Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám
1927-01-23 / 18. szám
Egyes szám ára 8 fillér Békésesaba, 1027 január 23 ^^( ^gj TLrn t fTU iu ^nrxjTiLfiTui'íMffliyni^.-^ f'Ttf^^fOT Tr t i \ i irfVMOTflf lli H W 1(W I Vasárnap 54-it ávlolyara, 18 ik ssám IIWWWWWtWVWWTl V 1 BÉKÉSME GYEI KÖZLÖNY regény ajándéka 66-ik száma szelvény. 1927. L 23. Hat ilyen szelvény bemutatása mellett 30(0 koronáért kiszolgáltatjuk Eschtruth Natália : Tündérkirálynő cimü regényét. — Igényeket csak a rendelkezésre álló példányszámmal elégíthetünk ki. P0LITIE1I UPIláF Előfisetösi űijafe : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonként 8 fillér. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Fillppinyi Sámuel X'«l«fcaB*&xa: 7 Sseikeaitősíg és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. kerület Ferenc® Józsoí-tér 20. Mám slatt. Hirdetés díjszabás saerint. A beruházások vége Örömmel olvastuk a csabai leányközépiskola építésének pályázati hirdetményét s még nagyobb örömmel vettük tudomásul, hogy az építkezést még ez év márciusában el is kezdik. Iskolaépitési programmunknak ez az első, nagyobb vonalú állomása tehát hamarosan megvalósul. De attól kell tartanunk, még pedig teljes joggal, hogy legalább egyelőre ez lesz egyszersmint az utolsó állomás is. A két évvel ezelőtt megujhódott városi képviselőtestület magával ragadó lelkesedéssel, szuggesztív optimizmussal és imponáló energiával feküdt neki a kényszerű körülmények folytán tétlenségre kárhoztatott városfejlesztési program mnak. — Nem hogy rendkívüli, de nagyon is korlátozott anyagi források állottak rendelkezésére és mégis igen jelentőset alkotott: utkövezés, járdaépítés, több kisebb szükségelt városi objektum megépítése, közfürdő, uj leányközépiskola stb. Agilis, vezető emberek SZÍVÓS, törhetetlen akarata varázsolta ide az uj járásbirósági és postaépületet. Gyarapodtunk a vámhivatallal és egy ujabb, nagyjelentőségű középfokú szakiskolával, a felsőkereskedelmivel. Vállaltunk mindent, amit csak lehetett, ha egy okos, reális gondolat felvetődött, már ott volt a város együttérző polgársága s a hóna alá nyúlt s talán nem is egészen rajtunk mullott, hogy erőnkön felül is nem angazsáltuk magunkat. De sajnos, a mérték betelt. Az egyre keményebb és nehezebb harcot jelentő élet a lendületeknek szárnyát szegi, a gazdasági viharok és szűkös idők óvatosságra és az erőkkel való takarékosságra intenek. A polgárság nem is nyög, de jajgat a súlyos adók terhe alatt, már pedig pénz nélkül programmot csak adni, csak szavalni, de megvalósítani nem lehet. Nemcsak fokozottabb terheket, de az adózás mostani arányait se birjuk tovább s olyan áldozatkészséget, amely azt, aki hozza, magával dönti, józan ésszel kívánni nem lehet. Azért nem a pesszimizmus beszél belőlünk, csak szomorúan bár, de kényszerűen meg kell állapitanunk, hogy a beruházásoknak, legalább is a jelentősebbeknek Békéscsabán vége. Megállapítható ez a képviselőtestület hangulatváltozásából is. Milliárdokat lelkesen és egyhangúan ajánlottak meg, ma pengőben ezrek felett aggodalmas és hosszú viták folynak. Egyelőre elég volt, pihenés és erőgyűjtés kell. Meddig? Nem lehet tudni. Legalább is időben nem. De egy perccel se tovább, mig a szanálás érvágása folytán elvértelenedett magángazdaságok kicsit magukhoz térnek, kissé erőre kapnak s az erővel együtt a teljesítőképességük és a lelkesedésük is visszatér. A kényszerű tétlenség ideje következik újra a városfejlesztés terén, hacsak még több agilitás, szívósság és optimizmus jóakaratot és támogatást nem szereznek. A két év alatt a város erkölcsi beruházásokat is eszközölt. Most majd ezeknek kell kamatozniok. Van jelentős és nagy befolyású képviselőnk, van felsőházi tagunk s kapcsolatainkat a hatalomhoz egyébként is kedvezően kiépítettük. Ezeket kell ügyesen felhasználnunk s meg kell érteniük, hogy itt egy nagyértékü város jövőjéről van szó, amely a szokatlan nagy teljesítményben egyelőre kimerült, mert ami eddig történt, azt egyedül maga tette. Most már elvárná, hogy mások is tegyenek érette. S amit elvár, nemcsak megérdemli, de meg is éri, mert az eredmény és jutalom megérné. Végre bejelentik a spanyoljárványt Ujabb hat halott a fővárosban — Széleskörű intézkedések, de az iskolákat még sem zárják be Budapest, január 22. A tiszti főorvosi hivatal ma dtlben a kö vetkező jelentést adta ki ez influenzáját vényről : Budapesten tegnap