Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297
1926-11-12 / 257. szám
öld I \J\J\J l\UIUIld Békéscsaba, 1926 november 12 Péntek 53-ik évfolyam, 257-ik szám BEKESMEGYEI XOZLONI POLITIEÜI NAPILAP Blőflsetésl dijak : Helyben és vidékié postán küldve: negyedévre 75.000 kor, így hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona, Fósserkesitó : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesitő Filippinyi Sámuel Telefonálóm : 7 Sieikesstíség és kiadóhivatal: Békés JsaVán II. kerület Ferenci Jóaseí-téi 20. nám alatt Hirdetés díjszabás szerint. Bud János dr. beterjesztette az adócsökkentő javaslatokat A tisztviselőfi/etéseket és nyugdijakat békenivóra kell emelni, összhangba kell h02ni a magángazdaságot az áilsmgazdahággal és meg kell oldani a szociális kérdéseket Budapest, november 11. A nemzetgyüits ma delelőtt 11 órakor Zsiivay Tibor elnökletével harmadszori Olvasásban is elfogódta a felsőházról szo.ó törvényjavaslatot. Ezután Bud János pénzügyminiszter terje.-zt be lörvényjavas atot az adók és illetékek mtrsfklésseiől. Ran.ulat eria, hogy már több esetben jelentette be, hogy az adok mérséklésé elől elzárkózni nem lehet. A benyújtott javaslatot nem tekinti egyt bnek, mint álláspontja valóra váltásának. Reméli, hogy mindenki örömmel fogadja. Kevés példa van erra, hogy ma^a a pénzügyminiszter jön adómerseklessel es tudja, hogy vannak, akik nem mindenben értenek vele egyet Három évvel ezelőtt pénzügyi katasztrófából kellett kiutat keiesni és ezért kellett az ado készséget fokozott mértékben igenybe venni. Amennyire szükség volt akkor erre, éppen annyira helyes most minden alkal mat felhasználni arra, hogy könynyitten a fokozott adoterheken. A terhek könnyitesenek egyik előfeltetele az, hogy semmi körülmények között sem szabad veszelyezteini ez óllamhaziartas egyensúlyát. Külföldi peldak is muiatjak, hogy hasonlo esetben más államok is ugyanazt ez utat követlék, mint mi az állam pénzügyeinek helyreállítása érdekeben. Hangsúlyozta, hogy a pénz ügyi munkanak előrelátónak kell lenni és legalabb 2—3 év lehetőségeivel kell számolni. A megoldásra váró problémák egesz tömegével állunk szemben, ameiyeknel figyelembe kell venni az ország teljesítő képességének határát. Ez az oka annak, hogy ellen áll nem egy töiekvésnek dacára annak, hogy nem ez a népszerű, de meggyőződé se, hogy az ilyen olcsó nepszerüseggel ártana a legtöbbet az országnak. Sok említés történi a feleslegekről is. A köllségvetés megállapításánál óvatosnak kell lenni, figye lembe kell venni, hogy nem találkozunk-e problémaval, amelyet meg kell oldani. Ilyen probléma a tisztviseiókérdes, amelyben nyíltan megmondja, hogy az utolsó szó még mindig nincs kimondva. A teljes megoldáshoz akkor érünk, ha a tisztviselői illetmények a béZímchbtn a mb^yia horortt 72.75 ei jegyezték. kebeli színvonalra emelkednek. Hasonló megoldásra véió probléma a nyugdijasok kérdése. Hangsúlyozza, hogy először meg kell teremteni az rsszhagot a magángazdaság és az állam gazdaság között. Ha látja az inintezkedes helyességét és azt, hogy az ország gazdas-ági életének természetes fejlődése hova vezet, továbbá, hogy ha sikerül a takarékosságot erőteljesen megvalósítani, akkor tudunk csak ezekkel a kérdésekkel tulajdonképen foglalkozni. A jövő költségvetés alakulására hatással van a lakbérek fokozott emelkedése. A szociális kérdések egész tömege vár megoldásra. A terhek csökkentésénél ezeknek a kérdesekr.ek figyelembe vételével kell eljárni. A takarékosság elvét mind erőteljesebben kell keresztül vinni a költségvetésben és ezen a téren még sok a tennivaló. Bud János pénzügyminiszter ezután ismerteti a tervbevett intézkedéseket, illetve a tervezett tehercsökkentéseket. A miniszter állásában megerősítette, a vármegye pedig egyhangú bizalmáról biztosította a főispánt „A főispán és alispán együttműködése egy szebb jövő remény évei tölti el a vármegye közönségét'' — Incidens egy gyulai lapszerkesztő megjegyzése miatt (A Közlöny eredeti tudósítása ) Népes közgyűlést tartott ma Békesvármegye törvényhatósági bizottsága, amelyet az alispán báró Apor Vilmos es társainak indítványára hivott össze. Miután Daimel Sándor dr. alispán megnyitotta a közgyűlést, dr. Máiky Barna felolvasta az indítvány szövegét. Az indítványozók bizalmukról és ragaszkodásukról biztosítják a főispánt és kérik a belügyminisztert, hogy él ásáben hagyja meg Kooacsics Dezső dr.