Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) április-június • 74-144

1926-06-17 / 134. szám

2 llSŰföJSSffiFÉI KÖZJ/jEI Békéscsaoa, 1926 junius 17 szék fel mindaddig, amig bizonyos korrekturát azon keresztülvisznek, amit pedig egyes helyeken a helytelen fordítás tett szükségessé. A cseheknek szóló figyelmeztetés Kijelenti még a miniszterelnök, hogy a kormány kénytelen volt értesíteni a csehszlovák kormányt, hogy abban az esetben, ha a benyújtott minimális vámtarifa törvényerőre emelkednék, mennyire megnehezül annak a lehetősége, hogy a két ország között megfeMi van hát a csabai mentőkkel P Horváth István tanácsnok lemondott az elnökségről — Egyenetlenség a mentők között lelő kereskedelmi szerződések jöhessenek létre. Az ítéletet nyugodt lelkiismerettel bízza a nemzetre Ezek után nyugodt lelkiismerettel bizza a nemzetgyűlés megítélésére a Genfben történteket, ő ugy érzi, hogy kötességét lelkiismeretesen és pontosan teljesítette. Azáltal, hogy az ország junius elsejével felszabadul a pénzügyi ellenőrzés alól, a konszolidációnak egy jelentékeny etappeját ériük el. (A Közlöny eredeti tudósilása.) Az egyik helyi lap nem tudni milyer. forrásból, vasárnapi számában arról irt, hogy a csabai önkéntes mentőegyesület feloszlik, mert tagjai nem akarnak szolgálatot teljesíteni. Erre a közleményre kaptunk aztán hétfőn az egyik mentőtől egy nyilt levelet Ieközlés céljából. Miután ilyen fontos közérdekű intézmény válságának a lapokban való egyoldalú pertraktálésa feltétlenül csak káros lehet magára az intézményre, utána jártunk a dolognak, hogy magunk is meggyőződést szerezzünk azoknak a panaszoknak valóságáról, vagy valótlanságáról, melyeket a nyílt levél hangoztat. A nyílt levél irója mindenekelőtt kijelenti, hogy nem áll az, mintha a mentők nem akarnának szolgálni. Igenis akarnak, azonban működésűket rajtuk kivül álló okok akadályozzák és előadja, hogy a napokban a tűzoltóparancsnok kitiltotta őket a mentők hivatalos helyiségéből és azt saját céljára foglalta el, állítólag felsőbb utasításra. További panasza levélírónak a vezetőség ellen irányul, azért, mert szerinte a vezetőség elhanyagolja az egyesület ügyeit. Nem tiszta a helyiség; nagy hiány van a mentőfelszerelésben; nincsen saját lova és igy sok esetben gyalog kell a mentőknek kivonulniok, vagy a szállítandó beteget bérkocsival szállitaniok; lassan hajtanak a kocsisok, mert fáradtak a lovak. Azt irja a levélíró, hogy már hónapok óta hiába küzdenek a bajok ellen, mert a vezetőség nem intézkedik. Megkérdeztük a panaszokra vonatkozólag az egyesület két elnökét, Horváth István tanácsnokot és Vas Vilmos dr.-t. Kérdésünkre Vas dr. kijelentette, hogy ő már régóta nem vesz részt az egyesület munkájában, mert bár ő az intézménynek alapitója és megszervezője, azonban az ő ügyvezető orvosi helyettesítése olyan mértékben növelte munkáját, hogy kénytelen volt lemondani és a mentőegyesületben való tevékenykedést Horváth Istvánra hagyni, kinél egyébként ő a vezetést jó kezekben tudta. Az bizonyos — úgymond — hogy a mentőegyesületrendkivül mos'ohaanyagi viszonyokkal küzködik, mert a mai nehéz viszonyok közölt még ennek az igen fontos intézménynek sem Jeheiett rendelkezésre bocsájtani olyan anyagi eszközöket, melyekből a felszerelés bővítése és utánpótlása lehetségessé vált volná. Horváth István tanácsnok meglepetéssel