Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám
1928-04-14 / 85. szám
2 ÍSffKESMEtöYEI MÍto-ÖMY Békéscsaba, 1928 április 14 Harisnya ^ Uri, női fehérnemű Nyakkendő különlegességek + Keztyii Tescher Imre Békéscsaba, Andrássy-ut 7. sitéséi kéri. az igy kifizetendő őszszegből kisközép farmlelepeket akarnak bérelni, ott gyümölcs és haszonfa nevelésével, nemesitett baromfi és házinyúl tenyésztésévei akarnak foglalkozni. Az egyes farmokra húszas csoportokban telepednének le a szövetkezetbe tömörült nyugdijasok, elsőrendű gazdasági szakember vezetésével közös alapon maguk végezte munkával akarják a gazdaságokat vezetni, a különféle házi iparokkal foglalkozni, selyemhernyótenyésztést, gyümölcskonzerválást, a községi, illetve járási mentő és tűzoltószolgálat ellátását stb. folytatni. Farmtelepek céljaira már eddig is több község, város és közület ajánlott fel területet és a mozgalom mindenült osztatlan elismeréssel találkozik. A szövetkezet az egyes farmtelepek tagjainak a közös gazdálkodásból eredő jövedelmen kivül lakást, saját célra szolgáló konyhakertet, tehenet, sertést és baromficsaládot ad ki, hogy ez üzemnek a megkezdése könnyebb legyen. A szövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében és a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetével kapcsolatban mint Nyugdijas Közalkalmazottak Telepítési Szövetkezete működik, Budapest, Kecskeméti-utca 13. sz, alatt. fl szarvasi címer egy debreceni folyóiratban (A Közlöny eredeti tudósítása.) Egy kiváló képzettségű, szarvasi születésű tanár, dr. Haász Imre, ki jelenleg,Debrecenben működik, az elmúlt nyáron néhány hetet Szarvason töltött. Egy sétája alkalmával, amint az impozáns külsejű Tessedik-gazdasági intézetben gyönyörködölt, meglepetve észlelte, hogy az épület homlokzatán lévő magyar nemzeti cimert a művész kegyetlenül el mintázta. A cimert csapnivalóan hibásnak, rossznak találta. Mikor szakszerű heraldikai bírálatáról lapunk is megemlékezett, a szarvasi helyi sajtó a legnagyobb buzgalommal és eréllyel kelt a rossz cimer védelmére. Közben ugyancsak e lap hasábjain dr. Haán Albertnek egy igen tartalmas, alapos kritikája tette világossá tárgyilagos okfejtéssel, hogy dr. Haász Imrének igaza van, a szarvasi cimer rossz és hamis. Most aztán a Debreceni Szemle márciusi számában a cimer történeti fejlődésének rendkívüli tanulságos és komoly szakszerűséggel írott ismertetése kapcsán dr. Haász Imre mondja ki a cáfolhatatlan, végső szót ez ügyben, nevezetesen, hogy a gazdasági intézet nemzeti címere kétséget kizáró módon rossz, hibás, a cimer lényegével és történeti fejlődésével homlokegyenest ellenkezik. Megvigasztalja azonban dr. Haász a szarvasiakat azzal, hogy az országban nagyon sok ilyen hibás cimer van, idézi Nyári Albertnek még 1883 ban tett ama kijelentését, hogy „a magyar az egyetlen a kulturnépek között, amely még saját államának a címerét sem ismeri". Álljanak befejezésül dr, Haász Imrének következő záró sorai: „a magyar cimer a magyar állam szimbóluma s a történelmi fejlő désnek és a heraldikai szabályoknak figyelembevételével ii törvény állapítja meg és védi tehát azon változtatni nem volna szabad. Címerünk sokfélesége sértheti a történeti tényeket, az esztétikai érzéket s a nemzeti érzést is, tehát kívánatos volna figyelembe venni az elmondottakat." Francia lap a franciák álláspontját nevetségesnek mondja a trianoni szerződés ügyében NemsoKára Franciaország nélkül fogják elintézni a revízió Kérdését Párizs április 13. (MTI) Az Áction Frangjisben Bainville a szerződések revíziójáról cikkezik. Ha — úgymond — a szerződések revíziójának kérdése nem haladna előre, akkor Mussolini Húsvétkor miért fogadott volna annyi látogatást. Alig három hete, hogy a duce Rothermere lordnak kijelentette, hogy a békeszerződések nem örökéletüek. Azt is tudjuk, hogy maga Massaryk nyíltan vallotta, hogy Csehországnak vissza kell adnia a magyaroknak némi többé-kevésbbé magyarlakta területet. Ennek kapcsán Bainville kiemeli, hogy milyen ügye-fogyott a francia politika állásfoglalása ebben a kérdésben. Minden józan eszű embernek tudnia kell, hogy jobb számolni a határkiigazitás kérdésével — irja Bainville — és hogy ebben a kérdésben közvetlenül az érdekeltekkel kell érintkezni. Nemsokára a francia politika