Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) július-szeptember • 145-221

1926-07-15 / 157. szám

2 BtfKÉSlffEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1926 julius 15 Magyarország alig egyharmad annyi gyufát és szappant fogyaszt, mint Ausztria A szegénység jele az is, hogy nálunk feltűnően sok tengerifü fogy érdekességként emiitette, mikor ezekről a kérdésekről szó volt, hogy Magyarországba ma aránytalanul nagy mennyiségű afrikot, tengeri füvet hoznak be. Nálunk nemcsak a szegényebb emberek, de a középosztály egy része is a drága lószőr helyeit afrikkal tölteti meg matracait, mert az sokkal olcsóbb, de ágysodronyt is sokkal kevesebbet vásárolnak, mint külföldön, viszont annál több diyán készül és érdekes volna statisztikát készíteni arról, hogy Magyarország lakosainak hány percentje alszik kényelmes ágy helyet afrikkal bélelt divánon, ugyanilyen vagy szalmával tömött matracokon, vaay pedig a puszta, kemény földön. Sokszor ilyen apróságokból lehet jobban megismerni az ország gazdasági helyzetét, mint statisztikák hatalmas számoszlopaiból és beható tanulmányok í vastag köteteiből. Egy inkább szellemes, mint igaz aforizma szerint a népek intelligenciájának egyik fokmérője a szappanfogyasztás. Sajnos, ebből a szempontból jóval kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, mint Ausztria, ahol két és fél kiló a fejenkénti szappankvóta egy évre, mig nálunk, az egyik szappangyárostól szerzett információnk szerint, fejenként és évenként alig használnak el 80—90 deka szappant. Kétségtelenül a széles néprétegek szegénységének lehet betudni azt a körülményt is, hogy Ausztria 6 és félmillió lakosa 90 ezer láda gyufát fogyasztott, ugyanakkor, mikor Magyarországon mindössze 40.000 láda gyufa fogyott el tavaly. Tudnunk kell még azt is, hogy Ausztriában a villamosság sokkal jobban el van terjedve, mint nálunk, ezen az alapon tehát nálunk kellene több gyufának fogyni. Egy nagy szállítmányozó cég 1 MMMMMMMI^^ Bándy György rendörtanácsos tragédiája A kibírhatatlan nyomorúság adta kezébe a fegyvert Egész Szentes óriási részvéte mellett temették el (A Közlöny eredeti tudósitása.) Röviden megírtuk tegnapelőtt a megdöbbentő hírt, hogy Bándy György szentesi rendőrtanácsos szivenlőtte magát. Az ellenőrizhetetlen hírek kö?ül csak egy dolog emelkedett ki cselekedetének okéul: a nyomorgó tisztviselővel szembeni kérlelhetetlenség. Mára aztán teljes megrázó nagyságában bontakozott ki szegeny sokat szenvedett Bándy könnyes tragédiája. Az ő tragédiájában sir ezer és ezer tisztviselő sorsa és mutat rá arra szemérmesen leplezgetett nyomorúságra, melyben vergődniök kell azért, hogy hivatali állásuknak megfelelhessenek. Sok mindenfélét terjesztettek Bándy Györgyről, legtöbbször szívtelen rágalmazó éllel. Ám, akik őt Szentesen közelebbről ismerték hitet teltek az ő tiszlessége mellett. Az az óriási közönség Ítéletet is mondott. Jó lesz, ha erre az ítéletre felfigyelnek az illetékesek. Bándy György — mint köztudomású — teljesen kifosztva, kiüldöztetett Erdélyből. Itt Csabán próbálta újra kezdeni a trianoni békével tönkretett életét. Kis fizetése azonban hogyan lehetett volna arra elég, hogy abból élhessen hivatalához megfelelően és be is rendezkedhessen. Persze, hogy adósságba merült; de volt erős hite, hogy mindent rendbe fog még hozni. Csabáról került Szentesre, ahol csak hivatalának és családjának élt és minden garast adósságainak fizetésére fordított. Egymásután