Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-06 / 29. szám

Békásesaba, 1926 február 6 Szombat 53-ik évfoly

am, 29-ik sife SME6YEI EOZLONT Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 kor. Egy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. POLITIKAI NAPILAP m TJTJUUU-JtTJVUW **m*mm»mama mtHIHIíl Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámnel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II, kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. Tovább keresik a franciák a frankntjomó gépei Budapest, febr. 5. A térképészeti intézetben találtak egy gépet, amelyről a franciák azt hiszik, hogy ez az a gép, amelyen a hamis ezerfrankosokat készítették. Kihallgatták a térképészeti intézet személyzetét is, akik egyöntetűen azt vallották, hogy a gép, amit megtaláltak, semmiképpen sem alkalmas a frankhamisításra, hanem teljesen a térképészeti intézet céljait szolgálta, amennyiben azon térkép lenyomatokat készítettek. Eddig még szakértők nem állapították meg, hogy a gép valóban alkalmas lehelett-e a frankhamisítás végrehajtására. Ma délelőtt Katona rendőrfőtanácsos a nyomozás eddigi eredményeiről referált Marinovits Jenő főkapitánynak, majd ezután megbeszélte a nyomozásban részt vett rendőrtisztviselőkkel az ügyészségre küldendő jelentés szövegét. Ma délután tovább folytatják a letartóztatásban levő vádlottak további ujabb kihallgatásét a franciák jelenlétében. JTlire kíváncsiak a franciák ? Budapest, február 5. A térképészeti intézet vezetősége szerint a franciák a könyvnyomógépet, amelyen szerintük Spanring László vallomása szerint nyomiák volna a pénzt, helyén hagyták és nem ragaszkodnak a gép elszállításához. Azt akarták főként tudni, hogy milyen rendszerű gépen nyomták a bankjegyeket és hogy a gép honnan eredt Ezt most pontosan tudják és megnyugodtak, csak azt akarják még tudni, hogy mi okuk lehetett a hamisítóknak arra, hogy őket félre akarták vezetni és öszszetörtek egy ócska gépet. A franciák még arra kíváncsiak, hogy valóban megsemmisitették-e azokat a bankjegyeket, amelyek hollétéről nem tudnak. Ma kihalgatják Windischgraetz Lajos herceget és ettől a kihallgatástól pontos eredményt várnak. Ma délelőtt a franciák hosszas tárgyalást folytattak a rendőrségen, majd Bénárd rendőrtanécsossal átmentek az ügyészség fogházába, ahol megkezdődtek a kihallgatások, Elsőnek Rába Dezsőt hallgatták ki és kérdései főként arra vonatkoznak, hogy Schultze hogyan került összeköttetésbe a herceggel. Zürichben a magyar koronát 72-60-al jegyezték. A francia állam nyomda gépein nyomták a hamisfrankokat? A franciák érdekes feltevése Budapest, febr. 5. A nemzetgyűlés folyosóján élénk diskurzus tárgyát képezte az a frankhamisítással kapcsolatos hir, amely a francia nyomozóknak a bankóprés kérdésfeletti izgalmát magyarázza. Állítólag a franciák a háború előtt bankjegyeiknek egy részét, köztük az 10C0 frankosokat Reimsban nyomatták. A német előnyomulással kapcsolatosan azután nem sikerült megtudni és el is veszett minden tájékozódás lehetőség arra vonatkozóan, hogy hova kerültek ezek a bankjegynyomó Mozgalom indult a Kereskedelmi Csarnokban az üzlethelyiségek felszabadítása ellen gépek. Az a gyanú merült fel, hogy a bankóprés Németországba került, itt üzembe helyezték és ebből kerültek ki a hamis ezerfrankosok. Ez magyarázza meg azt az izgalmat, amely a francia nyomozókat eltölti, amennyiben mindenáron egy Németországgal való állítólagos összefüggést keresnek a frankhamisitási ügyben. Nagy érdeklődéssel néznek a fejlemények elé ugy Franciaországban, mint Németországban, ahol a franciák ily irányú nyomozása ismeretessé vált. Tudvalevő, hogy a jelenlegi lakástörvény szerint az üzlethetyiségek még ebben az évben szabaddá válnak. Eddig ugyanis ugy áll a helyzet, hogy a boltok májú sbaa felmondhatok ez év novemberének elsejére. A közeli határidő természetesen nagy riadalmat keltett az üzlettulajdonosok között, akik attól tartanak, hogy a bolthelyiségek felszabadítása boltbéruzsorát fog előidézni és a bérlő kereskedőket és iparosokat egzisztenciájukban katasztrofálisan fogja megtámadni. Ennek az aggodalomnak kifejezője volt a fővárosi kereskedők tiltakozása, s ezt a tiltakozást a főváros tanácsa is magáévá tette. A kereskedők és iparosok az üzletek és műhelyek felszabadulásának határidejét későbbi időpontra kérik kitolni. A népjóléti miniszter eddig még nem