Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-12-25 / 293. szám

6 BftKfiSMKaYEl ÉÍOZLONÍ Békéscsaba, 1926 december 25 A 200 éves Csaba Kik alapították meg a jelenlegi Békéscsabát? Milyen lehetett a régi Csaba P (A Közlöny eredeti tudósítása.) Él még Csabán egy-két öreg polgár, akik még emlékeznek a hetvennyolcvan év előtti Csabára. Ha az ember ezeket az öregeket hallgatja, szinte hihetetlennek tartja azt az óriási fejlődést, melyen a város csak 80 esztendő alatt is átment. Ha meg a régi följegyzéseket tanulmányozzuk, még ezeknek az öregeknek az emlékezéseinél is érdekesebb adatokat találunk városunk múltjára nézve. A vármegye s igy Békéscsaba történetét is pompásan megírta Karácsonyi János dr. váradi kanonok, kiről köztudomásu, hogy a vármegye történetének összes adatait először megfelelő kútfők révén áttanulmá nyozta s aztán az egész anyagot tollba diktálta. Azért is olyan eleven, érdekes az ő megyei monográfiája. Az ő müvében látjuk, hogy Csaba, melyről az első feljegyzés 1332 bői származik, csöpp falu lehetett akkor, amikor is Pál nevü papja 6 garast fizet pápai tized fejében. Tulajdonképeni története azonban 1383-ban kezdődik, amikor a gerlai Ábránfy-család birtokába került. A falu ekkor két uccából állott. Innen kezdve 100 évig mit sem hallunk Csabáról. 1514-ben Abránfy Sebestyén 3 lakatlan telkét a jelenlegi Jókai-ucca környékén Radák Balázsnak ajándékozza. A következő évben Edelesy Gergely és Haraszty Gergely is csabai birtokosok lesznek. A csabai birtokosok közül az akkori, sőt a jelenlegi Csaba is legtöbbet köszönhet Ábránfy Péternek. Itt lakott Csabán s ő építette az 1529-ben már emlegetett kastélyt. Erősen védte Gyulával szemben a csabai birtokállományt. A csabai kastély legnagyobb szerepet 1556-ban játszott, amikor a gyulai vár elleni küzdelmekben vezető szerep jutott neki, sőt arra szánták, hogy egy uj uradalomnak a »pertinentiae castelli Csabá«-nak feje legyen. A gyulai vár elleni küzdelem nem sikerült, a kastélyt földig rombolták. Emlékét a Zsílinszkyucca végének környékén elterülő » Kastély® nevü városrész őrzi. A község megmaradt, török uralom alá jutott. 1699-ben összes lakosai elmenekültek. 1717-ben az uj összeírás már ismét 20 magyar és 2 tót családot jegyez fel Csabán, akik nyilván egy évvel korábban költözhettek Csabára, azonban ezek sem maradtak végleges lakosai Csabának, hanem egészen uj, nyelvre és vallásra különböző lakosok vetették meg alapját a mai Csabának 1718—1740 körül. Turóczy Miklós felsővidéki vállalkozó szellemű egyén szervezett meg egy nagyobb szabású szökést több felvidéki földbirtokos jobbágyai számára s Gömör, Hont, Nógrád, Bars megyékből, később Zólyom, Nyitra, és Turóczmegyékbó'l, sőt Zemplénből is számos jobbágycsalád került ilyenformán Csabára. Az első települő családok Duna János vezetésével jelentkeztek Szegeden letelepülési engedélyért, amit azonban tekintettel arra, hogy a jobbágyoknak költözködési joguk nem volt, nem kaptak meg, csak egy évvel későbben, amikor Haruckern protestáns vallású jószágkormányzója vette őket pártfogásba. 1732-ben az egész lakosság itt akarta hagyni Csabát és a szentandrási uradalomban szeretett volna letelepedni, amitől azonban hosszas tárgyalás után elállottak. Haruckern, hogy a csabaiakat lekösse, átadta nekik a Gerendás nevü pusztát, sőt lassanként Kerekegyháza, Mezőmegyer, Gerla, Ölyved, Soprony puszták felét is. Amikor Mezőszentmiklós és a Fövényes felét is ezekhez a birtokokhoz csatolták, Csaba határa 56709 katasztrális holdnyi volt ; 1788-ban már 34.841 hold szántót és 31495 hold legelőt hódítottak el a mocsártól, mely akkor már csak 5936 holdra zsugorodott. 