vezették ekkor ellene könyörtelenül a végrehajtásokat, ugy, hogy legutolsó havi fizetéséből alig párszázezer koronát kapott kézhez. Szentesen még társaságba sem jártak Bándyék és csak a legutolsó napokban tettek egy-két vizitet. Ehhez a szörnyű állapothoz járult még a bürokratizmus kérlelhetetlensége, mely nem gondoskodik ugyan megfelelő fizetésről, de könyőrfelenül pálcát tör a nyomor fölött. Igy került ki végképen összetört lélekkel szombaton a szen'esi temetőbe, hogy eltöltsön egy szörnyű éjszakát, melyre csak kibugygyanó könnyek és szivszorongás között gondolhat az ember. Milyen borzalmasan fájhatott szegény Bándy Györgynek szive azokért, akiket az életben legjobban szeretett és akiket immár végleg ott kellett hagynia. Bizonyosan még a halálában is rájuk gondo't szegény, mert amikor a temető melletti kukoricásba, az arra járó rendőrök és a temetőcsősz egy revolverdörrenésre berohantak — elnyúlt boldogtalan teste mellett egy marék búzavirágot találtak. Hétfőn este temették el Bándy Györgyöt olyan részvét mellett, amihez foghatót alig lehet látni. A rendőrség, a csendőrség és egész Szentes ott zokogott együtt a gyászolókkal és Bándy kis fiával, akiről édesapja azt irta utolsó levelében : „Ha Erdélybe mentek, magyarrá neveljétek." A csabaiak közül Ipolyi Keller Iván és felesége, Pethes Bála dr. rendőrfogalmazó, Kovács Gyula rendőrfelügyelő, Chrisztián György felügyelő vettek részt a temetésen. Haláláról a szentesi államrendőrség az alábbi gyászjelentést adta ki: „ A m. kir. államrendőrség szentesi kapitányságának tisztikara és őrszemélyzete mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett és felejthetetlen vezetőjük, Bándy György m. kir. rendörtanácsos, a kapitányság vezetője f. évi julius hó 11-én délelőtt hirtelen elhunyt. Hült tetemét f. évi julius hó 13-án délelőtt 11 órakor a Kálváriatemető házából helyezzük örök nyugalomba. Emlékét kegyelettel megőrizzük l Szentes, 1926. évi julius ho 11-én." Ez a gyászjelentés is igazolja, hogy mennyire szerették alantasai is a derék Bándy Györgyöt és aki látta, hogy zokogott sírjánál a karhatalmat adó csendőrszakasz ezredes parancsnoka, az már akkor láthatta, hogy Bándy György tanácsos kizárólag a tisztviselő nyomorúságnak lett becsületes halottja. Megindult a termésértékesités az országban Budapestről jelentik : Hogy az ország életében mit jelent egy jó termés, arra igen jellemzőek a most lefolyó események. Amíg néhány héttel ezelőtt a vidéki intézetek valósággal könyörögtek a fővárosi bankoknak és a váltóleszámitolóknak, hogy a tárcájukban levő váltókat fogadják be, addig 8—10 nap óta a .vidéki intézetek egymás után tesznek eleget lejáratkor az összes fizetési kötelezettségeinek. Nem kell többé senkinek prolongáció, aminek ez a magyarázata, hogy a gazdák már értékesitik terményeiket és egymásután törlesztik adósságaikat. 500 milliárdra teszik azt az öszszeget, amely az utolsó 10 nap alatt befutott a vidéki intézetekhez s természetesen ez az összeg most már nap-nap után növekedni fog. Hogy végeredményben milyen nagy jelentőségű lesz az idai termés az ország pénzügyi szempontjából, arra nézve megemlítést érdemel, hogy a tavalyi termésünk 3 millió aranykorona értéket képviselt, csakhogy abban az időben rettenetes elhelyezési és szállítási gondokkal kellett megküzdeni. Ez most teljesen megszűnt, a magyar termények minden nehézség nélkül piaco> találnak minden irányban. Bár Olaszország például