nyilatkozott, hogy a kérelemnek eleget tesz-e, ugy hogy ma még teljesen bizonytalan a helyzet. Megfelelő erőteljes akciót indítottak ugyanis Az ipartestület előljárósági ülése Egy kellemetlen incidens, amely elmaradhatott volna a háztulajdonosok is, akik azt hangoztatják, hogy üzlethelyiség épen elég, de fölös számban is van, tehát nincs ok a további korlátozásra. A fővárosban megindított akció élénk visszhangot keltett a vidéken is. Ennek bizonysága, hogy ma már Békéscsabán is hasonló mozgalom indult meg és Kővári Jenő, a Kereskedelmi Csarnok választmányénak tagja, indítványt jelentett be, hogy az egyesület a fővárosiakhoz hasonlóan tiltakozzék a bolthelységek korai felszabadítása ellen és kérje a népjóléti minisztert, hogy ennek a kérdésnek a megoldása későbbi időpontra tolassék ki, amikor a gazdasági pangás és a súlyos gazdasági válság már elvonult a kereskedők feje felől. Az indítvánnyal a Csarnok ma esti választmányi ülése fog foglalkozni, s az előreláthatólag a holnapi, vasárnapi közgyűlés tárgysorozatéra is felkerül. A békéscsabai ipartestület tegnap este tartotta előljárósági ülését. Az ülésen megjelent lapunk felelős szerkesztője is, miután előzőleg Horváth Mihály ipartestületi jegyzőnél érdeklődött az iránt, hogy az ülésen a Közlöny képviseletében megjelenhet-e ? Az ipartestületi jegyző szerintünk is egészen helyesen azt a választ adta, hogy az ülésen a sajtó képviselői részt vehetnek. Hiszen az ipartestület tulajdonképen egy olyan közintézmény, melynek érdeke, hogy működéséről a sajtó az iparos társadalmat helyesen informálja. Nem a sajtónak kellene kérni a megjelenésre engedélyt, hanem ellenkezőleg az ipartestületnek kellene minden eszközzel a sajtó támogatását és szolgálatait igénybe vennie. Az incidens után, melyet alább ismertetünk, tudomásunkra jutott, hogy van egy előljárósági határozat, mely üléseiről a helyi sajtót kizárja. De hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, kimondotta, hogy bár azokon kizárólagos joggal csak az Iparos Újság szerkesztője vehet részt, az tartozik kommünikében informálni a helyi napilapokat. Attól eltekintve, hogy a lapok a legtöbbször alig tudnak mit kezdeni az ilyen szárazjkommünikékkel, melyek esetleg —* tekintettel arra, hogy irójuk maga is érdekelt iparos — lehetnek nem is egészen objeklivek. Ez pedig már a napi sajtónak, mely igyekszik becsületesen, hiven, de amellett önállóan végezni nem mindig hálás munkáját — igen nagy hendikep. Mert vagy szárazon leadja a kommünikét, ha az esetleges hibás is. vagy pedig esetleg egészen mást magyaráz bele, mint ami a valóságnak megfelel. Mindenképen helytelen ez a titkolódzás tehát és épen az iparosok érdekeire káros. A becsületes szándékú sajtótól nincs mit felni, a nem becsületes sajtótól meg nem érdemes félni. A Közlöny felelős szerkesztője az ipartestületi jegyző beleegyezésével megjelent az ülésen. Helyet foglalt szerényen az egyik asztalnál és csendesen jegyezgette az ülést, anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutott volna őt figyelmeztetni arra, hogy az ülésen a sajtó nem vehet részt. Az ülés közepe táján aztán megérkezett az Iparos Újság szerkesztője és az ajtóban állva a következő kijelentést tette; „Tudomásom szerint az ülésen csak én vehetek részt a sajtó részéről, miután azt látom, hogy mások is részt vesznek, eltávozom". És tényleg eltávozott. Fiatalos hévvel ezt a jelenetet rendezni fölösleges volt, mert ha egy kissé higgadtan gondolkozott volna a szerkesztő ur, szépen leült volna a Közlöny szerkesztője mellé, lejegyezte volna az ülést s azután érdeklődhetett volna az elöljáróságnál a dolgok iránt s amennyiben szükséges lett volna a Közlönyt is értesítették volna arról, hogy jövőben az ülések zártak, amit a Közlöny természetesen szó nélkül tudomásul vett volna. Igy azonban meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta az elöljáróságot, a Közlöny szerkesztőjét és valószínűleg öt perc múlva önmagát is. Felelős szerkesztőnk természetesen a kellemetlen szituációból az elképedt elöljáróságot és önmagát is csak ugy szabadíthatta meg, hogy udvariasan elköszönt és az ülésről eltávozott. Sietünk megnyugtatni az ipartestületet: eszünk ágában sincs ezért az incidensért a testületre, vagy akár az incidens okozójára neheztelni. Az iparosság érdekeiért ezután is mindig — még akkor is, ha az iparosság nem engedné — sikra fogunk szállani, mert