1850-ben a mocsár eltűnt s csak itt ott maradtak még teknőszerü mélyedések, melyeknek vizét is a csabai lakosok által még 1777-ben ásott Köröscsatorna végleg levezette. A hatalmas méretekben megindult fejlődés természetes eredménye lett 1840-ben a mezővárossá való átalakulás és 1845, amikor a község lakossága 802 ezer pengővel megváltotta magát. Innen kezdve aztán óriási léptekkel halad Békéscsaba a fejlődés utján elérkezvén a rendezett tanácsú várossá alakuláshoz 1918-ban, ami az azóta tapasztaltak alapján nem megállapodást jelentett, hanem csak alapot egy hatalmasabb arányú fejlődésre a jövőben. Karácsonyin kívül foglalkozik Csaba történetével kézírásos feljegyzéseiben Haán Lajos evangélikus esperes, ki 1893-ig lelkészkedett Csabán. Az ő leírása oly érdekes, egyes részeiben oly erőteljesen jellemző a Csaba várost alapitó népére, hogy most a város alapításának 200 éves évfordulója alkalmából elsőrangú kötelessége lenne a városnak az ő feljegyzéseit kinyomatni és terjeszteni. Haan Lajos müve nagy részben magyarul, kis részben tótul és latinul íródott s az az időszak, melyet az iró átélt és megirt, szenzációsan érdekes olvasmány. Az ő müve ad biztos útbaigazítást az egyes csabai családok származását illetőleg is, amennyiben felsorolja az alapitó családokat s azt is hogy honnan származnak. Ezt az ő ismertetését a »Békésmegyei Közlöny« naptárában teljes terjedelmében közöljük s naptárunkat minden előfizetőnk ingyen kapja meg. Naptárunkban a következő családok származását ismertetjük Haán Lajos feljegyzései nyomán: Evangélikusok: Áchim, Adámi, Adamik, Andó, Aradszky, Bartos, Baukó, Bakos, Bálás, Beraczka, Blaskó, Bohus, Botyánszky, Chovan, Csicsely, Cservenák, Cselovszky, Darida, Dobrodszky, Durkó, Duna, Drienyovszky, Fábián, Farkas, Fajó, Feledi, Filyó, Filippinyi, Francziszky. Frankó, Galló, Gajdács, Gálik, Gazsó, Griecs, Gubis, Gyeraj, Hrabovszky, Hankó, Havran, Han, Hrncsjar, Hudecz, Hursan, Jancsok, Imrovitz, Juhász, Kaczkó, Kerepeczky, Kiiment, Kmetykó, Kovács, Kolimár, Korvin, Korvina, Kollárovszky, Kojnok, Krekács, Krsnyák, Krizsán, Králik, Kraszkó, Krnács, Kucsera, Kusnjár, Kvasz, Kitka, Kocziszky, Laczó, Laukó, Lipták, Lőrincsik, Maczák, Machnicz, Máté, Mácsok, Martincsok, Maján, Marik, Mazan, Malatyinszky, Medovarszky, Miklya, Morauszky, Nóvák, Onody, Opauszky, Osgyán, Ondroviczky, Pepo, Persa, Povázsay, Podobni, Pribojszky, Racskó, Rataj, Rajtár, Resetár, Sajben, Sipiczky, Simon, Such, Szák, Szaszák, Szekerka, Szoboszlay, Sztraka, Sztankó, Sztaricskay, Torányi, Tomka, Turcsán, (Jhrin, Unyatinszky, Urbán, Valent, Vargha, Vandlik, Valentinyi, Valkusz, Viczján, Vrbovszky Zajácz, Zahorán, Zelenyánszky, Zsilák, Zlehovszky, Zsilinszky, Omaszta. Katholikusok: Beliczey, Lehóczky, Bartóky, Matulay, Gorliczky, Ancsin, Balda, Jancso, Laurinyec, Lonovits, Petrovszky, Vicián, Vozár Izraeliták: Kohn, Tevan, Lamberger, Ló'wy, Weisz, Schwarz, Gruber. Karácsonyi posta Ilyenkor karácsony táján nagy instánciázás indul meg a Mennyek Országa felé. Titokban elrebegett imádságok, a négy fal magányában vagy az álmok leple alatt elröppent sóhajok és óhajok szállnak a Jézuskához, hogy egy kis kriszkindlivel lepjen meg bennünket, szomorú életű embereket. Vannak, akik Írásban nyújtják át kérésüket; rendesen ákombákom betűkkel, egycsomó vaskos, de kedves iráshibával, sokszor alig olvashatón. De Jézuska ezeket látja legszívesebben s a csillogó, havas éjszakában végigsuhanva Őmaga szedi össze a jégvirágos ablakokból. Minden kérés elintézés alá kerül s el lehet gondolni, mennyi dolga van mostanában a Mennyei Kabinetiroda tisztviselői angyalkarának. Minden kérvényt iktatni, aztán szignálni, aztán komoly megfontolás után referálni, mig végre a legfőbb Ur a döntést meghozza. Némelyikre, nagyon ritka esetben maga a Jézuska válaszol, de a legtöbbre csak a kancellárius főarkangyal vezeti rá a megapellálhatatlan végzést. Az egyik játszi kedvű angyal indiszkréciója folytán sikerült egyik-másik aktába beletekinteni s ezeknek a kérvényeknek az elintézését alábbiakban közöljük szó szerint, amint az megvagyon írva: Csöpike 261. Meglesz minden kicsikém. A réztrombita, a szaladó ember meg a szines üveggömb is, amibe ha belenézel, olyan gyönyörűségeket