Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-01-19 / 14. szám

4 BfiKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1926 január 27 némi módosilással fogadtatott el összesen egy szótöbbséggel. A javaslat volt az egyetlen, mely hosszú vitát provokált. A tanácsi javaslat a bemutatott tervet elfogadásra ajánlja azzal, hogy annak épilési költségéből, 1100 millióból 700-at a város és 400 at Ferenc Mihály vendéglős visel és a vendéglő bére átvétel tői számítva 5000 aranypengő le­gyen. Gerő képviselő sokallja az 5000 pengőt, mig Szellner Antal azt kívánja, hogy a város ne fo­gadjon el hozzájárulást az építke­zéshez, mert ezzel lekötelez' magát. Dr, Hollánder hasonló értelem­ben szólel fel, nyilvános pályázat kiirósát javasolja. Tóth László a 400 millió elfo­gadásét ajánlja, mert igy két év múlva a város minden valószínű­ség szerint a 400 milliót végérvé­nyesen megkepja az ajánlat szerint. Steinberger Imre utal arra, hogy a közgyűlés már elfogadta a 400 milliót elutasító javaslatokat s igy jegyzőkönyvi köszönetet érdemel Tóth László, hogy figyelmét nem kerülte el a 400 milliónak meg­szerezhetési módja. Kovács Mihály uj javaslat ki­dolgozását kéri. Végül is a tanács javaslata azzal 8 módosítással, hogy a ter­vek és ajánlat felülbírálására Bá­nyai András, Lipták János, Mol­nár János, Hankó Mihály és Kovács Pálból álló bizottságot kül­dik ki, 40 szóval 39 ellenében ha­tározat leit. Nem fizet a MÁV A MÁV azon értesítését, hogy nem érzi magát kötelezettek 10 aranykoronaért megváltani az ál­tala beépített telkek négyzetölét, mert szerződésének megfelelt, az ügyészi vélemény meghallgatása ulán a közgyűlés tudomásul vette. A Belanka-é.le telepre nyilvános pályázatot hirdetnek, előnyben ré­szesítve a csabai iparosokat. A szegedi egyetem meteorológiai felszerelésére 5.000.000 K-t ad a város. Játszóteret ad a polgári iskolá­iénak és a Koczi&zky- és Beliczey tanyákon isko'a építését határozta el a közgyűlés. Zsilinszky Sándor I. o. aljegyzőt 35 évi szolgálattal 90 százalékra nyugdíjazta. Gécs János órvagyám lemondá­sát tudomásul vette a közgyűlés. Hoffer és Schraniz 2000 arany­koronáért megkapta a katonai barakkokat. A kóiházi nyugdijasok segély­előleget kaptak. Pollák Arnold a nyilvános he­lyiségek zárórájára vonatkozólag a tanácsi javaslatot is, valamint Hankó Mihály javaslatát arranézve, hogy a régi téglából épiteti jár­dáknál esek a munkabérét fizes­sék az érdekeltek — elfogadta a közgyűlés s ezzel a tárgysorozat ki is merült. Mennyi házbért fizetünk a február—~ májusi házbérnegyedben ? Néhány hét múlva ismét be­köszönt egy uj lakbérnegyed, mi­nélfogva aktuálissá válik annak megállapítása, hogy a lakások, továbbá az üzlethelyiségek után milyen alepon lesz a bér a február­májusi bérnegyedben fizetendő. A lakásoknál tudvalevőleg a leg­utóbbi, november—februári bér­negyedben az 1917-ben fizetett és aranykoronónak tekintett bér 36 százaléka volt lerovandó. A most következő bérnegyedben ez az arányszám 43 százalékra emelkedik. Kincstári házhaszon­részesedés cimén a tisztabér 12 és fél százaléka lesz fizetendő. A közüzemi költségmegtérifés a feb­ruár—májusi bérnegyedben szin­tén ugyanazon százalékos arány­számok alkalmazásával történik, mint a november—februári bér­negyedben. Az üzleti célra használt helyi­ségeknél a lerovandó tiszta bér a február—májusi bérnegyedben szintén az 1917-ben fizetett és aranykeronénak tekintett bér 50 százaléka. Az aranykoronának papirkoronára veló átszámításánál a 14.5C0-as szorzószám nyer alkal­mazást. A Vármegyei Gazda­sági Egyesület felirata Felolvasta dr. Berthóty István a megyegyűlésen Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I