Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-15 / 233. szám

2 D15KÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 október 15 Kirabolt földmivesiskolai tanár Ritka és nagy értékű keleti emlékek tűntek el (A Közlöny eredeti tudósítása.) A mai napon keresztülutazott a békéscsabai állomáson Zsivánovics Béla földmivesiskolai tanár, aki a törökországi, kisázsiai Adana városban müködö felső mezőgazdasági iskola magyar származású igazgatója. Zsivánovics azelőtt gazdatiszt volt egy idegen arisztokrata dunántuli mintagazdaságában és nem mindennapi gazdasági tudása és hirneve elismeréseképpen hivta meg a török kormány az adamai főiskolához, ahol egyébként több magyar szaktanár is alkalmazást nyert. Az adanai mezőgazdasági iskola igazgatója rövid szabadságra érkezett Magyarországon lakó hozzátartozói meglátogatására. Útirányának megválasztásakor azonban elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy Románián keresztül utazott Magyarországba, ami aztán végzetes, soha jóvá nem tehető károsodást okozott neki. Amikor ugyanis az iskolaigazgató a török hajó fedélzetéről Konstanca kikötőjében román földre lépett, a hivatalos ruhákba bujtatott rablóknak olyan légiója vette körül, hogy a „vámvizsgálat" és „hivatalos eljárás" címén rövidesen minden értéktárgyától megszabadították. Zsivánovics Béla ugyanis szenvedélyesen gyűjtötte kisázsiai tartózkodása alatt a speciális kisázsiai tárgyakat és készítményeket. Igen sok értékes, ritkaságszámba menő szőnyeg, edény, ékszer, ruha, szövet, csecsebecse, használati tárgy és fegyver volt nála, amiket sok költséggel és még több fáradtsággal szedett össze magának és hozott el Magyarországba, hogy az itteni otthonát gazdagítsa velük. Ezenkívül számtalan érdekes fényképfelvétel és néprajzi kép volt a holmijai között, csupa érdekes kisázsiai emlék, amely másra vajmi kevés értéket jelenthetett. A konstancai vámvizsgálat alkalmával azonban Zsivánovics Bélától mindezeket a holmikat el szedték és elismervényt sem adva róla, a bolsevista-izü tisztviselők legott felosztották egymás között. Zsivánovics igazgató eleinte tiltakozni próbált és diplomáciai közbenjárást emlegetett, de szemtelenül a szemébe nevettek, azután nem nagyon barátságosan kituszkolták a hivatalos helyiségekből. A minden ok és jog nélkül kifosztott iskolaigazgató ezután kénytelen volt elutazni és noha sok láda értékes kisázsiai gyüjteménynyel indult el hazafelé, mindössze egy pici kézibőrönd volt az, amivel kijutott Romániából. A gálád módon kifosztott iskolaigazgató kijelentette előttünk, hogy törökországi emlékeinek elrablása miatt Budapestre érkezése után azonnal jelentést fog tenni a külügyminisztériumban. Erélyes vizsgálatot és diplomáciai beavatkozást fog kérni az ártatlan utasok szemtelen kifosztása miatt, amit egyenruhás hivatalos személyiségek követnek el a Balkán kapujában. wwwwwwwwwwwwww Temető lett a telkem Bódító, hideg büszke arcodtól megdermedt bennem minden tüzérzés; a tomboló vágy szunnyadón pihen, mert Te tetted, hogy sivár lett szivem, nem oly nagy már a vész, hogy űzne még ! — A szivem : gyöngyvirágos ifjumezőt ékesitő virágtengert leperzselte szemed fénye s ott hevernek lelkem avarján; — csak néha röppennek a légbe fájdalmas sóhajok, mert temető lett a lelkem I Te tetted. S mégis még mindig ur vagy féj-láz-csókos ifjúságom fölött, mely töpreng, de megy, soha meg nem áll > lézeng bizonytalanul s arra vár, mikor lesz ur a tövisek között . . . — Az idő tüzesebbeket lehel reám, hogyha feltűnnek előttem a lüktető szilaj kéjálmok, — mert nem fagyott meg bennem minden, szivem még él, szunnyad, csak