Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-08-09 / 180. szám

2 BÉEESMEOTEI MOZLONI Békéscsaba, 1928 augusztus 9 gében a régi gentry-világra jel Iemző kedélyes és nívós összejövetelt tartottak, amikor is a vacsora után reggelig tartó tánc tette felejthetetlenné a sok szép urihölgy számárp is a szarvasi versenynapokat. Érdekes megemlíteni, hogy az országban az idén csak e szolnokiak előzték meg a szarvasi galamblövőversenyt s a legközelebbi valószínűleg Szegeden lesz. A versenyen igen jól szerepelt dr. Remetei Filep Ferenc Szarvas, öt élő galambból ölöt, Dóra Sándor tiz üveggömbből tizet, Baíózgovich Ernő Pusztamonostor, 8 pár üveggömbből nyolc párat, Katona Gyula három pár élő galambból valamennyit, dr. Sefcsik György tiz agyaggalambból kilencet t«lált. (K. E.) Második látogatásom Perőcsény, 1928 aug. 5. II Evés Ha csabai barátaim azt kérdez nék, mit csinálnak fiaik a táborban, első feleletem kétségkívül az volna : nevetnek, vagy esznek. S ez a felelet mindenkit megelégedéssel tölthet el. Itt nincs finyás gyerek. Ne tessék gondolni, hogy csak „Gizi néni" finom birkagulyását s a vendégasszonyok süteményeit, avagy a jó szakács Kovács Pali főztjét habzsolják fel. A meiiékszakácsok megcsomósitják a rántást, azt hiszik a gyerekek, az a rendje; sövény, kemény a lacipecsenye, Jenőke szopogatja, kiveszi, hinnéd medvecukrot eszik; Samuka szerecsen fogával megőrli, a rosszabb fogú balta fokával töri meg s elmajszolja. A milyenség itt nem számit, csak a mennyiség. Samuka például egyszer leves, hus után megevett öt csajka nem egészen puha tejberizst, utána kolbászt, kenyeret,szóval az uzsonnáját előre, mert postáért indult. Samuka állandóan érdeklődik — a duplaporciók iránt. A kis négernek is jó étvágya van, Fischer Imrének, ennek köszönheti a „telhetetlen patkány" melléknevet. Jó alvókója ÍJ van a iiunak ; egyszer tábortűznél szebélyellenére elaludt, elfenekelték, nem ébredt fel, másnap se tudott róla. _ Még a vékony kis Laurovics Ferke is jól eszik itt. Palacsintát ettek. Evés közben Ferke elhajítja a palacsintát. „Mit csinálsz Ferke, szabad azt I" — feddi Laci bécii. — „Rászállt egy légy, Laci bácsi kérem." — „Hát ezért el kell dobni, te bögöly 1" — Ferke bűnbánóan néz, nagyon szépen, szendén. Laci bácsi messzánja: „Aztán hanyadik volt 7" — „Tizedik, Laci bácsi." — Hát itt aztán persze nem lehet tovább haragudni. Remete bácsi Még első látogatásomkor említette futólag Laci bécsi, hogy Királyházán van egy Hofmann nevü főerdész. Nagyoroszin meg a vasútról láttam Wenckheim-féle fatelepet. A fiuk meg egy remetérői beszéltek, aki fent a völgy végében él magánosan, Ez a három futó értesülés még akkor külön külön maradt agyamban. Ugy egy óra múlva Senger Árpi (a kapitány) a konyha felől kiált: „Ott megy a remete bécsi I" Ebben a pillanatban összekapcsolódott agvamban a három képzet: Wenckheím, Hofmann főerdész, remete. Mem törődve a naDos tiszt Romulustól odaállított Celerrel, átbújok a téborkeritésen, konyhán, patakon s szaladok és kiáltok két vadász után, kik közül az egyik hátulról egy ismerős, vékony, libeeő járású fiu: „Vince, Hofmann Vince!" Megfordul, hát az édes apja, vagy tán a nagvapja, nacty ősz kör«zakéllával De nem. „Szervusz Ferkó" — kiált és sietve szakállas mellére ölel. „A remete bácsi" Hofmann Vince volt, az én csabai osztálytárs sm. Atyja az aradmegyei Székud^aron volt főerdész, ő az utódja. Mikor a székudvari birtokot a kigyósi gróftól elvették az oláhok, Nagyoroszi-Királyháza táján vett erdőt, igy került megint egy csabai erre a vidékre. Igy került „a remete bácsi" 8 fiuk közé s vett részt a birkagulyásos vendégségben is. Délután az asszonyok lepihentek a „farkasok" tarkateritős vackaira, mi meg a fiukk«l a „remete