Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-20 / 237. szám

2 D15KÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 október 15 sitofták a polgármestert jelentéstételre. Kvasz Jakab volt vágóhídi szolga kegydii iránti kérelmét elutasították. Özv. Hunyadi Jánosnénak viszont megadni rendelte a közgyűlés a szokásos kegydijat. A bejelentőhivatal felállításához kért hozzájárulást — 14 milliót a bútorok beszerzésére — megszavazták. Az AEGV átiratában foglalt kérelmet az Andrássy-uti sínpár Nádor előtti keresztezésének meghagyása iránt teljesíthetőnek nem találta a közgyűlés. Éppúgy Sanczer Imre és Turcsek Kálmán telekeladás iránti kérelmét is. Filippinyi Sámuel tűzoltóparancsnok nyugdíjazását a közgyűlés megengedte szolgálati idejét 1890 tői kezdve számították be. Végül el utasították ifj. Piszár András kérelmét, aki járdaépítési költség elengedése iránt folyamodott. A közgyűlést déli fél 1 órakor rekesztette be a polgármester, wwwwwwwwwwwwww A Faiskola R.-t\ tőkeemelése Örvendetesen és rohamosan fejlodih a vállalat (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békéscsabai Faiskola és Kertgazdaság Részvénytársaság szombaton este tartotta évi rendes közgyűlését a Békéscsabai takarékpénztár egyesület helyiségében, Réthy Béla elnöklete alatt. Az elnök a megjelentek üdvözlése után rátért a közgyűlés tulajdonképpeni tárgyára, az alaptőkeemelésre. Bemutatta az igazgatóság javaslatát, amely szerint a vállalat folytonos és rohamos fejlődése miatt szükségessé vált az alaptőke felemelése, még pedig — megfelelő számú uj részvény kibocsátásával — a mai 60 milllió koronáról 90 millió koronára. Az alaptőkefelemelést 1000 korona névértékű 10.000 koronás, névre szóló részvények kibocsátásával hajtják végre és a jegyzések idejéül az október 28 tói november 5-éig terjedő idő szolgál. Az alaptőkeemelés lebonyolódósa után a vállalat alap- és tartaléktőkéje közel egy milliárd koronára emelkedik. A közgyűlés az igazgatóság javaslatát agyhanguan elfogadta és ezzel az alaptőkeemelést kimondotta. Ezután az alaptőke összegének megfelelően módositottta a közgyűlés az alapszabályok vonatkozó részeit is. Péterfy Lajos ügyvezető-igazgató ezután a leltárt terjesztette elő, amelyből kitűnt, hogy a termeivények értéke nem a forgalmi, hanem a házilag szállított becslési érték alapján is megközelítette a két milliárd koronát. Ez az értéknövekedés a vállalat rohamos fejlődésének és a kiváló üzleti szellemű, szakavatott vezetésnek az eredménye. Az igazgató kifejtette, hogy a beruházások értékének növekedésével a termeivények ezentúl évente egy-egy milliárddal többet hoznak majd. A tőkeemelés oka az alapszabályok szerint megállap'tott első öt évi invesztáció jövedelmezővé válása, ami arra a reményre jogosít, hogy a beruházási költségek most már nemcsak megtérülnek, hanem bőséges jövedelmet is hajtanak. Az igazgató előadásából kitűnt, hogy a vállalat pompásan fejlődött kereskedelmi szempontból is. Csávázó szereket tett közkedveltté, széles körben terjesztette a gyümölc6faóvós és ápolás eszközeit, ezenkívül saját kertészeivel rendszeresen végezteti a nagyobb birtokokon a gyümölcsfák ápolását. Terményeiből — disz- és gyümölcsfáiból — az ország minden részébe szállított, mert nevét és terményeit mindenütt elismeréssel emlegetik, ezenkívül komoly érdeklődés volt ezek iránt Dánia és Hollandia részéről, ahova a jövő évben nagyobb mennyiség kerül kivitelre. A vállalat azonban — a város földrajzi fekvésénél fogva — inkább Erdély felé gravitál, ahonnan szintén