Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) október-december • 222-297

1926-10-03 / 224. szám

2 békEsmeoyei köziönt Békéscsaba, 1926 október 3 ÁDÁM ÁRUHÁZ Nagy választék elsőrendű Cl PORAKTARA Békéscsaba, Andrássy-ut 25. szám alatt #4 kézimunka férfi, női és gyermekcipőkben Szines seuro, lack és croco divatcipők a legújabb színekben. Erős strapacipők olcsó árban. Fehér és szines vászon, tenisz és tornacipők, szandálok kizárólag jó minőségben. — Mér" ték szerinti rendelések és javítások felelőség mellett, a legrövidebb időn belül készülnek. mel megnézzük akár tízszer is. A képeknek ez az őszinteséget sugárzó hatása végeredményképen biztosíték arra is, hogy sok el fog kelni belőlük, amit a legteljesebb mértékben meg is érdemelnek. A kiállítás megnyitása ma délelőtt 11 órakor fog megíörténni. Egyenruhát a csabai leventéknek A legszegényebb községek is egyenruházták leventéiket (A Közlöny eredeti tudósitása.) Élénken emlékezünk még a párhéttel ezelőtt lezajlott óriási arányú megyei levente versenyekre, arra a pompás képre melyet a közel ketezer levente megjelenése a pályán nyújtott. De emlékezünk arra a röstellkedésre is, amelyet az összehasonlítás révén éreztünk, hogy mig a legszegényebb sárréti leventecsapat is egyszerű, tetszetős egyenruhában volt, addig a mi derék leventéink csak polgári ruhában, ahányan voltak annyifélében disztelenkedtek a többi község csapatai között. Márpedig ami a sport teljesítményt illeti, abban a mi leventéink vitték el a pálmát, megérdemelnék tehát, hogy nekik is legalább ilyen alkalmakra formaruhájuk legyen. Szokás azt mondani az egyenruhára, hogy a „ruha kötelez", t. i. azokra a szabályokra és magatartásra, mely az egyenruha viselésével jár. Á mi leventéink a két efitendős kiképzés alatt, ami a magatartást illeti, olyan változáson mentek ét, hogy joggal mondhatjuk : Többé már nem a tanonc az ucca rakoncátlan jellegzetessége. Olyan komoly, ügyes, önérzetes a még pár évvel ezelőtt, borzos, lompos, piszkos inasgyerekek, hogy alig különböztethető meg akár a középiskolásoktól is. Azok a gyerekek akik kitűnő teljesítményekkel elvitték az atlétikai verseny dijainak 70 %-át és a lövészversenyt is óriási fölénynyel nyerték, megérdemelnék, hogy ez a város is kifejezésre juttatná irá-.yukban való elismerését. Az ugyanis kétségtelen, hogy a már amúgy is súlyosan igénybe vett társadalom nem lenne képes a leventéket egyenruhával ellátni. Ámde itt van a város, mely úgyis erre a rendkívül fontos intézményre oly keveset áldoz, hogy a levente kiképzésre juttatott költségek alig tesznek ki nagyobb összeget, mint a sokkal kisebb és szegényebb Szarvasé. A város tehát tartsa elsőrangú kötelességének, hogy leventéit egyenruhával ellása, hogy majd jövőre, ne kelljen leventéinknek és nekünk is a külső miatt szégyenkeznünk, akkor amikor viszont a belső vezetésre jogosít bennünket. yegysetek a földbirtokreformhoz Irta: dr. Lnsztlg Géza ügyvéd 1848 március 26-án a pozsonyi diéta tagjai feszült izgalommal várták az ülés kezdetét. A napirendre az ősiség eltörlése volt kitűzve, azé az intézményé, amely a ma gyar alkotmány kulcsénak tekintetett. Végre megszólalt az elnöki csengő, a nádor, az országbíró, a többi nagy méltóságok bevonultak a terembe és a legelső padsorok egyikében szólásra