Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) július-szeptember • 152-222. szám

1928-08-02 / 174. szám

2 BFIKÉSMEÖYEI KÖZLÖHF Békéscsaba, 1928 augusztus 2 Erdőtűz oltásnál segédkeitek a „Csaba" cserkészek 4'» Az őrsvezető jelentése a keserves napokról Királyházi völgy, 1928 jul. 29. Ég az eidő I Ezzel a vészkiál tásssl lohant le a hegyekből az egyik cserkész s tovább rohant a falu felé. Mi épen Perőcsény felé „kutyagoltunk" a gyönyörködtünk a hatalmas buzakeresztekben. Merengésünkből érdes, résoolyhoz hasonló hang riaszt fel: „Hunnan gyünnek?" „Kik maguk?" Mi néztünk előre, de a vasviliaszerü bajuszon s a lengő kakastollon kivül nem igen láttunk egyebet. A bajusz tovább beszélt; elakarta hitetni velünk, hogy mi gyujtottuk fel a Csóványost, melynek szerencsére hírét se hallottuk az idén. Kérte az igazolványt s miután gyanusitási akarványa kárbaveszett, szívélyes búcsúzás között eltávo zott kísérőivel. Most már mi is kíváncsiak lettünk a tűzre s gyors menetben végtunk a hegyeknek. Az ut valóban szép volt s mi csaknem megfeledkeztünk a tűzről, midőn kesernyés füstszeg csapta meg érzékeny szervünket. Most mór a „szag" után mentünk s csakhamar a füstölgő hegy alá érkeztünk: Fáradt katonák ültek a kis patakocska partján s fáradt szemükkel a „ruhaszárító csillagot" bámulták, már ahogy az egyik terebélyes tiszthelyettes ur a káromkodás zuhatagjai közepette a napot nevezte. Mellette borzos kuta rágta a füstös csalángyökeret, nagyokat vakkantva rá, mivel a szag után itélve, csabai „hüvelyesnek" vélte. A tiszthelyettes bácsi szemöldökét tarkójára tolta 8 miután Laci bácsi szerint akkorát köpött, mint egy jóravaló gitár, káromkodása áradatát megszakítva, szelíden megkérdezte a kutyától: „Na, puli, nem bántad meg, hogy kutya lettél ?" Mi csendesen elmosolyogiunk s tovább folytattuk utunkat. Bebaiangoltuk az egész vidéket s már nagyon késő este lett, mire fáradtan és éhesen hazaértünk. Alig tettük magunkat kényelembe, midőn jön az erdőigazgató ur, s kéri a csapat segítségét at oltási munkálatoknál. „No, ma aligha lesz alvás," mondja a csapat gyomra, Gyurka — s ismét leveti a már felvett hálóinget. Hamarosan utrakészen álltunk, becsomagolva élelmet, kötszert s más ilyen esetben hasznos dolgot. Kézre fogtuk a csákányt, ásókat s vezetővel elindultunk holdfénynél a tüz felé. Sokáig rohantunk a sötét erdő ben s a hátizsákok terhe alatt csorgott rólunk a verejték. Eleinte csaknem négykézláb másztunk felfelé, a hegy túlsó oldalán már könnyebb volt a dolgunk s hol nadrágunk hátsó felén, hol az orrunkon ródliztunk lefelé. Nem volt az ut fáradságos, mivel elég gyakran fennakadtunk egy-egy szúrós vadrózsabokor tövében. Duda (alias Kovács Laci) mekegni kezdett s miután megkérdeztük tőle e hangváltozás okát, azt felelte, ha sokáig igy ugrálunk, kőszáli kecske lesz belőle. Hosszas bolyongás után megérkeztünk a tűzhöz s amit ott láttunk, sohasem fogjuk elfelejteni. Évszázados tölgyek égtek, mint hatalmas fáklyák s a tűztenger mindenfelé pusztított. Olyan keskeny u'on vonultunk s kerestük a munkásokat, hogy gyakran csak ugy lógtunk a levegőben s midőn az egyik helyen, a füsttől prüszkölve, leültünk, csakhamar eltakarodtunk, mivel a tüz kétfelől támadott meg bennünket. Sokáig járkáltunk össze-vissza, de nem találtunk egy lelket sem » végre a vezető is (nem cserkész 1) elvesztette az ulat s igy kénytelenek yoltunk legurulni a völgybe s ott csakhamar fekvőhelyet csináltunk magunknak. Lefeküdtünk. Nem tudtunk elaludni, mert még mindig nevettünk azon, amit a ktsebbek mondtak a téborban (őket otthonhagytuk egv-két nagyobb felügyelete mellett). Fischmann (alias FiscHer) csővezetőnek ajánlkozott, mig Ferke (Laurovits) és kis Kupica (Szederkényi Jenő) összevesztek, hogy melyikük fogja pumpálni a vizet. Kupicának előnye volt, mert a sátorárokból előkotorászott