Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-07-27 / 169. szám

27 BÉKÍlSMEGYEX KÖZLÖM! Békéscsaba, 1928 julius 25 került megszerezni Fekete Gézának egy régebbi kéziratát s már a futólagos összehasonlítás alkalmával és megállaDiíották. hogy a marseillei levelet Fekete Géza irta, aki Jean Ohio néven belépett az afrikai idegen légióba. Pontos átvizsgáláskor kitűnt aztán, hogy Jean Ohio betűvetése az u'olsó hajszálig megegyezik Fekete Géza kezeirásával, amit a Fekete kézvonásainak ismerői összehasonlítás nélkül is, minden kétséget kizáró módon, nyomban konstatáltak. Fekete Géza, a sokat hánytatott gyógyszerész meghalt, de feltámadt, mint Jean Ohio s egy uj, kalandos regény izgalmas fejezetei felé rohanva sodródik tova a hajdani élettől, az alföldi magyar városban eltöltött hosszú évek örömben és kárhozatban gazdag emlékeitől. Az őrsvezető jelentőse a Csaba-cserkészek táborából Királyházi völgy, 1928. VII. 23. hétfő. Még élek ; én legalább is azt gondolom, mivel ma reggel is a sétorárokban ébredék. Fel akarok tápászkodni, de ezen törekvésem hiábavalónak bizonyult, mert valami súlyos test nehezedett reám. Sokóig erőlködtem, mig végre sikerült leráznom magamról az „édes" terhet (miközben teljesen tönkrement az orrom) s megnéztem az órát. Mintha bögöly csipett volna meg, ugy ugrottamifel s történetesen én volnék a kürtös, bele-» fújtam a nemes hangszerbe. A hang, mely előtört, valami borzalmas volt ugy, hogy az egész tábor népe kiugrott a sátrakból s kórusban könyörögtek, hogy mentsem meg őket a menyei élvezettől. £ kérésnek jómagam is szívesen tettem eleget. A délelőttről nem irok sokat. Reggeli torna s a mosakodás hamarosan megtörtént; a kis patak csobogásához a fogak vacogása s a dörmögés adta meg a kellő ritmust. Egyébként a délelőtt hamarosan eltelt a tábori tökéletesítésekkel (értsd alatta a légy csapdosást s a hangyáknak a hátakról való kölcsönös lefricskázósát). Ebéd után folytatluk a délelőtti programot s tovább heverésztünk. Közben ijedten rohan hozzám Zsuzsi (alias Fischer) s fülembe ordítja : „Jön a vadmacska." Elképzelhető a nagy rémület, melyet ez a kellemes u,hir okozott. Dugó (alias Szederkényi) feljebb húzván nadrágját s bátorságot vévén egy nagy dorong felragadásával, rögtön a tetthelyre sietett. Kis idő múlva visszajön s megelégedetten mondja, hogy a vadmacska elrepült. „Bizonyára pingvin volt" — mondja Zsuzsi — s ebben megnyugodtak. Laci bácsi vezetésével megnéztük mult évi táborozásunk helyét a Karna kies völgyében s amit láttunk, azt sohasem fogjuk elfelejteni. A kereszt, melyet még tavaly nyáron emeltünk a nagytábor emlékére, még most is áll s hirdeti a magyar cserkészek diadalát, még ez elhagyott vidéken is. Ott van a kis forrás is, mely oly gyakran ol* Fotócikkek Wénich Lajos drogériájában Békéscsaba, Szent ístván-tér 16. totta szomjunkat s a kis patak is hívogat, hogy fürödjünk meg vizében. De most nekünk más célunk van : felmenni a Szarvaskőre. Rögtön nekirugaszkodtunk „toronyiránt" s nagy szuszoqással kapaszkodtunk a magasba. Sokáig csörtettünk a hegy tetejére s midőn felértünk a tetőre, bosszankodva látjuk, hogy a Szarvaskő a másik hegyen van. Újra kellett kezdenünk az egész utat s most már dühösen vágtunk az erdőnek. Az ut valóban kitűnő volt; többet jártunk kézen, mint lábon s néha ugy csusztunk lefelé, mint a tőzsdei árfolyam a bessz idején. Gyakran megálltunk, illetve fennakadtunk egy egy fa törzsében s olyanokat fujtattunk, hogy a fák cs«knem hajladoztak. Végre felveraődtünk a tetőre s a gyönyörű kilátás pótolt minden fáradtságot. Amerre a 97em ellát, mindenfelé hatalmas erdővel borított hegyek emelkednek az ég felé s az erdők suttogása mintha