Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1927-01-01 / 1. szám

Békéscsaba, 1927 január 1 >. 1

' A gyemtekvédelmi hangverseny programja szenzációsan nívós (A Ködöny eredeti tudósítása.) Az idei szezon egyik legkiemel kedőbb eseménye fog lezajlani január 2án este 8 órai kezdetlel a Közmiivelődésháza nagytermében. Gegus Dániel rendőríőtanácsos, a gyermekbiróség vezetője, a gyermekvédelem lelkes munkása „Elkallódó magyar lelkek" cim alatt tartja meg érdekes gyermekvé delmi és irodalmi előadásét- Falus Margit operaénekesnő, a ki váló hangú mezzoszoprán, kinek minden egyes fellépése a zenei életünk eseménye, operaariát, J. Strausz, Schumann,Kacsoch Pong| rác, Lavotta és Kuruc z János mü dalait énekli. Kernácr f'ol angolországi turnéja előtt Toriini: ördögtiilla, Schubert : Ave Mária és Hubai Jenő: Gáidojelenetét. Kósa György zeneszerző és zongoraművész Schumann: Peppi lons és Liszt: Court Damorjél. Kernács István gordonkaművész Rubinstein : Melodie és Popper : Mazur kéjál jétsza i iőle megszokott kivételes művészettel. Az est egyik kimagasló eseményének igéikezik Mendelsohn triójának (d mol) megszólaltatása ' Keinécs Pál, Kósa György és Kernács látván művészi együttese által. . A műsort összegezve megálla* j'itai.ijuk, hogy ilyen művészi ni vón állo programhoz már rég nem volt szerencsenk. Jegyek 15 ezer , !: . átci 1J0 ezer körönéig kap* háti Gfbmey köny vkejeskedé* seben, Köztisztviselők 50 százalékos k< dvezményben részesülnek. Az istentiszteletek sorrendje szombaton és vasárnap A római katholikus templomban de<ember 31-én esle 5 óiakor hálaadó istentisztelet. Barioss Ferenc apátplébános mond szentje beszédet. Január 1 én rendes vesáinapi rend: 10 órakor Borbás Pál prédilél. A szentbeszéd után pontiikilis nagy misét celebrál Bartoss Feenc apátplébános. Délután fél 3 trakor ünnepi vespera. Január 2-án rendes vasárnapi rerri : Jézus szent nevének nyolcéba alatt, akik a szent gyónásho: és áldozáshoz járulnak, teljes búcsúban részesülnek. kz ég. ev. templomban: Szilveszter estéjén fél 3 órakor a nagytemplomban tót nyelvű islentiszteleten prédikál Szeberényi GiBztáv dr. A kistemplomban este 6 órakor magyar nyelvű istentisz teleten Szeberényi Zs. Lajos prédikál Újév napján délelőtt 9 órakor e nagytemplomban tót nyelvű i.«'er>liszteleten beszédet mond Szeberényi Gusztáv dr. A kistrmplombtn reggel 8 órakor tót nyelvű urvecsorát oszt Jakabffy György. A kistemplomban délelőlt 10 órakor magyar nyelvű istentiszteleten Kiss Benő prédikál. A református templomban óév napján Koppányi Gyula prédikál. Újév napján delelőtt 10 órakor Koppányi Gyula rendes istentiszleletet tart, mig vasárnap délelőtt 10 órakor Koppányi Béla tanár prédikál. A magyar katona igazolása József főherceg könyve A Száva partjától Lembergen, Stary-Sara boron, a Kárpátokon át Gorlicéig (A Közlöny eredeti tudósítása.) A háborús emlékiratok és a világháborúról szóló történeti müvek száma egyre gyarapszik. Alig van háborúnak számottevő hadvezére vagy diplomatája, aki a maga viszszaemlékezéseit és feljegyzéseit közre ne becsátotta volna A világháborúnak számtalan mongrafiája és több egyetemes feldolgozása jelent meg. Ezeknek a munkáknak azonban az olvasó számára, aki ma legtöbbször még a rettenetes