két súlyosabb, úgynevezett spanyol influenzamegbetegedéat jelenlettek be. Mind a két beteg meghalt. Közülök az egyik a klinikán halt meg és a diagnózist a boncolás io megeiősitette. A másik beteg magánlakáson halt meg és ebben az esetben boncolás nem volt. Ezenkívül spanyol influenzában való elhalálozást nem jelenietlek be. A Szent László kórházba 68 beteget szállítottak be, ezek közül tüdőgyulladása van tizenhétnek. Ezek közül meghalt kettő. A lakásukon ápolnak 42 beteget, ezek közül szintén ketten haltak meg. A polgái mester intézkedésére ma délutánra ülésre hivta össze a közegészségügyi bizottságot. A népjóléti minisztérium egészségügyi főosztáiyának vezetője ugy nyilatkozott, hogy ez egész vonalon megtörtent minden intézkedés, A közönség lehetőleg tartózkodjék a túlzsúfolt helyiségek látogatásától. Az iskolák bezárása eddig még függőben van, mert ez ezidőszerint többet ártana, mint használna. Semmi különösebb ok nincs arra, hogy riadalom, vagy pánik támadjon, hiszen ilyen súlyos megbetegedések és halálesetek előfordultak akkor is, amikor még nem volt kifejezetten spanyol influenzajárvány. A bogárházi temetőt a talajvíz miatt be kell zárni Szüntessék meg a gyulai-uti fekália lerakodót — Az uj házhelyesek akciója (A Közlöny eredeti tudósítása.) A házhelyek kiosztásával egy mér régóta közbeszéd tárgyét képező ügy sürgős megoldásának kérdése vetődött föl és került közegészségügyi és közrendészeti tennivalóink homlokterébe. A kérdés lényege összes körülményeivel annyira irtózatot keltő, hogy csak csodálkozni tudunk, hogy mindezideig a város vezetősége nem gondolt annak sürgős megoldására. Békéscsaba úgynevezett Bogárházi részében van egy temető, mely a Gyulai-ut jobboldalán közvetlenül a körgátig, illetőleg a körgát előtti vizes, mocsaras gödrökig terjed. Évek óta általános a panasz, hogy a megásott sirok vizzel telnek meg, ugy, hogy a temetés kegyeletes aktusénak amúgy is megrendítő voltát szörnyűvé, irtózatossá teszik a temetésnek itteni, speciális körülményei, melyek kövelkeztében nem ritkán rá kell állani a koporsóra, hogy az a vízbe lesüllyedjen s a földet csak azután kaparják rá. Ez azonban még csak a kegyeletet sértő, idegeket szakgató körülmény, mert van ezenkívül, egy rendkívül fontos másiK is, amely mér viszont közegészségi szempontból esik súlyos beszámítás alá. Nevezetesen a sirok megásása csak ugy lehetséges, hogy a benne összegyűlő vizet kimerik a sírásók és a sir környékén öntözik széjjel. Természetes, hogy a viz a szomszéd már betemetett síron át is szivárog, magával ragadván esetleg a legszörnyűbb kórokat okozó bacillusokat is, melyeket a temetésen résztvevők cipőjükkel hordhatnak aztán szerteszét a városba. Továbbá egészen természetes és bizonyos is, hogy igy van, a viz következtében a sírásók nem is képesek a sirt szabályszerűen megásni, minek következtében az enyészetnek átadott halottak különösen nyaranként szörnyű illattal, miazmókkal töltik meg a levegőt. Mint értesülünk, sokkal kisebb mértékben ugyan, de hasonló a helyzet a többi belső temetőben is. Általában tapasztalható tény pedig a temetők felügyeletének teljes hiánya. A sirparcellák, vagy sorok nyitása, a temető gondozása és teljes felügyelete rendszerint egy egyszerű siráaó munkásemberre bizatik, ki természetesen különösebb tudással sem rendelkezik a temetőrendészet szempontjából. Mindenütt az egész világon különös gondolt fordítanak a temetőkre kegyeleti, higiéniai és temetőniüvészeti szempontokból. Németországban még a kisebb községeknek is meg van a temetőbizotlságuk, melyek országosan kötelező temetőszabályrendeletek alapján kezelik a temetőket. Azért Í3 olyan tiszták, rendezettek a német temetők. Sőt, ujabban a németek még tovább mentek s nemcsak a temetők kegyeletét, higiénia és művészetét érvényesitik, hanem annak komor hangulatát is enyhíteni igyekeznek. (Lásd müncheni, Waldfriedhof, hamburgi centrálfriedhof, stb.) A mi szörnyű temetőviszonyaink egyenesen kiáltó módon sürgetik egy ilyen temelőbizottság rendszeresítését és megfeszített munkáját, hogy a mai állapotokon mennél sürgősebben segítsenek. Addig is azonban a legelső teendőnek kell lennie, hogy a bogárházi temetőt zárják el s ott többé temetést ne engedélyezzenek, mert a temetőnek nincs meg a megfelelő terjeszkeüesi lehetősége sem, állapota pedig egyenesen szörnyűséges. Kétszeresen fontos a temető elzárása és a szörnyű állapotok