egv használhatatlan futballpumpát. Nagy volt az elkeseredés, hogy nem vittük őket magunkkal. Végre csak elaludtunk és én akkor ébredtem fel, midőn hajnal felé a hideg kezdett tapogatni rajtam. Mivel hálótársamnak s nekem egy kabát állott közhasználatra, az éjszaka hátralevő része azzal telt el, hogy hol én, hol meg ő húzta magéra a kabátot, mely utoljára a bokorba esett s mi reggelig csak a kék éggel takaróztunk. Hajnalban csatlakoztunk a munkások egyik csoportjához, elóbb azonban jól „bepakkoltunk" a kolbászból s szalonnából. Az ut a hegytetőre elég türhetó volt, csak kicsivel bukdácsoltunk többet, mint ez éjjel. Laci bécsi megjegyezte, hogy ha ez igy tart sokáig, elkopik a cipőtalpa s a felsőrész pedig mandzsettának felcsúszik a térdére. Ha a kényszernek s a csúszós sziklónak engedve leültünk, málnát ettünk, mely ezen a vidékén ugy nő, mint az Alföldön a büdös bürök. Kiszámítottuk, hogy naponta kb. 5—6 ezer kukacot eszünk meg, de ez rem baj, mert a kukac a málnában terem s a kukacben is málna van. Alighogy felértünk a tetőre, rögtön munkához fogtunk. Levetkeztünk „lenge magyarba" a nagy meleg miatt s gátoltuk a tüz terjedését. A csapat gyomra nagyot köpött az égő tönkre s miután látta, hogy neki nincs tüzoltókocsinak is beillő szája, fogta a laDátot s ugy elföldelte a tönköt, hogy még a csúcsa se látszott ki. Mi is csaknem hasonlóan csele kedlünk s ugy ugráltunk a forró zsarátnokban, mint valami parketláncosok. Laci bácsi is aktív részt vett a lokalizálásban ; midőn levágtam egy hatalmas, égő tönk felső részét s az a mellette áiló meredek szikláról lecsúszott a száraz málnabokrok közé, tüstént lecsúszott utána. Egyideig nem adott életjelt magáról, később azonban a csaknem két méteres csalán mozgása s Laci bácsiméitatlenkodása a barátságtalan „vadvirágok" iránt nyíltan mutatta, hogy van élet a növények alatt. Nemsokára láthatóvá lett a hatalmas tönkdarab, utána Laci bácsi. A füstölgő fa bár nem volt nehéz, mégis sürgetett Laci bá\ hogy vegyük el tőle, mert nem született tüzimádónak. Eme kis eset után tovább dolgoztunk késő délelőttig s már nagyon fáradtak, no meg szomjasak voltunk, búcsút mondtunk a tűznek, mely már csaknem elaludt s „hazavánszorogtunk". Beszélni azonban nem tudtunk, mert a nyelvünk véglegesen szájpadlásunkhoz ragadt. Otthon nem gvőztünk mosakodni s pihenni. Ha valamelyik kisebb fiu hegymászásról beszél, a lég könnyű szárnyán repül még ma is. Elhatároztuk, hogy napokig pihenni fogunk. Hogy a tüz keletkezéséről is irjak valamit, az egyik favágó felesége levest főzött s igy támadt a tüz, mely két nap alatt közel 500 holdat pusztított el. Di most már nem irok többet, mert az írástól rég elszokott ujjaimat a csendes görcs barátságosan szorongatin. Jó munkát 1 Kovács Pál. U. I. A k«M nap alatt csak 5 órát aludtunk s 70 km-tgyalogol'unk. Gyoma a fejlődés utján A csendőrségi laktanya, a Stefánia Szövetség ős a polgári Iskola (A Közlöny eredeti tudósítása.) Három súlyos probléma foglalkoztatta már jó ideje Gyoma község képviselőtestületét. Az első a csendőrség elhelyezése, a második a Stefánia Szöve'ség számára szükséges helviség biztosítása es végül a legnehezebb a polgAri iskola helyiségének felépítése. Állandóan fogla koztatják ezek a kérdések a képviselőtestületet, m;ly hozott is megfelelő határozatokat, de azokat anyagi eszközök hiányéban mindeddig nem tudta végrehajtani. A legutóbbi képviselőtestületi ülésben végre megtalálták a megoldási módot mindhárom feladat megvalósítására. Elhatározták ugyanis, hogy eladják a község tulajdonát kéoező és mit sem jövedelmező Májer-féle vásárszéli vendéglót és annak véte'árából a jelenlégi szegényház telkén modern szegényházat építenek és annak épületében helyiséget biztosítanak a Stefánia Szövetségnek is. A pólgári iskola számára a báró Wodiéner féle áivaház épületét megfelelően