Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) július-szeptember • 145-221

1926-08-10 / 179. szám

2 BÉKÍSSIIEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1926 augusztus 10 munKaszerető, dolgos, józan nép választotta polgárává, mert tudja, hogy ez a megtiszteltetés nem személynek, hanem a hiven teljesített munkának szól. Nem is hajszolt soha népszerűséget, mert azt bódító szólamokkal könnyű szerezni, de nehéz aztán a sok szemfényvesztő Ígéretet valóra váltani s az enne* nyomán keletkező jogos elkeseredést megszüntetni. Nehéz, népszerűtlen tárcát vállalt, de vállalta és küzdött lankadatlan hittel, mert a cél a legnagyobb a célok között: ezt az országot talpraállitani. Ezután sem fog népszerűséget hajszolni, hanem végig küzdeni fog a célért és eredményért. Tudatában van annak, hogy csak kötelességet teljesít s éppen azért, ha munkájának eredménye mutatkozik, azt csak a polgárok nagyszerű áldozatkészsége tette lehetővé. Ott álltunk a mély szakadék szélén. Nem volt már becsülete a tisztes munkának. Nézzünk körül a világon — nem szegény legyőzött államoknál — gazdag győzteseknél ugyanez a helyzet éppen napjainkban. Ott, ahol nincs akaratszilárdság, nincs önfeláldozás és áldozatkészség, minden a megsemmisülésbe vezet. Gazdasági helyzetünk a szakadék szélén állott, amikor misszióját vállalta és az ország népének segítségével elért eredmények az országé is maradnak. Egy pár olyan kérdéssel akar foglalkozni ezután, melyek jelentőségben tulmennek egy közgyűlés keretein. Sokat kritizálták a szanálást, helyesebben az újjáépítést. Ma igen könnyű kritizálni. Ma egy összeroncsolt Európa előtt állunk, hol századok munkája, eredményei mentek tönkre, hol az államok egymásközti gazdasági kapcsolatai bomlottak fel. Magyarországon is elpusztult minden, ott állt egy lehetetlen békekötés előtt, mely után összeomlott Sminden gazdasági bázisunk, ö3szeomlott maga az alkotó tőke. Újra kellett teremteni mindent. De megmentette magát az ország népében, melynek tulajdonságai miatt többé nem frázis, ha azt mondjuk, hogy történelmi hivatása van. Megmentette életereje, az önmaga erejében vetett bizalom, mely minden erők között a legnagyobb. Megrendült ugyan ez a bizalom, de gyorsan feléledt és fokozódik s egyes egyedül ezzel fogjuk újra építeni az országot. Pénzünket már is stabilizáltuk, a termelő munka megindult, ma már mindenki tudja, munkás és termelő egyaránt, hogy holnap milyen érték kerül a kezébe. A francia példa is azt igazolja, hogy a munkát meg kell becsülni, mert ez az alapja az államháztartás egyensúlyának is. Azt mondottam, hogy reorganizálni csak gazdasági alapon lehet s azért azt a szemrehányást kapom igen gyakran, hogy ettől az elvemtől eltekintettem. Kétszeresen esett nekem ezért jól az, hogy ennek a városnak sajtója helyesen itéli meg cselekedeteimet, világos szemmel értékeli az eredményeket és tárgyilagosan tesz megállapításokat. Elolvastam, amit irt látogatásommal kapcsolatban és mondhatom, boldog az a város, melynek ilyen sajtója van. Első perctől kezdve felhasznált mindent, hogy az elgyengült gazdasági életet talpraállitsa. Nem érzelmi, hanem reálpolitika vezette, mert a délibábpolitika csak örvények felé vezet. Mikor elős-ör beszélt a beruházások szükségességéről, azt vetették szemére ellenzéki oldalról, hogy optimbta és hogy évekre előre csinál programot, melyet aztán nem tarthat be. Kérdi, hogy nem ugyanezen program alapján folynak már két esztendeje a beruházások és nincs-e máris biztosítva a jövő esztendei beruházások mértéke is? Szemrehányás illette azért is, hogy a hitelélet megerősítésére nagy összegeket fordított. De hát nem a hitelélet megerősítése-e a bázisa a gazdasági életünknek ? Itt kellett tehát megfognia a dolgokat és csak azt fájlalja, hogy nem lehet olyan bőkezű, mint amilyent a viszonyok megkívánnának, azonban mindig az volt a szeme előtt, hogy ami pénz befolyik az államháztartás szervei ré vén, az ismét