Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám

1928-04-12 / 83. szám

2 BÉKÉSMEOTEI SÖZLÖIf Békéscsaba, 1928 április 12 bűvkörökbe, hovatovább nagy közönsége nőtt. Orpheus meséje megelevenedett, a művészettől idearenkedők is eljártak az Aurora hangversenyeire. És mikor az Aurora szóval, hanggal meghódította már a csabaiakat, kezdett kiállításokat is rendezni. Különös szerencséje volt ez irányban. A csabai föld a művészetnek már rég szentelt talaja. Már o magyar festészet úttörőinek életútja is keresztezte. Petőfi barátja Orlai Petrich Soma sokszor megfordult itt a szomszédos Mezőberényből és nem egy csabai régi patrícius házban őrzött arcképe jelzj e csabai tartózkodások emlékét. Haan Antal a pápa festője, évtizedes olaszországi bolyongásai után életének nagy részét élte le szülővárosában, ahonnan művészi pályájára indult. Csabai házaknál rejtőző képeinek együttes bemutatása az Aurora egyik legszebb kötelessége volna. Es a magyar festészet üstököse, Munkácsy Mihály, a csabai Láng asztalosmester műhelyéből röppent a magyar művészet horizontjára. Az emiitett művészek lábanyomai még a „nagy falu" sértengerében vesztek el és nevüknek fénye rég elmúlt idők ködén szűrődik át. Azután hosszú szünet után a nflgy háborút megelőző években Vidovszky Bélában támadt Csabának országos nevű művésze, egy másik művészében, Perlrott-Csaba Vilmosban pedig Párizs—Berlinen ét a magyar festészet legmodernebb generációjának adta egyik legtemperamentumosabb harcos vezetőjét. Az a kis művészcsoport, mely a jubiláris kiállításon részt vesz és amelyben sajnálattal nélkülözzük Perlrott-Csabát és Vidovszkyt, valamint a csabai müvészkolónia egy utóbbi időben keveset szereplő derék művészét, a szobrász Filippinyi Sámuelt, jórészt a háborút követő években bujt ki a C3abai földből. Ezek a művészek a pár hónap előtti pesti bemutatkozásukon is, a vidéki művészek kiállításán nagy tisztességet szereztek Csaba városának. A szeretet, mely a művészek minden egyeséhez fűz, e művészek nemes művészi törekvésével és eredményével szemben úgyszólván elnémítja a kritika hangját, de köztük s legfiatalabbnak, a fiatal Deutsch Tibornak hatalmas művészi előretörése mellett nem mehetünk el szó nélkül. Egy nagyra hivatott fiatal művész finom érzése, keresetlen, mesterkéltség nélküli formákban fejezi ki magét az itt bemulalolt néhány munkában és egy már is kész freskófestő kiáltoz falak után. A véletlen kóbor szele néhány kitűnő magot vetett a csabai földbe, a magok kikeltek és a nagyszerű aratás most már Csaba városán áll. A kegyetlen és Csabára szerencsés sors határvárossá tette ezt a várost és most már rajt8 múlik, hogy a magyar mezőgazdaság, kereskedelem és ipar e határ gócpontja, a magyar kultura és művészet egyik határ védbástyájává is legyen. Az Alföld szivében Szeged, északon Debrecen, keleten pedig Csaba van hivatva, hogy őrt álljon és élessze határán a művészet szent lángját. Az Aurora tizenötéves fennállását a város legméltóbban ünnepelné meg, ha Csaba városa művésztelepet létesítene. Nem kell sok hozzá. Az egyik kellék megvan : a csabai kitűnő művészek. Belőlük kerülhetnének ki a vezető tanárok, hiszen megvagyunk győződve, hogy Vidovszky Béla és Perlrott Csabi Vilmos mindketten szívesen vállalják e tisztséget, kik melleit vállvetve dolgoznék a többi csabai művész maga, köré csalogatván a vidék, az ország más fiataljait. Nem kellenek rögtön diszes műtermek, csak egy telke a városnak, ahol