kért volna bennünket, hogy ne hagyjuk testvéreiket idegen kézben, hanem készüljünk a nagy leszámolásra. Itt-ott titokzatos hangok kélnek; valószínűen az erdő beszél. Mi meghatódott szívvel bámuljuk a természet számtalan csodáját s az erőt, mely a hatalmas sziklákat egymásra halmozta. Már esteledett, midőn hazafelé beltagunk. Nagyon ünnepélyes hangulatban vagyunk ; a fiuk hall gatagon nézik a vidéket. Mit gondolhatnak? Bizonyosan azokra a még ennél a vidéknél is szebb hegyekre gondolnak, melyek most idegen iga alatt nyögnek, s ahol tilos a magyar szó, a magyar érzés. Ilyen hangulatban megyünk vissza a táborba; útközben énekelünk s régi kedvünk is vissza; tér, hiszen úgysem maradhat sokáig a bitorlók kezén a Tátra s a többi szép vidék. Vacsora után a tábortűz mellé ülünk s egymásután szállnak el a tiszta levegőben a szomorú s víg nóták. Majd elbeszélgetünk arról a sok igazság!alan8ágról, ami a magyar néppel történt. De felhangzik a régi, kedves dal: „Nem lesz mindenkor így!"... s mi reméljük. hogy a dal szava betelje sedik. Lassan lassan álmosak leszünk s n tábortűz is álmosan pislog. Felállunk, imádkozunk. Kérjük a Mindenhatót, hogy segilsen bennünket szent célunk elérésében. Elhangzik a takarodó s mi ólomra hajtjuk fejünket. Az ég kiderül s a csillagok kíváncsian pislognak az alvó táborra. Lámpám eleiszik s igy én is abba hagvom az írást s azzal a gondolattal fekszem le. hogy holnap friss erővel fogok megbirkózni a tábori élet minden örömével, bánatéval. Addig is: Jó munkát 1 Kovács Pál őrsvezető. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww******^ Valóságos tatárjárást jelent a Közönségre a „nyári szenzáció" fiz Ügynökök egész hada lepte el Békéscsabát és házrólházra járva gyűjtik a szépségverseny „önkénteseit" fi főügynök rágalmaz formán tulajdonképpen a közönség egymás nyakára szabadítja az ügynökök hadát. Ez a trükk, mert a megidott címre beállító ügynökök már névszerint keresik N. N. kisasszonyt, vagy X. Y. babucit, mint — ahogy ők mondják — elismert szép leányt, vagy gyermeket. Érthetetlen, hogy a hatósóstok a közönségnek ezt az egész tipikus és tolakodó mole^tálását, hogy engedhetik meg. Hiszen talán a védelemben inkább ez a közönség részesítendő, mint az ügynökök hada. Ha ezt az ügynökölést bórmelyik csabai kereskedő csinálná, az első órákban már rajta ütne a hatóság s igy máig is érthetetlen, hogy ez a tatárjárás hogy kerülhette el a hatóságok figyelmét. Valószínűleg csak ugy, hogy a közönség az ismert kényelemszeretet mia»t nem hívta fel rá a hatóság figyelmét. Reméljük azonban, hogy most már rövid uton fogja a polgárságot ezektől a molesztálásoktól megvédeni. Az ügynöki had feje Illy László ur tegnapi cikkemmel kapcsolatban rágalmazó nyilatkozatot adott le a Körösvidék tegnapi számában. Anélkül, hogy vele vitába szállanék, megéllapitom a következőket : Az ő amnesztiájával kapcsolatban nekem tulajdonított kitételek szemenszedett, rég?Imazó célzatú valótlanságok. A tényről bővebben majd a bíróság előtt nyilatkozom, ahova Illy László ellen rágalmazásért és kormányzósértésért a bűnvádi feljelentést megtettem. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tegnap bőven beszámoltunk a csabai „nyári szenzációról", melyet olyan nagy garral hirdetőt a Körösvidékben Ábrahám Béla fényképész. Cikkünkre most egyremásra kapjuk a panaszokat, melyek egybehangzóan azt a tényt fejezik ki, hogy a csabai „nyári szenzációnak" hirdetett baba- és hölgy fényképszépségverseny valóságos tatárjárás tortúráival ne hezedik a csabai társaságra. Az ügynökök egész hada lepte el a várost, mert most már nemcsak Illy és Váradv urnk ügynökölnek, hanem 10—12 ünynök, köztük nők