Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-12-25 / 293. szám

6 BftKfiSMKaYEl ÉÍOZLONÍ Békéscsaba, 1926 december 25 A 200 éves Csaba Kik alapították meg a jelenlegi Békéscsabát? Milyen lehetett a régi Csaba P (A Közlöny eredeti tudósítása.) Él még Csabán egy-két öreg pol­gár, akik még emlékeznek a hetven­nyolcvan év előtti Csabára. Ha az ember ezeket az öregeket hallgatja, szinte hihetetlennek tartja azt az óriási fejlődést, melyen a város csak 80 esztendő alatt is átment. Ha meg a régi följegyzéseket tanulmányoz­zuk, még ezeknek az öregeknek az emlékezéseinél is érdekesebb adato­kat találunk városunk múltjára nézve. A vármegye s igy Békéscsaba tör­ténetét is pompásan megírta Kará­csonyi János dr. váradi kanonok, kiről köztudomásu, hogy a vármegye történetének összes adatait először megfelelő kútfők révén áttanulmá nyozta s aztán az egész anyagot tollba diktálta. Azért is olyan ele­ven, érdekes az ő megyei monográ­fiája. Az ő müvében látjuk, hogy Csaba, melyről az első feljegyzés 1332 bői származik, csöpp falu lehetett akkor, amikor is Pál nevü papja 6 garast fizet pápai tized fejében. Tulajdonképeni története azonban 1383-ban kezdődik, amikor a gerlai Ábránfy-család birtokába került. A falu ekkor két uccából állott. Innen kezdve 100 évig mit sem hallunk Csabáról. 1514-ben Abránfy Sebestyén 3 lakatlan telkét a jelenlegi Jókai-ucca környékén Radák Balázsnak ajándé­kozza. A következő évben Edelesy Gergely és Haraszty Gergely is csabai birtokosok lesznek. A csabai birtokosok közül az ak­kori, sőt a jelenlegi Csaba is leg­többet köszönhet Ábránfy Péternek. Itt lakott Csabán s ő építette az 1529-ben már emlegetett kastélyt. Erősen védte Gyulával szemben a csabai birtokállományt. A csabai kastély legnagyobb sze­repet 1556-ban játszott, amikor a gyulai vár elleni küzdelmekben ve­zető szerep jutott neki, sőt arra szánták, hogy egy uj uradalomnak a »pertinentiae castelli Csabá«-nak feje legyen. A gyulai vár elleni küzde­lem nem sikerült, a kastélyt földig rombolták. Emlékét a Zsílinszky­ucca végének környékén elterülő » Kastély® nevü városrész őrzi. A község megmaradt, török ura­lom alá jutott. 1699-ben összes la­kosai elmenekültek. 1717-ben az uj összeírás már ismét 20 magyar és 2 tót családot jegyez fel Csabán, akik nyilván egy évvel korábban költözhettek Csabára, azonban ezek sem maradtak végleges lakosai Csa­bának, hanem egészen uj, nyelvre és vallásra különböző lakosok ve­tették meg alapját a mai Csabának 1718—1740 körül. Turóczy Miklós felsővidéki vál­lalkozó szellemű egyén szervezett meg egy nagyobb szabású szökést több felvidéki földbirtokos jobbágyai számára s Gömör, Hont, Nógrád, Bars megyékből, később Zólyom, Nyitra, és Turóczmegyékbó'l, sőt Zemplénből is számos jobbágycsalád került ilyenformán Csabára. Az első települő családok Duna János veze­tésével jelentkeztek Szegeden letele­pülési engedélyért, amit azonban te­kintettel arra, hogy a jobbágyoknak költözködési joguk nem volt, nem kaptak meg, csak egy évvel későb­ben, amikor Haruckern protestáns vallású jószágkormányzója vette őket pártfogásba. 1732-ben az egész la­kosság itt akarta hagyni Csabát és a szentandrási uradalomban szeretett volna letelepedni, amitől azonban hosszas tárgyalás után elállottak. Haruckern, hogy a csabaiakat le­kösse, átadta nekik a Gerendás nevü pusztát, sőt lassanként Kerekegyháza, Mezőmegyer, Gerla, Ölyved, Sop­rony puszták felét is. Amikor Mező­szentmiklós és a Fövényes felét is ezekhez a birtokokhoz csatolták, Csaba határa 56709 katasztrális holdnyi volt ; 1788-ban már 34.841 hold szántót és 31495 hold legelőt hódítottak el a mocsártól, mely ak­kor már csak 5936 holdra zsugoro­dott. 1850-ben a mocsár eltűnt s csak itt ott maradtak még teknő­szerü mélyedések, melyeknek vizét is a csabai lakosok által még 1777-ben ásott Köröscsatorna végleg levezette. A hatalmas méretekben megindult fejlődés természetes eredménye lett 1840-ben a mezővárossá való átala­kulás és 1845, amikor a község