Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) április-június • 74-144

1926-05-06 / 101. szám

6 .JgffiKttgimaitK Küan$sra öékéscsaoa, 1926 május 7 Legújabb fjirek a világ legnagyobb sztrájkjáról London, május 5. Tegnap este 9 óra 30 perckor a londoni rádióállomás közölte a belügyminiszternek a loyalis polgárokhoz intézett felhívását. A felhívásban a miniszter kéri a családokat, hogy vegyék magukhoz az állami hivatalnokokat és alkalmazottakat és ily módon tegyék lehetővé, hogy a sztrájk tartamára munkahelyük közelében lehessenek. London, május 5. A helyzet változatlan. A városkan nyugodt a hangulat. A vasutak a mai nap folyamán önkéntesekkel megszervezték a földalatti vasúton a szolgálatot. A British Gazette cimü uj kormánylapon kivül csak a Times jelent meg egyetlen oldalon, kis formában. Szigorított ostromállapot Kolozsvárt Kolozsvár, május 5. A rendőrprefektus közölte a sajtó képviselőivel, hogy Kolozsváron május 4-étől kezdve szigorított ostromállapot lép életbe. A rendelkezés értelmeben este 9 óra után névre szóló igazolvány nélkül senki sem járhat az uccán, mert a katonai és rendőri őrszemek mindenkit igazoltatnak. Autó és kocsi csak külön engedéllyel hagyhatja el a várost. A szigorított ostromállapot életbeléptetésének okáról nem adtak felvilágosítást, de valószínűnek tartják, hogy az intézkedés kapcsolatban van a kommunista ifjúmunkásoknak a bíróság előtt meginduló pőrének tárgyalásával. A pörnek összesen 87 vádlottja van, akik 17—18 éves fiatalemberek. A vádlottak között van a gyulafehérvári utászszázad 4 katonája is. A tárgyalásra 200 tanút idéztek meg. A magánépitkezések megindítása As érdekképviseletek életrevaló javaslata A budapesti szabad érdekképviseletek, első helyen a Magyar Építőmesterek Egyesülete és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége a magánépitkezési tevékenység elősegítése tárgyában memorandummal fordultak Bethlen István miniszterelnökhöz. A memorandum abból a megállapításból indul ki, hogy pusztán az állam és a városok építő tevékenységével a lakásínséget megoldani nem lehet, hanem feltétlenül szükség van a magánvállalkozásnak a bevonására is. Hogy ez lehetséges legyen, az érdekelt egyesületek rendszer alkalmazását hozzák javaslatba, ahol egy csekélyebb saját tőke és bankkölcsön mellett, az állam és a városok igen olcsó feltételek mellett jelentős másodikhelyü amortizációs kölcsönt bocsótanának az épitteíők rendelkezésére. Az érdekelt egyesületek számi4ása szerint a legégetőbb hiány pótlására két esztendőn keresztül az országban 5000-5000 lakást kellene építeni. Két, illetve három szobás lakások épitési költségeit a telekkel együtt átlagban 15000 koronára véve fel, ez összesen 75 millió aranykoronának felel rneg. Hogy a lakásépítkezés ilyen mértékben megindítható legyen a magánvállalkozás utján, szükséges volna, hogy 20 szézalék saját tőke kimutatása és 20 százalék bankkölcsön felvétele mellett, az állam és a város még 60 százalék másodikhelyü amortizációs kölcsönt adjon, legfeljebb 3 százalék kamat és 1 százalék amortizáció mellett. Normális pénzviszonyok és megfelelő lakbérek beálltával a kamatt és az amortizációs részlet megfelelően emelhető volna. Ha tehát az állam és a város e 75 millió aranykoronának 60% át bocsájtja kölcsönképen a magéngazdaság rendelkezésére, ez 45 millió aranykoronának felel meg. Ha ezen tőke után 8% kamatot számítunk, viszont az építtetők 3%-kal kapják meg, ugy 5% kamatkülönbözet áll elő, vagyis 2.5 millió aran> korona az az áldozat, melyet az állam és- a városok a magánépitkezés megindításáért hoznak. A pénzügyi természetű javaslat mellett a memorandum még a következő intézkedéseket javasolja a magánépitkezések megindításáért : 1. Az átiratási illetékek törlését mindazon telkek részére, melyek a vételtől számított egy éven belül beépülnek. 