értesült az egész dologról és kijelentette, hogy a levél egyetlen panaszéról sem tettek neki előzőleg jelentést. Kijelentette, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, mintha a tűzoltóparancsnok felsőbb utasításra kitiltotta volna a mentőket saját helyiségükből. Az még ma is a mentők helyisége, sőt ő már intézkedett is annak kiszemelése iránt. Ami a vezetőség elleni panaszt illeti, természetes dolognak azt tartotta volna, hogy minden az egyesület kebelében felmerülő panasszal először ő hozzá forduljanak, ha pedig ezt elmulasztották, nem is állhatott módjában azokat orvosolni. Az igaz, hogy a mentőfelszerés bizony kiegészítésre szorul, de, fájdalom, azon csak a város és a közönség áldozatkészségével lehet segíteni, mert a mentőeg>esülelnek vagyona nincs. A város meg is tesz mindent, amit csak lehet, de természetesen erején felül a város sem áldozhat. Arról, hogy a mentők gyalog vonultak /olna ki, nincsen tudomása. Egyébként kijelentette, hogy nyomban összehívja az őrparancsnokokat, hogy velük megbeszélje a panaszokat és azok mikéntvaló orvoslásának módjót. Mint értesültünk ez az értekezlet meg is történt és a legteljesebb mértékben kielégítő eredménnyel végződött, annál inkább meglepetésként hatott az az értesülésünk, hogy Horváth Islván az elnökségről lemondott. Az elnök érdeklődésünkre kijelentette, hogy a hir igaz, ő lemondott éspedig azért, mert arra jött rá, hogy a mentők több ízben a megkívánt fegyelem ellenére cselekedtek s ezt a magatartásukat betetőzték azzal, hogy a tegnapi megállapodásokat nem respektálták s újból az elnökség tudta nélkül akciót kezdeményeztek. Az elnök lemondásával kapcsolatban a mentők az uj helyzetre nézve maguk sem tudtak egységes megállapodásra jutni, mégis miután az elnök lemondása véglegesnek tekinthető, mert azt viszszavonni nem hajlandó, féltvén az egyesület létét, megindították a puhatolódzásokat arra nézve, hogy Vas dr. vállalná-e az elnökséget ? Értesülésünk szerint Vas Vilmos dr. vállalná az elnökséget abban az esetben, hogy ha a megválasztandó vezetőségben garanciát látna az egyesület további fegyelmezett és lelkes magatartását illetőleg. Ellenkező esetben lemondását ő sem lenne hajlandó visszavonni. Mindezekből látni való tehát, hogy fennálianak ugyan bizonyos bajok, azonban azok nem írhatók a vezetőség terhére, még kevésbbé pedig egyes vezetőségi tagokéra, mert azoknak egyedüli oka az általános szegénységben rejlik. Kétségtelen az is, hogy a mentőket ambíció füti és cselekedeteiket is a jó akarása irányítja, azonban fiatalos nekilendülésükben nem találták el a segilésnek a legjobb módját. / Bizonyos, hogy nagy veszteséget jelent az egyesületre Horváth István és Vas Vilmos dr. elvesztése, de éppen azért hisszük, hogy legalább egyikőjüket sikerül továbbra is megtartani, ámbár az lenne a leghelyesebb, hogy azok, akik eddig önzetlenül együtt dolgoztak, ezután is együttmaradjanak. Legyen azonban az együttműködés alapja az önzetlen lelkesedésen kivül a legkeményebb fegyelem, mert régi dolog, hogy fegyelem nélkül a világnak semmiféle egyesületi közös munkáját jól elvégezni nem lehet. Miért nem működik a városszépitöbizottság? A háztulajdonosok saját érdekükben is segíthetnék a városrendezést Most, hogy a járdaépítési program végrehajtását megkezdték, gyakran hallunk a közönség köréből panaszokat, melyek