Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) július-szeptember 146-221. szám•

1927-08-07 / 178. szám

Békéscsaba, I027augusztus 7 MOÍSBRRGTO MMÍI"? Minden este órától megérkezett a budapesti női jazz-band a Korona kávéházba Vasárnap órától Tanácsülés A folyó évi aug hó 5-én tartott tanácsülésen a következő ügyeiket intézték el : Iparigezolványt kaptax: Izsák Lőrinc és Tsa szabó, Arnót Sándor szabó és ruhakereskedői, Vozór Pál ács. Bohn M. és Társa vasönt.. Lázár Béla füszerkereskedő. Murzsic Andrásné élelmiszer keresíkedő iparra. Vasárnapi nyitvatartási enge.délvt kapott: Schwarcz Ernő. ÉDitési engedélyt kaotak : Csontos József, Kucsera János, Botyánszki Mátyás, Horostyák Mi • hály, Lacó János, Mokos Mihály, "Zsilinszki Pál, Jánosi L^jos, Babinszki Pál, Andó Pál, Henzsely János, Vizik András és Rocskár András. flz AEGV nem járul hozzá a sínpár betontalapzatánaK Költségeihez (A Közlöny eredeti tudósítása.) A napokban megírtuk, hogy a főtér kövezésével párhuzamosan történő sináthelyezések körül az AEGV ellenállást fejt ki a költségek viselését illető'eg és nem hajlandó csak a városházéig tartó kanyarodó költségeit viselni, mig onnan kezdve csak fatalpon szeretné vezetni sinjeit. Mint ujabban értesülünk, az AEGV egyáltalán nem akarja viselni még a kanyarodó költségeit sem, ugy hogy annak munkadija is a város nyakéba szakadt. Hasonlóképen a város viseli a városházán tuli rész költségeit is, amennyiben az elöljáróság — nagyon helyesen — nem ment bele a falusi viszonyokhoz sem illő lelemás megoldásba. Érthetetlen az AEGV merev elzárkózása minden kötelezettség elől, melyek teljesítése, ha nem is lennének szerződésbe foglalva, mégis annak a vállalatnak, mely Békéscsabán azékel, tehát békéscsabai lakosnak számit, ugyanugy érdekében álló, mint a város bármely polgárának. Annyit elvárnánk attól a vállalattól, mely innen szedi keresetét, hogy ép ugy meghozza az áldozatokat, mint a város többi vállalata és a polgárság. A várostól pedig épen azért elvárjuk, hogy minden törvényes ^eszközt megragad arra, hogy végre is az AEGV-t a szerződéses kötelezettségeiből folyó szolgáltatások teljesítésére rá fogja kényszeríteni. Aratás után . . . Levágva mér a ringó, dus kalász . . . A vig határ oly hallgatag maradt, Pár nap futott el . . . csak . . . s mily változás, Mily furcsa kép . . . e néhány hét alatt : Nincs már zsivaj, pacsirta hangja sem szól, S kazalba rakva mór a drága érték, , . . Leánykacajra nem jő férfi-visszhang, Dévaj beszéd ... és más . . . mik azt kisérték . Minden lemondást tükröz, merre nézek, — Egy szebb világnak emlékét csupán, — Es eltűnődöm életünk felett, — Mely mindnyájunknál ép ilyen lehet: — . . . Biborpalástos hajnalpír után. Az életalkony bus sugárinál . . . S Élet . . . Halál ... mi pusztán változás csak, Egy pillanatra megdöbbenti lelkem . . . De végezetre, megnyugodva, mégis Vigasztalódom . . . uj reményre kelten . . . « S a sárga tarló elnémult vidéke, Fakó színével bármily furcsa látvány, Nem bánt tovább... és megbékélve, tisztén Bus lelkem ismét felvidulva éled, — Mint... esők után a tündöklő szivárvány ... Chován József. Levél a Békésmegyei Közlöny szerkesztőségéhez Kaptuk és egészében közreadjuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Önök újságírók bennünket civil polgárokat úgyszólván naponta kiírnak az újságba. Korholnak, csipkednek, biztatnak és bátorítanak ; feltárják hibáinkat, megdicsérik erényeinket, közhírré adják örömeinket es velünk busulnak bajainkban. A betűk hatalmával formálják, alakítják és gyúrják a mi véleményünket és orrunkra koppintanak, ha netalán szalmaözvegyi jogunk alapján kissé hangosabban adunk az ujabb kupié irodalom iránt érzett szimpátiánknak kifejezést. Fordítsuk meg a tükröt és hallják Önök is, hogy mi a nyájas olvasónak a véleménye az újságokról és azok íróiról ? Csupán a vidéki és fő eg a helyi sajtóra vonatkozik megfigyelésem. Elismerem és méltányolom azt a fáradozást, amellyel egy vidéki napilap összeállítása jár. A szerkesztőségnek szem előtt kell tartania azt a sokféle