Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1927-04-05 / 77. szám

Egyes szám ára 8 fillér Békéscsaba, 1927 április 5 Kedd H-ll iFfelyam, 77-ik nám BÉKÉEMEGYEI KÖZLÖNY regéEyajándéka 114-ik számú szelvény. 1027. IV. 5. Hat Ilyen szelvény bemutatása mellett 30C0 koronáért kiszolgáltatjuk Elynor Glyn : A BOLDOGSÁG FELE cimü regényét. — Igényeket csak a ren­delkezésre álló példányszámmal elégíthe­tünk ki. BlőíUetésl dijait: Helyben és vidékre postán küldve : negyed­évre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példá­nyonként 8 fillér. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő i FiHppinyi Séunel íalol'ounsám: 7 Sserkesstőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II, kerület Ferenci Józsei-té; 20. atéva Blatt, Hirdetés díjszabás szerint. Ti hivők ezrei özönlenek Prohászka ravatalához Budapest, április 4. Prohászka Ol'ol«ór székesfehérvári püskök holttestét vasárnap este ravataloz­ták fel az egyetemi templomban. A beszentelés uián a hivők ezrei özönlöttek a templomba, hogy r ég egyszer láthassák az elhunyt püspököt. Héifőn mér a kora reg­geli órákban megkezdődlek a templomben a gyészmisék az el­hunyt lelkiüdvéérf. A közönség ZTándokiésa változatlanul tart a koporsóhoz. Kedden délelőtt OÍ­senigo Cesare pápai nuncius fogja végezni a*í ünnepélyes gyász­istentiszteletet és ugyancsak ő végzi a temetési szertartóst is. A gyászbeszédet Glatifelder Gyula csenádi püspök fogja elmondani. A szertartás vége? tével a Koporsót gyalogos menetben viszik a pálya­udvarra, ahonnan vasúton szállít­ják Székesfehérvárra. A budepesti temeíes alatt valamennyi katolikus templomban fél óra hosszat fog­nak szólani a harangok. Székes­fehérvárott szerdán deielőtt Szmre­csányi Lajos egri érsek végzi az engesztelő requiemet és a teme­tési szertartást, amely után a gyász­menet a koporsót a Szenthárom­ság Temetőbe kiséri, amelynek kapolnéjóban fogják ideiglenesen eltemetni Prohászka Ottokárt. Budapest, április 4. (MOT) A székesfőváros Prohászka Ottokárt a saját halottjának tekinti és te­metéséről gondoskodik. A Déli vasúinál a kormány részéről Vass József helyettes miniszterelnök, a szél'esfőváros neveben pedig Si­pőcz Jenő mord búcsúztatót. Ti tiszíviselőkötcsönök Budapest, április 4. Vass József dr. népjóléti miniszter most folytat tárgyalásokat ez éllemi tisztvise­lők házépitési kölcsönének ügyé­ben a budepesti pénzintézetekkel, továbbá emeiikei, angol és hol­land pénzcsoportokkai. Az ügy mór annyira előrejutott stádium­ban van, hogy a kérvények az akcióban való részvételre a nép­jóléti minisztériumba benyújthatók. Békéscsaba iparos és kereskedő társadalmának ünnepe volt a vasárnapi díjkiosztás Korniss Géza dr. beszéde — Az iparosok okleveleik kiállítási költségeit a székház javára ajánlották fel — Fényes bankett a Prófétában a díjkiosztás után (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délelőtt 11 órára gyűlt össze Békéscsaba iparos és ke­reskedő társadalma, hogy a mult évi nagy vásár dijainak kiosztá­sával meg öitérhessék a vásár befejező aktusa. Az iparos és ke­reskedő társadalom ünnepévé avat­ta a vasárnapot egyrészt az az emelkedett hangulat, melyet a Kul­túrpalotában összegyűlt iparosok és kereskedők tanúsítottak, más­részt Korniss Géza dr. kultur­tenécsnok beszéde, melyet aiább majdnem teljes egészében leköz­lünk. Az ülést Kovács Mihály ipar­testületi elnök nyitotta meg, » in­derekelőit üdvözölvén a megjelent Berthóty István dr. polgármestert, Korniss Géza dr. kulturtanécsno­kot, Medovarszky Mátyás dr. fő­jegyzői, Zahorán Pal intézőt éa a közönséget. Kovécs elnök megnyitó szavai uián Korniss Géza dr. emelkedett szólésra s rövid bevezetés utón a következőket mondotta: „Mielőtt a kitüntetéseket átad­nám, méltóztassanak nekem meg­engedni, hogy az iparról és a kereskedelemről itt néhány szót szóljak és pedig elsősorban az iparról, mert a kitüntetettek között nagyobb szómmal foglalnak helyet ez iparosok, mint a kereskedők. Ma mér elvitézhatatlan tény, hegy az ipar minden államban — még az agrikultur államokban is — az ország szellemi és gaz­dasági fejlődésének szerves ténye­zője. Olt van például Németország, mely