katasztrófa szenvedő osztályosai közül kerül ki, egy nagy, közös hibájuk van. Túlságosan széles a horizontjuk, amely a vezérkari asztal térképe felé hajolva, a vonagló és élő százezreket, mint egyetlen fekete hangyaboly tekinti s emberi dokumentumok csupán annyiban, amennyiben az illető hadvezér apró vagy végzetes emberi gyengéit tárja fel. Önigazolások akarnak lenni vádakkal szemben, amelyek kívülről döngetnek, vagy amelyek belülről a lelket mardossák. József főhercegnek most megjelent vaskos könyve, amelynek „A világháború, amilyennek én láttam" a cime, szerencsés módon kivétel ez alól az átlag alól. József főherceg legalább a háború elején, nem volt hadseregeket mozgató hatalmasság, hanem — amint ő maga mondja — csupán „egy szegény kis hadosztály parancsnok", aki maga is bosszankodva, hol lenézéssel, hol egyenesen haraggal tekintett a hátul kullogó és brutális fölöttes kommandó — Terstyánszky — fele s aki személyében is sokszor megfordult ott, ahol a bátorságot és a halált nemcsak szavalták, de meg is követelték és osztották. Mégis szolgálati beosztása és főleg származása lehetővé tették számára mindenkor a betekintést a legfelsőbb hadvezetés boszorkánykonyhájába, amelynek főztjét a szerencsétlen frontlakónak kritika nélkül kellett lenyelnie, akár jó volt, akár megemészthetetlen. József főherceg a katonai hierarchiának mintegy a közepéről egyaránt jól lát lefele és fölfele s könyvében sok mindent megvilágít, amit sem az egyik, sem a másik szélről látni nem lehetett de aminek a következményeit viselni kellett. A hadvezérek emlékiratai majdnem mind önigazolások és sokszor még csúnyább fényt vetnek Írójukra, mint a végzetes ballépések, amiket elkövettek. Conrádnál igazán megfagy az érző ember ereiben a vér. hogy a maga hiu, katonai ábrándjaitól elvakítva mennyire közönséges számokként tekinti az embermilliókat. Ludendorif, ez az üres, piperkőc, irigy, igaztalan és borzasztóan önhitt háborús nagyság emlékirataiban ugy beszél önmagáról és mindig csak magamagáról, mint aki a legokosabb, legelőrelátóbb és a legbátrabb s mig magát ragyogóra mossa, körülötte igyekszik mindenkit befeketíteni. Valóban csak Hindenburg, ez a derék, becsületes, tiszteletreméltó katona az, aki férfihez illő komolysággal vizsgálja önmagát, menti a mások gyöngéit és hibáit s piedestált állit az emberi hősiességnek. József főherceg könyve nem akar önigazolás lenni, valószínűleg azért, mert nincs rá szüksége. De egy szép és felemelő igazoló tendenciája van, s ez az, amit előszavában igy fejez ki: „Egyetlen szándékom az, hogy a történelemben igazságtalanság meg ne örökkittessék és hős bajtársaimnak azon hely biztosittassék, melyet annyi kiontott vérrel szereztek meg maguknak. Es ez a gyönyörű vezérmotivum, a katona bajtársaknak, a szenvedő, félholtan küzdő emberpáriáknak a méltatlan vádak ellen való igazolása ilyen magasztos sorokat irat vele 1914. november 28-án, a kárpáti (homonai) harcok idején naplójába: „Vékony zubbonyban és köpenyükben, hetekig fekszenek a lövészárok jeges talaján, sokszor csípőig érő vizben, hol a vizesruha testükhöz fagy és ők maguk részben, vagy egészen megfagynak. Ezt csak az tudja és hiszi, aki a csapatot látja. Felsőbb helyen kétkedve és rosszindulattal