várok, mert tőled íügg, meddig marad: temető a lelkem 1 Heinz Vilmos. Példásan megbüntetett tolvaj cseléd Amikor elbocsájtották, kifosztotta a gazdáját (A Közlöny eredeti tudósítása.) Egy Dinka Erzsébet nevű 18 éves békéscsabai cselédleány, aki a szerémségi Baoc sínből származik, nemrégen hathónapi fogházbüntetést kapott a gyulai törvénysziken, mert meglopta a szolgálatadóját. A fiatal leány a fogházból való kiszabadulása után visszajött Békéscsabára, ahol beállott cselédnek Nagy Sámuelné Vécsey-ucca 28. szám alatti lakoshoz. Dinka Erzsébetnek az asszonya nemsokára felmondott, mire a leány szeptember 28-án kilépett a szolgálati helyéről. Már amikor az utolsó napjait töltötte Nagynénál, megérlelődött benne az az elhatározás, hogy a távozása után visszamegy és kirabolja volt aszszonyát. Igy is cselekedett. Szeptember 30 án este belopózott a lakásba, felsurrant a padlásra és ott rengeteg fehérneműt, függönyt és csipkét összeszedve egy ruhásládából, a holmikkal együtt észrevétlenül elhagyta a lakást. Ezután a honvédlaktanya melletti épülő házak egyikébe ment, ott töltötte az éjszakát és másnap a Dina-féle helyszerzőbe ment, szolgálat után nézni. A rendőrség azonban a nyomában volt és október 4-én letartóztatta a lopás miatt. A biróság most vonta felelősségre a tolvaj cselédleányt, aki mindent töredelmesen beismert, mire a biróság bűnösnek mondotta ki és három hónapi fogházbüntetéssel sújtotta. Dinka Erzsébet az Ítéletben megnyugodott és azonnal megkezdte büntetése kitöltését. A betörések napja Kirabolták a békési AEGV megálló pénztárát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az október 9-éről 10-ére hajló éjszakán két betörés is történt a csendes Békés községben, amelynek már a neve is mutatja, hogy szolid élethez szokott, nvugodtvérü emberek a lakosai. Ezen az éjszakán azonban vakmerő emberek, akik egyelőre még az ismeretlenség homályában rejtőzködnek, behatoltak két helyiségbe s pénz után néztek. Szerencsére sehol sem feledkeztek meg az óvatosságról és igy az éjszakai látogatók csak jelentéktelen összegeket zsákmányolhattak. Az egyik betörés az Alföldi Első Gazdasági Vasútnak a Széchenyi téren levő megállóhelyén történt, ahol az állomási helyiségbe hatoltak be A betörés itt ugy történt, hogy a megállóhely zárt ajtaját ismeretlen tettesek álkulccsal kinyitolták s a pénztárfiókban talált 600—700 ezer korona készpénzt elvitték. Érdekes és különös, hogy a betörőket, akik a város legforgalmasabb helyén operáltak, az egész idő alatt senki sem vette észre. Nővé János füszerkereskedő üzletében is betörők jártak ugyanakkor. Itt az udvar felőli ablakon hatoltak be az üzletbe s pénz után kutattak. Szerencsére a tulajdonos a napi bevételt este üzletzáráskor magához vette s a jómadaraknak kevés pénz jutott birtokukba. A berendezésből is csak kevés cigarettát sikerült elemelniök, mert a zajra a házbeliek felébredtek s a betörők ezí észrevéve, megugrottak, Mindkét ügyben a nyomozás folyik. Legujabbmodellek. divatcipő újdonságok, mogyorószin, drapp, szürkesevró és egyéb kivitelben állandóan raktáron a Péterfi Cipőáruházban . 