A negycsapésként reánk zudult árvizveszedelemmel sújtott várme­gyénk leginkább tönkretett gezda­társadalma hálatelt lélekkel mon­dott köszönetét juttatjuk el a Bé­késvármegyei Gazdasási Egyesü­le utján e Tekintetes Törvényha­tósági Bizottsághoz, amely köszö­net és hála itt elmondva jussQn el a legmagasabb helyen ugy, mint a lelkeket megrémítő nagy, pusz­tító szerencsétlenség láttán és tud­tán, alamizsnát, segítséget nyújtó társadalom minden rétegéhezi Érezzük enyhitő hatását, a pusz­tulásukat néma megadással tűrő lelkekben országunk kormányzója és a kormányzóné őfőméltóságóék személyes megjelenésével nyújtott vigasztalásuk és segélyezésük, a föídmivelésügyi miniszter ur őnagy­méltóságának a pusztulás helyén tett biztató kijelentései, igéreiei, reménységgel töltik el a mindenü­ket vesztett gazdák szivét. Vár­megyénk főispánjának mint árvízi kormóny-biztosnek emberfeletti munkát végzett teljesítménye, mely semmi áldozattól vissza nem ret­tenve éjt-napot egyesítve a pusz­tulás nyomán fakadt rémület és kétségbeesés élő vigasztalásaként volt jelen esetről-esetre, lépésről­lépésre ; a közigazgatási hatósá­goknak, a katonaságnak a segitő osztagoknak testvérért menlő ál­dozatkész munkája ; a társadalom lelkéből megindult enyhitő akciók mind, mind, soha nem muló hálát vallanak ki, a mindenüket vesz­tett, szerencsétlen, segélyre szo­rultak ielkébői, sőt reménység száll e hálás lelkekbe, amikor hozzájuk intézve hallják a kor­manylő biztató szavát, hogy: „mindent el fog követni a szeren­csétlenség sújtotta nép megsegité­sere 1" Etősbiii e reménységet a föídmivelésügyi miniszterenek Ígé­rete a kedvezményes tavaszi vető­mag és a rombadőlt tanyaházak újjáépítésére nyújtandó kedvez­ményes kölcsönre nézve. És mégis — Tekintetes Törvény­hatósági Bizottság — amikor ve­lünk van nemcsak az ország rész­véte, de ez ereje is, nem mulaszt­hatjuk el, hogy a hálatelt szavak­kal mondott sok ezer gazdalélek köszöneiehez ne lüzzük azok ag­gódó kerelmét, hogy mindezen az ő uj honalapiiásukhoz szükséges kellékek jóságos megszerzése, ado­mányozása decsre, miként érez­hessék magukat biztonságban, amikor szent meggyőződésük, mi­szerint e mostani tönkretetelük okozója egyedül a-í ország szét­darabolása következtében beállott vizrejzi széttagoltság volt. Volt nekünk már havunk több, hirle len olvt dósunk más esztendőkben is, de ahogy megvívták mérnö­keink ez elemekkeli nehéz har cukat és emberi tudásukkal győ­zedelmeskedtek a folyóink rakon­cótífinkodésán és e győzelmük épségben tartására állandóan éber szemmel és akerattal vigyázni is tudfak, elhárították mindenkor a pusztító veszedeimet.de mármost a jelen szomorú példaadásóval aílandóan rettegésben kell élnünk, hogy az elhanyagolt vedmüvek és vizjelző szolgálatok hiányos volta, minden egyes alkalommal a vég­veszedelmet hozhatja reánk. Hova lesz nemzedékünk elvesztett biz­tonsága és bizodalmával, csúfo­san szétforgácsolt kicsiny csonka országunk termelő népe és termő­földje ? Hol tarthatjuk meg ha­zank földjének kipróbált, hűséges munkásait? Hol eski termeli meg népünk élelmét, ha a teimelés lehetőségét teszi lehetetlene ez ismétlődő árvizpusztitás, mely posvánnyá sülyeszti a nagy emberi és anyagi erővel álformáit kenyér­termő területeket. Ezt az aggódó kérelmünket mél­tóztass arak Tekintetes Törvény­hatósági Bizottság megszívlelni és erre nézve mintegy megnyugtató biztcsi'ást nyújtani, újra murkálni kész gazdatársadelmunknak, az­zal, hn^y a Tekintetes Törvény­hatósági Bizottság mozgalmat in­dít aziránt, — mint ahogy a köz­igezgatasi hatóság bizonyóra meg­győződött róle, hogy a kormány­nál szorgalmazza és sürgesse azon intézkedéseket, melyek