is. Betolakodnak magánházakba és hosszú dikciókat vágnak ki a gyermek és hölgy szépségversenyről, melynek minden módon igyekeznek propagan dót csinálni. Persze hamarosan kitűnik, hogy nem is a szépségverseny a fonlos, hanem az, hogy ez ürügy alatt fényképmegrendelést teoyenek az agyonbeszélt felek. „Nem okvetlen szükséges a szépségversenyen részt venni — mondják az ügynökök — de miután a fényképész a szépségversenyre készíti a fényképeket azok ezúttal kivételesen művészi kivitel ben készülnek s igy azokkal együtt azoké is, akik most nem, csak később határoznák el magukat a szépségversenyben való részvételre." Megtörténik, hogy minden rábeszélés hiábavaló, akkor aztán egy pár olyan cimet kérnek, ahol leányok, vagy kis gyermekek vannak. A szegény agyongyötört fél csakhogy végre szabnduljon ad egy két cimet, ugy, hogy ilyenAmi a fogolytóborbeli román őrnaggyal kapcsolatos homályos, de éppen azért szintén rágalmazó célzatú megállapítást illeti, a csabai tisztek nagyon jól tudhatják annak lényegét, hogy azonban félreértésekre ne lehessen ok, röviden a következőket jelentem ki: Crajovai internáltságunk alatt a magyar katonai szolgálati szabályzat miatt összeütközés támadt a békésmegyei tartalékos tisztek és az ugyanott elhelyezett tényleges tisztek között. A tábor magyar parancsnoka, Lakatos alezredes nyilatkozatra szólította fel a tartalékos tiszteket abból a szempontból, hogy magukra nézve a magyar katonai szolgálati szabályzatot kötelezőnek elismerik e, vagy sem? A tartalékosok között a szabályzatot kötelezőnek elvedül én ismertem el, miért is Lakatos alezredes parancsára a tartalékos tisztek szállását el kellett hagynom. A román őrnegy, a tábor román parancsnoka, ekkor megtudván, hosy én szobrász vagyok, felajánlott a táborban részemre egy külön szobát, ahol dolgoznom is lehetett. Tekintetei arra, hogy a román őrnagy az egész téboiral meglepő humánusan bánt, amiért internált tisztiársaim őt kivétel nélkül nagyra is becsülték. Lakatos alezredes beleegyezésével a szobát elfogadtam s abban a tisztek hálája képen az őrnagy portréját megmintáztam. Teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Később ez a szoba volt a csabai látogatók gyülekező helye, valamint azoké a tárgyalásoké, melyek kiszabadításunkat célozták. A román őrnagy humánus bánásmódjának egyébként nem ez, hanem az volt az oka, hogy ő egyszerűen revanzsirozni akarta azt a jó bánásmódot, melyben neki a soproni fogolytáborban volt része. Miután a nyilatkozó a román őrnagyra vonatkozó kitétellel bizonyára nem ezt, hanem valami rám nézve megszégyenítő dolgot szeretett volna az olvasókkal elhitetni, annak bizonyítására is módja fog nyílni a bíróság előtt. Arról nem is beszélek, hogy hozzá teljesen hasonló informátorának erről jobb lett volna hallgatni, mert hiszen a román királyi pár látogatását még mindég nem feledték el egészen Békéscsabán. Filippinyi Sámuel. Fürdőlevél Gleichenbergbő! Gleichenberg, 1928. julius 24. Már 30 évvel ezelőtt írtam a Közlöny részére Gleichenbergből, azóta nem olvastam soha erről a gyönyörű gyógyfürdőről a Közlönyben. Most megragadom az alkalmat, ismét irok róla, nem mintha Gleichenbergnek reklámot akarnék csinálni, (erre szüksége nincsen) hanem azért, hogy az azóta előfordult változásokról referáljak. Tudva van, hogy Gleichenberg a magyarok kimondottan kedvelt tartózkodási helye 8 magyar látogatóinak száma ugy a múltban, mint jelengleg is 65, sőt 70-100% teszi. Bárhová, bármerre megyünk, mindenütt a magyar szó dominál. E téren semmi változás nem történt. De amíg ezelőtt Feldbach vasúti állomásról csak kocsin leheteti megközelíteni, ma már autó- és autóbuszjáratok nagy számban várják az érkezőket.