bácsihoz" mentünk. Előbb azonban a „tüzköves forrást" néztük meg. Nagy tüzkőszikla alatt van ez a nagyon hideg forrás. A szikIán ez a felirat: „A pagony dalnokénak, a magyar vadászok mester írójának — Bársony István tüzköves forrása, b. Sz. A. 1910." Itt is eís5sorban csnbaiak vol tunk. Jól esett, hogy Vincének is az volt az első gondolata, hogy két tanárunk Rell Lajos és Jéger József is felhívta figyelmünket Bársony István magyaros, szines írásaira. Volt tanárainkról, társakról, különösen Gyóni Gézáról beszélgetve mentünk fel a fiukkal a királyhézi vadászkastélyba, Itt lakik „remete bácsi" magánosan drótszőrü fokszijával, mely — vagy „aki" inkább — a fiukat elkápráztatta erejével, ügyességével, okosságával. Mindig egyedül van a remete, mert ha a gróf, vagy vendége vadászik is. az oroszi kastélyba száll meg. Ssobájára se vágyik a magas vendégek közül senki, mert ágya melleit márvőnytábla van, olyan mint egv síremlék. Ez ven rajta; József főherceg és Szokolyi család címere. „Emlékül annak, hogy Mátyás király kedvenc vadászberkeiben itt Királyházán tartózkodott és ejtette el a Rakottyás bérc megjelölt heMn Ő cs. és kir. Fensége József főherceg ur 1909 szeot. 24 én Lubit3 Adolf udvari tanácsos őméltósága által meghiva egyezredik szarvasbikáját. A kitüntető vendéglátás örömét meg^rökité berneczei Szokolyi Alajos vadászatbérlő." Ez a Szokolyi Alajos (Berchtold gróf víje) is egyik pártfogója a csanatnak. „Remete bácsi" nem embergyűlölő, minket jó borral traktál, a fiukat lépes mézzel delektálta, egész bödönnvel, az egész készlettel. A méhecskék az ő családja. No volt aztőn élvezés és hangulat. Jókat mondtak \ két Lázárutcai közül a fehér, Misó csak a csurgatott mézet kanalazta s így szólt a feketéhez, Samuhoz, ki viszont lépestül nyelte: „Te Lázár utca fekete sjégyenfoltja, ne egyél annyi lépet, mert holnan tele lesz a latrina viaszgyertyával." — „Vagy madzagot is nyelj hozzá" — toldja meg csendes humorral Gyöngyike. A fekete nem hagyja magát; „Te meg Misó, Lázár utca fehér makvirágja, ne edd kanálszámra a tiszta mézet, mert olyan leszel mint a lakodalmas kutya, akár MWMMMMMMMMMMN^^ Győzelmesen halad a magyar kardcsapat fi magyar vizipólócsapatot Amerika szeretné vendégül látni Amszterdam, aug. 8. A tegnppi amszterdami vizipolótornán Magyarország 5:3 arányban verte meg Franciaország vizipolócsapatát. A volt világbajnok francia csapat két izben is megszerezte a vezetést, azonban a magyar tudás és lelkesedés végül is győzött a francia együttes felett, akiket a biró is nagyon támogatott és olyan durván játszottak, hogy a magyar fiukról még a ruhát is leszedték. Magyarország ezzel a győzelmével egy ultal megszerezte a világbajnokságot is, mert a németekkel hátralevő mérkőzése már nem igen jöhet számitásbe, tekintve, hogy Németországot a magyar csapat nemrégiben verte meg megsemmisilő fölénnyel A 200 méteres melluszás döntőfuiamainak győztese Tsuruta (japán) 2.49.2, a második előfutam győztese pedig Rademacher (némel) 2 56.6. Köln, aug. 8. Tegnap délután az amszterdami világbajnokságokon résztvett legjobb svéd, német, amerikai, magyar, finn és francia atléták Kölnben versenyeztek. A 100 méteres síkfutást Borach (USA) nyerte 1.07, rníg Gerő negyedik lett 1.09 idejével A 400 méteres síkfutást Barsi nyerte 48.6 alatt, a 800 m. síkfutást pedig Lloyd Lahn nyerte 1 52.2 mp. alatt. A 4x100 méteres stafétában első Anerika csapata lett 41.2 mp. alatt, mig 41.8 mp.-el a mé3odik helyet Magyarország foglalta el A 4x400 m. stafétát 3.17.6 alatt Magyarország nyerte meg. A gerelydobásban pedig Szepes 64.66 méteres dobásával a negyedik helyre szorult. Boxolás: Kocsis győz pontosással Pilejova lengyel ellen: 400 méteres uszás középfutamai: 1. előfutamban első Zorilla (Argentína) 5.15 4. II. előfutamban első Arne Birg 5.05.4. 