abba a nevetséges helyzetbe kerülhet, hogy egyedül fogja hirdetni az 1919-es szerződés érinthetetlenségét, csakhogy akkor már Franciaország hátamegett fognak tárgyalni és egyezkedni az érdekeltekkel. flz amerikai zarándoKoK Közül csaK a fővárosiaK K'vá n Kozn a K még egyszer ilyen utazásra Nigrinyi János érdeKes elbeszélése a newyorKi utazásról — fl polgármester a legrosszabb Kabint Kapta — Idegenekéi zsufoltaK össze egymással a szüK KabinoKba — flK"K sirva üldögéltéK át az éjszaKát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az amerikai zarándokok közül már egyik csabai, Nigrinyi János vilianytelepi igazgató is hazaérkezett, kit munkatársunk nyomban meg is kérdezett ameriksi utazásának tapasztalatai felől. A fizikailag alaposan összetörődött igazgató bizony nem a legjobb hangulatban volt, aminek kifejezést is adott, mondván: — Soha többé igy nem megyek Amerikába I Eb'oől a kijelentésből már előre következtettünk az ellenmondókra s el is készültünk arra, hogy nem valami épületes dolgokat fogunk hallani. Az igazgató előadása azonban még sötétebb és bosszan tóbb képel festett az amerikai utazásról, mint amilyent vártunk. Először is — kezdte az igaz Értesítjük a n. é. épiltetft közönséget, valamint asztalos és ácsiparosokat, hogy a ASIC1 (Slavoniai) e'sőrendii száraz, tölgydeszka és palló valamint ebből készült amerikei tölgyparketta Békéscsabán és környékén kizárólag csak nálunk szerezhető be. Úgyszintén a tavaszi építkezésekhez szükséges mindennemű fürészelt és faragott épületfa, deszka, léc, gömbrud és asztalosáru legjutányosabb áron kapható Terméskő bányaárban kaphaté Telelőn: Erzsébetbely 414. sz. Tisztelettel ZEISLER LIPÓT Cégtolajd. Blré Béla, Kun JenS gató — az utazás a legnagyobb könnyelműséggel volt megszervezve. A White Star Line a beígért dolgoknak a negyedrészét sem váltotta be. A katalógusban dicshimnuszt zengett a Társaság az úgynevezett turistaosztályról, melyen a 3000 pengős utasok voltak elheiyezendők, Azt állította, hogy az számtalan viszonylatban jobb a II-ik osztálynál, melynél 48 dollárral olcsóbb. A valóságban pedig kiderült, hogy a turistaosztály ami az elhelyezést illeti még a IH-ik osztálynál is rosszabb, melynél csak 5 dollárral drágább. A turistaosztály ugyanis a hajófarában, közvetlenül a propeller tengely és gépezet felett nyert elhelyezést. Akik tehát — mint Berthóty István dr polgármester is — a tengely fölé kerültek, az egész utazás alatt ugy érezték magukat, mintha földrengésben lennének, mert a kabinpadló és annak minden része állandóan remegett. A fülkék olyan szűkek, hogy a jobbról, balról egymás felett elhelyezett két-két égy között csak ennyi tér volt, hogy vetkőzni és öhözködni csak egyenkint lehetett. Se szék, se mosdó. Négy ember részére szolgált egy lavór és egy pohár. Na és aztán a rendezés I Cherbourgban nem várt bennünket a kutya se. Mint a nyájat, ugy tereltek bennünket a White Star Line alkalmazottjai. Senki se tudta, melyik kabinba kerül, sőt megtörtént az, hogy egyszerűen egy egy kabinba benyomtak férfit, nőt, gyermeket, kik nem is ismerték egymást. Az első éjszaka azonban vagy száz férfi, nő és gyermek — az előbbiek káromkodva, az utóbbiak sírdogálva pod gyászaikon ül* dögélték át az éjszakát. És nem volt senki, aki rendet tudott volna teremteni, ugy, hogy közülünk néhányan vállaltuk a rendezést és a kedélyek csendesitéséf. A legnagyobb megbolránkozással beszéltek a budapesti küldöttségről, mely 10 000 pengős részvételi jegyével az első osztályon utazott Egyedül az élelmezés volt kifogástalan, azonban természetesen az sem magyar ízlésnek megfelelő. Keserves tengeri utazás után érkeztünk meg Newyorkba, ahol ujabb kálváriajárás várt ránk. Már a kihajózás tortura volt, mert sehol semmi utmutatés, vezetés. Egyik kijárattól a másikhoz tolongtsk a csoportok, magukkal cipelvén podgyászaikat. Másfél óra kellett ahoz, hogy végre szárazföldre jussunk. Aztán elvittek bennünket Newyork egyik legrosszabb szállodájába, a Knikebokerbe. Persze hordár híjén oda is magunk cipeltük a podgyászt, mert aki nem maga vitte, az várhatott rá, ugy, hogy ezen az éjszakán is több száz kivándorló le se hunyta a szemét. A fogadtatás ellen nem lehet panasz. Mindenütt a legnagyobb örömmel fogadtak az amerikai magyarok, de az amerikai egyéb