emelkedett egy tagbaszakadt vörösesszőke. busa homlokú férfiú, névszerint Deák Ferenc Zalavármegye követe, többrendbeli t. vármegyéknek táblabírája és csurgóra álló kajla bajuszát jobbra, majd balra simítva fátyolos tompa hangon beszélni kezdett. A tekintetes karok és rendek áhítattal figyeltek a szónokrp, aki, maga is az előjogosult nemesi osztály sarja, keresetlen, de szivbe markoló szavakba foglalta a föld népének majd ezer éves történetét. attól az időtől kezdve, amikor mint várjobbágyok néminemű szabadságot élveztek addig az ideig, amikor röghöz kötöttségük szigorubbnál-szigorubb törvényekkel erősíttetett meg. Beszélt a Mária Terézia-féle urbárium rendeletről, a földesurak konokságáról, felemlítve a híres szállóigét, amelylyel egy magyar főiend Mária Terézia törekvéseit guny tárgyává tette és megemlékezett felsőbüki Nagy Pálról, akinek egy torokkal kiabálta oda az egész alsótábla : „Ne stulticet", amikor a jobbágyok helyzetének könnyítéséről mert hangos szót ejteni. Hogy a föld, amelyet a jobbágyok apái verejtékes kinnai hódítottak el a bozóttól, az ingovány tói, az őserdőtől, avagy a sívó homokpusztaságtól, másutt termett és zöldéit, hogy a jobbagiones, az inkvilini s a subinkvilin. csak robotoltak, hogy a tizedet, a kilencedet, a dézsmát mind szedték róla; mindezt életre keltette, vagy legalább is zörgő árnyakként felidézte minden retori eszköz, minden páthosz nélkül az előadó, aki mér akkor az első magyar felelős minisztérium kiszemelt pecsétőre volt. Es mikor beszédében odáig jutott, hogy a takintetes karokat és rendeket egy uj fassio perennélisra, uj örökvallásra hivfa fel, egyhangúlag felzúgtak a követek, ki magyarul, ki latinul: „Elfogadjuk, Prestamus 1" Ez volt Magyarországon a francia forradalom augusztus 5-iki eseményeinek a pandantja s rövid egy órai tárgyalás után kiüttetett az akona, eltöröltetett az ősiség és szabaddá vált a főid, Ez volt a honfoglalás óta a legnagyobb lépés a magyar föld felszabadítása irányában, mindaddig, amig a világháború lezajlása után egy ujabb lépés nem tétetettt ugyancsak ezen cél leié. Ez a lépés nem tétetett meg olyan könnyen, mint az előző és mindenekelőtt nem egyhangúlag. Már a világháborúban pedzették a szakkörök a földreform foganatosítását, de sem elvben, sem pedig kivitelben nem egyeztek a vélemények. Wekerle Sándor az ameiikai home-stead mintájára a felosziandó birtokok dologjogi forgalmának állami felügyelet alá való helyezésétől óhajtotta függővé tenni az ujabb honfoglalást, mig mások, köztük Hegedűs Lóránt, ilyen korlátozásokat elvetendőknek ítéltek. A háború folyamata alatt csak akadémikusén zajlott a vita, de a földreform tettlegességére, eltekintve a Buza Barna hamvéban holt kísérletétől, csak akkor került a sor, amikor a trianoni bé keszerződés törvénybeiktaíóséval Magyarország jelenlegi csonka állapota ideig óráig birtokállomónyként elfogadtaíott. Ekkor hoztak nagy sebbel lobbal a pártok tégelyében eredeti salakjától meg nem tisztitottan azt a két törvényt, amely hivatva lett volna az egyonnyomori