7fmarokkói f) adjárai Béni-Ounif, szept. A marokkó-szaharai háború — legalább a tulajdonképpeni értelemben vett háború — végre befejeződött. A légionista zászlóaljak egyre-másra megtérnek haza, helyőrségeikbe és már ide, Fezbe is megérkeztek valamennyien azok közül, akik elindultak a Taza felé irányuló reconnaissance-ra. Alig pár nap óta igen nyomott hangulatban voltunk, leginkább mi, ideszakadt magyarok. Hogy miért, a Mindenható tudja. Talán azért, hogy kifogytunk a beszédből, vagy talán, mert elfogytak a kegyetlen ütközetek, amelyekbe már belemelegedtünk s amelyeket már-már kezdtük megszokni. De lehet, hogy azért is, hogy néhány tucatnyi derék magyar honfitársunk örökre eltávozott közülünk, sokakat véres sebekkel boritottan szállítottak a tábori kórházakba, néhányan eltávoztak a légióból, mert közben letelt a szolgálati idejük. Másik kettő viszont elment egy egész rövid reconnaissance-ra, amely Taza felé irányul és — állítólag — csak nyolc napig fog tartani. Mindössze csak hárman maradtunk most itt magyarok. Igen egyedülállóknak éreztük tehát magunkat. A rendes esti összejöveteleknél sehogy sem tudtunk felvidulni. Nem jött könnyebbítő, bufelejtő dal az ajkunkra. Szomorúak voltunk valamennyien és kiütött rajtunk a „cafard", a veszedelmes honvágy, a légionista-betegség ... Aproposra érkezett vissza a legutolsó század Ain-ben-Aissából. Ők a harcnak csaknem a kellős közepéből jöttek haza és némelyek azon fáradtan, éhesen és porosan, ahogy bevonultak a duárba, hozzánk jöttek, miközénk és elmondották élményeiket, sok fáradalmaikat, küzdelmeiket. Hihetetlen dolgokat meséltek el ezek a fiuk. Alig mult néhány hete, hogy benn Marokkóban, közel az akkor erősen szorongatott Fezhez, egy légionista század nagyrésze hősi halált halt, mert ineg akarta menteni a századosét. A százados óriási, heves tusában megsebesült és a lováról lezuhant a sebesültek közé. Az arabok erre egyenesen csak neki támadtak. A légionisták azonban végtelenül szerették a páratlan jóságú kap>tányt és szinte egyértelműen körülfogták a sebesüttet és csapást adtak, csapást fogtak fel, de a sebesülthöz nem tudtak férni az arabok, akik végre is visszavonultak. A kapitányt sikerült megmenteniük, de milyen áron I 29 légionista holtteste és 14 súlyosan sebesült mutatta, hogy a küzdelem véres volt. Ehhez az esethez hasonlót, mely ugyancsak inkább illenék a hősi regék világába, mint a mai korba, irt meg egy magyar légionista Rabatból. Taza közelében három légionista, hasonlóan a fentiekhez, ugyancsak az életét adta oda a kapitánya életének megmentéséért. Sürü golyózáporban a tiszt elé ugrottak ezek a hősi, önfeláldozó lelkű emberek, hogy azt megmentsék a golyóktól. A kapitány megmenekült, de a három légionista holtan maradt a csatatéren. Sehol a világon, még talán a japán hadseregben sem szeretik igy a közkatonák a tisztjeiket, mint itt, a lekicsinyelt idegen légióban. Ennek tulajdonitható tehát az is, hogy a fenti, talán hihetetlennek látszó, de valójában igaz esetek csakugyan megtörténtek. De nem is veszi ám kutyaszámba a légionista-tiszt a közkatonát vagy altisztet, hanem a barátjának, bajtársának tekinti. A most hazatért bajtársak hozták hirül, hogy Casablanca, Fez, Taourirt, Oudjda felé már békés szellők lengedeznek. Azonban ezt a békét nem szabad egész Marokkóra értelmezni, különösen pedig az északi Marokkóra nem, mivel arrafelé még máig is rendkívül feszültek a viszonyok és ugyancsak puskaporos a levegő és a hangulat. Eddig ugyan nem volt újra nyilt támadás, de apró-cseprő csetepaték, amelyek alkalmával néhány tucat éles kartus kiröppen a Lebel csövéből, csaknem mindennap előfordulnak. Mert nem szabad elfelejteni, hogy Béni-Ounif igen exponált helyen fekszik : 75—80 kilométernyi távolságban fekszik tőle a Tafilelt, a hires rablótartomány, a riffkabilokkal rokon tuaregek fészke. Itt töb'u, mint hatvanezer ember áll fegyverben még a mai napon is- És ezeknek sem a szultán, sem Abd el Krim, sem a francia nem parancsol. . . Ezért itt mindenre el kell készülve lennünk és el is vagyunk készülve. Amióta megjött az utolsó század is a reconnaissance-ról, azóta