Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-09-23 / 216. szám

2 BÜKESME0YEI EÖELÖICI Békéscsaba, 1928 szeptember 23 Ha nem fertőtlenítenek a gazdák, nem lesz állatvásár (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mint ismeretes, a vármegye egész területén járványszerüen terjedt el a nyáron a száj- és körömfájás. A szigorú óvintézkedések ellenére a megye egye3 helyein szinte katasztrófális méreteket öltött járvány mo3t már szünőfélben van, sőt némely helyen már meg is szűnt. A járvány elleni védekezésképpen törvény intézkedik a fertőzött helyek fertőtlenítéséről. Sajnos, ezeknek a rendelkezéseknek nem minden gazda tesz eleget s így gyakran megtörténik, hogy a már megszűnt járvány újra felüti fejét. Tekintettel arra, hogy a járvány gyökeres leküzdéséhez rendkívül sok érdek fűződik, melyek közölt legelső helyen áll a gazdáké* akik a járványos idő alatt állataikat vásárban, vagy piacon értékesíteni csak mélyen a forgalmi érték alatt voltak képesek — szükségessé vélt a zárlat mennél gyorsabban való feloldása, amint azt a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén Drienyovszky János nagyon helyesen fejtegette. A hatóságok mindenképpen szeretnék ezeket a jogos gazdeigényeket kielégíteni, azonban ehhez az szükséges, hogy a gazdák maguk is eleget tegyenek azoknak a törvényes rendelkezéseknek, melyek a hatóságokat ebből a szempontból kötik. Ennélfogva a város polgármestere felhívást intézett az állattartó gazdákhoz, hogy mindenütt, ahol a száj- és körömfájás már megszűnt, az előirt fertőtlenítést végezzék el. Különösen fontos az istállók, aklok, jászolok, vályúk, stb. fertőtlenítése. A fertőtlenítés végrehajtásáról a hatóság közegei fognak meggyőződést szerezni. A gazdák, akik netán a fertőtlenítés mikéntjével nem lennének tisztában, forduljanak Szirtes Jenő óllatorvoshoz felvilágosításért, aki hivatalból is készséggel áll rendelkezésre. Mindazon gazdákat, akik ismételt felhívásra az előirt fertőtleni tést nem végzik el, felelősségre vonják és megbüntetik. Ha pedig a mulasztások olyan nagy mértá küek lennének, hogy azok indokolttá tennék, ugy a legközelebbi vásárra zárlatot rendelne el a hatóság, mely esetben arra hasi tott körmű állatok felhajthatók nem lennének. így tehát látható, hogy a gazdáknak maguknak is elől kell járniok egyrészt a járvány elleni küzdelemben, másrészt a fertőtlenítés keresztülvitelében, mert csak igy védhetők meg azok a jogos érdekek, melyek az állatok vásárra haithatásához fűződnek. Bud János dr. gazdasági miniszter Békéscsabán fl miniszter ünnepélyes fogadtatása a pályaudvaron — „Ezentúl szorosabb Kötelékeit óhajtoK a csabaiakkal — mondotta a miniszter (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szombaton délután fél ketiőkor érkezett meg — a rendes budapesti gyorsvonattal — Bud János m. kir. gazdasági miniszter, Békéscsaba város országgyűlési kép viselője, hogy megtartsa első képviselői beszámolóját és réizt vegyen azon a jubileumi ünnepségen, amelyet bajczai Beliczey Géza m. kir. kormányfőtanácsos, a Békés vármegyei Gazdasági Egyesület elnökének tiszteletére fognak rendezni. A miniszter fogadtatására nagyszámú és előkelő közönség jelent meg a pályaudvaron. A várako zók sorai között ott láttuk Berthóty István dr. kormányfőtanácsos, polgármestert, Berthóty Károly kormányfőtanácsos, országi gyűlési képviselőt, Bartoss