Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám

1928-06-10 / 130. szám

Békéscsaba, 1928 junius 10 fiEKEBBOE©TM KöMHTC 5 Takarékos vésárló nnindig f gyelembe veszi, ht gy jó és olcsó cipóhoz a Péterfi cipőáruházba jut, mert a cég nem fart fenn hitelirodét, nem számit fel a vevőnek keze!ési költséget s a hitelkérésnél nem kell a vevőnek megalázkodni. Akkor fizet, amikor tud! * A GiCnnstein szalon Orosházán — mint érlesülönk — tulajdonosnőjének váratlan és tragukus halála után az eddigi fiatal főnek, Franki András vezetése alatt tovább folytatja működését. A régi nivó fentartása sőt, ha lehetséges, fokozása lesz ennek a máris szép eredménnyel dolgozó fiatal divetiparosnak minden igyekezete, aki a mai sul>os gazdasági viszonyok között is rreg fogja állani a helyét és ezt a közel 40 éve 8 vállalatot bizonyára friss energiával viszi majd előre a további fejlődés utján. _ Eltönt fiu. Cseh László Ludvigh-utca 22. szóm alatti lakos bejelentette a rendőrségen, hogy Béla nevü 16 éves fia junius 4. óla eltűnt. A fiún rövid, szürke kabát, bálul dragonnal, szürke térdnadrág, színes kockás ing és barna sportsapka volt. A rendőrség megindította a nyomozást. — A csabai vásár. Békéscsabán a nyári országos álletvásár e hó 18. és 19. napjain lesz megtartva, amtlyre szabályszerűen kezelt járlattal — vészmenles helyről — mindenféle állat felhajtható. Ezzel kapc! olatban a jérlatkezelőség értesiti az érdekelteket, hogy járlatokat mér a mai naptól kezdődően lehet váltani és irányítani. Az előrelátható nagy vásárra tekintettel igen ajánlatos a járlatokat már most kiváltani és nem hagyni az utolsó napokra, mert a negy torlódás a hivatal zavertalan menetére, de meg az egyes felek részére is kellemeilen. Járlat a kocsiba fogott állatokra is kötelező. HARISNYA, KEZTYÜKtÍLÖNLEGESSÉGEK! Tavaszí cérnallor keztyű 1'80 pengő, n&i harisnya dupla talppal 1*50 pengő, selyemharisnyák 2 pengőtől fölfelé az összes dívatszi • nekben. CSIPKEÁRUHÁZ, Andrássyut 6. Régi, jó időK- • -Csak akkor élhetlek olyan nagy evők, hogy a hiiüket megőrizték máig is az avas krónikák, avagy öreg emberek tipegő, botorkáló emlékezései. Olvashattunk sokat császárok és királyok históriájában a nagy evőkről. (Nem számítom a római bachanáliák tivornyázóit, — azok nem tudtak sokat enni, csak — sokszor.) Dumas is naRy ínyenc volt, a szakácsművészet tudományában igen járatos, de sokat nem tudott enni. Inkább szegény hőseit ruházta fel a nagyevés ritka tulajdonságával és ha Athos, Porlhos és Aramis elválhatatlan barátjának, a vitéz D'Artegnannak falatozásaira gondolunk, valóban el kell hogy csodálkozzunk a sokat evés eme koronázatlan királyán. Amikor reggelire könnyedén bekebelez egy sült kappant friss répával, utána harminc mézeslepényt fogyaszt el, végül öt palack borral öblögeti le gégéjét, — ebédben nem riad vissza egy ütücombtól, pulykától és sonkától. Nem kell csodálkoznunk tehát, ha kalandjaiban emberfeletti hőstettekkel találkozunk. Bizonyos, hogy székelygulyásból, töltött káposztából és túrós csuszából kevesebb mennyiséggel sem tudlak volna megbirkózni a nyugati kullura nagyrabecsült ősei. Ahhoz ember kellett. A zsiros Alföld megteremtette ezeket is. A legendákba illő csodák bámulatos hősei voltak ők. Mig az egyik harminc pár tormás virslit evett meg tiz óraira és egy hordó sört ivott rá, addig a másik ebédre egy ropogósra sült malaccal végzett könnyedén, majd három tál töltött káposztát kanalazott be és hatvannégy fánkot küldött az előbbiek után, tetejébe pedig három akó bort ivott meg egy ültőhelyében. A krónika Komorénak nevezi ezt a csabai bajnokot. 