egyrészt az elhanyagolt épületekre, másrészt a járdának a szabályozási vonalon kivül álló épületekhez való kénytelen alakulására vonatkoznak. Csakugyan különös dolog, hogy egyes uccák, melyek a forgalom középpontjában vannak és most betonjárdákkal láttatnak el lehetetlen feladatok elé állítják a járdakészitőket. A leggyakoribb eset ugyanis, hogy egyes házak nincsenek a szabályozási vonalakban. Ebben az eselben természetesen nagyon gyakran a betonjárdából csak egy keskeny csikót, de nagyon sokszor csak egy kis hegyes háromszöget építenek meg, a többi hiányzó részt pedig téglával rakják ki, hogy a közlekedés addig is, mig az illető ház lebontásra kerül, zavartalanul tovább folyhasson. A másik gyakori eset pedig az, hogy egyes régi házak udvarszintje 20—30 centiméterrel alacsonyabban fekszik a megkívánt és megszabott ut, illetőleg járdaszintnél. Ebből aztán az következik, hogy ezeken a helyeken a járdáknak, valóságos töltést kellett előbb létesíteni s a kész járda — nem az építők hibájából — ormóllanul emelkedik ki a házak előtt. Rendkívül kirivó jelenség továbbá az is, hogy a város főuccáin még mindig állanak — rendszerint rozzant, a szabályozási vonalból kiálló — szánalmasan ronda kis vityillók, melyek egy egész ucca esztétikai hatását tönkre teteszik. Az Andrássy- uton egy egész sereg ilyen bántó impressziót szereznek az idegenek a vasúttól bejövet, akik aztán Csabának nem valami jó hirét viszik tovább. Mér pedig sokan nem is hiszik, hogy egy ilyen fejlődő és joggal sokat akaró városnak, mint Békéscsaba, mennyit árthat, vagy mennyit használhat közgazdasági szempontból az idegenek kellemes, vagy kellemetlen benyomása. Kellene tehát kezdeményezni valamit annál is inkább, mert azt hisszük, hogy a város közönségét megfelelő irányítással rá lehetne szoktatni lassanként bizonyos szépészeti elveknek nemcsak átérzésere, hanem gyakorlati alkalmazására is. Az bizonyos, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között a ház, vagy telek tulajdonosok nem igen Kapnak kedvet építkezésre, sőt áltól vaiósaggal rettegnek, mégis azt hisszük, hogy ha rövidesen akció kezdődnék, melynek célja a város szépítése és kidolgozott program alapján egy bizottság a kérdést állandóan felszínen tartva propagandát kezdene, ha ma nem, holnap már bizonyosan lenne is eredmény. Nem tudjuk, van e a városnak ilyen bizottsága, de ha nincs is, meg kell azt alakítani. Részére ki kell dolgozni egy munkaprogramot, melyet aztan szigorúan végre is kellene hajtani. Ezzel kapcsolatban meg kellene állapodni bizonyos elvekben, hogy például mely uccákban építhetők kizárólag emeletes há^ak, melyekben villaszerű keries hazak, mely házakat kell sürgősen lebontani, mely üres telkeket kell sürgősen beépíteni, stb. A város aztán sajtó, előadások, társadalmi egyesületek utján előbb átvinné a köztudatba ezeket az elveket s később aztán alkalmazni lehetne fokozottabb kényszert annál 's inkább, mivel erre a törvény is módot nyújt. Mindent meg lehet tenni anélkül, hogy ez akár személyes szabadságában, jogaiban korlátozná, vagy molesztálná a közönséget, mert bizonyos, hogy megfelelő előkészítés után a közönség természetes dolognak venné a saját érdekében is mindazon követeléseket, melyeket ebből a szempontból a városszépítő bizottság támasztana. Maga a kérdés olyan nagyszabású és annyira fontos még rész-