izlést, mely az olvasók táborában megnyilvánul. Az egyik a szenzációkat böngészi, a másik meg irodalmi csemegét vér. Van, akinek mitsem ér az újság, ha legalább két gyilkosságot nem tartalmaz, más pedig egy nyúlfarknyi szerelmes pikantéria nélkül kezébe sem veszi a lapot. És ki kell elégíteni az olvasók kivénságát. nehogy kimond' jók a szentenciát: a mai lap hajítófát sem ér I Helyi lapjaink eseménytelen városunkban megadják mindazt, amit itt adni lehet. A kritika épen azt hibáztatja, hogy többet akarnak adni annál, mint amennyit a helyi lapnak hozni kellene. Mert az olvasó szemében mindég különösnek tűnik fel, ha egy vidéki újság országos ügyekben kiván az ország ügyeivel foglalkozóknak tanácsot adni. És a komikum mesgyéjén halad az olyan kijelentés, mikor az újság követeli, vagy tántoríthatatlanul ragaszkodik felvetett világboldogító eszméjének megvalósításához. A helyi lapoktól helyi és megyei híreket és helyi vonatkozású közieménveket várunk. A Békésmegyei Közlöny szerkesztésében megnyilvánul erre a törekvés, talán teljesen ezen az uton marad is. Akad szűkebb pátriánkban elég gyomlálni való, kár az ilyesmiért a szomszédba kalandozni. Jól tudom, hogy nagy szerkesztőséget a vidéki lap nem tarthat és egy kis ollózés feltétlenül szükséges. Ha a szerkesztőség tagjai nem bírnák el a cikkirás nem lekicsinylendő munkáját, ám kérjék fel a város tollforgatóit és tudom, készséggel sietnének a közfigyelmet lokális természetű dolgokra felhívni. Állandó nagy munkatárstábor toborozodna össze és ekkor a lapok frissen lüktető tartalmukkal a napnak eseményévé válnának. Bsismerem, legkönnyebb munka a kritizálás. Da nálam ne annak vegye Szerkesztő ur, én csak az olvasó véleményét kívántam közölni és ha talán mást mondtam, mint amit akartam, annak méltóztasson betudni, hogy én csak olvasó vagyok. Szerkesztő urnák tisztelő híve iGazella Mátyás. (Az érdekes levelet közreadtuk és írójának csak azt üzenjük, hogy mi hosszú esztendők óta fáradozunk azon, hogy a város valamennyi irni tudó, közügyeket helyesen szemlélő és megítélő polgártársunkat mindazon alkalmakkor, amikor irnivalójavan megszólaltassuk. Törekvésünk eredménye csak lassan mutatkozik, de mégis mutatkozik. És ennek örülünk. A szerk.) Megalakult a Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségének helyi csoportja (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai kőművesmesterek mult hó 31-én alakuló gyűlést tartottak, amelyen kimondották, hogy csatlakoznak a Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségéhez és megalakították a szövetség helyi csoportját. A vezetőségbe a következő képesített kőművesmestereket választották be: elnökök: Baukó Mihály Kulkai Mihály, jegyzők: Fabulya Pál, Botyánszky Pál. pénztárosok : Bencsik Pál, Kraszkó János, ellenőrök : Szemenkár Mátyás, ifj. Regős János, választmányi tagok: Gyorecska András, Pataj György, Liker Pál. A helyi csoport augusztus hó 7-én, vasárnap délelőtt 11 órakor az Ipartestületben fontos megbeszélést tart. amelyre a kartársak pontos megjelenését kéri az elnökség. HÍREM Perec. Karinthy Frigyes noteszkönyvéből Józsefvárosi péküzletbe bejön egy izgatott úriember. — Jó napot1 Bocsánatot kérek — igaz, hogy itt lehet perecet kapni ? — Igenl — Na, hála istennek 1 Már nyolc boltban voltam 1 — Tessék, ott vannak a polcon. Ur odamegy, megnézi, fejét vakarja. — Hm. Egy kis baj van. Nekem nem ilyen perec kell. — Hanem ? Ez rendes perec, kérem. — Tudom, tudom. De hát . . . micsináljak. Nekem olyan izé . . . olyan B betű alakú kell. Aminek B alakja van. — Mennyi kellene ? — Csak egy Pék gondolkodik. — Hát kérem, az nem sok. De ha már annyit szaladgált, jöjjön be, holnapra lesz, sütök önnek egyet külön. Ur arca felragyog, — Igazán ? Számithatok rá ? — Meglesz, csak tessék bejönni. Másnap bejön, korán reggel Homlokát dörzsöti. — Fü, de meleg van l Tetszik tudni, Óbudáról jövök, direkt a perec miatt, Megvan ? — Tessék, ott van a polcon. A kitűnő magyar humorista egyik aprósága legújabb könyvéből, amely most hagyta el a sajtót és ára 2 pengő.