tekintélyes érdeklődés nyilvánult meg és ahova kedvezőbb szállítási díjtételek mellett küldheti a terményeit, mint pl. a nyugati államokba. A közgyűlés nagy megelégedéssel hallgatta meg az ügyvezetőigazgató előterjesztéseit, majd Réthy elnök a tanácskozást berekesztette. Tótkomlóson nemzetközi szélhámost fogtak A váci fegyház egykori lakója malomigazgató volt Tótkomlóson — 400 milliót sikkasztott a malomból Hetek óta hajszolja a budapesti rendőrség Podmaniczky Endre tolvajait, akik a Brisztol-szállóban lévő lakását ebédidő alatt álkulcscsal kinyitották és másfélmilliárd koronát érő ékszereit ellopták. A széleskörű vizsgálat során már több tolvajt kerítettek kézre, de a Brisztol-szálló tolvaját nem sikerült elfogni. Pénteken este mármár azt remélték, hogy kézrekerül az ügyes szélhámos. Megielent a főkapitányságon egy jelenleg szabadlábon élő betörő, aki a következő érdekes bejelentést tette : — Az egyik éjszakai mulatóhelyen találkoztam Ábrahám Bélával, az ismert szállodatolvajjal, aki velem együtt ült Vácon. Ábrahám napok óta milliókat költ a lokálokban, csak ugy szórja a pénzt s azzal dicsekszik a táncosnőknek, hogy kötegekben vannak nála a milliós bankjegyek. A detektívek jól ismerik Ábrahóm Bélát, a hírhedt nemzetközi szélhámost, aki mint gavallér szokott megjelenni az előkelő szállodákban, hogy alkalmas pillanatban kifossza a gyanútlan vendégeket. A világszerte ismert, több nyelvet beszélő, ió megjelenésű szélhámos évekkel ezelőtt szabadult a váci fegyházból, ahol 12 esztendőt töltött. Azóta semmi hir sem hallatszott róla. A nyomozók rögtön előkerítették a bűnügyi nyilvántartóból, Ábrahám Béla négy évvel ezelőtt készült fényképét. A fotográfiát elvitték a Brisztolszállodába, hogy megmutassák a személyzetnek. — Igen — mondották az alkalmazottak — egy ilyen formájú férfi lakott annakidején az egyik második emeleti szobában. A kijelentés után a detektívek biztosra vették, hogy Ábrahám Béla tünt fel Budapesten, ő rabolta ki Podmaniczky szobáját. Még az éjszaka folyamén végigjárták a mulatóhelyeket, hogy előkerítsék a költekező szélhámost. De nem találták meg. Kiderítették azonban, hogy Ábrahám Béla évek óta Tótkomlóson tartózkodik és onnan utazik fel időnként a fővárosba. Reggelre már két detektív állított be a tótkomlósi Pipis Testvérek gőzmalmába, ahol az igazgató szobájában bőrfotelben ülve megpillantották Ábrahám Bélát. A szélhámos, amikor ismerőseit, a detektiveket megpillantotta, halálsápadttá vált, — Evek óta semmiféle ügyem sincs — szólt a szélhámos. Faggatni kezdték. — Elmúlt öt éve, hogy a Bristolban voltam — mondotta. Alibit igazolt. Járt ugyan Pesten, de a Bristol-szállóban nem volt. A nyomozók azonban kíváncsiak voltak, hogy honnan szerzett anynyi pénzt, és csakhamar kiderült, hogy a jó megjelenésű malomigazgató, ha nem is lopta el Podmaniczky báró ékszereit, de egész csomó bűncselekményt követett el. Amikor a malomban megtudták, hogy egy hírhedt szállodatolvajt alkalmaztak igazgatóként, rovancsolást tartottak. A házi vizsgálat során megállapították, hogy az igazgató 400 millió koronát sikkasztott kisebb tételekben a malomtól. Ábrahám Béla nem is tagadott. — Ha ennyire jutottunk — szólt —, megmondom az igazat. Még a váci fegyházban tanultam ki a malomszakmát. Hamis igazolványaimmal sikerült ide bejutnom. Megbíztak bennem. Sikkasztottam, hogy felszerelhessem magamat a további munkára. Csak nem gondolják az urak, hogy el akartam temetkezni Tótkomlóson? Ép az utolsó percekben jöttek Beszereztem a szükséges kellékeket, van