Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1927-06-12 / 132. szám

tíékescsaoa, 1927 junius 12 FLO BATIST Kitűnő mosó, 100 kü­lönféle mintában, nyá­ri női ruha újdonság, áruházam nagy kira­katában Kuipio Jakab Békéscsaba, Szent !stván-tér P -92 Hogyan oldotta meg Móra Ferene magára nézve a királykérdést?* Móra Ferencet, úgyis, mint a szegedi muzeum nagytudásu direk­torát, úgyis, mint a mai nemzedék legjobb humoru és legmagyarabb irojét az egyik vidéki város ke­reskedelmi csarnoka meghívta, hogy tartson nekik bármilyen té­máról előadást. Móra, aki külön­ben a világnak egyik legelfoglal­tabb embere, természetesen nem jutott hozzá, hogy előzetesen ér­deklődjék az előadást rendezők­nél, hogy hét minő téma is tetsze­nék ott legjobban, vagy hogy leg­alább is ki minden lesz jelen az előadáson (t. i. rendszerint ettől is függ a téma megválasztása). Vo­natra ül, megérkezik s bár ünne­pélyes fogattal de lóhalálában v<szik az előadásra, Amikor fel­megy a pódiumra, akkor látja, hogy bizony ebből a publikumból •nem igen fog kiokoskodni, annyi mindenféle szerzet ült a pódium •előtt. Volt ott katona, pap, keres­kedő, tanár, keresztény, zsidó, ösz­szevisssza keverve. — (No Feri, — gondolja magá­dban Móra — most légy okos 1 Most találj ki olyan témát, ami itt mindenkit érdekeljen .. .) S máris megszólal a maga csön­des, derűs, kissé szögedies hang­ján : — A kirélykérdé3ről fogok szól­ni ... (Ez már csak igazán min­denki: érdekel ma széles e hazá­ban, — okoskodta csöndesen ma­gában Móra). Hátha a derűs égből ménkő csapott volna be hirtelen a terem közepébe, akkor se fogta volna el a hallgatósagot olyan dermedt rémület, mint amikor Móra ezt a vészes szándékát bejelentette. Hogyisne : sikerült eddig ebben az alföldi városkában a társadalmi békét fajra, felekezetre, politikára való tekintet nélkül megóvni s most idecsöppen ez az ember s parity yával lő bele a tükör kellős közepébe 1 Móra, aki mellesleg pompás emberismerő is, egyszeriben meg­sejdítette a bajt, de azért nem hajította a lovak közé a gyeplüt, hanem nagy lelki nyugalommal íonogatta tovább a mondókáját imigyen : — Hát igen, a királykérdésről fogok beszélni, csakhogy nem köz­jogi alapon, amihez nem sokat értek, hanem — hogy ugy mond­jam — inkább családjogi alapon. El fogom t. i. mondani, hogy az én családomban hogy állunk a király kérdéssel. A megkönnyebbülés sóhaja zú­gott végig a termen, szinte hallani lehetett, hogy koppannak a szi­vekről lehulló kövek...) — A dolog ugy áll, hogy az én famíliámban minden lehető állás­pont képiselve van, A feleségem, az áldott jólelkű, fiatalos nagy­mama, természetesen a legitiz­musí képviseli. Istenem, bajos is azt a szegény árva királyfit ott messzi idegen országban, az ob­derennsen is tul* könnyes szem nélkül emlegetni, vagy épen elfe­lejteni. — A lányom, meg a vőm ter­mészeszetesen a szabadkirályvá­lasztás pártján állanak, csak ép­pen — ugy mint künn az ország­ban — mindenikük mást meg mást választana, — ha tehetné. A kis unokám rendületlen re­publikánus, amit annál is köny­nyebben megengedhet magának, mert hiszen összevissza 26 hóna­pos a csöppség, s igy nem forog abban a veszedelemben, hogy be­csukják a köztársasági érzülete miatt... Itt aztán szünetet tartott Móra. Persze mindenki, generális, apát­plébános és zsidó is feszülten várta a további vallomást: hogy' is áll hát maga Móra a király­kérdés dolgában? Ő pedig csön­des, huncutkás mosollyal, zavar­talanul folytatta tovább: — Ami pedig engem illet, hát én ugy oldottam meg magamra nézve a királykérdést, hogy én, tekintettel az adott viszonyokra, még egyre — Rudolf trónörököst várom vissza nagy Oroszország­ból, ahol ő tudvalevőleg Kossuth apánkkal együtt gyűjti egyre az ármédiát, amivel majd elfoglalja ősei örökét, az igazságos Mátyás király trónusát... Harsogó kacagás fogadta per­sze Móra Ferenc közjogi pro­gramját 1 MMMMWMMMMMMMMIMW Várják a háborút az oroszok Róma, junius 11. (Stephani) A Corriera della Sera értesülése sze­rint az oroszországi terrorisztikus merényletek hírét a szovjetkor­mány mint rémképeket terjeszti, hogy az orosz népet előkészítse a háborúra, amelyre a bolsevista vezetők a kommunisták nehéz helyzetére való tekintettel gon­dolnak. * A Literatura c. folyóiratból. 1 ' Acrepg de chine leheletszerű finomsága Az elkényeztetett asszony joggal várja, hogy apró kívánsá­gait és szeszélyeit kielégítsük, különösen akkor, ha ez kényelmének és egyéni bájának emelésére szolgál. Az ő részéről tehát nem kár­hoztatandó hiúság, ha a legjobb minőségű ruhaneműre vágyik. A crépe de chine leheletszerű finomsága minden asszony öröme és ez bőséges ellenértéke a nagyobb árnak. A legfinomabb ruha­nemű vásárlásánál nem is szabad árat tekinteni, mert az ilyen ké­nyes szövedékek igazi értéke azok tartósságától fügrfr LUX-ban mosott selymek megtartják eredeti símulékony­ságukat és szépségüket, mivel a LUX puha habjában, mely min­den rostot tisztító hatással jár át, még a legfinomabb szövedék sem szenved kárt Mossa tehát selymeit nyugodtan LUX ban, mert ez az egészen különleges szer a leg­nagyobb kényelem mellett a legjobb ered­ményt biztosítja i> 'S •1' LUX nem ártalmas a kézre 1 Csak dobozban kapható!

Next

/
Thumbnails
Contents