Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) április-június • 76-146. szám

1928-04-26 / 95. szám

2 Békéscsaba 1928 április 26 Ezután jött az ülés legvitásabb tárgya: a lelkészi hivényok valorizálása. Rövid idő alatt harmadízben kérték fizetésük javítását a lelkészek. Ugy a gazdasági bizottság, mint az egyháztanács és a közgyűlés is a lehetőség szerint eddig méltányolta a kérelmeiket, most azonban az egyhéztanács napirendre tért ugy az előkészifő. mint a gazdasági tanács javaslatai felett s 500 pengő készpénz 66 mázsa buza és 30 hold szántóföld élvezetéből álló fizetésüket tisztán készpénzben 5104 pengőben állapította meg s igy javasolja megállapítani, illetve jóváhagyni a közgyűlésnek is, hogy a folytonos huza vona végre mér befejezessék. Épitési, vegyes, gazdasági ügyek, elnöki előterjesztések és bejelentések tárgyalása után a tanácsülés délutón fél kettőkor ért véget. Impex Közgazdasági konferansz Nem tudom, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim méltóztattak e találkozni már az életben ezzel a magyar fülnek idegenül hangzó — bizonyos körökben a leghatározottabb ellenszenvet kiváltó szóval — de eleve feltételezve a tagadó választ, azt hiszem egy kis magyarázat nem fog megártani. Az „Impex" kérem alássan egy speciális magyar alkotás. Igen ötletes szóképzés az import és export ból arra a célra, hogy ezzel az uj szóval egy sokkal speciálisabb magyar alkotásnak, — ami viszont ö'iletesnek már kevésbé mondható, — nevet adjanak. Feltételezem — újságolvasó emberek között lévén, — hogy ki méltóztatiak találni ebből a kis elöljáróbeszédből, miszerint a gabonacentrálérói van szó. Ad verbum : centrálé. Centrélé az magyarul központot jelent. El várható lett volna ugyebár, hogy ez az intézmény — ami még hála istennek csak embrióban van meg — s amelynek eszméje valamelyik pihentfejü papiros-közgazdászunk agyából pattant ki, magyarul ne veztessék el. Ugylátszik ezt koc kázatos dolognak tartották, mert a „Központ" szó nem sok bizalmat ébreszt azokban az emberekben, akiknek szerencséjük(?) lehetett ennek fogalmával a háborús évek alatt tisztába jönniök... s igy lett előbb a gabona-centrálé, majd impex. A tervek szerint ennek az lmpexnek lenne feladata a jövőben összeszedni a termelőktől az eladható termésfelesleget, ezt ki szállítani a külföldre, ott a legjobban értékesíteni s az ellenérteket a „cBekély kezelési költségek" levonásával a gazdáknak kp. kifizetni. Természetesen a közvetítő kereskedelem teljes kikapcsolásával, mert hiszen a cél leplezetlenül van kitűzve: „meg kell szabadítani a termelőket a közvetítőktől s közvetlen kapcsolatot teremteni köztük a fogyasztó piacokkal. Az eszme, — ha nem is veszszük tekintetbe, hogy egy kormányzatnak magasztosabb feladatai is lehetnek a termés értékesítésénél, ami végeredményben mégis csak az eladóra és vevőre tartozik, — határozottan ideális I Az egészhez nem kell egyéb, mint egy megfelelően kiépített szervezet, élén miniszteri fizetéssel egy a politikai életben bokros érdemeket szerzett kegyelmesi titulussal rendelkező elnökkel, alelnökökkel, kik azután a direktorok hadán keresztül fogják irányítani szakértő kezekkel az ország közgazdasági életének vérkeringését. Remek I S ha elgondoljuk, hogy az egész dolog alig négyszer-ötször kerül csak többe, mint egy egy kevésbé racionális alapokon nyugvó szövetkezet támogatása — furcsának találhatjuk, hogy az ige még nem lőn testté..., nem is beszélve arról a közigazgatási szempontból felbecsülhetetlen értékről, amit ennek a bizonyára állami pénzen megvalósítandó intézménynek az adóhivatalokkal való szorosabb egvüttmüködése jelenthet. X. Y. átad például külföldi értékesítés céljából 100 mázsa prima csabai