Ferenc dr. apátplébánost és Szalay Gyulát a róm. kath. egyház részéről, bajczai Beliczey G^za kormányfőtanácsost, a Békésvármegyei Gazdasági Eiyesület elnökét, Já nossy Gyula rendőrfő tanőcsost, Csi/Zaglsnácot.aKereskedelmiCsarnok v. elnökét, a földmivesiskola tanári karát Tarr Gyula gazd. fő tanácsos, igazgató vezetésével, Fejér Bélát, a Lorántffy Zsuzsánna leányliceum igazgatóiát, Aszódy Bila főfelügyelő, állomásfőnököt és Kirschbaum Manó felügyelőt, Kovács Mihályt, az Ipartestület el nőkét, Korniss Géza dr., Horváth István városi tanácsosokat és a tisztikar számos tagiát, Reichardt Béla gazd. felügyelőt, az állami elemi iskolák képviseletében Such Á\ D D I B iBSBasgHiBUSsiaEara^ Rádió, csillár legolcsóbban negy választékban s 1 I I n János igazgatót, Rosenthal Adolfot, Sólyomi L'pótot, Kovács Pál gőzmalomtulaidonost stb., stb. Továbbá megjelentek a Békéscsabai Kisgazdák Egylete részéről Drienyovszky János elnök vezetésével számosan, a Békéscsabai Kisgazda Ifjak Művelődési Egylete vezetői ifj. Bohus M. György elnökkel, a Békéscsabai Vendéglős Ipartársulat vezetői: Gsrő Lajos elnök és Pap Gábor, a Népeíylet kiküldöttei Blahut János elnök és Pollák Arnold vezetésével. A budapesti gyorsvonat befutásakor harsány éljenzés üdvözölte a miniszteri vendéget, aki a vonat legvégére csatolt szalonkocsi ablakából mosolyogva köszönte meg az óvációt. Percekig szólt az éljenzés s annak lecsillapultával Bud János gazdasági miniszter, Békéscsaba országgyűlési képviselője, fürge léptekkel lesietett a szalonkocsi lépcsőin. A miniszter fiatalosan, ruganyos léptekkel és könnyedén haladt az üdvözlők hatalmas karéjához s mindvégig jólesőn mosolyogva nézett szembe az ünneplőkkel. Ezután a miniszter kísérete is leszállt a szalonkocsiból és követte a minisztert. A kiséret tagjai a következők voltak: Szabóky Alajos dr. államtitkár, aki az akadályoztatása miatt távolmaradó Mayer János földmivelésüsyi minisztert képviselte; Mayer Károly dr. föld nivelésügyi államtí kár, Temesváry Imre dr., miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő, Brandt Vilmos dr., ny. főispán, országgyűlési képviselő. Kovacsics Dezső dr. főispán, Gally földmivelésügyi h. államtitkár, Újhelyi min. tanácsos, Dorner Aurél dr. min. tanácsos. Mutschenbacher Emil dr., ez OMGE igazgatója. Koós Mihály ny. h. államtitkár, az Orsz. M*ző«flzdasági Kamara elKegyelmes Uram! Méltóztassék megengedni, hogy élve azzal a ritka alkalommal, midőn Excellenciádat e város falai között üdvözölhetjük — bátorkodom egy panasszal fordulni Excellenciádhoz, amelynek orvoslására — szerény megítélésem szerint, egyedül Nagyméltóságod lehet hivatott. A panaszom ?: Nem tudok dolgozni. Szerény tisztviselő ember vagyok, akit munkaadóm azért fizet becsülettel, hogy őt ugyanígy szolgáljam is s bár a jószándék — mondják — megvan bennem, fizikai lehetetlenség, hogy feladatomnak hiven feleljek meg. Hogy miért? Megmondom: Ahogy reggel nyolc órakor kinyitom az üzleti könyvet, hogy az előző nap eseményeit rendben bevezessem s kezembe veszem a tollat, már tehetem is le, mert belép egy jól fésült úriember, hóna alatt tömött irattáskával s a lovagiasság szabályai szerint bemutatkozik s igy megtudom, hogy az illető jól fésült úriember az egyik fővárosi napilap aquisiteurje, aki abban a szent meggyőződésben leledzik, hogy csekélységemet sikerülne fog a kétszázezer