-t. Az indítvány első resze azonban tárgytalanná vált, mert a vármegyéhez időközben leérkezett a belügyminiszter leirata, aki Kovacsics Dezső lemondását nem fogadja el és továbbra is megbízza a főispáni teendők ellátásával. Az állandó választmány Aporék indítványát ennek megfelelően módosította. A tárgyhoz elsőnek az indítványozó, báró Apor Vilmos szólalt fel. Kijelenti, hogy őt és tarsait az indítvány megtételénél nem meghunyászkodás, sem hízelgés nem vezetik. De politikum sem. Ezt az indítványt egy interpelláció tette szükségessé, amely a nemzetgyűlésen egyéni becsületét érintő vádakkal illette a főispánt. Ezzel szemben az indítványozók álláspontja kettős irányú. Mindenekelőtt cáfolat az ellen, mintha a vármegyének kczbecsülésben álló értékes alispánja (éljenzés) mellett való állásfoglalás bizalmatlanságot akart volna jelenteni a főispánnal szemben, aki csak minisztere rendelkezésének tett eleget. Másrészt tiltakozás az ellen, hogy a vármegye első méltóságét egyéni becsületében meggyanúsítsák. Hogy az alispánhoz való ragaszkodás nem célozta a bizalmatlanságot a főispánnal szemben, igazolja az, hogy szólóval együtt a múltkori közgyűlés után maga az indítványozó dr. Major Simon is azzal a kéréssel kereste meg a főispánt, hogy a vármegyének az alispán visszatartása érdekében megnyilvánult egyhangú akaratát Kovacsics főispán képviselje a miniszter előtt. Politikai kérdések miatt megbukhatik a főispán, amint megbuktak neves államférfiak, azt azonban Békésvármegye közönsége nem engedheti meg, hogy főispánja meggyalázva távozzon helyéről. (Ugy van I) A főispánt ebben megvédeni a vármegye becsületének kérdése. (Helyeslés.) Ezután meleg szavakkal, a közgyűlés élénk tetszése mellett emlékezik meg a főispán munkásságáról, aki az árviz idején még egészségét is letbavetette vármegyéje érdekeben. Ezt a féifiut nem lehet becsületében megcsorbitva távozni engedni. Aktuális ez a belügyminiszteri döntés után. Meg kell mutálni, hogy a vármegye nemcsak érdemes tisztviselőjét tudja oltalmába venni, de megvédi főispánját is a demagógia rágalmaitól. Csizmadia András nemzetgyűlési képviselő azoknak a gyulai, vésztői és okényi árvízkárosultaknak a megnyilatkozását tolmácsolja, akik megjelentek ugyan, de akiknek nincs joguk itt felszólalni. Nemcsak bizalommal, de soha nem szűnő hálával viseltetnek a főispán iránt. Faragó László (Békéi) arra emlékeztet, amikor 8 évvel ezelőtt a vármegye olyan imponálóan állott oda alispánja és a tisztviselők mellé, hogy ennek erejétől még az akkori felelőtlen elemek is megriadtak. Ezt az aknamunkát is a főispán ellen felelőtlenül idegenek csinálták, akiknek kapcsolatuk — a kétes értékű mandátumot leszámítva — a vármegyével nem volt, de nem is lesz. Miután az alispénkérdés megoldást nyert, a főispán és alispán együttműködésével nyugalommal és reménységgel néz a vármegye jövője elé. Alvilági machináció folyt politikai érdekből Kovacsics ellen, aki annyi szegény, mondhatni földönfutóvá lett emberen segített. A vármegye egész közönsége egyetért abban, hogy Kovacsicsnak elégtételt kell nyújtani. Csernus Mihály, mint aki a mult közgyűlésen az alispánkérdésben állást foglalt, kijelenti, hogy — mint a keresztény gazdasági párt tagja — jóllehet nem evez a főispánnal egy politikai vizeken, az indítványban kifejlett okokból bizalmát nyilvánítja Kovacsis főispán iránt. Több felszólaló nem lévén, dr. Daimel Sándor örömmel enunciálja, hogy a vármegye az állandó választmány javaslatát elfogadja és bizalmáról biztosítja a főispánt. Incidens Csige Varga és egy lapszerkesztő között A főispáni bizalomnyilvánitás sima és méltóságos lefolyású volt, csupán Faragó László beszéde alatt zavarta meg egy incidens. Ugyanis Faragó a képviselőházi interpellációra célozva, arról beszélt, hogy a főispán nem lekenyerezően, de jóindulattal bánt a a megyei sajtóval. Erre a gyulaiak közül valaki megjegyezte : — Tul gyengén I Oroszlány Gábor, a gyulai „Békés" szerkesztője az újságíró asztalnál Cs. Varga Antal, a „Békésmegyei Hirlap" főszerkesztője felé nézve, félhangosen visszavágott: — Igen, a bolsevistákkal! Csige Varga Antal, aki megyebizottsági tag, Faragó beszéde utón felszólalt, arra kérve az alispánt, védje meg az újságírók támadása ellen, akiknek nincs joguk ebben a teremben beszélni. Erre Oroszlány Gábor szerkesztő elhagyta a közgyűlési termet, de távozás közben még több izben odaszólt Csige Vargának: — Bolsevista ! Bolsevista I A kis incidenst leszámítva, a tárgysorozat többi pontja minden érdeklődés nélkül, gyorsan elintéződött, ugy, hogy 10 órára a közgyűlésnek vége is volt.