búzát, amiért a helyi piacon tegyük fel 33 pengőt kapott volna. Egy hét múlva kap egy pecsétes irást, hosy a buza a St. Margaretheni közraktárakban ennyivel meg ennyivel elkelt, s ellenértéket személyazonosságénak kellő igazolása mellett ekkor és ekkor, itt és itt felveheti. X. Y. a kellő időben és írásokkal felszerelve, jelentkezik a pénzért, ahol kifizetnek neki a búzáért 32 pengőt. (Mert igaz, hogy drágábban kelt el a buza. de hát Svájcig fuvar is, meg raktári költség is van s csak nem kivánja, hogy az Impex szerelemből értékesítse a portékáját, vat>y mi ? ...) Azaz hogy kifizetnének. Előbb azonban megtudakolják az illetékes adóhivatalnál, hogy X Y.-nak menynyi az adóhátraléka — s itt megtakarítva a végrehajtási költséget — ezt a hátralékot a kiutalványozott összegből egyszerűen levonásba hozzák. Hát nem szédületes perspektívák ezek ?... Hagyjuk azonban a tréfát. A dolognak van egy sokkal komolyabb oldala is. Csonkamagyarországnak mintegy negyvenezer gabonakereskedője van, akik átlag évi 600 pengő adót fizetnek egyenes adóban. (Forgalmi adóban négyszerötször ennyit.) Ez kereken 24 000.000 pengő. Ha a gabonacentrálé eszméje — isten őrizz 1 — megvalósulna, ez a pénz az államra elveszett egyrészt, — előállván másrészt a kötelezettsége, hogy a kenyerétől megfosztott gabonakereskedelemről valami ulon módon gondoskodjék. Ezt az igy elveszítendő 24 millió pengőt az Impexből szedni ki, — ha az alap tényleg altruisztikus, — erkölcsi lehetetlenség, ha pedig (mert máskép a dolog el sem képzelhető) a mai gabonakereskedelmet vonják az Impex égisze alá, a cél válik illuzórissá. Ugyanott leszünk, ahol ma vagyunk, azzal a különbséggel hogy a rezsi emelkedik a bürokrata gez dálkodással s a kereskedő egyéni felelőssége szűnik meg. Mindftilyen legyen a csabai betegsegélyző Kirendeltség? Önálló ügyködésre szervezzék, meg, hogy olyan lehessen, mint a Kecskeméti — fl napoKban miniszteri Kiküldött fogja megvizsgálni az ügyet (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békéscsabán felállítandó betegsegélyző pénztári kirendeltség ü?ve mindinkább kezdi izgatni a kedélyeket. A gyulai központ érthető lagymatagsággal kezeli az ügyet, mert hiszen azt odaát sem állithatják, hogy a csabai kirendeltség felállítása a gyulai központnak is érdeke. Köztudomásu ugyanis, hogy a csabai pénztári tagok száma, a kerület összlétszáménak körülbelül a felét teszi ki. Egészen bizonyos tehát, hogy a csabai kirendeltség felállítása után a gyulai központ adminisztrációját le kellene épiteni. Ez bizonyára nem tetszhet a központnak s ebben is kell keresnünk az okát annak, hogy a kirendeltség felállítását nem szorgalmazza azzal az intenzitással, mint amilyent pedig megkövetelne a 6000 en felüli létszámú csabaiak érdeke. Nyilván ennek tudható be ujabb értesülésünk szerint az is, hogy bizonyos oldalról véleményezés történt a miniszterhez oly irányban, hogy elegendő lenne egyszerűen beállítani két tisztviselőt a kirendeltség irodájába, akik felvennék a panaszokat, végeznék az értesítéseket stb., azonban elintézés céljából mindent felterjesztenének a gyulai központhoz. Mondanunk sem kell, hogy a kirendeltség ebben a formában nemcsak, hogy a csabai érdekeltség legnagyobb elkeseredését fogja kiváltani, hanem az egyszerűen meg fog bukni, mert ezzel a jelenlegi kibírhatatlan állapotok semmivel sem fognak javulni. Éppen olyan későn fognak folyósittatni a táppénzek és egyéb segélyek, épugy fogják kapni az érdekeltek az ajánlott értesítéseket s épugy nem nem lehet valamely panaszt rövid uton elintézni, mint eddig. A csabai érdekeltség ennélfogva ragaszkodik ahoz, hogy a csabai kirendeltség legyen teljesen olyan, mint a kecskeméti, mely teljesen önállóan