Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-10 / 32. szám

2 iMJSSMÖIffi KtafflMS Békéscsaoa, 1926 február 10 Elégedetlenek az iparosok a közmunkák pályázati feltételeivel Szakmánkénti külön kiirás felel meg az iparosok érdekeinek A vidéki iparosok között általános a panasz a közmunkák pályázat kiirási módja ellen, mely megkötöttségénél fogva, lehetet lenné teszi azt, hogy szakmabeli iparosok külön-külön pályázhassanak. A vidéki hatóságok tömeges pályázatot irtak ki a tavasszal végzendő közmunkákra oly feltétellel, hogy a munkákra csak együttesen lehet árajánlatot tenni. A közmunkák ilyen irányú kiirási módja nem szolgálja az iparosság érdekeit, sőt éppen a sokat kifogásolt generálvállalkozói rendszert segiti elő. A kiirt közmunkák együttes vál lalási módja nemcsak a kisiparosságra sérelmes, hanem az iparosok szerint a kiiró hatóság érde keit sem szolgálja. A pályázató kon igy az iparosok sokkal csekélyebb számban vesznek részt, mintha a pályázati feltételekkel a kiiró hatóságok nem korlátoznák a részvétel lehetőségeit, illetve az egyes munkanemekre különkülön pályázatot hirdetnének. Igy a pályázók száma minden valószínűség szerint növekedne és az eshetőség is nagyobb lenne arra, hogy a közmunkákat olcsóbb áron végezné el a kisiparos, mint a generálvállalkozó. Mint értesülünk, az összes ipari érdekképviseletek memorandumot terjesztenek fel a belügyi- és a kereskedelemügyi kormányhoz, a melyben a tavasz közelségére való tekintetiel, a közmunkák kiirási módjának gyors megváltoztatását kérik. Imaoka Dsuicsiro japán tanár előadása Zsúfolásig megtöltötte az Apolló mozgó nagy termét az érdeklődő közönség tegnap este abból az alkalomból, hogy Imaoka Dsuicsiro tanár előadást tartott Japánról. Messze Nippon fiának előadása méltán kiérdemelte a feszült érdeklődést. Imaoka Dsuicsironak a japán és az európai lélek külömbözőségéről kifejtett gondolatai sok uj és mélyen emberi szempontot tártak fel. Az átlag európai emberből bizonyos szégyenkezést vált ki, amikor olyan embertársairól, amelyeket felületesen hajlandó alacsonyabbrendüeknek tartani, meg kell állapítani a feltétlen egyenrangúságot, sőt bizonyos emelkedettséget és fölényt is. Talán lehetett egy kis hazafiúi elfogultság a kis japán tanár rajzában, mert hiszen Japánban sem élnek mindig cseresznyevirágból az emberek, amire az előadó által is érintett szociális sőt komoly proletár mozgalmak, a nagy gyári üzemek profitétvégya és a miniatűr gazdaságok földéhsége mutat. De a kulJurájuk, ha nem is egyvonatu, ám magasabban iveit a miénknél, akár a lélek kifinomodását, az embernek a természettel való harmóniáját, akár kulturigényeiket tekintjük. És a csabai ember már nem is szégyenkezett, de égett az arcán a bőr, amikor Dsuicsiro a japánok tisztaság szeretetéről, a gyakori fürdésről, minden szegény japán család elengedhetetlen fürdőszobájáról beszélt. Ha másképen nem, kötéllel kellett volna Csabán tartani ezt a kis japánt a hétfői városi közgyűlésig, hogy a mi városatyáinkat felvilágosítsa a higiénia és emberi kultura legelemibb követelményéről, a viz által való megtisztólkodásról, amihez nem annyira monumentális fürdőépület, mint mindenekelőtt meleg viz és szappan szükséges. Vagy talán jó volna a fürdőbizottságot — Japánba küldeni tanulmányútra. Egyébként is a fajára és nemzetére büszke kulturált ázsiai japántól sok finom gúnyban részesült az európai civilizáció. Börtönszerű bérkaszárnyáink, lakásaink muzeális zárkózottsága, ezzel szemben