Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) október-december • 222-296. szám

1927-10-28 / 245. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1927 október 26 mas összeg, melynek feláldozása is csak azl bizonyítja, hogy még sokkalta óriásibb lehet az az ösz­szeg, melyért érdemes volt koc­káztatni emezt. Akik a propa­ganda pénteket összeadták, bi­zonyára tudták, hogy azokat az összegeket véd k, melyeket jogtalanul a videkiiparosságelől von­tak el a fővaroslak. A vidék józan iparossága tehát ne üljön fel a fővárosi „Iparos Újság" izgatásainak és megkör­nyékezéseinek, hanem tartson ki szilárdan amellett a programm mellett, melyet a vezetők az össz­iparosság érdekében kitűztek : A fővárosiakkal egyenlő feltételű részesedés a közmunkákból és egyenlő feltételű részesedés az állami hitelekben. Mindaddig, mig a fővárosi ipa­rosság minden feltétel nélkül el nem ismeri a vidék jogait, a vi­dék iparossága óvakodjék minden kooperációtól a fővárosiakkal. fiiért nem Kapott értesítést a megye a Külföldi Kölcsönről Gyuláról jelentik: A vármegyék külföldi kölcsönének második részlete ügyében az összes lapok szerint megtörtént a döntés és a környékbeli vármegyék több mint egy hónapja meg is kaplák a köl­csön hátralevő részét is. Csodálatos azonban az, hogy mig más megyék már intézked­hettek is a vett értesítés alapján, Békésvármegye egy sor értesítést sem kapott. Ebben az ügyben dr. Daimel Sándor alispán a követ­kezőket mondotta : — A törvényhatósági bizottság tudvalevőleg a kölcsön második részletének felvételétől elállott, azonban a minisztériumban ugy döntöttek, hogy Békésmegyének elvi szempontból 1000 font ster­linget, 345 millió koronát fel kell vennie. Ezt el is határozta a me­gyegyülés, azonban azóta a külföldi bölcsön má­sodik részlete ügyében egy sor irástsem kaptam. Lehet, hogy ez ezer fontot sem adják, de nem is bánjuk, mert a köfcsön a változott viszonyok következtében igen súlyos lett. Kiadta a földmivelésfigyi miniszter az 1927. évi állatösszeirás eredményét Lovak kivételével csökkent állatállományunk Budapestről jelentik : Az 1894. évi XII. t.-c.-ben foglalt rendelke­zésnek megfelelően a földmivelés­ügyi miniszter ez évben is elké­szíttette a magyarországi haszon­és tenyészállat összeírást, amely­nek adatai ma kerültek nyilvá­nosságra. A nagy gonddal készített sta­tisztika szerint Magyarország ha­szonállatállománya az 1927. év tavaszi állapota szerint szarvas­marhában 1,805.438, lóban 903.326, sertésben 2,386.634, juhban 1 mil­lió 610.716, kecskében 36.418, sza­márban és öszvérben 6441 darab volt. Különösen érdekes a sertés­állomány megoszlása, amelynél faj szerint 90.89%-a az állomány­nak zsirsertés s a hussertésállo­mány csak 911% A haszonáiíatállományt az előző évi adatokkal összehasonlítva azt Iétjuk, hogy csa'as az ország ló­állománya gyarapodott nagyobb mértékben, mig e szarvasmarha-, , sertés és a többi haszonállatállo­mány a mult évihez kevesebb lett s különösen jelentősen keveseb b a sertés. A tenyészállalok száma 1927­ben jelentékeny szaporodást mu­tat : 924,379 darab szarvas narha, 441.489 darab ló, 556 129 darab sertés és 1,001.637 darab juh a a folyó évi állomány. flz EzvangéliKus LelKészegyesület Közgyűlése Panaszok az egyháztérvesztéséről -- Kovács flndor békési és Keviczky László kondorosi lelkészek ünneplése Budapestről jelenlik: A Deák­téri iskola diszíermében tegnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését a Magyarhoni Evan­gélikus Lelkészegyesület. A köz­gyűlésen többszáz lelkész vett részt, köztük Geduly Henrik, Raf­füy Sándor és Kiss Islván püspö­kök. Paulik János, az egyesület elnöke, lendületes beszéddel nyi­totta meg a közgyűlést s ezután a lelkészi nyugdíjintézet újjászer­vezéséről, majd az aggasztó köz­szellemnek arról ez irányzatáról beszélt, amely mostanában eny­nyiszor talál ürügyet az evangé­likus egyházba való beütésre és még a történelmi jogokat sem respektálja. Az egyház országos viszony­latban is észrevehetően kezd ve­szíteni súlyából. Folyton csak kér, holott országos törvényeink értel­mében követelni volna joga. Egyet­len luíheránus pap sincs az or szággyülésben. Igen féjdalmas ér­fl tervezett tisztviselői áruhitel romlásba dönti a tisztviselőit fl javaslat törvényerőre emelkedése esetén a tisztviselőt kényre-kedvre kiszolgáltatja a szövetkezetnek — Fizetés­emelésről se álmodjanak akkor a tisztviselők (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Közlöny egyik legutóbbi szá­mában éltalánosságban ismertet­tük a tárgyalás előtt álló javas­latot, mely a köztisztviselők áru­hitelét lenne hivatva elősegíteni. Teszi azt pedig ugy, hogy meg­valósulása esetén ugy a köz!nzt­viselő, mint az iparos és keres­kedő arról koldulna. Es alkalom­mal az általáno3ságben felhozott érveket külön-külön részletezve ismertetjük. zéseket keltett a Luther»szobor ellen megindított akció is. Luther Márton eszméi Magyarország szel­lemi fejlődését is inspirálták, len­dítették. A nagyhatású elnöki beszédet a közgyűlés nevében Dúszik La­jos köszönte meg Paulik János­nak, majd Raffay Sándor szólt hozzá az elnöki megnyitóhoz. A közgyűlés lelkesen ünnepelte Kovács Andor békési esperest 35-ik és Bezegh Sámuel, Magyary Miklós, Keviczky Láizló és Nemes Károly lelkészeket 40 évi papi működésűk alkalmából, majd Bar­fos Pál irósmagyarézalot, Stráner Vilmos soproni egyetemi tanár „Gyakorlati lelkészképzés" cimen tartott előadást, Wagner Ádám pedig az újjászervezett lelkészi nyugdíjintézet ügyét ismertette. Masznyik Endre dr., volt teológiai igazgató elparentálását állva hall­gatta végig a közgyűlés. Elegendő árubitele van e jelenleg a köztisztviselőknek Jóllehet, a fennálló törvényes rendelkezések a közalkalmazottak illetményeinek lefoglalásához a kereskedelemnek és iparnák bírói jogsegélyt nem nyújtanak, mégis a közalkalmazottak áruhitel tekin­tetében ugy a jelenben, mint a múltban messzemenő előzékeny­séggel találkoztak ipar és keres­kedelem részéről egyaránt. A kereskedelem és ipar ezirányu tevékenysége bizonyítják, hogy a közalkalmazottak előtt az ajtók nem csukódtak be és áruhitel igénybevélele esetén kamatmen­tesen csak a már előre kialkudott készpénzárat fizetik. Alapja en­nek az, hogy a 18 as törvény értelmében a közalkalmazott csak illetményei bizonyos hányad a ere­jéig veheti igénybe a Pénzintézeti Központot és igy a szabadon maradt rész még mindég elegendő hitelezési bázist nyújt, arról nem is 3zólva, hogy a Pénzintézeti Központ csak pénzkölcsönt folyó­síthat, amely nem kerüli el az ipart és kereskedelmet. A köztisztviselőnek tehát igenis eddig meg volt a hitelképessége. A javaslat ezután meg­semmisíti a hitel alapját, melyre eddig kereskedelem és ipar számíthatott. Ugyanis eddig a közalkalmazott illetményei csak mérsékelten, a törvényben meg­állapított s a fizetéshez