a nemzetek szabad verse­nyében a világháború előtti len­dületes előretörését ipari fejlettsé­gének köszönhette, de ott vannak a hozzénk közelebbélló Etdély városai közül különösen Brassó és Negyszeben. Ezek a közel­múltban még legszebb és legéke­sebb gyöngyei a Magyar Szent Koronának a letűnt századokban sikerrel dacoltak török, tatár, né­met és oláh hadakkal és maga Báthory Gábor erdélyi fejedelem sem fegyverrel, hanem csak fo ­téllyal tudta megvívni Nagyszeben falait és ezek a városok is min­den dicsőségüket, jólétüket, gazda­ságukat és erejüket annak kö­szönhették, hogy szászajku lakos­ságuk túlnyomó részben az ipar különböző ágaiban foglalatoskod­tak. Általában a magyar városok­nak históriai fejlődése azt bizo­nyítja, hogy azok lellek közülök virágzók, gazdagok, nagyok, ame­lyekben számottevő iparcselem lakott. Történelmi tény, hogy a polgáriasultság, az állandó letele­pedés, a várossá fejlcdés az ipa­rosság nyomén keletkezett. Az iparos foglalkozásánál fogva álta­lában intelligensebb, mint a ter­mészet ölén élő népség, mert az iparos uralkodik az anyagon, for­málja, finomitje, nemesiti az anya­got s ez a hivatás a lélek fejlő­désére is nemesitőleg hat. Az ipar nyomén lesz kényelmesebbé az élet, boldogabbá a társadalom. A régi céhrendszeiben tömörült ipa­rosság azonban társadalmilag és polilikailag jóval nagyobb súlyt képviselt, mint a mai. Pedig a mi iparosaink is^átvették céhbeli elődeik erényeit *é3 szorgalmasak, becsületesek, hazaszeretők — bi­zonyíték rá ez a halom kitüntetés — de az összetartás érzéke, az áldozatkészség és a közügyek iránli érdeklődés csökkent ben­nük. Kövessék hát e téren is apáik példáját s akkor mihama­rabb köztudattá lesz, hogy az ipari pálya nem csupán kenyeret és megélhetést, de tisztességet, megbecsülést, tekintélyt és polgári jólétet is nyújtó pálya. No és volna néhány szavam a kereskedelemről is. Nemrégiben még — hogy ugy mondjam — szinte divat volt a magyar keres­kedelem évtizedeken ót hozott jó hirnevét diszkreditálni és szem­tanúi lehettünk oly törekvéseknek, amelyek — kereskedelmet és eti­kát egymással szembeállítani s e címen a tisztes kereskedelem jogait megnyirbálni igyekeztek. Pedig sok példával lehet bizonyí­tani, hogy a kereskedelem és etika nem egymást kizáró, egymással ellenkező, hanem egymást feltéte­lező, egymással karölte járó fo­galmak. Müveit kereskedőink a magyar kultura fejlődésének is erős támaszai. Amig Magyaror­szágon csak egy kiváltságos osz­tály volt, amely kezében tartotta a katonáskodást, bíráskodást, köz­igazgatást, irodalmat, minden köz­hatalmat, addig a kultura nehe­zen és egyoldalúan fejlődött; 1848-ban változott meg a rend­szer s attól kezdve, hogy a ke­reskedelem is őt megillető jogai­hoz jutott és megbecsült foglalko­zás lett, illeszkedett be a nemzet­művelődését elősegítő tényezők sorába és ma már odáig vitte, hogy az anyagi erejét vesztett középosztály helyét a magyar kul­tura, — az irodalom, tudomány és művészetek istápolásában s e ré­ven kulíur fölényünk megtartásá­ban — elsősorban a kereskede­lem áldozatkészsége és érdeklő­dése pótolja. Igy van ez országszerte és igy van városunkban, melynek köz­gazdasági jelentőségét, előretöré­sét és kuliurai fejlettségét, az ipar és kereskedelem fejlődése és szer­veinek szaporodása adta meg. Ez ez egész kiállítás pedig nagy­szerű, felemelő példája volt annak, hogy ha a magyar ipar, kereske­delem és mezőgazdaság egymás­sal kezet fog, ez az egység mire képes. Legyen az összetartásnak ez az eredménye egyúttal intő és biztató példa is számukra a jövőre nézve. Mert nekünk ma minden emberi képesség összefogására és érvényesülésére szükségünk van jobban, mint valaha. Régen csak fenn kellett tartanunk az országot, ma vissza is kell szereznünk el­vesztett részeit. Ipar, kereskedelem és mezőgazdaság az anyagi ala­pok, melyen felépül a nemzeti Géniusz minden alkotása: iroda­lom, tudomány, művészet, egy­szóval a magyar kultura. E kul­ü borpiac kiválósága a vátíi püspöki csemege kadarka. Boraink minőség és ár tekintetében versenyen felül állanak egyediül a Prófétában kapható. Váci püspöki borpincészet

Next

/
Thumbnails
Contents