Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1928-02-12 / 35. szám

2 B£K£SME«YEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1928 február 12 Tanácsülés A folyó évi február hó 10-én tartott tanácsülésen az alábbi ügyeket intézték el: Iparigazolványt kaptak: Cseke Mihály szabó, Kovács Pál szabó, Michnay Sándor asztalos és temetkezési vállalkozó, Dénes Imre és társa paplankészitó, Kóti Imre asztalos, Emporium Kereskedelmi Rt. kötött szövöttárugyár, kötő- és szövőiparra, Hádel Róza kézimunka és előnyomdaiparra, Bo» tyánszky György gazdasági faszerszómkészitőiparra, Szekerczés Lászlóné szatócsiparra. Telep Mihályné cukorkakészitő és kereskedőiparra. Épitési engedélyt kaptak: Kovács András, Schell Petroleum Forgalmi Rt., Prósz István, Milecz János, Sándor Imre, ?Áchim Pál, Kitka János, Magyar Fantó Müvek Rt., Szalay Mihály és Csizmár János. Elutasította Pluhár Mihály korcsmai iparengedély iránti kérelmét. Helybenhagytál^ a gyilkps menyecsKe büntetését fl Kondorosi férjgyilKosság ügye a szegedi tábla előtt Szegedről jelentik: A mult év szeptemberében tárgyalta a gyulai törvényszék a gyilkosság bűntettével vádolt Kustár Andrásné ügyét, akit a bíróság életfogytiglani fegyházra itélt. Felebbezés folytán került az ügy a szegedi Tábla elé. Kustár Andrásné 33 éves kondorosi lakost még 1925 ben elhatározta, hogy öreg hatvanöt éves urát megmérgezi. Vásárolt is két darab sublimát pasztiilát és saját bevallása szerint mind a két darabot belekeverte az ura levesébe, aki megette a mérget, de nem halt meg tőle. Később, egy év múlva azonban meghalt Kustár András és az orvosi vizsgálat hashártyagyuladást állapított meg. Bizalmas feljelentés alapján azonban a csendőrség nyomozni kezdett a haláleset ügyében, a vizsgálóbíró elrendelte Kustár András exhumálását. A vegyvizsgálat a bélrészekben sublimát jelenlétét állapitolta meg és az ügyészség az orvosi vizsgálat alapján Kustárnét letartóztatta. Kustámé a táblán csak azt ismerte be, hogy 1925-ben akarta megmérgezni a férjét, 1926-ban nem mérgezte meg. A Tábla az országos igazságügyi orvosi tanács véleménye s azon tény alapján, hogy Kustár halála előtt végrendeletileg mindent az asszonyra hagyott, bűnösnek mondotta ki gyilkosság bűntettében és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Kustárné védője semmUégi panaszt jelentett be a Kúriához. flz 1904-es parlamenti harcok érdeKcs emléKe a csabai muzeumban fl Közlöny megalapitójánaK fia az ellenzéKi KépviselöK aláírásával ellátott letört, faragott táblát ajándéKozott a muzeumnaK (A Közlöny eredeti tudósítása.) Bizonyára élénk emlékezetünkben vannak még azok az események, melyek a függetlenségi harcok idején, 1904-ben, a Fejérváry kormány alatt, a parlamentben lejátszódtak. Egyik leghevesebb megnyilatkozása volt ezeknek a harcoknak az a tumulius és rombolás, melyet a Kossuih Ferenc vezérlete alatt álló függetlenségi pártból a kormány kíméletlen, zsarnoki bánásmódja robbantott ki. Ennek a rombolásnak egy érdekes emléke került most a csabai muzeucnba. Ez az emlék egy faragott táblabetét az országházi emelvényből, melyet a csabai rnuzeumnak ajándékozott Báttaszéky Lajos fővárosi uj3égiró. A tábla az akkori függetlenségi párti ellenzéki politikusok névaláírásával van ellátva, köztük a tábla egyik sarkában ott van Kossuth Ferenc aláírása is. Az érdekes emléktárgyat a város köszönettel e'fogadta s azt a muzeumban elhelyeztette. A Békésmegyei Közlönyt az ajándékozó személye közelebbről is érdekli, miután Béttaszéky Lajos fia annak a Béttaszéky Lajosnak, ki ezelőtt 55 évvel a Békésmegyei Közlönyt, mint annak főszerkesztője megalapította. Az ifjabb Báttaszéky Lajos az emléktárgy ajándékozója egyébként csabai születésű s igy kedves dolog, hogy szülővárosára gondolt, amikor az érdekes politikai emléktőrgyat a csabai rnuzeumnak ajándékozta. fl „béli VégeK Szent Korona Kupája" fl Hagyar LabdarugóK béli fllszövetségéneK hazafias sportfejlesztö aKciója — fl csonKa déli alszövetség városainaK Küzdelme egymásKözött flrad, Temesvár, Szabadka, UjvidéK visszacsatolásáig (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Magyar Labdarugók Déli Alszövetsége, mely mindenkor a magyar sport zászlóvivőjeként volt ismeretes, gyönyörű gondolatot valósított meg legutóbbi értekezletein, melyeken nemcsak az alszövetség szervei, hanem ez alszövetség. területén élő sportemberek is