a művészek egyelőre szabad ég alatt ülhetnék föl műtermüket és hozzá egy műpártoló egyesület, mely a legszükségesebb anyagiakat teremtené elő a várossal együtt. Ha a kísérletet siker koronázná, egy pár év alatt már olyan elismeréssel beszélhetnének a csabai müvésztelepről,mintakár a szolnokiról vagy egykor a nagybányairól. Hogyha e váro3 megtermette a maga művészeit, kell, hagy megteremtse a közönségüket is. HÍ Síolnokon az ember egy-egy családhoz kerül, nincsen ház, ahol jó magyar képet ne találna és az álművészet üzérei messze kerülik e várost. 0 t nem történhet meg az, ami itt Csabán a mult ősszel történt, hogv amikor négy becsületes magvar művész rendezett kiállítást a Kultúrpalotában, egyidejűleg az egyik kávéház falát a mennyezetig borították eladásra szánt selejtes mázolmányok, melyek közt még régi klasszikus festők vallásos képeinek olajnyomatok után készült förtelmes másolatai is helyet találtak. De a véletlennek is megvannak a maga különös játékai. Mialatt a Kulturház művészei úgyszólván összes munkáikat eladták, a kávéház kufárjai bosszankodva csomagolták össze értéktelen holmiaikat, Ha a jó művészetnek meg lesz a közönsége, nem kerül többé rosiz kép müveit család lakásának falaira. A sokszor hangoztatott védekezésnek, hogy „mi nem értünk a művészethez, mert nincs időnk vele foglalkozni" végre el kell némulnia. A művészettel nem foglalkozni, hanem a művészetet szeretni kell, mint ahogy a természetet, a virágokat szeretjük. Nem látni meg a művészi alkotást, nem hallani a művész szivének dobbanását, anynyi gyönyörűségtől foszt meg bennünket. amit semmi sem pótolhat. Aki nem látná a természet változatos pomoáját és nem hallaná szeretteinek hangját, afölött sajnálkoznánk, de a művészet vakjait és süketjeit nem szégyeliük. Külföldön rendezett művészeti kiállításaink a nemzetek figyelmét jobban felénk fordítják, mint minden ««nfi és locarnói tanácskozás. Művészeink alkotásai az ország minden rétjeinek édességét, rónáink minden színpompáját teríti a külföld elé, mely meghallja mözöttük szívünk vérző dobbanását és elfojtott fájdalmas nyöszörgését. A művészet pártolása és támogatása nagy nemzeti érdekünk. Széchenyi még azt mondotta, hogy a nemzet nyelvében él, az idők változása kibővítette ezt a mondást, hogy a nemzet művészetében virágzik és hódit. A mi hódításaink azok a szellemi gyarmatszigetek, amelyek egy egy külfötdre került művészünk körül támadnak, ki tanúságot visz rólunk a magyar humus csodálatos termő és teremtő erejéről, melyről megtudják, hogy vagyunk és csodálattal veszik ajkukra nevünket. A magyar művészet érdekében, Csaba város kulturális fellendülése érdekében csak a római lakos módszerét követhetjük és újra. meg újra ismé'eljük : Létesítsünk művésztelepet Csabin. Késő uno, kák fogiák áldani az ősök emlé; két, akik az Alföld e fellendü'ő városának kapuit finom megérzéssel é3 előrelátással messze kitárták a magyar művészetnek. Ugy legyen I Fónagy Béla hogy ünnepelteK husvétKor Békéscsabán flz idei húsvéti vásárlás a mult évineK csak, 20 százaléKát tette Ki — 5—20 százaléKos havi inKasszóK — Keres-K?dö, akinek, a bankszolga ad kölcsön, hogy váltóját ne óvatoljáK — SonKák százai vándoroltaK a fővárosba rikai méretű reklám megindításának gondolatával is foglalkoznak, gondolván, hogy talán ezúton tudják majd előcsalogatni a gazdasági élet lüktetéséhez szükséges életet adó vért: a pénzt. Fájda(A Közlöny eredeti tudósítása.) í A békéscsabai