nőink bájainak hivalkodó közszemlére tétele, a verseket faragó japán császár és az ukázokat írogató néhai Atyuska és Kaiser, sőt még a szomorú nevezetességünkké vált frankhamisítás is élénk kontrasztba állíttatott Napkelet országával. Megállapíthatjuk, hogy ezek a japánok nem is olyan szerények, mint amilyennek hirdetik és mutálják magukat. A közönség feszült figyelemmel kisérte Imaoka Dsuicsiro tanár japános kiejtésű, de kifogástalan magyarsága előadását. A tanár ur előadása végén nemzeti tragédiánknak is hódolt több meleg, de keményszavu mondattal s mindvégig iigatóan érdekes fejtegetéseit a közönség meleg ünnepléssel honorálta. Szereinők minél gyakrabban körünkben látni. Nincs mestervizsgára jelentkező Csabán három év alatt egy iparos tett mestervizsgát Ismeretes, hogy az uj ipartörvény, mely 1923 november 1-én lépett életbe, ki nondja, hogy azok az iparosok, akik magukat önállósítani akarják és a mester cimre jogot formálnak, kötelesek mestervizsgát tenni. Az iparosság annak idején általánosságban követelte, hogy valamennyi uj, önmagát önállósító iparos köteles legyen mestervizsgát tenni. Az iparosság nagyon helyesen gondolkodott, mert a kötelező mestervizsga már magában véve alkalmas lett volna a kontárság gyökeres megszüntetésére. Mégis a törvényhozás ugylátszik nem merte ilyen gyökeres módon orvosolni a helyzetet, azért csak a mesteri cim használatát kötötte vizsga kötelezettséghez, mig az annál valójában fontosabbaí, a mesteri jogok gyakorlását nem. Az iparosság a törvénytől iparunk fejlődését várta s ebbeli reményeit az ipartörvény vonatkozó rendelkezései nem váiío ták valóra. A nem kötelező mestervizsga, vagyis annak „fakultatív" módja, azt eredményezte, hogy 1923 óta Csabán mindössze egy iparos ftett mestervizsgál éspedig Mayerhoffer István cipész iparos. Jogosan tehát azóta önállósult iparosok közül a mester cimel csak ő viseli. Tévednek pedig azok az uj iparosok, akik cimtáblájukra egészen nyugodtan kiírják, vagy üzleti papírjaikra kinyomatják, hogy például : kovácsmester, lakatos, vagy cipészmester stb. Ezek cimbitorlásért bármikor jogosan perbefoghatók. Az előre látható volt, hogy az ilyenformán elrontott törvénynek nem igen lesz meg az a jótékony hatása, amiért alkottatott. Mégis azt hisszük, hogy ha a csabai ipartestület szigorúan ellenőrizné az újonnan önállósuló iparosokat, mind többen és többen jelentkeznének vizsgára. Azzal legyünk ugyanis tisztában, hogy mestereimet jogosan csak azok viselnek, kik még a régi törvény alatt szereztek arra jogot, tehát mondjak régi jogon és azok, kik az uj törvény alapján mestervizsgát tettek. Ha az iparosok aztán látják, hogy a közönség igenis ad a mestereimre, igenis inkább a mesterhez megy, mint ahoz, akinek a cim használatára joga nincs, akkor aztán majd az uj iparosok is tömegesebben fognak Jelentkezni vizsgára. Az ellenőrzés pedig az ipartestületnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. Aki a másiknak segitett „vinni" A biró jó szive Esett magyar állt hétfőn a bíróság előtt. Áz élet megviselte. Csak áll nagy csüggedten. — Hogy hívják? — Nagy Márton. — Hol szülelett ? — Emidé Kígyóson. — Mikor született? — Nem igen emlékszök arra. — Hány éves ? — 35 vagyok kérőm, azt hiszem. — Volt-e büntetve? — Hát. . . vótam . . . leginykorornba. — Miért? — Csak ugy segítettem vinni másnak. — Egy szóval lopásért. — Isen is, kérőm. í — Hát aztán most is csak ugy vitt, ugye? — Igen is, könyörgöm. Most tyúkokat, — Na, mondja el, hogy