Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-08-07 / 178. szám

2 BÉKESMEGYKI KÖZLÖÜI Békéscsaba, 1928 augusztus 7 jelenését és előadásukat s az ülést berekesztette. Ülés után nagyszabású bankett volt, melyen Berthóty István dr. polgármesteren, Ádám Gusztávom Kovács Mihályon kivül még szá­mosan mondottak feiköszöntőket. A bankit a késő délutáni órák­ban végződött. ozt Perőcsény, 1928 aug. 3. Kedves Barátom I „Egy kis cserkész" és Kovács Pali őrsvezető helyes tudósításai mellett feleslegesnek gondoltam az én tudósítói szerepemet, meg aztán két nyugalomba vonult kollegám életét és működését kellett sür­gősen megirnom. De hogy tavalyi kis cserkészbarátom, a kisGruber üzent nekem a tóboiparancsnok­ság utján, hát sie'ek eleget tenni igéietemnek. A csabai szálak Az idei táborozás a tavalyinak folytatása. A tavalyit a csabai kap­csolatok hozták létre. Bárhová is vessen a sors egy csabai embert, az mindig csabai marad. Mikor én 26 esztendővel ezelőtt érettségi után osztályfőnökünk, Rell Lajos és kormánybiztosunk, ez ember­szerető nagy tanügyi férfiú, Rom­bauer Emil jóvoltából tanárjelölt­nek az Eötvös-kollégiumba ke­rültem, égy belényesi oláh fiu tár­sem megyar ruhóm láttára kér­dezte, hovávaló vagyok. Békés­csabai — mondtam én büszkén. Elmosolyodott s elmondta, hogy Pestre jöyet feltűnt neki útitársai magyarszabásu ruhája és felemás beszéde; kérdezte tőlük: „Mik maguk?" — „Csabaiak." — „Ma­gyarok?" — „Nem " „Tótok ?"— „Nem." — „Hát ?" — „Csa­baiak" — mondták makacsul. Mi ez? Színtiszta lokálpatriotiz­mus. S ez megmarad az elszár­mazott csabaiban is. Külső ösz­szekötő szálakul szereti továbbra is a jó öreg Békésmegyei Köz­lönyt és a csabai kolbászszólakat. Belső összekötő szál a szeretet. Perőcsényi nótárius Pista bátyám szeretete hozta unokaöcsénk „Laci bácsi" parancsnokuk révén a Csaba-fiukat tavaly a Csarna­völgyébe. A csapat szeretetre méltó volta biztosította nekik idei táborozásukat egy völggyel to­vább a Kemencéhez közeleső királyházi völgy „gyeplüs kut"­jánál. A tábor A térképen tessék megnézni az Ipoly hajlását Szob és Drégely­palánk között. A Cserhát nyugati vége okozza az Ipolynak ezt a kanyarulatát. Itt van a Cserhát legmagasabb csúcsa a Csoványos, mely 1000 m-hez közeledve a mátrai Kékes után csonka ha­zánknak — sajnos — második magasságú csúcsa. Ettől Kemence község irányában húzódik a ki­rályházi völgy, a községtől 3—4 km-re van a tábor. A tavalyi Csarna* völgy is Kemencére tor­kollik. A kemencei primási erdő­birtok gondnoka Csiby őrnagy és erd^ze Fekete már tavaly meg­barátkozva a fiukkal hivták ide a csapatot és most is legfőbb párt­fogóik. A tábor — ha lehet — még szebb helyen van, mint tavaly. A völgy szélesebb s a tábor térsége is szélesebb, levegősebb rét, hát­Romániában a fiikos rendőröK, a Korrupció és a zsarolás uralKodnaK fl belügyminiszter letartóztatja politikai ellenfeleit London, aug. 6. A Daily Mail a román parasztpárt határozatait ? közli, amelyek szerint törvény­telennek jelentik ki a liberális kormánynak a kölcsön szerzésére vonatkozó törekvéseit és az ebből a célból hozott és elfogadott tör vényjavaslatot hatálytalannak je­lentik ki. A lap azután foglalko­zik Románia közállapotával. Duca belügyminiszter Románia teljha­talmú diktátora titkos rendőreivel sorra fogatja el a kormány politi­kai ellenfeleit és záratja őket bör­tönbe, ahol kínzásokkal igyekez­nek tőlük vallomásokat kicsikarni. Romániában mindenütt a titkos rendőrök, korrupció és a zsaro­lás uralkodik, amely hamarosan a román forradalom kirobbaná­sához fog vezetni. A lap végül megjegyzi, hogy ezek ez állapo­tok intő