arányosí­tott kereteken belül voltak lefog lalhatók, ezentúl azonban az illet­mények egy egész évi összege képezvén a hitelkeretet — melyhői bór csak 30 százalék igényelhető ki — kereskedő és iparos hitelt már nem nyújthat. Tekintettel arra, hogy a szövet­kezet a közalkalmazott egy egész évi járandóságait veheti igénybe, a közalkalmazottnak a kereskede­lem és iparnál élvezett áruhitelé­nek minden fclapja megdől, mert a javaslatnak ez a rendelkezése a közalkalmazott illetményeit tu­lajdonképpen nem egy, hanem több évre köti le, ami a köztiszt­viselő és a szövetkezet között majdan fennálló üdeti összeköt­tetés termésjetéből és azon tény­ből folyik, hogy az illetményeknek az élelköltségek fedezésére is kell szolgálniok. Kereskedelem és ipar kénytelen lenne tehát teljesen el­zárkózni köztisztviselőknek nyúj­tandó áruhitelezés elől, minek kárát elsősorban maguk a köz­alkalmazottak lá nák, mert eiesné­nek egy tárgyi biztosíték nélküli, kamatmentes kizárólagosan sze­mélyi hiteltől. A Pénzintézeti Központ a ja­vaslat folyományaképen gyakor­latilag megszűnne mint hitelforrás, me n minden hitelkereső közalkal­mazott, aki eddig is csak a javas­latbán megjelölt cimen kérhette a hitelt, ily irányú igényével ezentúl kényszerülne a Szövetkezethez for­dulni. A Szövetkezet ily módon idők folyamán egyedüli hitelfor­rása lenne a közalkalmazottnak, ami egyrészt azt fogja eredmé­nyezni, hogy a közalkalmazott a Szövetkezet által diktált verseny­nélküli áron lesz kénytelen vásá­rolni, másrészt pedig örökös le­kötöttséghez fog vezetni. A javaslat kizárja a fizetásrendezást Siralmas és megszégyenítő a ja­vaslat indokolásának az a meg­állapítása, hogy a közalkalmazot­tak f zetése csak pusztán a leg­szükségesebb élelmiszerek fede­zésére elégséges. Szörnyű önbe­ismerés ez a kormányzat részéről, hogy közalkalmazottaink a vege­tatív létminimumot sem érik el. Ha mér ez a bevallása a szo­morú tényeknek megdöbbentő, aggályosnak tartjuk azt, hogy a közalkalmazotti kar megélhetésén a kormányzat nem az egyedüli méltó módon: az illetmények rég­óta esedékes rendezésével és fel­emelésével akar segíteni, ezen felül fennálló hi'e'igényeiket nem az eddigi rendszer szerint a Pénz­inztézeti Központ ulján elégíti ki, hanem áruhitelt nyújt nekik. A fizetések rendezésének, illetve felemelésének akadálya nincs, hisz az államkincstár állandóan feles­legekkel gazdálkodik. Ezekből a feleslegekből juttassanak a köz­alkalmazottaknak. Á tisztviselők fizetésének felemelése nemcsak a tisztviselők érdeke, hanem az egész kereskedelemé és iparé, az egész közgazdaságé, mert a közalkal­mazottak illetményei gyorsan ke­rülnek a gazdasági körforgalmába és igy a felfokozott fogyasztás meg­termékenyitőleg hat. Avagy falán éppen azt célozza a kormány ja­vaslata, hogy az adóterhek alatt összeroskadó ipar és kereskede­lem ebben az élénkített forgalom­ban ne részesülhessen? Nen hi­hetjük, hogy józan átgondolás mellett ily végzetes gazdaságpoli­tikai tévedést elkövetni lehessen I Mindezen felül demoralizáló is a javaslat, mert a közalkalmazottat a tisztességes bér reményétől is megfosztja. (Folytatjuk.) — A csabai kórház forgalma. A békéscsabai közkórház 3 ik év­negyedes ügyforgalmáról beérke­zett jelentés szerint felvétetett 435, maradt 295 beleg, akik közül el­bocsáttatott 439, meghalt 16 és visszamaradt 275. Az ápolási na­pok száma 9156 volt.

Next

/
Thumbnails
Contents