történt. — Hát ugy történt könyörgöm, hogy arra jártam most a télen szombat iccaka a Harsányi Pál portáján. Osztán láttam, hogy a tyúkól nyitva. Mondok megnézöm van-e benne valami ? S ahogy benyúltam, a kezembe került mingyár egy tyúk. De csöndben maradt. Aztán kihúzgáltam még hármat és elvittem. Mondok ugy sincs a családnak otthon ruha, hát vöszök Megygyesen. El is attam 115 ezerért üket és vöttem is rajta ruhát. Ennyi vót kérőm. Vitéz Gárdony járásbiró még csak arra kíváncsi, hogy hát nem tudta azt, hogy nem szabadott volna elvinni a másét ? — De tudom, kérőm, hanem olyan nagy szögénységben élek a családval. Nincs keresőt, nincs a családnak ruha, meg a nagy házbér. Hát ugy véleköttem, hogy a Harsányi csak kibírja. Miután a vádlott teljes beismerésben volt, vitéz Gárdony járásbiró kihirdeti Ítéletét, mely szerint Nagy Márton lopás vétségében bűnösnek találtatott s ezért a bíróság 4 napi fogházzal bünteti. — Megnyugszik-e az Ítéletben ? — Meg, kérőm csak azt kérném — ha lehetne, nagyságos biró ur — hogy ha ekkis halasztást kaphatnék. Mer' négy gyerek van otthon, oszt az ötödik ma vagy hónap érközik. Csak mig az asszony felkel, vagy négy-őt napot. Vitéz Gárdony szótlanul néz a fejét nagy busán lógató könnyes szemű magyarra. — Ide hallgasson Nagy Márton. Adok én magának három heti haladékot — nem magáért, hanem azért a szegény asszonyérí. Megértette ? — Mögéríöttem, nagyságos biró ur. Köszönöm az itéletlyit. Isten megáldja. Meg is gyüvök pontosan a leülésre. Kalandos kombinációk Budapest, febr. 9. A baloldalon felvetették azt a kombinációt, hogy amennyiben kormányváltozésra kerülne a sor, a kormányalakításra legvalószínűbb jelölt Wlasits Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke. Ezt a híresztelést abból merítik, hogy Wla&its Gyula 3 napja kihallgatáson volt a kormányzónál. Beszélnek arról is, hogy a frankügy nyomozása során állítólag találtak egy listát Windischgrátz kormányalakításáról, amelyben belügyminiszterként Nádossy, kultuszminiszterként Zadravecz, honvédelmi miniszterként pedig Jankovich szerepel. TTJussolini vakmerő nyilatkozata veszélyezteti a békét London, február 9. Valamennyi reggeli lap részletes jelentéseket közöl azokról a benyomásokról, melyeket Mussolini beszéde Németországban teit és vezércikkekben foglalkoznak a helyzettel. A Daily Telegraph azt irja, hogy a német körök komoly aggodalmat éreznek az Olaszország és Németország közötti legközelebbi fejlemények tekintetében. Az olasz trikolórnak a Bremerenn valóelőbbrevitelével való fenyegetés, ha azt komolyan gondolták, a népszövetségi tanács állásfoglalását teszi szükségessé, mert az legkevésbbé sem áll összhangban Locarnó szellemével. wimmm. — E hó végén megyegyülés lesz. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága e hó utolsó hetében, valószínűleg az utolsó előtti napon tartja februári közgyűlését. A községek igen jól teszik, ha a közgyűlésre szánt darabjaikat kellő időben terjesztik be. — Gyorsabban hajtják végre a földreformot. A földmivelésügyi minisztériumban tegnap nagyjelentőségű tanácskozások folytak, amelyek eredményeként a föld- • reform gyorsabb és egységesebb keresztülvitele válik lehetővé. Az értekezleten döntés történt arra vonatkozólag is, hogy a földreform végrehajtásának költségeit újból megállapítsák. Eddig gabonában kellett fizetni az igénylőknek a költségeket, e helyett most pengőben állapították meg az igénylők és földhöz jutottak által fizetendő eljárási költségeket.