fott ország egyedüli vagyonát olykép megosztani, hogy a szociális ellentétek annyira amennyire, letompuljanak és legalább a szűkös megélhetés a lakosság széles rétegenek biztosíttassák. És most előttünk fekszik a földreformbizottság jelentése, amely röviden, de kategorikusan megállapítja, hogy a földreform nem sikerüli, hogy teljesen célját vesztette, sőt egyenesen kiszámíthatatlan károkat okozott ennek az országnak. Hogy egyik szavunkat a másikba ne öltsük, a földreform el' hibázott foganatosítása eleddig 600 milliárd papirkoronájába került az országnak, a föld hozadékát katasztrális holdanként búzában 1.39 métermázsával, rozsban 1.07, árpában 1.25, zabban 1, tengeriben 2.01, burgonyában 10.45 és cukorrépában 30.28 métermázsával csökkentette, a iöldhitel realitását nagyban megingatta azáltal, hogy a mezőgazdasági hitel előmozdításáról csak későn s akkor is csak fogyatékosan és tervtelenül, az állami ellenőrzés garanciájának mellőzésével történt gondoskodás. Mindezek tenyek, még pedig szomorú tények, de ezúttal nem erről óhajtok beszélni, hanem azokról a szociálpolitikai következményekről, amelyek az elhibázott földreform nyomán minden valószínűség szerint fel fognak fakadni. ... Együtt sopánkodánk Országunk esésén Urbár hirdetésén . .. énekelték Mária Terézia korában s ugy létszik, hogy énekelni fogják újból országszerte, de nemcsak azok, akik ellen, de azok is, akiknek javára akart szólni a „nova acquisitio." (Folytatása következik.) Szilánkok Mi csabaiak szeretünk dicsekedni azzal, hogy az utolsó tiz év alatt városunk óriásit fejlődött s ugyanakkor erősen kötjük az ebet a karóhoz, hogy a fejlődés utján mi bizony nem állunk meg. Mi ugyanis mindenképen vezetni akarunk, ami helyes is. Fájdalom, a vezetést mi hamarabb el is értük, mint gondoltuk volna. Csakhogy miben ? A drágaságban. Abban bizony. Csak egy összehasonlító példát mondok: A fehérsütemény ára Gyulán 500, Budapesten 600, Békéscsabán 700. Ugye, hogy vezetünk ? . . Öt előadást tartott Csabán a. Reberrigg cirkusz, melynek érkezését valóságos amerikai izü rek~ lámozás előzte meg. A reklám célra is vezetett mert a cirkusz zsúfolásig megtelt, mind az öt előadáson. Nem sajnáljuk a szép bevételt tőlük, de ha arra gondolunk, hogy a színház egy Ibsen drámánál egyetlen egyszer sem tud még félig sem megtelni, akkor valóban gondolkodóba kell esnünk : Vájjon csakugyan kultuinépek vagyunk e? A csabai úriasszonyok elhatározták, hogy a szegény iskolások részére népkonyhát létesítenek s ennek céljára a mult napokban gyűjtést rendezlek. Az uccákort urnákat helyeztek el és szép szóval invitálták a közönséget adakozásra. A közönség jelentős részebizony nem nagyon sietett az adakozással. Végre két jól öltözött parasztasszonyt állit meg a kedves invitálás : „Csak pár koronái a szegény gyermekeknek." Mindkettőnek karján ott lógott a drága ridikül. Megállanak és összenéznek. Majd az egyik végre elhatározásra jutván — nem, óh, nem adakozik, hanem beszél. Ilyen formán : Csozsejeto, szegény gyermekek?! Nyechceme l Nyi pravda ! És felvetett fővel elballagtak (er—ő) Háztartások boldogulásának titka : Jó árut jól vásárolni A vásárlóközönségre igen kedvezően oldotta meg ezt a kérdést a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezete mert a békéscsabai árudájában va. lóban jóminőségü, fűszer, csemege és italárukat, valamint háztartási cikkeket mindenkor alőnyös árakon, kedvező fizetési leltételek mellett árusit. Minden gnndos háziasszony itt szerezze be háztartási szükségleteit, mert ezzel sok pánzt takarit meg