fogsz látni, amilyet még az indiai maharadzsa se láthat soha életében. De csak ha te nézel bele, a te ártatlan két ragyogó szemeddel, Jézuska egy pillanatra hozzád is ellátogat, figyeld csak meg jól, te megfogod Őt látni, ha a többiek nem is veszik észre. Őrangyalod veled /esz., mindég, csak jól viseld magad. Üdv! Pistike 504 Bravó Pistike! Neked az a fényes csillag kell, ami az égen ragyog, hogy közelről megnézhessed, miért is olyan fényes. Hát egy kicsit bajos volna a csillagot lehozni, mert még zavarok támadhatnának belőle meg a derék csillagvizsgáló bácsikat bántanánk meg vele, hanem valamelyik éjjel két angyalka a hónod alá nyul, aztán elrepül veled, egyenesen oda arra a csillagra. Már intézkedtünk is. Bözsike 303. Ejnye, ejnye, hogy te mindenáron katonákat akarsz. Nohát rendben van, az egyszer még kapsz ólomból valókat, de aztán szokj le a katonákról. Fiuknak való az. Ötödik gimnazista. Az intőn már nem tudunk segíteni, különben is őrangyala jelentése szerint teljes mértékben kiérdemelte. Majd igyekszünk az öreg ur szivét megpuhítani, hogy nagyobb konfliktusok ne zavarják meg a Karácsony ünnepélyességét, Eqyébként Szent Antal panaszolja, hogy a tavalyi pótvizsgából még 10,000 koronával adós maradt. Amit ígér az ember, azt meg kell adni. Adja oda a szegény tüdőbetegeknek s javára írjuk Fiatalember 3442. Nem foglalkozunk ilyesmivel. Az égben a házasságokat a szerelem köti egybe Önnek hozomány kell, forduljon valamelyik földi közvetítő irodához. Hajadon 182636. Türelem. Majd eljönnek önért ia. Csak ismerje fel a pillanatot. Családapák, többen. Egy gyöngéd szó, egy lágy simogatás, egy szerető pillantás többet ér minden hívságos selyemharisnyánál, lakktopánnál, vagy prémes bundánál. Akikben megvan a hit, erős a remény s él a szeretet, azok nem szenvedhetnek hiányt. Kitartás! Boldog ünnepeket! Kereskedő. Azt kéri, hogy szanáljuk üzletét. A szanálásra Budnak van receptje, kérje el tőle. Politikus. Az égi birodalom az ártatlanság és a jóság demokráciája, igy hát kormánytanácsosi kinevezések érdekében már csak elvi szempontból sem léphetünk közbe. Egyébként az, hogy meg

m ígérték Önök felé még nem jelenti annak beváltását is. Hogy mit akar tulajdonkepen Bethlen István? Még itt az égben se tudjuk. Még álmában se árulja el! D. J. kisgazda. Ejnye, ejnye János gazda, már hogy tehetett ilyetl A kérő embernek a jó keresztény, ha van, ad, ha nincs, a szegénységét osztja meg vele, de nem kergeti el szidással. Kétszáz évvel ezelőtt a szerencsétlen, menekülő ősapák hátán tényleg suhogott a a korbács, de örüljünk hogy kétszáz év multán a verejtékes munka nyomán kalács termelt a drága anyaföldből. Az élet ma is nehéz próba, de mennyivel nehezebb lehetett kétszáz évvel ezelőtt! Máskor a derék, becsületes, keresztény szí vére halgasson, ne az ördög szavára, amely Krisztus Urunknak is az Okosság képében jelentkezett. Gazdag ember. Az agyon cicomázott karácsonyfa, a csillogó termek, a pazar ajándékok még nem méltó fogadtatás a mi Urunk. Jézusunknak. Ehhez más kell. Sajnáljuk, nem látogat el Önhöz. Végül egy négysarkú aranypecsétes, mirha és tömjénillatu nagy levél került elő, amely egy szegény özvegyasszonyhoz volt címezve s amelynek vakitó betűiről, melyek ragyogtak, miként a csillagok, mindjárt látni lehetett, hogy az Ur Jézus kezeirása. Szólott pedig eképpen: — Édes szerelmetes leányom! Nagy volt az én szivemnek gyönyörűsége a Te fohászod meghallgatásában. Az én Mennyei Atyán azokat teszi próbára, akiket kiválaszt magának s Te igaznak bizonyultál. Nem a világ hívságos palotái, de Ti vagytok az a kőszikla, amelyre az én Birodalmam épült. Megmondottam: Boldogok a szegények, mert övék a Menynyeknek országa. És ha elvesztetted a férfit, aki oltalmazzon, gyermekeid az apát, aki gondoskodjon, a keresőt, aki kenyeret adjon s ha magatokra hagytak az emberek, akik engem is elhagytak, ne csüggedj. Én Veletek vagyok és Veletek leszek a világ végezetéig.