Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-10-06 / 226. szám

Békéscsaba, 1926 október 6 / A DÁM ÁRU HÁZ r Nagy választék elsőrendű 1 kézimunka férfi, női és gyermekcipőkben Cl PŐRAKTÁF Szines sevro, lack és croco divatcipők a legújabb színekben. Erős strapacipők olcsó árban. Fehér és szines vászon, tenisz és tornacipők, szandálok kizárólag jó minőségben. — Mér1 ték szerinti rendelések és javítások felelőség mellett, a legrövidebb időn belül készülnek. Békéscsaba, Andrássy-ut 25. szám alatt HHf Szines sevro, lack és croco divatcipők a legújabb színekben. Erős strapacipők olcsó árban. Fehér és szines vászon, tenisz és tornacipők, szandálok kizárólag jó minőségben. — Mér1 ték szerinti rendelések és javítások felelőség mellett, a legrövidebb időn belül készülnek. Wagner József műterem kiállítása (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasémap délelőtt nyitotta meg Wágner József festőművész műterem kiállítását Berthóty István dr. polgármester igen szép beszéddel, nagy érdeklődő közönség jelenlétében. Mint már több ízben megírtuk, Wágner József eme második kiállítása a művész hatalmas fejlődéséről tesz tanúságot. A kiállítás legnagyobb szenzációja az, hogy nincsen szenzációja. Nem látunk itt kicsavart kezeket, lábakat, elkényszeredett, deformált fejeket, nincsenek itt antiesztétikára törekvések ; nem is ad fel a gyanútlan szemlélőnek rébuszokat, melyeken aztán törheti a fejét. Mindezekkel, őszinte örömünkre, nem találkozunk Wágner kiállításán. Látunk azonban ott egy ezektől teljesen külön világot, mely oly távol áll ezektől, mint a valóság a valótlanságtól, mint az őszinteség az őszintetlenségtől. mint az egyszerűség a nagyképűségtől. Semmi tudatos elrejtőzés, semmi nagyot mondani akarás. Egyszóval Wágner művészete egy finom müvészlélek egyszerű, őszinte szívből fakadó beszéde. Nem spekulál, nem hajszol szenzációkat, csak: lát s a lelke mélyére vetített képek, meglátások, megérzések onnan, mint kristálypatak forrása bugyognak elő. A szemlélő lelke bizalommal, tartózkodás nélkül merit e forrásból. Ahogy végig megyünk az ügyesen rendezett falak előtt, mintha kedves, lágy, szívhez szóló muzsikát hallanánk, melynek bár változatai vannak, zökkenője sehol, mert újra és újra visszatér az alapakkordhoz: a művész megérző lelkéhez. Ugy vagyunk Wágner művészetével, mint egy régen látott kedves ismerőssel, aki felé, mikor újra látjuk, örömmel, bizalommal nyujtjuk a kezünket. Mert ez az egészséges ember művészete, az egészséges embereknek. Nemes, művészi hivatottság az, ahogy odavisz bennünket a Mátra és a Bükk bájos vidékére, minden fáradtság, minden mesterkéltség nélkül a 4, 6, 21, 23, 30, 33, 86 stb. festményein át. A vörhenyes magyar nap melegét szinte érezni véljük, ahogy bandukolunk a magas zsuptetejü házak közötti szük uccákon. S utána milyen kellemes a Tiszán ringatózó uszályokon élvezni a hűvös szellő simogatását. Csendéletei egytől-egyig bájos költemények tökéletes művészettel, tiszta érzéssel megalkotva. És hogy a hivatott művésznek őszinte megérzései megjelenítésében nincs akadálya, bizonyítja az előteremben levő sárgavirág csendélete, mely a legnehezebb szinproblémák finom, könnyed megoldása. Ezúttal figurális dolgaiban is hatalmas lépéssel jutott előre, aminek ékes tanúbizonyságai a szoba interiörökben ülő női alakokról készült képek s ezek között is teljes kiforottságával a 9 es számú női