visszakerüljön a gazdasági életbe. Sokan kifogásolták a Pénzintézeti Központok támogatását, pedig ennek a révén hatalmas összegeket tolt át a gazdasági életbe. Azzal a 20 millió koronával, melyet a központnak juttatott, irányítani lehetetett az általános kamatpolitikát. Az OKHnak, IOKSz-nak juttatott támogatások sok kis egzisztenciának megerősítését célozzák, mert ez a bázis, melyen építeni lehet. Ezen az uton akar a jövőben is haladni. Az ármentesitő társulatoknak juttatott összegek célja vízmentesíteni 100 és 100 ezer holdat, hol termelni, legelőgazdaságokat berendezni és a többtermelés elvét szolgálni lehessen. Az apaállatokra forditott összegek sem feleslegesek, mert 1000 nél több községben nincsenek apaállatok. Boldogulásunknak kiinduló pontja kulturánk kérdése és egyúttal ez biztositéka fölényünknek is. Azért támogatta a kulturigényeket, mert többtermelésről is csak ott lehet beszélni, ahol megfelelő műveltség van. Az útépítésre, a MÁV-nak lakásépítésekre, iskolákra, egyetemekre fordított összegek mind a talpraállítás nagy célját szolgálják. Legfőbb gondja volt a hitelkérdések megoldása. Ezért volt szükséges a költségvetés egyensúlyának biztosítása, mert láthatjuk, hogy ahol ez az egyensúly nincs meg, azt a külföldi vállalkozó tőke mersze elkerüli. Ma nf'unk az a helyzst, hogy valósággal elárasztanak bennünket ajánlatokkal. Hivatkozik a vármegyék kölcsönére. Lépésről-lépésre kellett haladni s ma ott állunk, hogy mindig kedvezőbb feltételek mellett vehetünk kölcsönt. Figyelmeztet azonban, hogy oktalanul ne vegyünk fel kölcsönt, csak komoly munkára. Gazdasági politikájának végsőpontja a termelési hitel kérdése, melyet minden körülmények között meg akar oldani. Ámbár elismeri a bankok nagy közgazdasági tevékenységét, mégis felszólítja a bankokat,!hogy mérsékeljék kamat politikájukat, mert csak jó kamat politikával vehetnek részt a gazdasági élet felépítésében. El kell érnünk a hosszú lejáratú amortizációknál a 6°/o os kamatot, (Óriási taps) és el is fogjuk érni, mert mig tavaly még 12% volt, ma már 8% a kamat. A termelés problémájnval foglalkozva kijelenti, hogy a magyar gazdasági élet három alkotójának: a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek újra való szervezése elkerülhetetlenül szükséges. E szempontokból sok lehetőséget lát. A legelő gazdaságok szervezése, szikes talajok javítása, öntözés támasztják alá az ipart és kereskedelmei. E célból koncentrálni kell törekvéseinket az egész vonalon. Ott lesz mindig, ahol segítségre lesz szükség, mert rendületlen hite, hogy tartós gazdasági politikát, csak erős gazdasági szervezettség mellett lehet folytatni. Rátérve az adók kérdésére megállapítja, hogy tényleg súlyos a helyzet és hangsúlyozza, hogy e szempontból mindig a teherbíró képességgel kell számolni. Ötletszerűen azonban csak az ajánlhat adóleszállitást, vagy adótörlést, aki rámutat nyomban arra is, hogy az ily módon megszűnt jövedelmet honnan vegye? De adómegszüntetés az egyik oldalon, követelés a másikon: fából vaskarika. öt takarékosság vezeti az egész vonalon és az adók fokozatos csökkentésének szükségessége. Ez sem lehet azonban egyszerre. A forgalmiadónál már eddig is történtek egyhitések és reméli, hogy ezután is módjában lesz azt enyhíteni, bár ez az adó minden országban meg van valamilyen formában, mert ezt a háború teremtette. Az adózás terén tehát a fokozatos leépítésnek híve. Legközelebbi programpontja a vármegyék és községek háztartásának rendbehozatala. Különösen a közmunkaváltság terheinek enyhítésére törekszik, mely sokszor az állami adónál is sulyosabo. Az illetékek terén is sok a tenni való, mert lehetetlen dolognak tartja azt, hogy például az örökösödési illetékek vagyonokat koboznak el. Nem vagyonokat elvenni, hanem alkotni a cél. Mindezek után a közgyűlés figyelmét felhívja arra, hogy egy kincsünk van és ez az eddig elért eredményekben van. Ezt veszélyeztetni nem szabad, mert ha ez