Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám
1928-09-30 / 222. szám
2 BÉKfiSMEGYEI KÖZIÖNI Békéscsaba, 1928 szeptember 23 de meg a lakók igényei is megnövekedtek azóta. Mindazonáltal azt hiszi, hogy ha a forgalmat felszabadítanák, feltétlenül olcsób bak lennének a lakások. Bosnyák Árpád dr. a háztulajdonosok képviseletében szólal fel. Szerinte a lakásforgalom kötöttsége kizárja az egészséges fejlődést és az érdekelt lakóknak alig egyharmad része élvezi előnyét, miután 2000 bérlakó közül mindössze 527 lakik kötöttforgalmu lakásban. A kormánynak éppen Békéscsaba szolgáltatja a kísérletre a legjobb alkalmat, mert Békéscsaba városnak falu, falunak pedig város. Rell Lajos dr. a KANSz nevében arra hivatkozik, hogy a köztisztviselők Békéscsabán szabadforgalom esetén katasztrófába helyzetbe jutnának, mert lakbérük a kötöttforgalom béreinek is alig 60% át teszi ki. A lakásforgalom felszabadítását a magasabb lak bérosztálybc sorozásnak kell megelőznie. Dríenyovszky János szintén a háztulajdonosok részéről szólal fel. Már csak azért is kívánatosnak tartja a szabadforgalmat, hogy ebbe a városba visszatérhessen a hagyományos béke. Zsíros András szerint a gabonaforgalom felszabadítása után senki sem halt éhen, épugy a lakásforgalom felszabadítása sem fog az utcára lökni senkit sem. Egyébként is sok a kiadó lakás. Meg keli szűnnie annak az állapotnak, hogy a kötött forgalmú 4 szobát bérlő lakó két szobát albérletbe adhasson horribilis árért. Berthóty István dr. polgármester ismerteti a város népesedési viszonyait. 1920-ban 44.830 lakosa volt a városnak, ezzel szemben 1928 ban 48 636 a lakosság száma. Nemcsak természetes szaporulat ez, hanem a nagy szám arra mutat, hogy sok a beköltözött. A lakásínségnek ez egyik legfőbb oka, valamint a kép'elen béreknek is. Mig 1917-ben egy 3—4 szobás lakásért 800—1100 koronát fizettek, addig ma ugyanezért 2200— 3C00 pengőt is követelnek. Felszabadítás esetén zökkenéstől fél. Mindazonáltal bizik a város lakosságéban s arra kéri a minisz teri biztost, hogy hozza a miniszter tudomására, hogy a forgalom felszabadítása előtt elrendelt magasabb iakbérosztáiyba sorozás sokat enyhítene a helyzeten. A Háztulajdonosok Országos Egyesületének képviselője meglehetősen ellenszenves módon ki pécéz egyes felszólalásokat és azokkal száll vitába. Könnyű dol gát felesleges volt személyeskedő megjegyzésekkel, hangulatkeltő szólamokkal cifráznia. Végeredményképen nem is mondott egyebet, mint amit már ezerszer olvastunk és hallottunk. Látva az aposztrofáltak felzúdulását, végül ő is kérte a felszabadítást, egybe kapcsolva a magasabb lakbérosztályba sorolással. Becsey Gyula dr. rövid zárószavai után, amelyekkel a felszabadítással szemben állást foglalók aggodalmait akarta eloszlatni, az ülést azzal zárta be. hogy ha fel is szabadulnak a lakások, a miniszternek még mindig van módja arra, hogy a háztulajdonosok visszaélései esetére a kötöttséget ismét visszaállítsa. fl belügyminiszter támogatja a FflKSz tufatéglaaKcióját Hőst már az állami építkezésekből is ki akarja a FflKSz zárni a téglagyárait — fl téglagyárak küldöttsége herrmann miniszternél tittakozott a jogosulatlan KonKurrencia ellen — Bud miniszter látogatásánaKegy érdeKes epizódja (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békésmegyei Közlöny cikkso.o zatban emlékezett meg arról a különös konkurrenciáról, mellyel a FAKSz a tufatégla forszirozásával a csabacsüdi építkezésekkel kap* csolatban a megyei tégle gyárakat egyszerűen ki akarta rekeszteni a szállításból. A csabacsüdi érdekelt lakosság a bemutatott tufatéglák láttára persze hallani sem akar többé a tufatégléról s e'hstározta, hogy ha égetett téglából nem lenne képes megépíteni házait, ugy inkább vályogból épit, de semmiesetre sem tufatéglából. A FAKSz a megyei téglagyárosok akciójára sietett közvetve tiltakozni az ellen, mintha ő a kölcsönök folyósítását a tufatégla alkalmazásához kötötte volna. B:z!os tudomásunk van azonban arról, hogy a FAKSz igenis favorizálja a tufatéglát, még pedig azon egyszerű okból, ho?y Rádió, csillár legolcsóbban S a nagy választékban mintegy 10 milliárd korona érték* ben 25—26 millió tufatégla átvételére kötelezte magát Ezzel a horribilis mennyiségű tufatéglával nem tud mit kezdeni s igy minden eszközt és alkalmat felhasznál abból a célból, hogy a tufatégláktól szabaduljon. A téglagyárak