keresltedelem megfeszített erővel igyekszik azon, hogy a haldokló gazdasági életbe legalább valamelyes életet vihessen. Ujabban néhányan már ame-Értesítjük a n. é. építtető közönséget, valamint asztalos és ácsiparosokat, hogy a Mik SI Cl (Slavoniai) e'sőrendü száraz, tölgydeszka és palló valamint ebből készült amerikei tölgyparketta Békéscsabán és környékén kizárólag csak nálunk szerezhető be. Ugyazintén a tavaszi építkezésekhez szükséges mindennemű fürészelt és faragott épületfa, deszka, léc, gömbruü és asztalosáru legjutányosabb áron kapható Terméskő b&nyaárban kapható Teleion: Erzs6bethely 414. sz. Tisztelettel ZEISLER LIPÓT Cégtol aj d. Bír6 Béla, Kun Jent lom, a viszonyok ismeretében alig jósolhatunk az akciónak sikert, mert bele kell törődnünk abba a szomorú tudatba, hogy pénz nincs, tehát azt semmiféle módon előcsalogatni nem lehet. Erre a szomorú tapasztalatra kellett jutunk a húsvéti ünnepek után megtett körsétánk után. Mindenek előtt a készvásárló tisztviselőt kérdeztük meg: hogy ünnepalt? A válasz stereotip: Hogy ünnepeltem? Sehogy. A hétköznapoktól csak abban különbözött a húsvét, hagy nem kellett hivatalba menni, ami elég na?y baj volt, mert annál több idő maradt igy gondolkozni azon, hogy mi mindent kellene vásárolni az asszonynak, meg a gyerekeknek. Mond latom elég szomorú gondolataim voltak húsvét ünnepén. Több panaszra nem is vártunk, mentünk a kereskedőhöz. Hogy ünnepelt? — Hogy ünnepeltem? Bezártam a boltot. Igy ünnepeltem. Meg törtem a fejem, honnan veszek pénzt a lejáratra. Mert a künnlévőségekből az biztos, hogy nem vehetek. Pedig van. Sokkal nagyobb, mint amennyinek lennie szabad volna. De mit csináljak? Az áru azért van, hogy tovább adjuk. Ha nem megy máskép, hát hitelbe. Aztán inkasszálunk elsején 5—20% ig. Bizony, most már látom, hogy a kereskedő dolgozik, spekulál, fiatal éveit emberfeletti munkával tölti csak azért, hogv 60 éves korában tönkre menjen. Még jó, ha addig kibírja. Belefásulunk ebbe a nyomoruságba. Nem csodálkozom azon a kollegámon, aki mindig eleget tett hitelezőinek, most mégis a napokban lejáró váltójának rendezéséhez 40 pengője hiányzott. A bankszolga kiviszi hozzá a váltót és figyelmezteti, hogy rendezni kell, mert különben óvatolják. A kollega már teljesen apatikusan mondja: — Hát óvatolják meg. Nincs a rendezésre elegendő pénzem. A bankszolga elképedve kérdi r — Hát mennyi hiányzik ? — Negyven pengő. — U am I Itt a negyven pengő. Adom kölcsön, de azt mégsem nézhetem, hogy akit 20 év óla ismerek, annak váltóját negyven pengő miatt megóvatolják. De ez szerkesztő ur, — mondja informálónk — nem vicc. Ez való igaz. Furcsa érzéssel megyünk aztán tovább, minden szakmabeli kereskedőnél egy és ugyanaz a panasz : Az idén a tavalyi húsvéti vásárnak még a 20% át sem csináltuk meg. De talán a hentesek, gondoljuk. talán azok mégis . . . Áll a hentes a boltajtóban. Kérdéseinkre neki mérgesedik. — Csak nem froclizni akar az ur? Mikor aztán látja, hogy jó szándék vezet, megindul az őszinte panasz. 200 sonkát készített húsvétra s alig adott el 60-at, a többit sürgősen szállítani kellett a fővárosba, veszteségre, mert itt nem akadt vevőre. A tavalyi tapasztalatok alapján négy sertést vágott a friss hus szükséglet fedezésére s alig adta el egy sertését, Most töri a fejét, hogy hova tegye a többit. Igy van a többi hentes is és igy van a többi iparos is. Elmultak a régi jó idők, amikor még a legszegényebb ember is például,