veszélyben van, olyan összeomlás következik utána, melyből többé feltámadni nem lehet. Végezetül a város néhány kérdésével foglalkozva örömmel látja azt, hogy ezen a helyen, hol még nem is régen puszta volt, ma egy virágzó város áll, mellyé az acélos munka tette. Nagy érdeke ennek a városnak is, hogy kulturcentrummá erősödjön és boldog, amikor azt látja, hogy bár itt is vannak összecsapó áramlatok, egyben egyek mégis: szép várost teremteni Békéscsabából. Ennek az együttes akaratnak lesz ő mindig támogatója s kívánná, hogy a parlament is erről a városról venne példát, hogy most, amikor ősszel összeül, ne a vadon üvöltő tanyája, hanem a munka áldott temploma lehessen. Sok javaslata lesz ott, de segíteni rejtuk mégis csak az az alkotó munka tud, mely ezt a várost is naggyá és boldoggá teszi. A pénzügyminiszter beszédét percekig szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta, majd a polgármester indítványára az egész beszédet a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatni határozta el a közgyűlés, A közgyűlés végeztével megkezdődött a küldöttségek tisztelgése. Küldöttségek a miniszter előtt Díszközgyűlés után a miniszter nagyszámú küldöttséget fogadott. Tisztelegtek elölte: a róm. kath. egyház Bartoss Ferenc apát-plébános, a ref. egyház Koppínyi Gyula, az izr. hitközség dr. Tardos Dezső, a vármegyét dr. Daimel Sándor alispán, a pénzügyigazgatóság Spóner pénzügyigazgató, ^ a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület Beliczey Géza, az államvasutak és posta Aszódi Imre, a Rudolf gimnázium dr. Rell Lijos, a leánygimnázium dr. Banner Benedek, a népoktatási intézmények Netz Ferec, a kisgazda egylet Drienyovszky János, az Általános Népegylet Kraszkó Mihály, az Ipartestület és a kiállítási bizottság Kovács Mihály, a Kereskedelmi Csarnok dr. Tardos Dasső, a pénzintézetek Roth József, a Polgári Kör Saguly József, a hadikölcsönkötvénytulajdonosok Hnrsán György s végül a város tisztikar dr. Berthóty polgármester vezetése alatt. A miniszter fáradhatatlanul válaszolt mindegyik küldöttségnek. 1 A pénzügyi tisztviselőknek lelkére kötötte, hogy tartsák szem előtt az állam érdekét, de hozzák összhangba a magángazdaság érdekeivel. A leányközépiskola építésének kérdésében, amelyet dr. Banner tanár részletesen ismertetett a miniszter előtt, megígérte, hogy a költségvetés megszabott keretein belül mindent el fog követni, hogy az iskola mihamarabb tető alá kerüljön. A zsidó hitközség küldöttsége előtt örömének adott kifejezést, hogy Békéscsabán béke uralkodik a felekezetek között. Mindig az volt a meggyőződése, hogy a társadalmat nem lehet felekezetek szerint rétegezni. Mindegyik felekezet tagja egyformán méltó polgára a nemzet öszszessségének. A Népegylet küldöttségében megelégedéssel látta a kisgazdákat az iparosokkal és kereskedőkkel együtt. A Kereskedelmi Csarnok tisztelgői előtt tiltakozott az ellenzéknek az ellen a szemrehányása ellen, hogy ellensége a kereskedelemnek. Végül a hadikölcsönkötvény tulajdonosok kérésére kijelentette, hogy azt csak kis mértékben és hosszabb idő után teljesítheti. A kötvények valorizált beváltása igen hatásos és népszerű cselekedet volna, de az államháztartás felborulását jelentené s ezzel még azt is elvesztenék a szegény emberek, ami kevés vagyonkájuk még megmaradt. Közebéd a miniszter tiszteletére Délután 1 órakor a Fiume szálloda éttermében közebéd volt a pénzügyminiszter tiszteletére, amelyen mintegy kétszázan vettek részt a város minden társadalmi rétegéből és a megye különböző helyeiről. Áz ebéd során elsőnek Kova• csics Dezső főispán emelt poharat a kormányzóra, akit a közönség felállva harsányan éljenzett. Utána Bartoss Ferenc apátplébános a minisztert, mint a város díszpolgárát köszöntötte fel s a jelenlevők sokáig lelkesen ünnepelték Bud Jánost. Az üdvözlésre Bud János pénzügyminiszter válaszolt. Olyan időkben élünk, — úgymond — amikor mindent ujjá kell építeni s ebben az épitő