veszik az ilyen jelentéseket és „pesszimistának" bélyegzik azt, aki ilyesmit jelenteni merészel. Ha látnák azok odafönt, hogy a szegény katonák holtan, megfagyva fekszenek helyükön vagy kimerültségükben látnák összeroskadni és meghalni őkét mint azt én láttam: akkor nem követelnének rohanó támadásokat, lehetetlen védelmet. Embereink tiz-százezreit kímélnék meg, akik azután a döntést később igazán meghoznák.. De József főherceg könyve nemcsak szubjektív feljegyzések, emberi dokumentumok gyűjteménye, hanem komoly és nagyértékü hadtörténeti munka, amit az is jelez, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg. A közvetlen hadszintérről, a hadi helyzetről, hadseregünk és az ellenséges haderő állásairól és mozdulatairól kimerítően tájékoztató, szabatos és áttekinthető szöveget 27 térképmelléklet támasztja alá, közöttük igen sok generálkártya belerajzolva pontosan állásaink és az ellenséges állások. Egyik legértékesebb része ez a könyvnek azoknak tiszteknek számára, akik 1914. augusztus havában a szerb betörést, majd szeptemberben a lembergi csatát, októberben és novemberben a stary-sambori harcokat, majd az orosz-lengyelországi előnyomulást, decembertől márciusig a kárpáti álló harcokat s végül 1914-ben a húsvéti nagy csatát a Kárpátokban végigcsinálták. A gorlicei áttörésig vezet el bennünket ez az első kötet, amelyet remélhetőleg hamarosan fog követni a második. S vájjon kelthetne-e ez a szenzációsan izgalmas könyv nagyobb érdeklődést, mint éppen minálunk, ahonnét annyian tartoztak József főherceg parancsnoksága alá ? Egykori házi ezredünk a 101-esek, azután a 4-es honvédek, az ennek megfelelő népfölkelő alakulatok, a 46-osok, a 33-asok egészben vaSy részben tőlünk rekrutálódtak. És Józef főherceg könyve olyan kimerítő, eleven és közvetlen leirást nyújt küzdelmes és annyiszor katasztrofális utjukról, mintha napról-napra velük élnénk, akik pedig vele együtt végig csinálták, szinte megelevenedni érzik a borzalmas és mégis fájóan szép emlékeket. Egy hibája van a könyvnek: hogy az akadémia szokott konzervativizmusával csak kis példányszámban adta ki s hogy meglehetősen drága. Mert az a háborús irás legszebb emlékkönyve volna minden magyar hadviseltnek. Gy. A só ára pengőben Vidéken drágább lesz a so, mint Pesten Egyik legfontosabb közszükségleti cikk: a só, mely tudvalevőleg állami monopólium A pengöérték bevezetése alkalmából a pénzügyminiszter most megállapitia a sóárakat, még pedig a következőképen : Az élkezesre használatos közönséges konyhasó (őrlött só, darabos só) alapára q ként 33 P 60 f, a lábsó alapára q ként 8 P. Az 1927 jannár 1 tői kezdődőleg foigalomba jövő csomagolt f nom asztali só alapéra q-ként 45 P 60 f. A poralaku denaturált marhasó alapára q ként 18 P 40 f., a sajtolt (brikett) marhasóé q ként 24 P. A technikai célokra szolgáló és emberi élvezetre nem alkalmas iparsó alapóra q-ként 10 P 40 f„ a tiszta iparsóé 18 P 40 f. Az alapárakhoz a vidéki m. kir. sé hivataloknál és sóraktáraknál — szállítási költség fejében — q ként 2 P-t kell hozzászámítani. Egy véteíhényszer nélküli látogatás könnyen meggyőzi, t)ogij a legnagyobb választékot és legolcsóbb árakat Kulpi

n Jakab áruházának szőnyegosztáltjában fa tátja. Kedvező fizetési feltételek