Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-03-13 / 59. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 március 13 Márcins 15-énRózsahegyi Kálmán az Apollóban Állami oklevelek az orosházai szarvasmarhakiállitáson Mint azt már hirül adtuk a Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara Orosházán március hó 14 én te­nyész szarvasmarhakiállitással egy­bekötött bikavásárt rendez. A ki­állitás iránt az érdeklődés egyre jobban fokozódik és a vásárra bejelentések is igen szépen sza­porodnak. Több gazdasági fel­ügyelő és községek jelentették be eljövetelüket apaállat szükségletük fedezése céljóból. A földmivelés­ügyi miniszter a kiállitás és a vá­sár sikere érdekében messzemenő módon támogatja a Kamarát. A gazdasági felügyelőségeket is uta­sította a kiállitás és vásár támo­gatására. Örömmel tudatjuk to­vábbá a gazdatársadalommal azt, hogy a [földmivelésügyi miniszter négy állami oklevelet bocsájtott a Kamarának a kiállításra kerülő megfelelő állatok gazdáinak jutal" mazására. Tehát ezen magas el­ismerésekkel most már igen sok sok értékes dijat és jutalomtár­gyat fog a Kamara a bírálóbizott­ság szakszerű döntése alapján ki­osztani. Jutalomként kiosztásra ke­rülnek többek között: állami ok­levelek. kamarai oklevelek, ezüst dísztárgyak, könyvszekrények szak­könyvekkel együtt, egy teljesen fel­szerelt Sack eke stb. Tekintettel ezekre a Kamara mó­dot kívánva adni azon gazdák­nak, kik eddig még bármi oknál fogva nem jelenthették be a ki­állításra vagy a vásárra állataikat, a jelentkezések idejét meghosszab­bította és a jelentkezések végleges idejét f. hó 13-án déli 12 órában állapította meg. Ugy a kiállításra és vásárra, valamint az ezt követő társas ebéd felől készséggel nyújt felvilágosítást a Tiszántúli Mező­gazdasági Kamara orosházai ki­rendeltje : Lubinszky Ernő kama­rai szaktanár Orosháza, Kisbirto­kosok Szövetsége. A muzeumi bizottság politikailag kifogásol egy tudóst, akit a miniszter ajánl A muzeumi bizottság ülése — Rendbehozzák és renoválják a muzeum épületét A város muzeumi bizottsága csütörtökön délután ülést tartott Korniss Géza dr. kulturtanácsnok elnöklete alatt. A bizottság túl­nyomórészt a muzeum időszerű átszervezésével és az épület^szük­séges tatarozásának kérdésé­vel foglalkozott. A tatarozás ügyében a bizott­ság elhatározta, hogy a tetőzetet teljesen rendbe hozatja, az épü­letet kívülről kijavíttatja és a bel­ső helyiségeket a szertári termek kivételével átfesti. Az átszervezést illetőleg a bi­zottság elnöke ismertette a kul­tuszminiszter legutóbbi leiratét, amely a kiküldőit szakfelügyelő, Divald Kornél jelentésén alapszik, akinek észrevételeit lapunkban mór közöltük. A leirat örömmel állapítja meg, hogy a muzeum azon az uton van, hogy hosszú stagnálás után feladatát a lehe­tőséghez képest betöltse, egyszers­mind útmutatásokat is tartalmaz a leltárianyag felhasználását és az egyes tárak átszervezését illetőleg. A könyvtár átszervezése és az olvasóterem megnyitása mór meg­történt. A néprajzi tár főleg a helyi népi viseletekkel és házi ipari termékekkel egészitendők ki. Az állattár vezetőjére nagy fel­adat vár, amennyiben a régi anyagot fel kell frissítenie és ujakkal szaporítania. A megye vadászaitól és ornitologusaitól be­szerzendő állatanyag szakszerű kitömésére a