2. Az átiratási illeték törlése azon esetre, ha az újonnan épített ház egy éven belül eladásra kerül. «, 3. A legmesszebbmenő adókedvezmények. 4. Az épitési anyagok szállítási dijának lényeges leszállítása. 5. Az állam és a városok által saját üzemben folytatott építkezési tevékenység megszüntetése, nehogy ez a nagy adókkal terhelt iparosoknak jogtalan és igazságtalan versenyt támasszon. A kezdeményező érdekképviseletek e javaslataikat azzal a fal kéréssel küldöttek meg az ország valamennyi kereskedelmi és ipari szervezetének, hogy a kérdést azok is tanulmány tárgyává tegyék és a javaslatokat hasonló szellemű felterjesztéssel támogassák. Csináltasson a város nyilvános illemhelyeket és uccai szemétgyűjtő ládákat Mind gyakoribbá válik ez, hogy a rendőrség közszemérem elleni kihágás miatt előállít embereket. Ezek aztán kivétel nélkül a járásbíróság elé kerülnek, ahol a biró kérdésére az a sztereotip válasz hangzik: „Nem birtam ki, muszáj volt." Bizony igazuk is van: ha muszáj, hát muszáj. Ezen persze másképen igazán nem is lehet segiteni, mint nyilvános illemhelyek létesítésével. Egy ilyen nagyforgalmu város, 1 mint Békéscsaba az ő fokozódó uccai forgalmával mór tovább nem lehet nyilvános illemhelyek nélkül. Igaz azonban az is, hogy a kérdés megoldása addig, mig vízvezetékünk nincsen, igen nagy nehézségekbe ütközik; éppen azért csak ideiglenes megoldásra gondolunk, mely sem nem túlságosan költséges, sem nem kivihetetlen. Egyelőre elég lenne a város három legforgalmasabb pontján felállítani nyilvános illemhelyeket, melyeket megfelelő már ismert eljárásokkal meglehetősen szagtalanítani is lehetne. Az bizonyos, hogy az ily módon létesült illemhelyek nem lennének olyan ideálisak, mint a vizvezttekesek, de mindeneseire pólóinak legalább egyelőre a hiányt. Nem lehet tovább tűrni egyrészt azt, hogy az uccai járókelők lépten-nyomon ki legyenek téve a nem túlságosan szemérmeskedő ilyen „bajbajutottak" látványának, nem tudván : menjenek-e el mellette, forduljanak-e inkább vissza, avagy vágjanak át a másik oldalra ? Másrészt aztán ha illemhelyek lesznek, nem lehet olyan meggyőző erővel alkalmazni a védekezést sem, hogy „muszáj volt." Éppen ezért „muszáj" megcsinálni az illemhelyeket. A másik szintén nem városba illő jelenség az uccák szemete, mely természetesen a forgalom következménye. A megnövekedett uccai forgalom következtében inind több és több szemét halmozódik fel naponként különösen az Andrássy-uton és a főteien. Eldobott papírdarabok, egyéb hulladékok stb. egyes napokon tarkavá teszik az uccát. Az emberek megszokták, hogy ami feleslegessé vált rájuk nézve, azt eldobják. Persze járáskelésben az uccán. Már mostan, ha a város megfelelő szemétgyüjtőládákat alkalmaz az uccan, az embereket lassanként rá lehet szorítani arra, hogy ezekbe dobja az uccán feleslegessé váíó papírdarabokat, kenyér, vagy dinnyehéjat stb. A fejlődő Csabának szüksége van arra, hogy népét lassanként fegyelmezzék efféle berendezésekkel, hogy mire a vízvezeték, a villanyos kora elérkezik, akkorra már megfelelő fegyelmezettségével éiett is legyen azok használatára. Malomipari kérdések rendezése A kereskedelemügyi miniszter értesítette a kereskedelmi és iparkamarát, hogy a cseretelepek, amelyek gabonáért kész lisztet adnak, tulajdonképen lisztkereskedések, ahol a liszt árát nem pénzben, hanem gabonában adják át. Amennyiben a molnár malomüzemének telephelyén belül, avagy azzal kapcsolatosan