ha­sonló esetek megismétődését ki­zaritá teszik és kérjen vizsgálatot, — akár nemzetközi bizottság ki­küldetéséi — miszerint e rémséges kárt és nyomort okozó órvizvesze­delemnek mik-voltak előidézői? Meri népünk, gazdatársedalmunk, éini, vetri, aratni akar és itt akar élni, de életet is edni késő gene­rációknak 1 Meglenulla, hitet tett ree, életet éldozoit érte és fiu ap­jától örökli, hogy : „A nagy vilá­gon e kivül, nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt eined s halnod kell I" Jlem tartóztatják le Zadraveczet Budapest, január 18. A vódta­nács ma délben háremnegyed 1 őrekor hirdette ki döntését Zad­ravecz István tábori püspök ügyé­ben. A vódtanács az ügyész le­tartóziatósi indítványával szem­ben a vizsgálóbíró határozatához járult hozzá, emelynek értelmében Zadrevecz István letartóztatásától eltekint, mert sem a bűnösséget bebizonyítva nem látja, sem pedig szökéstől tartani nem kell. Korrajz a békéscsabai választás idejéböL Urmánczy Nándor elbeszélése. A békéscsabai képviselőválasz­tás egyik rokonszenves jelöltje volt Urmánczy Nándor, ki békéscsabai korteskedése idejebcl a következő kedves kis epizódot beszéli el egy fővárosi lap hasábjain : Békéscsabai választási hadjára­tom alatt történt egy gazda nappali szobájában. A szoba egyik fala női ruhákkal volt teleaggatva. A ház nagylányának a ruhei voltak. Kísérőm megkérdezie a iányt, hogy miért nam voit ott a legutóbbi gazdabálon. — Nem készült el idejére a ru­hám. — De hisz itt a falcn van elég. Kék, rózsaszín, zöld, mindenféle szinű ruha. — Mi ugy szoktuk, — válaszolt a leányzó — hogy egy íuhavaL csak egyszer megyünk mulatságba. Hát ilyen világ volt akkor 1 És azután lessen, de biztos lép­tekkel jött a le örés. Jöttek a gon­dok Az adósseg. A tönkremenés. Az eladó föld Magyarországon általában ez él a köztudatban, hogy itt a gazdá­nak van jó dolga, a kereskedő és az iparos viszont az adók terhe alait nyög és alig tudja megtalál­ni napikenyerét. Ugyanekkor azon­ban a mezőgazdasági kamerák, megállepifjók, hogy a termények nagyrésze a gazda nyakan marad, az állatállomány megszaporodik, de hiába viszik a termelők a vá­sárra a tehenet, ökröt, lovat, ser­tést, vevőket nem íudnek találni. A szőlősgazda pincéje tele van borral, munkájának gyümölcse hordókba szorítva hever, de hieba kínálgatja itthon és a külföldön az áldott termést, hogy tulajdon ma­gának kenyeret és a jövő terme­leshez, családja fentartssához, a gyermekei neveltetésehez szüksé­ges pénzi szerezzen, a bor nem kell senkinek sem. S ha végignézünk a mezőgaz­daság egész területén, mindenütt azt látjuk, hogy a gazda gondok­kal küzködik, mert nem íud a ter­méséért pénzi kapni. A kóvetkez" mény a mezőgazdasági kamarák­nak ez a végtelenül szomorú meg­áliapitása, hogy Magyarországon igen sok gazda • meg akar válni szivének egyetlen forró szereimé­től, a földtől, mert nem tud belőle megelni. burün hangoztatják, hogy Ma­gyarország agrikultur áilam és a gazaát istápolja az államnak és a hatóságnak minden előzékenysége. A gazda mégis dobraüti földjét* mert a föld nem adja meg neki azt, amit íőle vár: a kenyeret. Smith főbiztos csodálatos pénz­ügyi műveletekkel rendbehozta az állemhaztaríást és vaióban a költ­ségvetésben több a plusz, mint a minusz, nagyobb a bevétel mint a kiadás. De hát az iparos nem tud boldogulni, mert nincs meg­rendelője, a kereskedő fizetés­képtelenséget jelent be, mert nem birja a terheket, a földmivesek pedig — mint a kamarák jelentése mondja — soha ilyen tömegesen nem igyekeztek áruba bocsatani a földet. Mégis csak kell valami téve­désnek lenni ebban a Shmithféle szanálási prexisban.

Next

/
Thumbnails
Contents