miniszter felajánlja a Nemzeti Muzeum preparátorát. Végül szükségesnek tartja a mi­niszteri leirat a iégiségtár teljes újjászervezését és rendbehozata­lát. Erre a célra, amennyiben el­fogadható jelöltje a bizottságnak nincsen, névszerint ajánlja Békés­megye egyik ismert és agilis arche­ológusát, nagyszerű néhai arche­ológusunknak Hampel Józsefnek egyik tanítványát és munkatársát, akinek felmerülő költségeiről a miniszter hajlandó gondoskodni. És itt különös meglepetés várt a gyér számban jelenlevő bizott­sági tagokra. Az egyik bizottsági tag felszólalt és a leghatározot­tabban a leiratban ajánlott sze­mély ellen foglalt állást, akit — úgymond — ennek a feladatnak az elvégzésére nem tart alkalmas­nak, a kommün alatt tanusitott magatartása miatt. Amellett kö­zölte a bizottsággal, hogy a kor­mányhoz közel álló tényező ki­jelentette, hogy a miniszter leira­tában névszerint ajánlott tudós megbízatásához az előbb emiitett okokból nem járulhatna hozzá. Ez a politikai izü állásfoglalás és az utóbbi bejelentés érthető meglepetést keltett a bizottság egy részénél, ahol mindenekelőtt az a felfogás jutott kifejezésre, hogy a kormánytényezőnek ilyen beavat­kozása egy kulturális városi intéz­mény belső ügyébe nem egészen illetékes, de furcsa is akkor, ami­kor a szóbanforgó tudóst minisz­teri leirat ajánlja a bizottság fi­gyelmébe. Amellett — vélemé­nyünk szerint — maga a bizottság olyan bírálatba bocsátkozott, amely nem lehet feladata, de amelyhez joga sincsen. Nincs ugyanis joga, hogy pálcát törjön szubjektív im­pressziók alapján valaki felett, akit a kommün alatti magatartáséért sem le nem csuktak, sem még csak fegyelmileg sem büntettek (máskülönben a minisztérium alig­ha pártfogolná), ha pedig ilyesmit el nem követett, nem lehet a bi­zottság feladata elbírálni, milyen politikai magatartást tanusitott, hanem csupán az, hogy érti e a tudományát, avagy nem, hogy mint szakember, de nem mint jó, vagy rossz politikus, alkalmas-e a kijelölt feladat elvégzésére vagy sem. Különben is a politikai mezőre siklani mindenkor olyan bizonyta­lan lejtő, amely nem tudni, hova vezet, Nem a magunk álláspont­ját tolmácsoljuk, mert azt szeret­nők, ha legalább a tudományhoz nem férkőzne semmi politika, de olyanokról is hallunk, akiknek viszont az ellen a messzi profesz­Az italmérőknek mégsem kell könyvet vezetni a szeszfogyasztásról Visszavonták a lehetetlen rendeletet szor ellen vannak indokolt aggá­lyaik, akit a politikailag aggodal­maskodó bizottsági tag a minisz­térium jelöltje helvett ajánlott. A szóbanforgó békésmegyei ar­cheológus nevét nem hozzuk nyil­vánosságra, me t hiszen ő igazán akaratlanul, sőt tudtán kivül került bele ebbe a polémiába. Szeret­nénk azonban az illetékes tényező felfogását hallani s várjuk a fej­leményeket. Tegnapelőtti számunkban meg emlékeztünk arról a furcsa ren­deletről, amellyel a gyulai pénz­ügyigazgatóság kötelezte a megye beli italmérőket és szeszárusiló kereskedőket, hogy a szeszfo gyasztásról pontos könyvet vezes­senek, sőt olyan esetben, amikor 1 liter, vagy ennél több szeszes­italt adnak el, a vásárlót név­szerint vezessék be és a vevővel elismervényt írassanak alá. Ez a gyakorlatilag egyenesen ab­szurd rendelkezés, amely egzisz­tenciálisan végzetes lehetett volna a szeszárusitókra érthető