kibővíti a község és arra emeletet épit, ugy, hogy az teljesen meg fog felelni az iskola céljainak. Erre a célra felhasználja az iskolaépítésre rendelkezésre álló 60.000 pengőt s nyomban érintkezésbe lép az árvaház felügyelő hatóságával az épület mecvósérlása iránt. Végül elhatározta a képviselőtestület, hostv a csendőrség száméra évi 2500 pengő haszonbírért 10 évre átengedi a jelenleg jegyzői lakásul szolgáló községi épületet. a forgalmiadóhivatal részére pedig külön helyiséget foz bérelni. Megszöktek a leprás betegek egy romániai kórfjázbót Bukarest, aug. A largeancai kórházból 10 leprás beteg megszökött. A vizsgálat megállapította, hogy a kórházban felügyelő személyzet egyáltalán nincs és a betegek szabadon járhatnak-kelhetnek és terjeszthetik ezt a ragályos betegséget. A kórház vezetője még szabadságot is szokott adni a betegeknek, igaz ugyan, ha a környék lakossága egy leprás beteget meglát, botokkal kergeti vissza a kórházba. A szökött betegek elfogatására most a kórházvezetősége körlevelet bocsátott ki, amely nagy izgalmat keltett a lakosság körében. Aratási ünnepély a békési nradalomban (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békésiek közkedvelt, népszerű földesurának, gróf Wenckheim Lászlónak tiszteletére uradalmi tisztikara, cselédsége s arató munkásai folyó hó 29-én este szép aratóünnepélyt rendeztek a tarhosi grófi kastély előtt. A festői szépségű, bensőséges, meleg ünneplés e felvonulással vette kezdetét, midőn is a mintegy 320 főt kitevő arató munkás — feldíszített négyes ökrös szekereken vonult el a magyar ruhában levő s lóháton ülő kis György gróf vezetése alatt a tarhosi grófi kastély erkélyén álló népszerű grófi pár és ez alkalomra Békésről és környékéről ottan megjelent előkelőségek előtt. Az arató gazdák mindenike egyszerű, keresetlen, szeretet és tiszteletteljes szavakkal üdvözölte a grófi párt, megköszönve azt az atyai gondoskodást, melylyel a grófi pár ez évben is az uredalmi munkásság iránt tanúsított s azt a jóságos szeretetet, mellyel őket a nagylelkű uraség elhalmozta. A hálának, ragaszkodásnak, szeretetnek elhangzott egyszerű, de szívből t fakadó szavait, a grófi pár kedvesen és meghatva fogadta s a gróf az ünneplő sokaságot további kitartó munkásságra buzdítva, további pártfogásáról és szeretetéről biztosította. Majd Moldoványi János főszolgabíró telkes, buzdító, hazafias beszédet intézett a munkássághoz s ezzel a festői szépségű, közvetvetlen, meleg ünnepély hivatalos része — véget ért. A jószivü grófi pór ezután vacsorával vendégelte meg a nagyszámú ünneplő tömeget, mely alkalommal 2 darab hi/ott ökröt s nagymennyiségű italt fogyasztottak el a jóétvógyu ünneplők. Vacsora után tánc következett, mely a legjobb hangulatban reggelig tartott. lt sítették a munkások kereset fizetendő ínliidó a o (A Közlöny eredeti tudósítása.) A cséplőgéptulajdonisok régóta sérelmezik a forgalmiadó lerovásának azt a módját, mely szerint a géptulajdonoí a kialkudott 8—9 géprész után fizette a forgalmiadót. A kereset 50% a ugyanis a tulajdonosé, gépészé és fűtőé, mig a másik 50% on a segédmunkások osztozkodtak. Az eddigi gyakorlat szerint tehát a segédmunkások keresete után a géptulajdonos fizette a forgalmiadót. A géptulajdonosok panasszal fordultak az iparkamara utján a miniszterhez, aki a panasznak helyet adott és elrendelte, hogy a cséplőgéptulajdonos aak a szorosan vett gépkereset után tartozik az általános forgalmiadót leróni, mig a cséplést végző segédmunkásoknak kifizetett szolgáltatások után nem adózik. A gépkereset összegéből a gépész, fütő díjazását nem lehet levonni, továbbá azokat a költségeket sem, melyeket a tulajdonos a gépnek üzemben és karban tartására fordít, ilyenek a fűtőanyag, olaj, javítás és az ezekhez hasonló egyéb kiadások. Nem szabad viszont az adóalapba beleszámítani a gépészen