igy azután csök­ken a bizodalmunk... Ha van valami lehető munka: állami, vármegyei, községi, most előkészíteni áldott dolog. Már maga a kilátás is enyhíti az Ínséget, könnyebbíti a tűrést. Hiszen hogy az ember sokat elbir, azt beiga­zolta a világháborúban. Akkor is az volt az inség enyhítője, hogy egyszer csak vége lesz. Igaz, hogy ilyen végre nem gondolt a vitéz­ség dolgában mindenek fölé emel­kedő dicsőséges magyar hadsereg. Ezt is el kell bírnunk. A reménykedő munkásnép várja a vasútépítést is. Kell ez a vasút, nagyon kell, mert ez is — leg­alább is hisszük — közelebb hozza a jólétet és távolabb tartja tőlünk a rettegett ínséget. . . Keviczky László H békésmegyei buzaértékesitést ujabb súlyos sérelem érte Az Olaszország felé irányuló export 40 százalékos tarifakedvezményének gazdáink nem vehetik hasznát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Amikor az ország gazdasági körei­ben kizárólag az exportkérdésről tárgyalnak, amikor a gazdaérde­keltség a kereskedelemmel kezet fog, hogy mindkét társadalmi osz­tály, illetőleg foglalkozási ág e kéz­fogás előnyeit kihasználhassa, ak­kor vajúdnak a hegyek és meg­születik a nevetséges egerecske. íme a Vasúti és Hajózási közlöny f. évi november 25-iki számában egy hirdetmény jelent meg, amely szerint a Gyékényesen és Mura­kereszturon át futó buzaküldemé­nyek cca 40 százalék fuvarenged­ben részesülnek. Vagy tudatlanság, vagy szem­fényvesztés lehet e rendelet szülő­anyja, avagy határozott tendencia nyilvánul meg ismét, ki tudja há­nyadszor a békés-, csanád- és csongrádi gazdatársadalom ellen. Illetékes helyen a vidéki gabona­kereskedők számtalanszor rámutat­tunk arra a visszás helyzetre, hogy Békés-, Csanád- és Csongrádme­gye ugy a kiszállításnál, mint az ipari és egyéb közszükségleti cik­kek behozatalánál a magas fuvar­díjtételek alkalmazásából kifolyó­lag, más termelőkkel szemben hát­térbe szorulnak és hátrányt is szen­vednek. Ma, amikor a csökkentett fuvardijtételek Olaszország felé már érvénybe léptek, Olaszországba gravitáló exportunk kifejlődéséről még egyáltalán nem lehet szó s a tiszavidéki buza még mindig itt fekszik, mert illetékes köreink a vasúti kedvezményeket helytelen relációkban alkalmazzák ! Ha ilyen kedvezmények, amilyenek Gyéké­nyes és Murakeresztur állomásokra adattak meg, Ausztria és Cseh­szlovákia határállomásaira enge­délyeztetnének, ugy búzaexportunk hatalmas kiugrást mutatna. Ugy látszik azonban, intéző köreink tü­relmi játékot provokálnak környé­künkkel 1 Exportszervezetek felállításáról olvasunk, amely exportszervezetek élére szobatudósokat kívánnak ál­lítani. Gróf Teleky és Varga Imre államtitkár urak azok a messiások, akik hivatva lesznek Magyarország terményfeleslege részére export­piacokat szerezni. Miért nem látják be végre a sok ankétezés és számos nagyhangú kijelentéssel szemben, hogy tény­leg lehet a kipróbált kereskedelem közreműködésével is kereskedel­met folytatni, miért nem gyakorol­ják egyszer ama őszinte megálla­pítást, hogy a magyar búzának nem Svájc és nem Olaszország az igazi piaca, hanem Ausztria és Csehszlovákia és miért akarja Gömbös Gyula az exportőröket márkázni ? Én azt hiszem, hogy ha a sok „miért" őszinte felelethez jutna, akkor intéző köreink lenné­nek legjobban megijedve attól, hogy a búzát mégis lehet expor­tálni! S. I. t if» A • • rr • r IISSZI (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hetek óta készülődött a békés­csabai Szociális Misszió Társulat szokásos előadására, melyet éven­ként a szegény gyermekek kará­csonyi segélyezése, felruházása ja­vára szokott rendezni. A Szociális Misszió