ugyanazokat a funkciókat végzi, mint a központ, mely működése felett kizárólag a felügyeletet gyakorolja. Legven tehát a csebai kirendeltségnek egy pénztárosa, pénztári ellenőre és egy pénztári számtisztje, a két kezelő tisztviselőn kivfli, Ezt az adminisztrációt egészíti ki az orvosi rendelő, mely kizárólag pénzkérdés lévén, akkor fog létesülni, amikor a szükséges pénz már rendelkezésre áll. Az ügyek megvizsgálása céljából egyébként a napokban egy miniszteri megbízott fog Békéscsabára érkezni s ebből az alkalomból felhívjuk ugy az érdekeltségek, mint a város vezetőinek figyelmét arra. hogy minden józan érvet sorakoztassanak fel a tervezett félintézkedések ellen, meit tőlünk ám fenmaradhat azutánra is a gyulai központ jelenlegi szervezetében, de az ellen, hogy az a leépítéstől a csabai torz szerv révén mentesüljön, a leghatározottabban tiltakozunk. kettőnek csak a termelő láthatja kárát... Ami azonban magét a kü földi értékesítést illeti, ehhez azt hiszem elsősorban a külföldnek van köze, ahol sokkal nagyobb skrupulozitással kezelik ezt a kérdést, mint nálunk, ahol e (ervezgetésekről napról-napra dobnak ujabb híreket — ugy látszik mirden felelősség nélkül — a sajtóba azok, akik talán éppen a szakértelem hiányánál fogva nem tudják felérni azt, hogy azt a gabonakereskedelmet, amely a magyar buza száméra megteremtette és kiépitet'e a külföldi piacokat, a gabona értékesítéséből kizárni nem lehet. De nem is szabad. A magyar gabonakereskedelem a maga külföldi kapcsolataival, az ott megszerzett és féltékenyen őrzött jó hírnevével jelent az ország közgazdasága szempontjából olyan felbecsülhetetlen értéket, hogy erről lemondani csak azért, hogy egynéhány kiérdemesült politikusnak egy-egy zsiros sine curát tudjunk nyújtani, — kész pazarlás volna. Ha nem esztelenség. Csodálatos azonban, hogy ezek a nemzetboldogitó eszmehtől túlfűtött ambíciók nem ott élik ki magukat inkább, ahol erre sokkalta nagyobb és hálásabb tér nyílna, ahol igazán használhatnának az egyénnek, köznek egyaránt. Mennyivel kevesebb fártdlságba kei ülne például a centrále megszervezésnél rábírni a MÁV-ot egy kicsit egeszségesebb fuvarpolitikára. Hogy az agrár Magyarország búzájának a fuvardija ha olcsóbb nem is, de drágább ne legyen a transit búzáénál. Istennek hála — külföldi követségünk is van elég. Azért a pénzért, amibe ezek fenntartása kerül, talán ki lehetne verekedni valami fuvarkönnyitést a környező államokban is, ahol a magyar buza piacot talál. Nem is sokat, csak annyit, hogy az az 1500— 2000 kilométeres ut, amennyire a mi búzánknak szüksége van, ne legyen drágább az amerikai buza 35—40000 kilometeres uljánál. Ha ez keresztülvihető lesz, akkor a magyar búzának lehet, mert van is jövője a kontinensen. S csak ha ez meglesz, lehet majd szó a minőségi termelésről, az egységes típus megteremtéséről, amelynek érdekében való munkálkodásra majd a gabonakereskedelem fogja felkérni a földmivelésügyi kormányt... ... de addig még sok víznek kell lefolyni a Dunán. Előbb bele kell, hogy idegződjék a magyar gazdába az a tudat, hogy földjét műtrágyával kell bőtermővé varázsolnia, rá kell jönnie, hogy műtrágya és műtrágya közt különbség is van, s ha magától nem jön rá, rá kell vezetni ezek okszerű használatára. A vetőmag megválasztása sem a legkönnyebb feladat, Itt is segítségére kell lenni a termelőnek, aki csak gyér tapaszlalatokkal rendelkezhetik. Tudjuk, ezek nehéz feladatok, de megoldhatók. Türelem, hit és kitartás kell hozzá. Remény a magyar jövőben, a magyar nép boldogulni akarásában — és tudásában ... ... amihez az Impexnek vajmi kevés köze lehet... Hörömpő Elek * A Prófétában városi és vidéki útra kénvelmes autó állandóan kapható. Telefon 321.