fej. A közönség persze ugyanazt érezte a szemlélődés alkalmával, mint mi, ugyanugy megfogta lelkét a művész őszintesége, mint a mienket s ennek tulajdonitható az első napok páratlan sikere is, aminek bizonyítéka az eladott képek egész sora. Menjen el mindenki a kiállításra, akár van vevő szándéka, akár nincs, mert a mai idők zavart tévelygései után szüksége van mindenkinek az igazi művészet nevelő és megerősítő befolyására. Jegyzetek a földbirtok reformhoz Irta : Dr. Lusztíg Géza ügyvéd II. Ha meg akarjuk állapítani, melyek lehetnek az elhibázott földreform követelményei, egyszóval a jövő kihatásait illetőleg annyira, amennyire megbízható horoszkópot kívánunk felállítani, nem szabad elfelejtenünk a mezőgazdaság jelenlegi állapotát. A trianoni békeszerződés előtt Magyarország területe 49 millió katasztrális holdból telt ki, amiből a trianoni békeszerződés után csak 16 maradt. Ebből több mint tiz millió katasztrális hold a szántó, valamivel több mint két millió katasztrális hold a legelő, vagy 1 millió hold a rét, 2 millió az erdő és pontosan 380 ezer hold a szőlőművelési terület. Mig az integer Magyarország egész földterületének 46%-a szántónak használtatott, Csonka-Magyarország egész területének 54%-a áll szántási müvelés alatt. Tudnunk kell azt is, hogy a földreform következtében 650 ezer hold megváltás alá esett és 450 ezer hold föld jutott az állam birtokába. Ezek a számadatok futó pillantásra semmit sem mondanak, de kellő szembe állítás után következményekkel vemheseknek mutatkoznak. Ugyanis megtudjuk belőlük azt, hogy mezőgazdaságunk legfontosabb és legterjedelmesebb művelési ága a szántó és pedig sokkal inkább, mint a trianoni békeszerződés előtt s ugyanakkor az a gazdasági alakulat, amely ezen földművelési ágnak leg nkább megfelel, t. i. a nagybirtok, az ország kimondhatatlan kárára megdézsmáltatok, sokhelyütt szétforgácsoltatok, de mindenütt alapjában megingattatott és pedig anélkül, hogy azok, akiknek javára a dézsma szedetett, előnyösebb helyzetbe jutottak volna. A tőkeerős nagybirtok helyébe kis, vagy törpebirtokosok léptek, akik a racionális gazdálkodás sejtelmé sem birnak s ha bírnának is, tőkével nem rendelkeznek s ami a legnagyobb baj, hitelre sem tehetnek szert, mert a nekik juttatót* föld legnagyobb részét az elidegenítés és terhelés tilalmának béklyója zárja körül, amely dologjogi intézmény eredetileg arra szolgálna, hogy a kisbirtokot védje, de semmi mást nem eredményez, mint azt, hogy a kisbirtokos hitele a mai kapitalisztikus rendszerben a nullával egyenlő. A telkes gazdák visszazökkentek oda, ahonnan elindultak, 1848. előttre, amikor a földbirtok kötöttsége a hiteléletet kifejlődni nem engedte, a gazdasági életet sorvasztotta és végül is az egész országot elszuvasitotta; eljutottunk oda, ahonnan Széchenyi mozgásra ösztökélte az országot és — mirabile dictu — beteljesedett, helyesebben beigazolódott egyik intuitív kijelentése, amellyel a Hitelt bevezeti: „Majd minden monopólium egy pár évre hasznos és eggyel-mással provideálja a sokaságot, de hosszabb időre minden hathatós köz előmenetelnek legmagasb és tetemesb gátja ; a limitóciók s kivált a föld limitá ciója annak oka, hogy mezei gazdaságunk egy sarkalatos talpköve béna s igy egy lábbal a levegőben áll." Akik a földreformot a háború előtt és alatt sürgették és megtervezték, azoknak szeme előtt egy integer Magyarország lebegett, mig