zöldségfélékben és gyümölcsben — miután a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés még nem lépett érvénybe — kisebb vámtételeket élvez, mégis meg lehet állapítani, hogy Bécsben a magyar termények dominálnak. Lázadás az aratógépek ellen A debreceni sztrájkoló aratók szét akarták rombolni az aratógépeket Debrecenből jelentik : A hatóságok közbelépése folytán a macsi Steinfeld-tanyán kitört aratósztrájk megszűnt s tegnap az aratók újra felvették a munkát. A nyomozás megállapította egyébként, hogy a még február havában leszerződött falusi aratókat ismerétlen egyének azzal bujtogatták a munka abbahagyására, hogy a Steinfeld féle birtokon nagy aratógépek dolgoz nak, ugy, hogy a kézi munkásokat csak pár napig tartják munkában, azután elbocsájiják őket. Ilyen módon kenyér nélkül maradnak. Az aratók a lázító beszéd folytán hallatlan ellenszenvvel fogadták a hatalmas birtokon működő aratógépeket s az elkeseredés oly fokon volt, hogy a munkások szétakarták rombolni a gyönyörű alkotásokat. Később meggon dolták macjukat s eltávoztak a birt okról. Kiss József rendőrkapitány a sztrájkoló falusiakat összegyűjtötte az alsójózsai községházán és beszédet intézett hozzájuk. Megjelent ott a földbirtokos, Steinfeld István is, aki maga is megmagyarázta nekik, hogy az aratógépekre nincs miért féltékenykedniük, mert a szerződést az uradalom betartja és senkit idő előtt el nem fog bocsájtani. Az aratók erre kijelentették, hogy sajnálják a dolgot s nyomban átmentek a birtokra dolgozni. A csendőrség most mindenfelé éberen őrködik, hogy a gazdaságokban idegenek ne zavarhassák a munkásokat s ezért szigorúan igazoltatják a községekbe érkező gyanús embereket. Ellentétek a gabonakereskedők és a bizományosok között A fővárosi gabonabízományosok körében mozgalom indult meg, amely a vidéki gabonakereskedők tőzsdei eladásainak uj szabályozására irányul. A bizományosok azt kívánják, hogy a vidéki kereskedők csak fővárosi bizományosaik utján köthessenek üzletet a tőzsdén, ügynökeik utján azonban nem. Természetes, hogy amint a bizományosok mozgalmának hire terjedt, a vidéki gabonakereskedők azonnal tiltakoztak a terv ellen, mert az ügynökök kikapcsolása és a bizományosok közvetítése lényegesen megdrágítaná a kötéseket. Valószínűleg a kereskedők mellé állanak ebben a kérdésben az ügynökök is, akiknek exisztenciális érdekük a vidéki gabonakereskedők kötéseinek közvetítése. A tőzsdén, ugy látszik, éles harcok fognak megindulni az ellentétes érdekek képviselői között. Az ingó jelzálogról szóló törvényjavaslat kielégiti az érdekeltségeket Megírtuk, hogy a magyar kereskedelmi- és hiteléletnek és a gazdatársadalomnak régi kívánsága, amely az ingójelzálognak a jogrendszerbe történő szerves beillesztésére vonatkozott, valóra vált és az igazságügyminisztériumban elkészült az ingójelzálogról szóld törvényjavaslat. A javaslatot hozzászólás végett megküldték az egyes érdekképviseleteknek azzal a felszólítással, hogy észrevételeiket minél előbb terjesszék elő, mert a javaslat már az ősszel összeülő nemzetgyűlés programjában elsősorban fog szerepelni. Az uj javaslat olyan ingóságokra enged jelzálogjogot alapítani, amely ingóságokat eddig azért nem lehetett kézizálogba adni, mert a termelésben nélkülözhetetlenek, valamint olyan ingóságokra, amelyek eddig az ingatlan sorsával szoros jogi kapcsolatok miatt egyáltalában nem, vagy csak korlátolt mértékben szolgálhattak önálló zálogbiztositékul. Eszerint a