jelei annak, nehogy az engol tőkések részt vegyenek a román kormány által felvenni szándékozott kölcsön folyósítá­sában. tere etd5s hegy s a hegyi vasút és patak felől is fáktól szegélye­zett. A hegy alatt a forrás; vize, ha nem is olyan nagyon hideg, mint a tavalyi fogmetsző „fekete kut", de épp oly jó és hüs is. Első látogatásom Még készen sem volt egészen táboruk, máris megkerestem csa­bai barátaim, ismerőseim fiait. S bizony megfedtem a „magas par­nokságot", hogy az idén nem hozta el a tavalyi kaput díszítő, lélekemelő képet, a csabai nagy­templom képét. Az első alak, akit megláttam, szintén nem volt messziről „ha­zai" létvény, hanem trópusi. Fe­kete meztelen alak kuporgott a napfényben hosszuárnyéku lánd­zsával; csak szemefehérje és fa­sora vigyorgott felém fehéren. Fé­lénken közeledtem, mikor az egyik sátorból szerencsére kilépett egy nagyon is fehérhajú ember, aki­ben tavalyi kis barátomra, Kiiment Miskára ismertem s elkiáltja ma­gét: „Lici bécsi, itt van Feri bécsi." A botokud nécer még jobban vigyorog. „T-> Ftlippinyi gyerek vagy, ugy-e ? 1 — mon dom erre én is nevelve — még pedig az én Samu barátom fia! — teszem hozzá megveregetve ko­romfekete nvakát, az elém siető „Laci bécsi" öcsémnek meg oda­súgom : „no, csak naoy szobrász az Ur előtt az én Samu bará­tom I .. ." — „Igen — mondja Laci — ez itt valóban Filippinyi Samu alias „Lázár-utca fekete foltja". Miska meg (a'ias Tiplag Misi) „Lázár utca fehér mókvirága". Egykettőre körülöttem van az egész kis vidám sereg, a tava­lyiak „Isten hozta Feri bácsi"-val üdvözölnek, az uj fiuk is hama­rosan ismerőseimmé lesznek. Ki­réndulótórsam, Izsó Lajos sógo­rom majd valamennyire rá ismer. A szemle után a „pernoki sá­torban" leülünk. Láng Béla (Bé* luske, Gyöngyike) megkérdi: „Feri bácsi, nem tetszik az idén is olyan tréfás cikket irni rólunk?" „Biz én ígértem fiam, csak aztán mond­jatok jókat." Samukóra gondolok, de benne van a szerkesztői irigy­ség már megint belső örök­ség, T. Szerkesztőség 1), nem vall. A többi fiu sem tud kérdésre saját élményt, vagy jö mondást, pedig folyton jókat mondanak egymásnak s folyton nevetnek valamin. Cselhez folyamodom, egyiket a másikról kérdezem, igy aztán löbbet megludok. Csaracsin (szerecsen) fiadban feltételezve a rajztehetséget, levá­zoltatom vele a tábor alaprajzát. A tábor kerítésén kivül a patak­nál van a konyha sátorlanfödél és — igen elmésen — fák és bokrok között; közel a mosogató víz; kevés lény és ió árnyék. Fő­szakács Kovács Pali. Mint azóta látom, tudósítást is ügyesen kotv­vaszt s általában „a tábor lelke". Gyanúm, hogy már szerelmes ver­seket is küldhetett Nsktek, mert nagyon sóz. A tóborkaputól balra első a szersátor, tele mindenféle jóval. BellebS a „farkasok" sátra. Nem felel meg a nevének, mert a szal­mazsákok finom, nőies, tarka pok rócokkal vannak leterítve, lakói pedig szelid fiuk: Kovács Pali (Paleios), a legszelídebb s értékes Klein,Laci s „a tábor esze" Sen­ger Árpi (a kapitány), aki Mis­kolcra költözésük után is csabai maradt, A hegyhez legközelebb van a parancsnoki sátor. Lakói: Laci bácsi. Kiiment Miska, Bagyinka János (Gyinka). a csendes, szelid, erős fiu, a Körösvidék ihletett tu­dósítója, kinek Múzsákkal ölel­kező karja tartja a tábor pénztá­rt is. Negyedik Láng Béluska, a Réthy nagyapa révén a tábori patika őre és orvoa. L3gtöbb sze­repe van mint patkoló kovácsnak, mert a gyerekgk mezítlábas kör­mének „neki megy" rendszerint egy egy kő s a sebesült csülköt­Gyöngyike bájos szelídséggel be­jódozza, bekö!i. A kaputól jobbra van a „bö­gölyök" sátra, ezek a legénység, a kicsik. A homlok szemöldök­fájukat