Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) október-december • 222-296. szám

1927-10-20 / 238. szám

Egyes szám ára 10 fillér Békéscsaba, 1927 október 20 Csütörtök 54-ik ftlolyan, 238-ik igám f f BEKESMEGTEI EOZLONT mimui IIPIm MMWMMWMMWWMMMW¥MMMMM(WM0li<| MNMMMMWMMMMMMMWW mőfifi«té«l dljab : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­ÍTII 6 pengi, egy hónapra 2 pengi. Példá­nyonként 10 fillér. Fősserkesstí: Dr. GySoffyM János Felelős tierkesstő i Fillpplnyl SAJBMI Ttldoniiim : 7 Sierketstóség él kiadóhivatal: Békémcsabát II. kertlet Ferenci Jóisef-tér 10. ssám alatt, HUdetés dljsxabás sierlnt. Vehézidők A nehéz időket tükrözte visz­sza a képviselőtestületben a költségvetés tárgyalása. Való­ságos sirámok, jeremiádák, pa­naszok és keservek hangzottak fel mindennünen. »Adjuk meg az államnak, ami az államé" — kezdette bibliai komolysággal a kisgazdák elnöke s ami utána következett, az egyszerű s an­nál inkább megrendítő felsoro­lása volt annak a sok bajnak és nyomorúságnak, ami ránk következett, egy szerencsétlen, megnyomorított ország szeren­csétlen, koldus polgáraira. Ha­dikölcsön, vagyonváltság, kény­szerkölcsön, a borzalmas adó­megterhelések elszedték azt a kevés anyagi erőt, ami a vesz­tett háború után megmaradt. És ma a gazda adósságokkal küzd, az iparos nem találja fá­radtságos munkája gyümölcsét, a kereskedő hiába várja vevőit, a tisztviselő, a munkás hiába könyörgi valorizált fizetését és bérét — szegénység, keserű sze­génység mindenütt és ilyenkor az adót a szájától kell elvonni az embernek. Adjuk meg az ál­lamnak, ami az államé — de vájjon mi marad nekünk ? Ezeknek a gondoknak sötét réme borzongott a közgyűlési termen, abban a képviselőtestü­letben, ahol pedig a lefolyt há­rom év alatt talán mindenki bi­zonyságát adta annak, hogy mennyire szereti ezt a várost, amely a nyomorúságban is előtte sejdül naggyá 'és jelentőssé. Jöttek a tételek, ez is kell, az is kell s komoran rázudult a bakó: ezt se lehet, azt se le­het. Nem gyönyörűséges fel­adat s mégis mindenki érezte, nem lehet máskép. Amikor percről-percre csak nehezebb időket élünk, nem lehet még az eddigieknél is súlyosabb terhe­ket vállalni. És mi mégis bizunk. Bizunk a költségvetési vita egyik ve­zérszónokának abban a megál­lapításában, hogy a város élet­erejéből fakadó természetes fej­lődés az előirányzatnál jóval na­gyobb bevételeket fog eredmé­nyezni, amik fedezatet nyújta­nak a felmerülő ujabb szükség­letekre. Mert akármilyen szegé­nyek vagyunk is, de a város fej­lődésének megtorpannia nem szabad. ni a való tényállás a 15 Község árampályázatánaK ügyében? flz árajánlatok felett igenis meg volt a döntés — fl „Körösvidék" cikkírója megint valótlant állított és újból más háta mögé bujt (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békésmegyei Közlöny hónapok óta foglalkozik azzal a nagysza­bású tervvel, melynek lényege egy hatalmas áiamvezeték hálózat kiépítése Békéscsaba központtal, mint energia forróssal. Ismeretes, hogy a közel napokban felemel­tük szavunkat a hirdetett pályá­zat beérke2e t ajánlatai felett döntő bizottság határozata ellen és pedig fe'jesen tárgyilagosan a rendelke­zésünkre álló adatok alapján, nagyrészt szekértő műszaki em­berek meghallgatasa után. Ezekre a cikkeinkre egy válasz­féle cikk jelent meg a „Körös­vidék"'ben nyilván ugyanazon egyén tollából, akire egy niás alkalommtl rásütöttük a hamhi- I tás bélyegét es már közismert szokásához hiven ez alkalommal is rágalmazni próbált, de ismét más hála mögé bújik: ezúttal Vangyel Endre dr. gyulai főszolga­bíró, megyeszerte nagyrabecsült egyénisége mögé. Azt állította a „Körös­vidék'', hogy a pályázat felett meg nem is tör­tént döntés. Anélkül, hogy ez ügyben egy­előre tovább vitatnók a döntés igazságos, vagy igazságtalan vol­tát, akár a Salgó, akár más pá­lyfizó szemDonijából, ezúttal csak ezt szögezzük le, hogy rövidesen a Salyónak is módjában lesz ez ügyben nyilatkozatot tenni. Akkor aztán ki fog tűnni, hogy az aján­latok között melyik a legmegfe­lelőbb, a legreálisabb. Mig ez meg nem történik, az üggyel nem foglalkozunk. Ezúttal azért, hogy rámutassunk arra a mentalitásra, mely a „Kö­rösvidék "-nél ugy látszik állandó­sul s melyet hál' Istennek a kö­zönség is eléggé ismer már, közre­adjuk az alábbi levelet, melyből kitűnik, hogy a döntés igenis meg­vo.t. A továbbiakat hisszük, hogy az aposztrofált főszolgabíró fogja elintézni a „Körösvidék" cikkíró­jával. A levél a következő: Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 A „Békésmegyei