izgalom­ba ejtette az érdekelteket, akik érdekképviseleteik utján nagy­arányú mozgalmat indítottak a sérelmes rendelet visszavonására. Mint értesülünk, az akciót már is teljes siker koronázta, amennyiben a felsorakoztatott súlyos érvek hatása alatt a pénzügyigazgaló­ság a rendeletet visszavonta. Amikor ezt örömmel adjuk hirül, egyúttal nem mulaszthatjuk el a kereskedőket figyelmeztetni, hogy maguk is mindent kövessenek el a megyében dívó szeszcsempé­szés leküzdésére, amely tulajdon­kepen a sérelmes rendelet indító­oka volt. Ha bárhol ilyen mani­pulációról tudomást szereznek, jelentsék fel azonnal a hatóság­nál, amely a feljelentő személyét amúgy is titokban tartja. Másrészt azonban szükségesnek tartanok, hogy a pénzügyigazgatóság, mi­előtt a kincstár érdekeinek meg­védése céljából ilyen rendeletet kiad, előbb kérdezze meg az ér­dekképviseletek véleményét, ne­hogy olyan rendeletek lássanak napvilágot, amelyeket gyakorlatilag kivihetetlen és súlyosan káros voltuk miatt rövid idő múlva vissza kell vonni. A hadirokkantak igazolványt kapnak a rokkantadö mentességről Tudvalevő dolog, hogy a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és árvák rokkant adót nem fizetnek. Azok pedig, akiknek Károly csapat­keresztjük van, csak 50 száza­lékát fizetik iokkantadójuknak. A rokkantadó mentesítés cél­jából a rokkantügyi hivatal iga­zolvánnyal látja el azokat, akik nem fizetnek rokkantadót. Az iga­zolványok kiosztása a jelentkezők között már megkezdődött. Hangsúlyozottan figyelmeztetünk minden érdekeltet, hogy az iga­zolványokért jelentkezni kell, s azt csak azok kapják meg, akik érte jelentkeznek. A hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák közül azonban csak azok kaphalnak igazolványt, akik a rokkantak legutóbbi felülvizs­gálata után a névjegyzékbe fel vannak véve, tehát, akik akkor bármi okból kimaradtak, s igy rokkantjárulekban nem részesül­nek — azok rokkantadó mente­sítési igazolványt nem kapnak. A Károly csapatkereszteseknek okmónyszerüleg, vagy tanukkal kell igazolni, hogy a Károly csa­patkereszt tényleg jogosan van birtokukban. Ezekről a jelentke­zésnél jegyzőkönyvet vesznek fel, melynek alapján igazoltatnak, — s azután ellátják őket igazol­vánnyal, melynek alapján 50 százalékos rokkantadó kedvez­ményben részesülnek. Vecsey Ferenc mai díszhangversenye Diadalmas magyarországi tur­néja végállomásául ma városunk­ban fejezi be sikerdus kon­certciklusát Vecsey Ferenc, mely­Iyel mindenütt az árvízkárosultak javára tekintélyes összegeket, ma­gának pedig soha el nem muló hírnevet és elismerést szerzett. Nem a jótékony és páratlanul áldozat­kész hazánkfiának szólt kizárólag az a hatalmas siker, mely minden városban szűnni nem akaró ová­ciókban és végnélküli ünneplések­ben nyilvánult meg, hanem szólt a hegedű fejedelmének, a világ­hírű művésznek is, ki tökéletes és szinte emberfeletti játéktudásával a jótékonyság szolgálatában egy felejthetetlen zenei élvezetben és művészi élményben részesítette a hallgatóságot. Ma városunkban hegedül Ve­csey Ferenc s annak a megtisztelő kitüntetés folyományaképen, mely­lyel a nagy művészt városunkban üdvözölhetjük, külső formájában is méltó lesz a nagy művész fo­gadtatása és díszhangversenyének lezajlása. A szinház estélyi ruhás közön-

Next

/
Thumbnails
Contents