résztvettek. A megbeszélések tárgya volt egyrészt az, hogy miképpen lehetne a professzionizmus által meggyöngített amatőrsportot újból talpraállitani, másrészt az, hogy a déíi kerület elszakított városainak sportjával miféle lelki kapcsolatokat lehetne megteremteni. A megbeszélések teljesen kielégítő eredményre vezettek, mert a tervezett, sőt most már végérvényesen megalkotott „Déli Végek Szent Korona Kupájának" küzdelmei nemcsak hogy alkalmasak talpraállitani a leromlott amatőrsportot, hanem mig egyrészt a csonka kerület városai és községei közölt meglévő sportbaráti kötelékeket erősiti, addig az elcsatolt Arad, Temesvár, Szabadka, Újvidék sporttársadalmávaí a haza fias és sportbaráti együttérzésnek ápolói, az újból való egyesülés olthatatlan vágyának nagyszerű táplálói. Valóben elmondhatjuk, hogy a Déli Alszövetség munkájának nagyvonalúságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a gondolat, melynek szimbólumaként megalkotta a a „Déli Végek Szent Korona Kupáját", melyhez hasonló jelentőségű vándordíja a magyar sportnak egyetlen egy sincs. A kupát közadakozásból létesiti az Alszövetség, melyért egyelőre csak a csonka Délvidék városainak és községeinek válogatott csapatai küzdenek egymással mindaddig, mig az elszakított Arad, Temesvár, Szabadka és Újvidék is be nem kapcsolódhatnak a küzdelembe. egyszóval: a felszabadulásig. A remekművű kupát magyaros motívumok díszítik s helyet foglalnak rajta az érte mérkőző városok, köztük — Arad, Temesvár, Szabadka és Újvidék címerei. Tekintettel arra a nemcsak jelentős sport- és hazafias érdekekre, melyek a kupamérkőzésekhez fűződnek, a községek gazdasági érdeke szempontjából nem lekicsinylendő az az anyagi szolgáltatás sem, melyet a mérkőzésekkel az idegen csapatok forgalma révén a községek nyernek. A Déli Alszövetség ennélfogva bizalommal fordul a városokhoz és községekhez, azok intézeteihez, vállalataihoz és a sportemberekhez, hogy valamennyien tehetségükhöz mérten járuljanak hozzá a kupa előállítási, valamint a mérkőzések folyamán kiosztásra kerülő érmek költségeihez. Bizonyosra vesszük, hogy a Déli Alszövetség területének egyetlen városa, községe, intézete, vállalata sem fogja megtagadni anyagi támogatását ennek a mindenképen grandiózus gondolatnak valóra váltásától. MMHMMMMMMMMVMMMM EmléKezéseK egy tűzesetről Ha jól emlékszem, éppen ma van két hete annak, hogy az Andrássy-ut" baraktelep egyik szükséglakásokkal tultömöit épülete kigyulladt, s igazán csak derék tűzoltóink önfeláldozó munkájának köszönhetjük a vak szerencsén felül, hogy csupán nyolc család vált hajléktalanná és nem ötven, amennyinek fedél alá való juttatása egy kicsit több gondot adott volna a lépten-nyomon amúgy is erősen igénybe vett társadalomnak. Az oltás nehéz munkájában résztvett tűzoltók, a rend fenntartó honvédek hírlapi dicséretben részesültek, a szerencsétlen kárvallottak felsegélyezésére pedig társadalmi akció indult. Éi ezzel a dolog a lovagiasság szabályai szerint mintha el is lett volna intézve. Egyedül arról a derék korcsmárosról látszottak megfeledkezni, akinek pincéjéből az oltáshoz szükséges vizet kiszivattyúzták s aki azóta — rossz nyelvek szerint — jobb bort mér... Nem tudom igy van-e vele más is, de engem valahányszor utam a baraktábor előtt visz el, valami nehéz, nyomasztó érzés száll meg. Mintha az átélt háború borzalmainak emléke nehezednék a lelkemre, amit ezeknek az isten kegyelméből összetákolt, lakóházakká avanzsált épületeknek látása ébreszt fel bennem újra, meg újra. Pedig annak, hogy ezek a borzalmak elmultak, idestova egy évtizede mér . .. Azóta sok viz lefolyt már a Dunán, de ugy látszik nem elég a — Körösön. Tíz esztendő sem absolute, sem relatíve nem nagy idő, különösen egy város életében, — de arra mindenesetre elég lehetett volna, hogy ezeket az objektumait a K. u. K. hadiépitkezési tech likának, elsöpörje a föld színéről. Ha másért nem: a tűzveszélyességük miatt. Emlékszem, — hiszen csak nemrég történt Budapesten, — hogy egy kisebb szinház nem nyithatta meg kapuit a szórakozni vágyó közönség előtt, mert az engedélyt a hatóság — a tűzbiztonság fogyatékossága miatt — nem adta meg. Pedig mi tőrös isclüas légt berált gyógyszere a Krtegner-íéle Ara: I pengő 60 HHéjr minden patikában, temettem zetBtbaJkmck szívesen fcütd teljesen ingyen a törakíír: mm Budapest VIII-34. Calviatír. (Baross-utca sarok.)