Közlöny" folyó évi október hó 11 iki és 12 iki számában foglalkozik a 15 köz­ség villamosítása ügyében kiirt pályázat eredményével és ugyan­csak ez jügyben olvastuk a „Kö­rösvidék" folyó évi október hó 15 én megjelent számában közzé­tett cikket. Bár cégünk a szóbanforgó ügy­ben, mint egyik pályázó cég ér­dekelve van, a közérdek szem­pontjából megjelent hírlapi kriti­tákhoz hozzászólni nem kívánunk, de minthogy a „Körösvidék" cé­günket kritikai cikkébe bele­vonja, sőt — bár burkoltan — azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha b. lapjukban megjelent és tisztén közérdek szempontjából megirt cikkek a mi érdekünkben íródtak volna és minthogy végül ezen cikkben az foglaltatik, hogy mi oly ha'ározatot felebbeztünk rreg, ami határozat még meg sem hozatott, mégis indíttatva érezzük megunkat, hogy ez ügyben nyi­latkozzunk. Azon burkolt gyanúsításra, amely a „Körösvidék" idevonatkozó cik­kében foglaltatik, cáfolatot adnunk pgészen felesleges, mert aki az Önök b. lapjában megjelent cik­keket elolvasta, az tisztán látja, hogy ezen cikkek a közérdek, vagy a mi érdekünkben iródtak-e ? Nem tartjuk valószínűnek, hogy i. t. dr. Vangyel Endre főszolga­bíró ur a cikkíró ur előtt olyen kijelentést tett volna, hogy mi oly határozatot felebbeztünk meg, amely még meg sem hozatott, mert az i. t. főszolgabíró úrban olyan közhivatalnokot volt alkal­munk megismerni, aki hivatásának magaslatán áll, akár jobbról, akár batrói jövő befolyásnak szilárdan ellent áll, tehát nem tételezhető fel, hogy cégünk reputációját ilyen kijelentésekkel sérteni szándéko­zott volna. A 15 község villamosítása ügyé­ben kiirt pályázatra hozott dön­tést cégünk tényleg megfelebbezte, amihez kétségtelen és törvény­adta jogunk van es hogy feleb­bezésünk sem indokolatlan, sem időelőtti, erre vonatkozólag idéz­zük a gyulai járás főszolgabíró­jától vett értesülésünket: „Gyulai járás főszolgabirája ad. 3456/1927. sz. Berger és Wolfí elektrotechnikai vállalatának Budapest Szeptember 23-iki megkeresésére értesítem, hogy a Medgyesegyhá­zán megtartott értekezlet egyhangú szavazással a Salgótarjáni Kő­szénbánya Rt. ajanlata mellett döntött. Gyula, 1927 szeptember 28. Dr. Vangyel Endre s. k. főszolgabíró." * Eszerint a „Körösvidék" újból valótlant állított. Budapesten dttifótag megalakult a Krisztust t)iv5 zsidók szektája Wien, okt. 19. A Neues Wiener Journal legutóbbi szóméban fel­tűnést keltő cikk látott napvilágot. A cikk szerint uj vallási szekta alakult Budapesten, melynek tagjai zsidók, akik azonban hisznek Krisztusban és ezért Krisztust hivő zsidóknak nevezik magukat. A lap szerint első összejövetelüket a mult héten tartották meg, ezen állítólag megjelent Podmaniczky Pál báró is. aki kijelentette, hoxy bár ő nem zsidó, osztja a szekta hitelméletét. Az uj szekta tagjai nemcsak az ó, hanem az uj testá­mentumban is hisznek és minden érdek nélkül akarják szolgálni vallásukat. A Mai Nap ez ügyben beszélni akart Podmaniczky Pál báróval, azonban tartózkodási he­lyét nem sikerült megállapítani. Hevesi Simon főrabbi ugy nyilat­kozott, hogy már hallott a Krisz­tust hivő zsidókról, azonban nem tulajdonit a dolognak semmi na­gyobb fontosságot. Máskor is meg­történt már, hogy zsidók szektá­kat alapítottak, csakhamar rájöt­tek azonban, hogy furcsa hely­zetbe kerültek, mert sem zsidók­nak, sem keresztényeknek nem tekintették őket. Boris bolgár király olasz hercegnőt vesz feleségül Szófia, okt. 19. (MTI) Noha a félhivatalos sajtó állandóan cá­folja azokat a híreket, amelyek szerint Boris király valószínűleg házasságra fog lépni Giovanna olasz hercegnővel, Szófiában mégis mind több szó esik erről az állító­lagos házasságról. Beszélik, hogy mér a pópa Í3 megadta hozzájá­rulását s azt a feltételt kötötte ki, hogy Szófiába pápai nuncíust küld­hessen. Szófiai olasz politikai kö­rökben kijelentették, hogy erről mit sem tudnak, de a híresztelést nem cáfolták meg. Felébredt a koporsóba helyezés etőll Sopron, október 19. Rosenberg Henrik 87 éves magánzó súlyo­san megbetegedett. Rosenberg teste nemsokára megmerevedett és az élet minden szimptomája eltűnt a testből. A halálesetet be­jelentették és értesítettén a rokon­ságot is. A temetés idejét meg­határozták. Amikor a holttestet a koporsóba helyezés előtt meg­mosták, lassanként megelevene­dett és az élet funkciói vissza­tértek. Rosenberget ágybafektették, ahol hosszú ideig aludt, mikor felébredt, enni és inni kért, álla­pota most kielégítő. ii'rii'kTnnnkvn.n.n.i Zürichben « magyar pengőt 80.65-el jegyezték.

Next

/
Thumbnails
Contents