Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-28 / 48. szám

Békéscsaba, 1926 febraár 28 Vasírnap 53-ik évfolyam, 48-ifc sxám jiximrmmiiTm irirrirrmmrmriYír^ * **** *** *** BEIESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 kor. "így hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonszám: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II, kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt, Hirdetés dijszabás szerint. Tanárgyülés és hang­verseny Békéscsabán Jeleztük már. hogy az Országos Középiskolai Tanáregyesület már­cius 7-én, mához egy hétre nagy­jelentőségű gyűlést tart városunk­ban, mely alkalommal megalakít­ják az egyesület békesmegyei kö­rét. A gyűlés vasárnap délután 4 órakor lesz s azon Maday Gyula dr. nemzetgyűlési képviselő, orszá­gos elnök elnököl. Részt vesz azonkívül rajta Sajó Sándor fő­igazgató, a neves költő, Lippay György dr. főigazgató s a tanár­világ több előkelő reprezentánsa és a békésmegyei középiskolák tanársága teljes számmal. A közr gyülést magas színvonalú hang­verseny követi, melynek érdekes­sége, hogy minden szereplője ta­nár, de amellett a maga nemében jeles művész is. A hangverseny résztvevői: Ma­day Gyula dr., ki a magyar föld­ről tart költői lendületü, megkapó előad ást, Sajó Sándor, a Kisfaludy Társaság tagja, ki verseiből ad elő, Muntyán Ilona dr., kinek tegnap volt a Zeneakadémián egy nagy­sikerű önálló dalestje s aki k'asz­szikusés müdalokat énekel, Schind­ler Marianne dr., a neves zongo­raművésznő, továbbá Berentés La­jos és Bartyik Mátyás dr., a me­gyeszerte ismert előadóművészek, valamint a két helybeli dalárda. Ugy a közgyűlésen, mint a hang­versenyen megjelenik Kovacsics Dezső dr. főispán is, ki a rende­zőség ez irányú kérelmét a leg­nagyobb szeretettel teljesítette. A hangversenyre jegyek 40, 30 és 20 ezer koronáért előre vált­hatók a Körösvidéknél és Ges­meynél. A tisztajövedelem a Tanáregye­sület karitatív alapjaié s igy felül­fizetéseket is köszönettel fogad­nak. Hangverseny után közvacsora lesz, melyre az iveket ma bocsát­ják ki. Politikai frivolságok A fajvédők vezérével, Eck­hardt Tiborral nem igen szok­tunk egyetérteni, tegnapi nyilat­kozatának lényegét illetőleg azonban igazat kell neki ad­nunk. Az ébredők elnöke elke­seredetten |llapitja meg, hogy a mai magyar politika tele van frivolsággal. S a sok fri­volság bennünket már annyira bizalmatlanná tett, hogy ma­gunk se tudjuk, mit higyjünk el belőle, mit nem : a fajvédők nem hagyják magukat hátvéd­ként és mumus gyanánt a kor­mány által a frankügyben ki­használni : hogy aztán, ha már a bajon túlesett, mint kifacsart citromot elhajítsa magától s — mint Eckhardt mondja — újra ölelkezzék — Vázsonyival. - Ilyen politikai amoralitás kissé talán mégis sok volna, az azonban bizonyos, hogy a kormánynak eddig hirdetett középutas, de alapjában sok kulacsos politikája időről-időre olyan frivolságokat hoz nap­világra, amelyek keservesen megbosszulhatják magukat és a mérséklet és konzervatizmus ügyét végleg diszkreditálhatják. A kormánynak van fajvédő mi­nisztere és van liberális, meg­értést és harmóniát hirdető mi­nisztere s aszerint, amint a politikai helyzet pillanatnyilag megkívánja, hol egyiket, hol másikat szólaltatja meg. A kormánypártnak van fajvédő frakciója és van liberálisszárnya, van aki politikai megújhodást hirdet és van benue olyan, aki Orgovány emlékét idézi. Van ellenzéki kormánypárti és van kormánytámogaíö ellenzéki. — Alapjában véve pedig a több­éves politikai bűvészkedés után egyre inkább azt érezzük, hogy a középen — semmi nincs, nincs egy gerinc, de még csak egy biztos váz se § egyedül a szélsőségek, fajvédők, radikáli­sok, szocialisták azok, ahol a politikai programm körvonalai határozottan kidomborodnak. Amellett nem szabad elfeled­nünk, hogy ezek a szélsőségek az egyre növekvő szociális elé­gedetlenségben kitűnő talajt ta­lálnak az érvényesülésre s azt minden lehető, megengedett és meg nem engedett eszközzel ki is használják. Ha a bethleni politika, amely a hírnevessé vált ügyeskedés­nek és ravaszságnak s az ebből eredő temérdek frivolitásnak melegágya, tovább is igy tart, lassankint az aranyközéput el­veszti minden hitelét. A kor­mány nagyon indokoltan fenye­getőzik azzal, hogy. ha ő megy, jönnek a szélsőségek és