gazdag ruhatáram s az volt a tervem, hogy a napokban megdézsmálom a pénztárt s eltűnök a láthatárról. Nem nekem való foglalkozás a malomigazgatás. Vissza vágytam a tengeri fürdőhelyekre, ahol frakkban, elegánsan udvaroltam könnyelmű aszszonyoknak és kellő alkalommal ékszereiket emlékül magammal vittem. Ábrahám Béla álmaiból semmi sem lett. A detektívek összekötött kezekkel vitték Budapestre. Teljes bünlajstromát még nem állították össze. Az a gyanú, hogy mint malomigazgató is követett el szállodai tolvajlásokat. A Kaukázustól — gyalog — Békéscsabáig Kilenc év után jött haza Oroszországból egy biharudvarnoki legény — Gyalog Lengyelországon és Csehszlovákián át (A Közlöny eredeti tudósítása.) Varga János biharudvarnoki gazdalegényt, aki akkor éppen husz éves volt, 1916-ban sok száz társával együtt dübörögve és robogva vitte el észak felé a virágos vonat. A derék magyar legény, aki bevonuIásako

r a nagyváradi 37-eseknél szolgált, ebben az időtájban a 29-es vadászok katonája volt és fiatal erejét, duzzadó izmait, magyar virtusát vitte fel a messze északra, az orosz kolosszus elleni harcba. Az udvarnoki legény azonban nemsokára fogságba esett. Számára lezáródott ezzel a háború és ettől kezdve minden igyekezete az volt — mint minden más, ezer és ezer hadifogolynak — hogy valahogy konzerválhassa és a békekötésig megóvhassa egyetlen értékét: a puszta életét. Varga János végigszenvedte a fogolytáboros zártságtól a szabadban kóborlás minden fajtájáig a fogoly él. tét s hogy miképpen tudott megállani és megélni a lábán ott az idegen szivek milliói között, annak magyarázatán érdemes nagyokat elgondolkozni. 1921-ben a Kaukázusban élt és a két keze munkájából tartotta fenn magát. Ekkor már mind gyötrőbb és kegyetlenebb lett benne a honvágy és amikor már nem állta tovább a meddő lélekharcot, útnak eredt Magyarország irányába. A pénze csak a lengyel határig futotta. Onnan kezdve hol gyalog, hol szekéren, hol meg — ha munka akadt és keresett pár garast — vonaton jutott előbbre. Közben éhezett és fázott, mert ruhája nem volt neki több a testén levőnél, az is tátongó ablakoktól volt szellős és igy tengernyi szenvedés árán gyalogolta keresztül Lengyelországot, majd Csehszlovákiát. Varga János, aki éveket töltött a Kaukázus fekete hegyei között, ott a vadonban semmit sem tudott arról, hogy Középeurópában irigy és szőrösszívű békediktátorok ollója pusztított a régi térképeken. A Felvidéken éktelenül csodálkozott tehát, amikor cseh zsandár állta az útját kakastollas csendőr helyett. Ám azért minden baj nélkül jutott el a magyar határig, amelyet Szobnál lépett át. Szobról tovább gyalogolt a biharudvarnoki legény, aki akkor még nem tudta, hogy faluja, mely Biharország egyik színmagyar községe, ma már nem tartozik a magyarterülethez, hanem—külfölddé vált. Azóta, hogy a 29-es vadász elment a virágos vonattal, Udvarnokból „román terület" lett. . . Ezt mér csak itt, Békéscsabán tudta meg az évek óta gyalogló legény, aki szombaton délután érkezett ide. Tűnődve, töprengve ődöngött itt az állomáson, mert nem tudta elhatározni : elmenjen-e „román"-ná lett falujába vagy pedig itt maradjon Magyarországon. Mielőtt dönthetett volna, hozzálépett egy rendőr, akinek gyanús lett a ténfergő, toprongyos idegen. Ekkor kitűnt, hogy Varga János Oroszországból jön, anélkül, hogy a határon jelentkezett és az igazolási szabályoknak elegeit tett volna. A rendőrségre került ezután a legény, akit a rendőrség Budapestre kisértet, az oroszországi foglyokra előirt igazolási eljárás