derék hölgyei, élükön a fáradhatatlan dr. Berényi Antalné­val ezúttal is olyan nagyszabású attrakcióval léptek a közönség elé, amely becsületére vállna akármely hivatásos társulatnak is. Mindenek előtt nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy höl­gyeink honnan vették azt a nagy­szerű érzéket, amellyel pompásan rátalálnak azokra az eszközökre, melyekkel a legelsőrangu színpadi hatások érhetők el. A programon szereplő valamennyi szám a ked­ves, bájos szereplőktől eltekintve is rendkívül szórakoztató. A szom­bat esti ifjúsági előadás nagy sikere után csak még nagyobbat hozhat a vasárnapi előadás, mert hiszen a felnőttek még jobban megértik és méltányolják az előadásnak ugy belső tartalmát, mint külső ragyogását. Méltán jutalmazta hatalmas taps Kovácsik Rózsika kedvesen elmon­dott prológját, Koperecz Juliska bájos szavalatát. Az egészségügyi rovatban felvonuló drága kis ba­bák — kik között akadt egy-egy pityergő is — feledhetetlenül ked­ves benyomást keltettek. A tárca rovatban Nagy Cirok Gabriella nemcsak bájos jelenség volt, ha­nem tökéletes színésznő is és bi­zony nem bánnánk, ha színtársu­latunknak hozzá hasonló tagjai lennének. Partnere dr. Leinzinger László is jól átérezte érdekes sze­repét. Igen kedvesen mondott taná­csokat az asszonyoknak és leá­nyoknak Rick Henrikné, aki a nők viharos tapsa mellett a férfiak tapsát valószínűleg csak bájos színpadi megjelenésével érdemelte ki. Hivatott előadó Muntyán Iza­bella. Az ember ennek a szép leánynak csilingelő hangját akár órákig is elhallgatta volna. A színjáték, szavalás, előadás után egyszerre beröppen a szín­padra tökéletesen formált lágy mozdulatokkal a bájos Feldl Edit s a tánca után felviharzó tapsor­kánt bizony megirigyelhette volna akárhány primaballerina. Dr. Don­ner Lászlónénak a szivekbe csen­dülő hangján előadott három pom­pás kis dala után dr. Zahorán Mátyásné mondotta el gyönyörű szavait, majd Schwézner Klári kecses alakja jelenik meg a szín­padon és minden elfogultság nél­kül beszél olyan készséggel, mint akárcsak egy kitűnő művésznő. Ezután következett a hirdetési rovat bájos gyermekszereplőivel és sok-sok mulatságos jelenetével. Itt Dzurik Ica mindenttudó Katija ara­tott óriási sikert s alig maradt mö­götte a dobos Láng Imre is. Nagy derültséget keltett az Ovomaltint személyesítő két drága kis farkas kölyök, Susánszky Jancsi és Schrankó Pisti. A kis öregek meg­unták az álldogálást, mire cserké­szes egyszerűséggel szépen le­léptek a plakátról és leültek. Bájo­sak, ügyesek voltak valamennyien, de mégis külön kell megemlékez­nünk Romváry Jancsiról, Máthé Bözsikéről, Szőlőssy Sáriról, Sán­dor Laciról, Vince Sándorról, Rom­váry Olgáról. Kautz Babáról, Rom­váry Iliről, Kiiment Paliról, Krupi­cer Laciról. Sommer Blankáról és Kvasz Pistiről. Seressné Erdős Paula konferálta be a divaiképeket. Mig a divat­bemutató tartott csupa ragyogás volt a színpad. A sok szép asszony,, leány ahogy egymásután felvonult, mozgott és táncolt, igazán feled­hetetlen látványosság volt. A vasárnapi előadás teljes mű­sorral megy, tehát azokkal a szá­mokkal is, melyek a szombati előadásból kimaradtak. Bizonyos, hogy a vasárnapi előadásnak is óriási sikere lesz. Tanácsülés A folyó évi november hó 30-án tartott ülésében a következő ügye­ket intézte el a városi tanács : Iparigazolványt kaptak: Fodor Pál csizmadia. Ábrahám János borbély, Schilinger Sándor kon­fekció, Izsákovicz Árpád női ruha­kereskedő iparra. A cipőszállitásra érkezett aján­latok közül Timkó János ajánlatát fogadta el. Építési engedélyt kapott Ondro­viczky József.

Next

/
Thumbnails
Contents