egy választás bizony a mindkét ol­dali szélsőségek diadalát iga­zolná, nem valami nagy örö­mére a józan és mérsékelt pol­gárságnak. De nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ennek okozója elsősorban az a kormány, amely kacsint mind a két szemére, csak egyenesen nem néz, hogy az ember utjá­nak határozott irányát látná. És ebből következik, hogy ha egyszer a sokféleségü egységes pártban a kohéziós erő egyszer meglazul, annyifelé szaladnak, ahányfelé csak ez a kacsintás tévedt. Pedig meggyőződésünk, hogy egészséges és kiegyensúlyozott politikai életünk addig nem lesz, amig ezek a frivolitások meg nem szűnnek. A küzdő poron­dot, a közélet szinterét eléggé biztosnak érezzük arra, hogy végre nyitott sisakkal vívjanak az arénán, hadd lássuk, kinek milyen az ábrázata. Eddig a szegény polgár valahogy ugy gondolta, hogy a politika va­lami szörnyű bonyolult művé­szet, amelynek útvesztőjében csak a bennfentesek, a nagy­fejüek tudnak eligazodni. Ami­óta azonban, talán nem is elő­ször, azt látja, hogy a nagy­fejüek közül nem is egy „fan­tasztikus marhaságot" csinált és hogy ilyen bődületes osto­baságot megakadályozni a töb­binek nem volt kellő erélye és éleslátása, azóta ugy gondolja, hogy talán mégis legokosabb, ha az ő egyszerű, józan és becsületes polgári eszét veszi elő. Ebben a lelki kihatásában a frankügy határozottan jóté­kony és tisztitó hatású. Farkas Tibor érdekes felszólalása a nemzetgyűlésen A kormány jogi felelőssége nem állapitható meg A politikai felelősségről a szavazás dönt Budapest, február 27. Farkas Tibor a nemzetgyűlés mai ülésén történt feiszólalasában nem fogadja el sem a többségi, sem a kisebb­ségi véleményt, mert mind a kettőt kártyavárnak tekinti. A bizottság az adatszerzés tekintetében kor­látok között mozgott, nem hall­gatta ki sem Csáky Károly hon­védelmi minisztert, Károlyi Imre grófot és Marinovits főkapitányt. Csontos Imre: Maguk az egész i nemzetet oda citálták volna, tisz­tában vagyunk az ilyen politi­kával. Farkas: Nem hallgatták ki Ba­ross Gábort, Pesthy Pál igazság­ügyminiszter pedig becsületszóra való hivatkozással zárkózott el bizonyos tények ismertetésétől A kisebbségi vélemény csak nyilat­kozatokra alapított tényállás. Azt elismerem, hogy perrendszerü bi­zonyíték arra, hogy a kormány, vagy valamely tagja a frankhami­sitási bűncselekményben részes volna, eddig nem merült fel. Ezután Baross Gábor szerepé­ről szól, akivel nagyon lanyhán bánnak el, mert még a mai napig sínes felfüggesztve. Gondatlansá­got követett el a külügyminiszté­rium is Jankovich ügyében. A külügyminiszternek nem kellett volna olyan nagyon megbízni Ná­dossy Imrében, amikor az az út­levelek ügyében eljárt. Fábián: Titkos társaságok tagja volt. Esztergályos : Persze I A titkos társaság. Vicián : Ugyan miféle titkos tár­saság ? A szakszervezetekről be­széljen. Farkas : Titkos társaságot sem nemzeti, sem nemzetközi alapon nem tart megengedhetőnek. Az ügyészség nyomozási eljárását nem tartja hibától mentesnek. Hibáztatja a miniszterelnököt, hogy az ügyészség é3 rendőrség nyo­mozásának elkülönítésénél nem járt el a tőle szokott határozott­sággal és körültekintéssel, Ugyancsak nem járt el a kor­mány kellő körültekintéssel a szo­kolhamisitás ügyének a cseh kö­vetséggel való közlésénél, mert a miniszterelnök beszédéből kitűnt, hogy az ügyészség értesítette a követséget, de ezt ma már akta­szerüen, átvételi igazolvánnyal bizonyítani nem lehet. A parlamenti bizottság műkö­désével kapcsolatosan a kormány jogi felelősségét, bár kissebb-na­gyobb gondatlanságok észlelhetők, megállapítani nem lehetett, a po­litikai felelősség kérdése szavazás iáján intéződik el, ez a nemzet­gyűlés dolga. Helyeslés és taps a baloldalon. Zita királyné Párisban Páris, febr. 27. Zita királyné tegnap Párisba érkezett, hogy az osztrák korona ékszerek eladásá­val kapcsolatos perben a vizsgáló­bíró előtt részletes vallomást te­gyen. A korona ékszereket 1921­ben adta el Károly király, amikor Svájcban kedvezőtlen anyagi hely­zetben volt. Bethlen mégis kimegy Genfbe Budapest, febr. 27. Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök rr.árc. 3-án, vagy 4-én utazik el. Arra vonat­kozóan, hogy távolléte idején tár­gyalja-e a Ház a frankügyet, még nincsen döntés.

Next

/
Thumbnails
Contents