létesít ilyen cseretelepet, amelyben malomüzeme van, azt malomüzeméhez tartozónak kell tekinteni. Ha más községben létesít a molnár cseretelepet, ugy az ilyen üzletek lisztkereskedésre jogosító iparigazolvány alapján folytathatók. Több oldalról felmerült a múltban is az a kérdés, hogy a darálás a malomipar körébe tartozó tevékenységnek tekintendő-e, amelyre nézve végérvényesen mindezideig nincs döntés. A miniszter most szabályozni kívánja ezt a sok vitára alkalmat adó kérdést, előbb azonban az érdekeltségek véleményét kívánja ismerni azirányban, hogy a gabonanemüeknek koptatással, szitálással és egyéb eljárással emberi táplálkozásra alkalmassá tételével foglalkozó malomipar körébe sorozandó volna-e, a gabonanemüeknek állati eledelül való elkészítése, egyszerű darálás által. Á kérdés elbírálásánál figyelembe kívánja venni a minisztérium, hogy a molnár ipartól függetlenül végzett darálás milyen mértékben van elterjedve, származott-e abból a közönségre valamilyen gazdasági hátrány és hogy jelenleg darálással képesítéssel biró molnár iparosok foglalkoznak-e ? A csuvarozást, amely szoros kapcsolatban van a vámőrléssel, szintén szabályozni kívánja a minisztérium. Itt az volna a kérdés, hogy, ha a molnárokat a csuvarozástól eltiltanák, nem veszélyeztetnék-e egyesek megélhetését, másoknak viszont nem méltányos előnyt biztosítva ezálta'. Fontos szempont volna itt, hogy a osuvarozás eltiltása mennyiben érintené a falvakban lakó közönség érdekeit és nem volnának-e ezek sok esetben teljesen kiszolgáltatva a helybenlakó molnárnak azáltalf hogy a gabonájuknak más községbe való elszállítása, hogy az ott őröltessék meg, nem volna lehetséges. A kereskedelmi és iparkamara szívesen veszi, ha ez ügyben érdekeltek és érdeklődők véleményüket a kamarával mielőbb közlik, mert a minisztériumnak adandó vélemény előtt a kamara módot kiván nyújtani minden érdekeltnek a kérdéshez való hozzászólásra. Egy hibás rendelet és várható következményei Köztudomásu, hogy májüs l-én életbelépett az a pénzügyminiszteri rendelet, mely mindazon vendéglőket, kávéházakat, stb., ahol zene van, este 10 órától luxusadó aló veti. A rendelet természetszerűleg azt jelenti, hogy ezekben a helyiségekben kiszolgált legjelentéktelenebb ital- és ételnemüek után is luxusadót kell fizetni, egy pohár sör után éppen ugy, mint egy sóskifiiért, vagy pedig lágytojásért. A pénzügyminiszter bizonyára abból a feltevésből indult ki, hogy annak, aki 10 órán tul megy vendéglőbe, vagv kávéházban tartózkodik, marad pénze arra is, hogy luxusadót fizessen. Csakhogy mig a miniszter egyrészt rá akar bennünket szorítani a nyárspolgári életmódra, másrészt ugyanakkor a vendéglőkön és kávéházakon keresztül önmagát, illetőleg az államkasszát is súlyosan károsítja, mert az bizonyos, hogy ha a rendelet meg nem változik, csak ez következhetik be. Három eset lehetséges ugyanis : Vagy beletörődik vendég és vendéglős a rendeletbe s akkor az egész vonalon drágulás fog bekövetkezni, ami feltétlenül a vendégek lassú elmaradásával fog járni; vagy nem törődik bele se vendég, se vendéglős és akkor 10 órakor már záróra is lehet; vagy pedig az amúgy is mostoha viszonyok között élő zenészeket fogják elbocsájtani, azok számával is növelve a keresetnélküliek amúgy is nagy számát. Mindhárom eshetőség elég szomorú következménye lesz a rendeletnek. Az egészben az is különös, hogy éppen a nyári időszakban jut eszébe a miniszternek ez a rendelet, amikor a forró nappali időszak munkájában elernyedt emberek az esti órákban felüdülhetnének szabad levegőn elköltött szerény vacsorájuk mellett. Hiszen sokra ugy sem telik ebben a sanyarú világban.