előfizetőhöz kétszázezerésegyediknek megnyerni. Hiába mondom, hogy nem telik újságra és azt példányonkint veszem, az illető nem tágit. Sőt, hogy biztosabban célt érjen, már egy negyedévi előfizetési dij ellenében felajánl 10 darab szépirodalmi müvet (egyenkint 4—5 pengő értékben), ingyen szállodát Budapesten, ha három napra fel méltóztatok rándulni — olcsó week-endet a Margitszigetre, vagy a balatoni partokra stb. stb. — s csak miután meggyőződik róla, hogy ilt egy sziklaszilárd jellemmel áll szemben, adja fel a meddő harcot s ajkán egy gúnyos mosollyal, amiben mindent kifejezésre juttat — félóra múlva távozik. Bemártom a tollat, leülök s anélkül, hogy egy vonást húznék, fogadom a következő kilincselő!. Ez jóképű csizmás atyafi. A dialektusáról megismerem: szabolcsmegyei, templomot akarnak építeni, szegény az eklézsia, hát egy kis adomány »ügyében« utazik. Amint mondja, már két hete. El is hiszem neki, a gyűjtőkön yvecskéje hivatalos pecsétekkel tanúskodik mellette. Ujabb 5—10 perc ezzel is eltelt, de most már aztán igazán dolgozni kell, mert már itt az ujabb posta s abban is lesz több olyan dolog, ami azonnali elintézésre vár ; de: nyilik az ajtó, uj vendég érkezik. Idősebb, megtört ember. Tönkrement kereskedő. Alázatosan kér valami csekély anyagi támogatást. Ha békében Fiumében megbukott egy kereskedő ma, az holnap Brassóban birtokot vásárolt, a fiából gentrit nevelt s a lányát valami előkelő nevelőintézetből szöktettette meg egy pénzre éhes jogászgyerekkel. Bizony szomorú idők ezek kegyelmes uram, mikor már a bukás sem üzlet, ellenben az üzlet — biztos bukás. Még el sem távozott ez a szomorú mementó, — mikor belép egy vékony hölgy. Az arcáról lesir a nélkülözés, az éhség, a nyomor. írószereket árul. Rokkant tiszthelyettes, mellén az összes legénységi kitüntetéssel — szappant árul. Ha nem veszek, — nem tudom megbecsülni a hazáért szenvedett katonát. Veszek .. . Egy kopottabb ur, aki hadikölcsönökbe fektette harminc hold földjének az árát, légyfogópapirt kinál, egy bé-listás tanító szabadalmazott egérfogót, svábbogárport árul, más olcsó zsebkendőkkel, ruhaakasztóval házal. Könyvügynök jön. Ezt ugy kell kituszkolni az ajtón, mert nem akarja megérteni, hogy nem hogy olvasni, de még irni, dolgozni sem érek rá ... És mindez a hivatalos óráim alatt. Nyolcfól-tizenkettőig, kettőtől-hatig. Kegyelmes Uram 1 Én nem politizálni, csak dolgozni szeretnék, hogy megérdemelten fogyasszam el azt a kenyeret, amit megkeresek s ne tűnjék fel ugy a dolog, mintha azt kilopnám főnököm kezéből. Ezt a lehetőséget teremtse meg Excellenciád uj, diszes pozíciójában, hogy ne legyen az öldöklő, tisztességtelen verseny, épüljenek házak, templomok, amelyre annyi munkás kéz vár, ne legyen csőd, kényszeregyezség, láthassunk egyszer egy »hamis bukást*, — ahol az »áldozat« nem lesz koldulni kénytelen, legyen kevesebb az adó, a teher, ne egye meg a szerény hasznot a kamat, legyen munkaalkalom, ahol a tanitó tanit, a könyvelő könyvel, az asszony háztartást vezet, gyereket nevel, a hitelező vissza is kapja a pénzét, amit az államnak adott s a rokkantat őt megillető módon tartja el az állam, — a társadalom, — a nemzet, — s akkor húszmillió magammal nyugodt leszek. Dolgozok. Élek ... És mindezt három szóval elérhetjük, amit Rákosi Jenő kiáltott bele mindnyájunk fülébe: •Revízió, revízió, revízió*. H—ő E-k