100 méteres hátúszás középfutamai : I. előfutamban első Kojac (USA) 1.10, II. előfutamban első L-Jufer (USA) 1.12.6. Kardvívás csapatverseny első forduló Magyarország—Amerika 14.2, Franciaország—Hollandia 13:3, Olaszország—Jugoszlávia, utóbbi visszalépett, Lengyelország—Anglia 11:1, Hollandia—Tőrökország 14:2, Belgium—Chile 10:6. Amszterdam, aug. 8. Az amerikaiak nagyon szeretnék, ha a magyar vizipolócsapat Newyorkban adna revansot és egyultal több amerikai városban mutatná be a vizipolóiáték szépségeit. A magyar és amerikai vizipolócsapatok vezetősége elvben megállapodott az amerikai túrára vonatkozóan és valószínű, hogy a tavasszal utazik a magyar válogatott csapat Amerikába. Amszterdam, aug. 8. (MTI) Kardcsapatverseny II. forduló E Magyarország—Anglia 13:3, Németorszőg—Belgium 11:5, Lengyelország—Amerika 9:1. Jenőke a múltkor a sok körtétől három napig," — Jenőke elszégyeli magét s az ő külön nyelvén mondja: „Nichtie olim I (Az már nem 1) Nem is azt csináltam, amit a lakodalmas kutya!" — „Hát mit, te kis birkabogyó ?" — hahotáz a társaság. — Jenőke még szégyenlősebben; „Hát... hát... csak ., . ok ... oKarináztam." — A nevetés tetőpontra hág, Misi bordái repedeznek, a hátbaütésektől csillapul nevetőgörcse, könnyei a mézbe potyognak. Az uton visszafelé a „remete bácsi" elmondja, hogy járja éjjel az erdőt Kemencétől Orosziig, mert a vedászatot a prímádétól is bérlik. Eddig még nem volt baja a vadorzóktól, de mindig ki ven téve. Délelőtt aiszik, délután fölkel, kotyvaszt valami konzervet. Estefelé útra indul. Királyházán a kastélyon kivül még csak egy ház van, a primási erdőőré. A primás julius 11- n őt is megnézte, a vendégszobában pihent. Ah kar nevezett el Hofmann Vince egy névtelen forráat „Serédi-kut"jának, amely mellett el is mentünk. A táborba visszaérve uzsonna után élveztük a fiuk mókáit. Ezek már jobbára ismeretesek. Legjobban tetszett az idén a tábortűznél különösen hatásos, öt felvonásos rémdráma, melyet Senger Árpi konferált felvonásonkint; I. A sötét rablóbanda. II. A sötétebb. III. A még sötétebb, IV. A legsötétebb. V. A Jegeslegsötétebb rablóbanda. A pár ismétlődő szóból álló képekben a karvezető a mindenben legügyesebb Kovács Pali; a beburkolt, Pali szavaira rezonáló rablók közül legsötétebb persze Samuka volt, aki hosszú pillái árnyékából rémesen nézett szereplés alatt, viszont mikor a vendégeken a hatást nézte szemérmesen, tarka lepedős feje ha- 1 tározottan lányosan bájos volt. Használható ügyes c terkész lesz. Sok derék tulajdonságot fedez fel az ember a fiukban igy a táborban. Itt is a kicsik méltóképen sorakoznak a derék nagyokhoz. Szép emlékünk marad az a nap. (Folytatjuk) Szolár Ferenc dr. Már megint hatalmaskodnak a kofák a piacokon (A Közlöny eredeti tudósítása.) Átlag minden esztendőben 3-4szer foglalkozunk a csabai hetipiacoknak azzal az eléggé el nem ítélhető jelenségévei, mely a piaci kofák és szedők magatartása következtében ismétlődik meg midannyiszor, amikor az ellenőrzés szigorúsága C3ak egy keveset is enyhül A város piaci szabályrendelete megállapítja az időpontot, mely előtt a kofák és szedők nem vásárolhatnak. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan azt célozza, hogy a közönségnek módjában lehessen aránylag jól és még fel nem vert érak mellett vásárolnia. A piaci rendre a hatóság meglehetős éberen ügyel is, azonban mégis előfordulnak esetek, melyek még nagyobb szigorúság életbeléptetését indokolják. A szerdai piacon például megtörtént az, hogy az egyik úriasszony tojást vásárolt. A tojásokat már éppen kifizetni készült, amikor odatolakodott az egyik szedő és az egész tojásmennyiséget egyszerűen elvitte az úriasszony elől, aki meglepetésébea