la­kossága 802 ezer pengővel megvál­totta magát. Innen kezdve aztán óriási léptek­kel halad Békéscsaba a fejlődés ut­ján elérkezvén a rendezett tanácsú várossá alakuláshoz 1918-ban, ami az azóta tapasztaltak alapján nem megállapodást jelentett, hanem csak alapot egy hatalmasabb arányú fej­lődésre a jövőben. Karácsonyin kívül foglalkozik Csaba történetével kézírásos feljegy­zéseiben Haán Lajos evangélikus esperes, ki 1893-ig lelkészkedett Csa­bán. Az ő leírása oly érdekes, egyes részeiben oly erőteljesen jellemző a Csaba várost alapitó népére, hogy most a város alapításának 200 éves évfordulója alkalmából elsőrangú kö­telessége lenne a városnak az ő fel­jegyzéseit kinyomatni és terjeszteni. Haan Lajos müve nagy részben ma­gyarul, kis részben tótul és latinul íródott s az az időszak, melyet az iró átélt és megirt, szenzációsan ér­dekes olvasmány. Az ő müve ad biztos útbaigazítást az egyes csabai családok származását illetőleg is, amennyiben felsorolja az alapitó csa­ládokat s azt is hogy honnan szár­maznak. Ezt az ő ismertetését a »Békésmegyei Közlöny« naptárában teljes terjedelmében közöljük s nap­tárunkat minden előfizetőnk ingyen kapja meg. Naptárunkban a követ­kező családok származását ismertet­jük Haán Lajos feljegyzései nyomán: Evangélikusok: Áchim, Adámi, Adamik, Andó, Aradszky, Bartos, Baukó, Bakos, Bálás, Beraczka, Blaskó, Bohus, Botyánszky, Chovan, Csicsely, Cservenák, Cselovszky, Da­rida, Dobrodszky, Durkó, Duna, Drienyovszky, Fábián, Farkas, Fajó, Feledi, Filyó, Filippinyi, Francziszky. Frankó, Galló, Gajdács, Gálik, Gazsó, Griecs, Gubis, Gyeraj, Hrabovszky, Hankó, Havran, Han, Hrncsjar, Hudecz, Hursan, Jancsok, Imrovitz, Juhász, Kaczkó, Kerepeczky, Kiiment, Kmetykó, Kovács, Kolimár, Korvin, Korvina, Kollárovszky, Kojnok, Kre­kács, Krsnyák, Krizsán, Králik, Kraszkó, Krnács, Kucsera, Kusnjár, Kvasz, Kitka, Kocziszky, Laczó, Laukó, Lipták, Lőrincsik, Maczák, Machnicz, Máté, Mácsok, Martincsok, Maján, Marik, Mazan, Malatyinszky, Medovarszky, Miklya, Morauszky, Nóvák, Onody, Opauszky, Osgyán, Ondroviczky, Pepo, Persa, Povázsay, Podobni, Pribojszky, Racskó, Rataj, Rajtár, Resetár, Sajben, Sipiczky, Simon, Such, Szák, Szaszák, Sze­kerka, Szoboszlay, Sztraka, Sztankó, Sztaricskay, Torányi, Tomka, Tur­csán, (Jhrin, Unyatinszky, Urbán, Valent, Vargha, Vandlik, Valentinyi, Valkusz, Viczján, Vrbovszky Zajácz, Zahorán, Zelenyánszky, Zsilák, Zle­hovszky, Zsilinszky, Omaszta. Katholikusok: Beliczey, Lehóczky, Bartóky, Matulay, Gorliczky, Ancsin, Balda, Jancso, Laurinyec, Lonovits, Petrovszky, Vicián, Vozár Izraeliták: Kohn, Tevan, Lam­berger, Ló'wy, Weisz, Schwarz, Gru­ber. Karácsonyi posta Ilyenkor karácsony táján nagy in­stánciázás indul meg a Mennyek Or­szága felé. Titokban elrebegett imád­ságok, a négy fal magányában vagy az álmok leple alatt elröppent sóha­jok és óhajok szállnak a Jézuskához, hogy egy kis kriszkindlivel lepjen meg bennünket, szomorú életű em­bereket. Vannak, akik Írásban nyújt­ják át kérésüket; rendesen ákom­bákom betűkkel, egycsomó vaskos, de kedves iráshibával, sokszor alig olvashatón. De Jézuska ezeket látja legszívesebben s a csillogó, havas éjszakában végigsuhanva Őmaga szedi össze a jégvirágos ablakokból. Minden kérés elintézés alá kerül s el lehet gondolni, mennyi dolga van mostanában a Mennyei Kabinet­iroda tisztviselői angyalkarának. Min­den kérvényt iktatni, aztán szignálni, aztán komoly megfontolás után refe­rálni, mig végre a legfőbb Ur a dön­tést meghozza. Némelyikre, nagyon ritka esetben maga a Jézuska vála­szol, de a legtöbbre csak a kancel­lárius főarkangyal vezeti rá a meg­apellálhatatlan végzést. Az egyik ját­szi kedvű angyal indiszkréciója foly­tán sikerült egyik-másik aktába bele­tekinteni s ezeknek a kérvényeknek az elintézését alábbiakban közöljük szó szerint, amint az megvagyon írva: Csöpike 261. Meglesz minden kicsikém. A réztrombita, a szaladó ember meg a szines üveggömb is, amibe ha belenézel, olyan gyönyö­rűségeket fogsz látni, amilyet