0 volt az, aki egy kocsi görögdinnyét falt fel. Csak azt kötötte ki magának, hogy hónaljig vízben állhasson. Május volt. A ligetben mér kora reggel nagy sürgés forgás zaja keveredett a szerelmes fülemülék csattogó énekébe. Malac sivitás csirke csipogás, libagégogás töltötte be a környéket. Nagy társaság összejövetelét hirdették aznap estére. A mulatság legkiemelkedőbb része a nagy evők versenye lett volna. Egész nap lótott-fuíott a személyzet. A korcsmáros ügyelt fel mindenre. Mogorva, rideg, istenkáromló ember volt, akinek nemcsak a nyelve, de a keze is gyorsan járt, ha éppen kellett. Környezete félt tőle, mint a tűztől. Mondják, hogy durva tréfái határt nem ismertek. Egyszer jámbor feleségét egy nagy cserépfazékra állította és kilőtte lába alól a fazekat. Szegény áldozatnak nem lelt semmi baja, csak két napig rázta a hideg és ugy kellett vésővel szétfeszíteni a fogát, hogy egy kis meleg galamblevest diktáljanak bele. Minden rendben és akkurátusan ment. Délután hat órára az ételek elkészültek. Az asztalok árnyas fák alalt csábítóan hívogattak és a konyhából kiáradó felséges illatok méltán csiklandozták a járó-kelők orrát. Az egész kis várost valami lázas izgalom ülte meg. Hogyne, mikor az eseménytelen napok unalmát ilyen ritka látványosság fogja elűzni. A gondos mamák — minlha csak a hippodromba készülnének — mér kora délután hozzáláttak eladó lánykájuk kicsinosilásához. Az olló, meg a kolmizó vas fürge táncot járlak a szende szőke, éjfekete, igéző barna hajkoronákban és nagy viták indultak a felett a kérdés felett, hogy csitri-e, vagy frufu, lökni, vagy bedor díszítse az izgalomtól kipirult arcokat. (Akkoriban még nem is ólmodlék, hogy valemikor a fius hajviselet fog uralkodni a gyengébb nem felett, meg hogy a nők cigarettázva fognak kártyázni egy intim sarokban, a férfiak pedig csizma helyett papucsot hordanak és bölcsődalt dúdolva ringatják rúgkapáló utódaikat, vagy tolják a gyerekkocsit a sétatéren, kirúzsozott, etonfrizurés feleségük őnagysága előtt.) A magisztrátus jegyző könyvbe iktatta a nap jelentőségét és felhívta képviselőit, hogy jelenlétükkel igyekezzenek emelni az ünnepség fényét. Nyolc órára volt kitűzve a vacsora. A hetykére pödört bajuszu kiszolgáló legények fehér kötényt kötöttek maguk elé és nagy lólakban és fedővel letakart fazekakban asztalra hordták a szakácsművészet remekeit. Az első nagyevő megjelent. Ám alig, hogy letelepedett ez asztel mellé, nyugatról sötét felhők tornyosultak az égen. A fák lombja megrázkódott és a következő percben iszonyú szélvihar tépett bele az ágakba. Csillogott a mennydörgés és a vakitó villámok sűrűn követték egymást. Megeredtek az ég csatornái. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. A fürge kellnerek sebtében éppen összekapkodtak volna amit tudtak, amikor a toporzékoló vendéglős rettentő dühében rójuk mordult, hangja túlharsogta a mennydörgést: .Hagyjátok 1 Majd megetetem azzal, aki elrontotta a versenyt I" és vérben forgó szemekkel, lobogó hajjal, magából kikelve rohant az asztalokhoz, felkapta a tálakat és egymás utón hajította fel az ég felé: „Nesze Isten egyél, nesze még ezt is. Itt a töltött káposzta, kacsa, túrós csusza, ez a disznósült, itt a kappan, itt a pulyka, a mártás, saláta, — és hányta, csak hányta felfelé. Majd eszeveszett tombolásában forgópisztolyt ragadott elé és belelőtt az égbe. (Akadtak az ókorban is emberek, akik szembeszálltak az Istennel és megostromolták az eget. Igy a i izidiai kaunok, akik fegyveresen vonultak ki a hazájukba betolakodó idegen istenek ellen, akiket dárdáikkal az ég felé szurkálva akartak elűzni. Az arámiak pedig ugyanugy cselekedtek El istennel, aki a szíriaiak istene volt. Jókai is megemlékezik valahol egy égbe lövöldöző büszke főúrról.) A visszahulló edények csörömpölve törtek darabokra és a mindenféle paprikás ételek leve pirosra festette a szűzi fehér abroszt. A korcsmáros fáradtan roskadt össze. A zápor homlokára verte rőt hajét és végigfolyva arcán ugy látszott, mintha könnyezne. Másnap délután temetésre harangoztak a toronyban. Ijedt arcú nénikék titkolózva suttogták a temetési menetben egymásnak : „Beleütött a mennykő szegénybe. Áldott jó ember volt. Haj, haj, az a sok finom, drága étel. Kér volt érle, nagy kár. Kvasz Sándor. ALAPÍTVA Fehérnemüek 1867 Nyakkendők Kalapok Harisnyák Gyermektrikók Uri és nöidivat különlegességek dús választékban Silberstein árúházában Békéscsaba TELEFON 386 Icegolcsóbb, legkellemesebb szórakozás a Gráb cukrászdában Ingyen rádió hangverseny Husitok, fagylalt, Ízletes sütemények. — Családok találkozóhelye