küzdve a nehéz viszonyokkal, a minimális kereslettel, a nagy szénárakkal, az óriási szállítási tarifákkal, mégis minden eszközzel és erőfeszítéssel igyekeznek többezer munkás kenyerét biztosítani s dacára annak, hogy kereslet nincs, tovább dolgoztatnak, ha lecsökkentett létszámmal is. A téglagyáraknak e*t a rendkívül nehéz helyzetét tette szóvá Vértes Ágöst vezérigazgató Bud János gazdasági miniszter csabai látogatása alkalmával és felhívta a miniszter figyelmét arra a jogosulatlan konkurenciára, melyet a FAKSz a tufa tégla forszirozásával a csabacsüdi és egyéb építkezéseknél is okozott a téglagyóraknak. Rámu'atott arra, hogy a tufatégla nemcsak hogy gyenge szurrogátum, hanem drágább is az égetett téglánál és rámutatott arra is, hogy hogyan akarják meggyőzni az egyszerű embereket ez érdekeltek ennek az ellenkezőjéről. Mayer államtitkár itt köabjszólt: A tufatégla jó. Bud miniszter pedig minden érvre azzal a stereotip válasszal felelt i Szálljanak le a téglagyárak az árakkil. Hiába bizonyította a vezérigazgató, hogy ez már lehetetlen, mert a téglagyárak már a tisztes polgári haszonnak is elengedték a felét, a miniszter csak azzal fejerte be a vitát: Leszállani az árakkal! Már akkor látnivaló volt, hogy a miniszter is a' FAKSa-akció támogatása mellett volt, akár önként, akár kellellenül is. A légiagyárak azonban rákövetkező nap meg is győződhetek ar7átint néni Ahányszor elmentem a háza előtt és benéztem a nyitott ablakon, mindig a tükör előtt láttam. Hófehér haját fésülgette. Csak később tudtam meg, hogy Jácint néninek hivják. Különös név, még sohasem hallottam. Vájjon micsoda különc tarthatta a keresztvíz alá ? A francia nevek között akadtam Jácintra, de erre a mi vidékünkön még soha. Egyszer megálltam az ablaka alatt. Egy hófehér macska dorombolt ott. Meggörbítette a hátát, felnyújtotta a farkát és látszott rajta, hogy szeretné, ha megsimogatnám puha szőrét. Nem szeretem a macskát. Ennek is megfricskáztam az orrát és tovább akartam menni. Fájhatott neki, mert fújva, prüszkölve ugrott be a szobába. Jácint néni nyomban az ablaknál termett és rám zúdította minden mérgét. Igy ismerkedtünk meg. Később, mikor már bejáratos voltam a házba, sok mindent tudtam meg, amiről addig sejtelmem sem volt. Apja sok időt töltött Hollandiában és amikor hazajött, zsákszámra hozott magával jácintbagymákat. Kertjét teleültette velük. Mikor az első márciusi langyos szellő, elfújta a száraz faleveleket a virágágyakról, egymás után bújtak elő a zsenge bimbók. A bimbókból virágok lettek, amelyek illata elárasztotta az egész környéket. Volt közöttük egy hatalmas példány: vérvörös színű. Éppen ekkor született Jácint néni. Ezt a virágot a pólya szalagjába fűzték. Zavaros idők következtek. Katonák hőstetteiről beszéltek mindenfelé és szidták a németet. Az ő házukba három katonát szállásoltak. Egy este — éppen vacsora után volt — zörögtek az ablakon. Az egyik katona kiment, de nemsokára tántorogva jött vissza és kezét melléhez szorította. Vére pirosra festette kék atilláját. Szakállas idegen lépett be utána az ajtón. Az apját kereste. Az pisztolya után nyúlt és várta, mi következik. — Nem lesz bántódása senkinek — mondotta az idegen — ha a vörös jácintot odaadják. — Erre eldördült apám fegyvere és én — beszélte Jácint néni — tovább semmire nem emlékszem. Idegen vidéken, ismeretlen házban tértem magamhoz. Ruha nem volt rajtam, kezem, lábam összekötözve. Amint a vállamra néztem, egy vérvörös jácintot láttam ott. Egy vörös jácint képe volt belém égetve. — Abban az időben volt, hogy százezreket fizettek egy jácint, meg tulipán hagymáért. Apám — amint megtudtam — megvesztegetett egy kertészt, aki ellopta Van Den Fruin legféltettebb kincsét, a vörös jácintot. Fruin tüzön-vizen keresztül eljött, hogy visszaszerezze tulajdonát. Igy jutott hozzánk. A hagymát már nem kaphatta meg. Elpusztult, mert — amint beszélték — apám, amikor meglátta a virágját, örömkönnyeket hullajtott rá. A vörös virágot pedig pólyámra tűzette, hadd csodálkozzék és ámuljon mindenki, aki látja. Ez a Van Den Fruin égette vállamba boszszujában a vörös jácint képét. Azóta hívnak Jácintnak. Fruzsina az én nevem — mondotta Jácint néni szemét lesütve — és bal válláról lejjebb húzta ruháját. A vörös jácint ott volt. Kvasz Sándor. Férfi-, fiu- és gyermekruha csak akkor jó, Ha Váradi Bélától való Béké»c»aba, Andrá«» y.«,t*2.