Laci bácsi rajza ékesíti: Laurovits Ferkéi egy nagy bögöly átszűrte s repül vele a tábor fö­lött. Itt szokta irni tudósításait S a muka, az „egy kis cserkész", a „szines" szerkesztő. Van itt még egy törpe néger is, a kis Fischer (Fiséri, Zsuzsi), aki a tábor idei kedvencét és csecsemőjét, Sze­derkényi Jenőkét nyaggatja foly­ton, amiért JenSke (Dugó Jani, papucsszeg. drazsé, birkapraliné) nem marad adós, csak ugy szórja a szellemes rögtönzött visszavá­gásokat, kedves uri gyermekded­ségével. Az ő gyermekszájának, csacsogásának veszem legjobb hasznát idei megfigyeléseimnél, melyeket perőcsényi templomláto­gatásaik s a mi legközelebbi lá­togatásunk alkalmával egészítet­tem ki. Szolár Ferenc dr. (Folytatjuk) Ma és minden este Gazsi zenekara Játszik a Prófé­tában. A megelűző tözrendészeti intézkedések szigora betar­tását követeli a mioiszter (A Közlöny eredeti tudósítása.) A rendkívüli meleg és száraz idő­járás fokozott mértékben megkö­veteli az egyes jogszabályokban előirt megelőző óvóintézkedések pontos betartását. Ezek egyrészt a lakóházak és egyéb épületek, másrészt a mezőgazdasági termé­nyek védelmére vonatkoznak. A belügyminiszterhez érkezett jelentésekből azonbun az állapit­ható meg, hogy egyes helyeken nemcsak a fokorott elővigyáza­tosság és gondosság hiányzik, hanem még az előirt óvóintézke­déseket sem tartják meg. A lakó­házak és egyéb épületek tataro­zását (tetőiavitási munká'a'ok) ugyanis kellő szakképzettséggel nem rendelkező egyénekkel vé­geztetik, akik sok esetben elmu­lasztjuk megtenni az előirt tüzren­dészeti óvóintézkedéseket is. Arról is érkezett jelentés, hogy a gazdák egyrésze a vasút men­tén lerakott mezőgazdasági termé­nyeket a körrendeletben előirt tá­volságon belül helyezi el és el­mulasztja a védSszántás létesíté­sét. Mindezeknek a szabálytalan­ságoknak mér eddig is srámos nagyobb lüzeset volt a következ­ménye. Tekintettel arra az országos ér­dekre, mely a nemze'i vagyonnak a tüz pusztításától való lehető megóvásához fűződik szigorúan utasítja a hatóságokat, hogy a ta­tarozási munkálatokkal az egyes munkáltatók csak szakképzett ipa­rosokat bízzanak meg, akik fele­lősségük tudatában a tüzrendé­szeti óvóintézked ?seket is fogana­tosítják és a tulajdonosok saját érdekükben maguk is ellenőrizzék a munkálatok mikénti végzését. Egyúttal arra is felhívja a figyel­met, hosjy gondoskodjék a ható­ság arról, hogy azokon a helye­ken, ahol nincs vízvezeték, min­den háznál állandóan legalább egy vizzel telt hordó, vagy kád legyen, a községek tüzollőszerei­ket használható állapotban tartsák, végül a körrendeletben foglalt ren­delkezések betartását a legszigo­rúbban ellenőriztessék és azok el­len, akik a rendelkezésekhez nem alkalmazkodnak a megtorlói eljá­rást haladéktalanul indítsák meg. á szigora gyulai plébános Tilos az ujjatlan ás dekoltílt ruba a templomban Gyuláról jelentik: Gyula hölgy­közönségét, mint tudósilónk jelenti, rendkivili izgalomban tartja báró Apor Vilmos plébánosnak a temp­lom ajtajára kifüggesztett figyelmez­tetése, amelyet a város katolikus rőtérsadalmához intézett. A plébános kemény szavakkal bélyegzi meg a mai erkölcstelen női divatot s a katolikus erköl­csökre való hivatkozással megtiltja, hogy a nők a szentmiséken az erkölcsöket és a jóizlést sértő, uj­jatlan, kivágott nyári ruhákban jelenjenek meg. Aki a tilalom ellen vét, azt az egyházfi vezeti ki. A gyulai nők természetesen he­vesen tiltakoztak a plébános intéz­kedése ellen és mindent elkövet­tek, hogy azt Apor plébános visz­szavon ja, azonban a plébános to­vábbra is ragaszkodik a szigorú tilalomhoz,

Next

/
Thumbnails
Contents