azoknak, akiknek vállára a megvalósítás súlyos feladata háramlott, csak egy környeskörül megnyirbált ország állott a rendelkezésére. Ezek a legjobb akarattal sem tehettek egyebet, mint hogy csak felét feléből, felét harmadából, beváltják azt a váltót, amelyet az előttük uralmon levők meggondolatlanul kibocsátottak. A fölgerjesztett éh séget a föld után — a sacra fames — elverni nem tudták és mivel az egyszer lábrakapott jelszó ellenállhatatlan erővel sodorta őket magával, kénytelenek voltak jobb belátásuk ellenére tető alá hozni egy felemás reformot, a melynek célja lett volna mindenkit kielégíteni, de csak mindenkit még nagyobb elégedetlenségbe zúdított. Igazi földreformot csinálni csak akkor lehetett volna, ha Nagymagyarország földterülete és geopolitikai strukturája még fennáll; most, amikor mindez hiányzik, a helyes politika az lett volna, amit Róma követett: Quieta non movere. Most, amikor a legintenzívebb gazdálkodásra van szükségünk, most, amikor a legparányibb morzsát is óvatos gondossággal össze kell sepernünk, most csak rosszra vezethet az a politika, amely egyfelől a ki nem elégíthető föld éhséget ébren tartja, másfelől a termelőképes gazdaságokat megnyirbálja. A leghelyesebD az lett volna és valószínűleg ez is lesz előbb-utóbb az egész földbirtokreformnak a vége, hogy a nagybirtok épségbenhagyása mellett a mezőgazda munkaadók és munkások között fennálló viszony állami ellenőrzésnek vettetik alá. Eí olykép történhetnék, hogy a földet igénylő zsellérek nem földbirtokot kapnak, olyan földbirtokot, amellyel kezdeni semmit se-n tudnak s amelyen csak tél-tul tenghetnek, hanem jogokat. Jogokat a mindenkori munkaadóval szemben, baleset és betegség, netalán aggkori bizlositás is. Igy történt ez Angliában is, ahol a nagybirtokok még ma is épségben fennállanak, ellenben a mezőgazdasági munkások helyzete egyenesen irigylésre méltó. Természetesen mindez csak pium desiderium, amelyből mindazáltal előbb-utóbb lesz valami, ha máskép és másért nem, a viszonyok kényszerítő ereje folytán. „Nyissuk fel szemeinket, vegyük hasznát eszünknek, minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem és nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk inkább előre" — ezt olyan ember mondottta, aki senkivel ezen a világon nem tréfált, sem önmagával, sem másokkal játékot nem űzött, aki magában hordozta vívódó kínok közepette, keletről ideszakadt, testvértelen fajának minden gyötrelmeit. Ő szól s mely sziate már kővé meredten Csak hátra néze, mint Lótti asszonya, A nemzet él, a nemzet összeretten, Atíut szivén a nemlét iszonya. 77 rochwoodi bánijarobbanás Newyork, október 5. A Tennesse államban levő Rockwood melletti robbanásról azt jelentik, hogy számos holttestet már kihúztak a romok alól. Attól tartanak, hogy a robbanás alkalmával eltemetett bányamunkások kivétel nélkül életüket vesztették. Tizelünk TJngliának Budapest, okt. 5. A háború előtti angol adósságokra Magyarország ebben az évben 500.000 fontot fizetett. 1932 ig teljesen kifizetik a hátralevő tartozást. Október 24-én lesz a közegészségügyi és társadalompolitikai értekezlet Budapest, okt. 5. Dr. Vass József népjóléti miniszter kezdeményezésére okt. 24 én ül össze a közegészségügyi és társadalompolitikai értekezlet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A kongresszust Horthy Miklós kormányzó nyitja meg. Zürichben a magyar boronát 72.45 el jegyezték.