még az indiai maharadzsa se láthat soha életében. De csak ha te né­zel bele, a te ártatlan két ragyogó szemeddel, Jézuska egy pillanatra hozzád is ellátogat, figyeld csak meg jól, te megfogod Őt látni, ha a többiek nem is veszik észre. Őrangyalod veled /esz., mindég, csak jól viseld magad. Üdv! Pistike 504 Bravó Pistike! Ne­ked az a fényes csillag kell, ami az égen ragyog, hogy közelről megnézhessed, miért is olyan fé­nyes. Hát egy kicsit bajos volna a csillagot lehozni, mert még za­varok támadhatnának belőle meg a derék csillagvizsgáló bácsikat bántanánk meg vele, hanem vala­melyik éjjel két angyalka a hónod alá nyul, aztán elrepül veled, egye­nesen oda arra a csillagra. Már intézkedtünk is. Bözsike 303. Ejnye, ejnye, hogy te mindenáron katonákat akarsz. Nohát rendben van, az egyszer még kapsz ólomból valókat, de aztán szokj le a katonákról. Fiuk­nak való az. Ötödik gimnazista. Az intőn már nem tudunk segíteni, különben is őrangyala jelentése szerint teljes mértékben kiérdemelte. Majd igyek­szünk az öreg ur szivét megpu­hítani, hogy nagyobb konfliktusok ne zavarják meg a Karácsony ünnepélyességét, Eqyébként Szent Antal panaszolja, hogy a tavalyi pótvizsgából még 10,000 koroná­val adós maradt. Amit ígér az ember, azt meg kell adni. Adja oda a szegény tüdőbetegeknek s javára írjuk Fiatalember 3442. Nem foglal­kozunk ilyesmivel. Az égben a házasságokat a szerelem köti egybe Önnek hozomány kell, for­duljon valamelyik földi közvetítő irodához. Hajadon 182636. Türelem. Majd eljönnek önért ia. Csak ismerje fel a pillanatot. Családapák, többen. Egy gyön­géd szó, egy lágy simogatás, egy szerető pillantás többet ér minden hívságos selyemharisnyánál, lakk­topánnál, vagy prémes bundánál. Akikben megvan a hit, erős a remény s él a szeretet, azok nem szenvedhetnek hiányt. Kitartás! Boldog ünnepeket! Kereskedő. Azt kéri, hogy sza­náljuk üzletét. A szanálásra Bud­nak van receptje, kérje el tőle. Politikus. Az égi birodalom az ártatlanság és a jóság demokrá­ciája, igy hát kormánytanácsosi kinevezések érdekében már csak elvi szempontból sem léphetünk közbe. Egyébként az, hogy meg m ígérték Önök felé még nem jelenti annak beváltását is. Hogy mit akar tulajdonkepen Bethlen Ist­ván? Még itt az égben se tudjuk. Még álmában se árulja el! D. J. kisgazda. Ejnye, ejnye Já­nos gazda, már hogy tehetett ilyetl A kérő embernek a jó keresztény, ha van, ad, ha nincs, a szegény­ségét osztja meg vele, de nem ker­geti el szidással. Kétszáz évvel ezelőtt a szerencsétlen, menekülő ősapák hátán tényleg suhogott a a korbács, de örüljünk hogy két­száz év multán a verejtékes munka nyomán kalács termelt a drága anyaföldből. Az élet ma is nehéz próba, de mennyivel nehezebb lehetett kétszáz évvel ezelőtt! Más­kor a derék, becsületes, keresztény szí vére halgasson, ne az ördög szavára, amely Krisztus Urunk­nak is az Okosság képében je­lentkezett. Gazdag ember. Az agyon cico­mázott karácsonyfa, a csillogó termek, a pazar ajándékok még nem méltó fogadtatás a mi Urunk. Jézusunknak. Ehhez más kell. Sajnáljuk, nem látogat el Önhöz. Végül egy négysarkú aranypecsé­tes, mirha és tömjénillatu nagy levél került elő, amely egy szegény öz­vegyasszonyhoz volt címezve s amelynek vakitó betűiről, melyek ra­gyogtak, miként a csillagok, mindjárt látni lehetett, hogy az Ur Jézus ke­zeirása. Szólott pedig eképpen: — Édes szerelmetes leányom! Nagy volt az én szivemnek gyö­nyörűsége a Te fohászod meghall­gatásában. Az én Mennyei Atyán azokat teszi próbára, akiket kivá­laszt magának s Te igaznak bizo­nyultál. Nem a világ hívságos palotái, de Ti vagytok az a kő­szikla, amelyre az én Birodalmam épült. Megmondottam: Boldogok a szegények, mert övék a Meny­nyeknek országa. És ha elvesz­tetted a férfit, aki oltalmazzon, gyermekeid az apát, aki gondos­kodjon, a keresőt, aki kenyeret adjon s ha magatokra hagytak az emberek, akik engem is elhagytak, ne csüggedj. Én Veletek vagyok és Veletek leszek a világ végezetéig.

Next

/
Thumbnails
Contents