Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-14 / 232. szám

BSOT1E® §111 áll MOHOM Békáscsaba, 1925 október 14 Szerda 52-ik évfolyam, 232-ik mm SMEGY EOZLONT Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyed­évre 75.000 korona. -- 'így hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. POLITIKAI NAPILAP Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II, kerület Ferencz Józset-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső I/itss milliárd folyamszabályozásra Budapest, október 13. Bud Já­nos pénzügyminiszter tudvalevően még a parlament nyári szünete előtt benyújtotta ez 1925—26. évi ál­lami költségvetést. Nyomdafecnikai okokból akkor a pénzügyminiszter csupán ö költségvetés summázá­sát magában foglaló füzetet ter­jesztette a parlament elé, amit annakidején az Az Est ismertetett. Most elkészült a költségvetés részletezése. Bár időközben a részletekben változás történt, a költségvetés végösszege a sum­mázést nem érinti, mert változat­Újból megindul a harc a tüdővéss ellen lanul maradt. A földmivelésügyi minisztérium költségvetési tételei közül érdeklődésre tarthatnak szá­mot azok, amelyek a minisztérium kibővített beruházási programját tükrözik vissza. Különösen sokat áldoz a minisztérium vizszabályo­zásra, igy a Duna és Dráva sza­bályozására 7 milliárd, a Tisza, Szamos, Körös és Maros szabá­lyozására 5 8 milliárd, a Sió sza­bályozására 6 milliárd és a Bala­ton szabályozására 626 millió ko­ronát irányoz elő. (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Tüdővész Elleni Küzdelem Bé­késvérmegyei Bizottsága, amely­nek élén a vármegye agilis és , minden nemes mozgalomnak fá­radhatatlan főjegyzője: Konkoly Tihamér dr. áll, a kormány fel­kérésére elhatározta, hogy újból felveszi a küzdelmet a legszomo­rúbb népi betegség ellen. Az er­dők teljes hiánya miatt és az ál­landó portenger következtében a tüdővésznek különösen kitűnő me­legágye az Alföld, ahol az egész ország legtöbb tüdőbetege él, szen­ved és hal meg. A világháború által okozott em­berhiány mellett ijesztő arányban mutatja pusztítását a tüdővész, amely ellen a legkitartóbb küz­delmet felvenni elsőrendű haza­fias feladat. A kormány megbízásából és a vármegye felkérésére Konkoly fő­jegyző most szívesen vállalkozott arra, hogy a küzdelem megszer­vezését 8 vármegye területén meg­kezdje. A feladat, amelyet meg kell ol­dani, nagy; a munka, amelyet el kell végezni, tetemes ; az ut, me­lyen haladni kell, járatlan. A moz­galom vezetője bízik azonban a hatóságok, a hatósági közegek, az intézmények és a társadalmi té­nyezők megértő, szíves közreha­tásában, akiknek támogatását bi­zalommal kéri is. Valóban az életünk, a jövőnk, az eljövendő nemzedékek jóvolta és sorsa függ attól, hogy a pusz­tító kór elleni harc minél erőtel­jesebb és határozottabb legyen és ezért senkinek sem szabad saj­nálnia a fáradságot és az áldoza­tot a tüdővész elleni küzdelemben. A békéscsabai önkéntes mentőegyesület közgyűlése Lemondott a mentők főparancsnoka s utána az egész vezetőség (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békéscsabai Önkéntes Mentő­egyesület hétfőn este 8 órakor tartotta meg évi közgyűlését a városháza kis tanácstermében, Horváth István városi adóügyi tanácsos elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó sajnálattal vette tudomásul, hogy Vas Vilmos dr. főparancsnok nem jelent meg a közgyűlésen. Ezután higgadt­ságra és egymás megértésére hív­ta fel a tagokat. Torró Emil titkár felolvasta az évi jelentést, amely mindenekelőtt figyelemreméltó anyagi eredmé­nyekről szómolt be. Az egyesület bevétele a folyó évben 64 millió korona volt az adományokból, gyűjtésekből és a népünnepélyből. A kiadás ezzel szemben 31 millió volt, ugy hogy a tiszta vagyon ma 33 millió korona, amihez a 6 milliót érő felszereléseket is hoz­zászámítva, 39 millióra rug a mentők vagyonállaga. A készpénz az Általános Takarékpénztárnál gyümölcsöző "„betétként fekszik. Ezután ismertette az egyesület ha­talmas lendületű fejlődését, amely a vezetőség érdeme. A választ­mány ez évben 8, a vigalmi bi­zottság 3 ülést tartott. A működő tagok száma 81, akik 260 baleset­nél nyújtottak első segélyt. Ezután beszámolt a jövő évi költségve­tésről, amelyben 40 millió bevé­tellel szemben 30 millió kiadóst irányoztak elő. A szómvizsgáló­bizottság jelentése alapján kérte a zárszámadás tudomásulvételét és a felmentvények megadását. A közgyűlés az indítványhoz hozzá­járult. Filipinyi Pál ismertette a pénz­tári jelentést, amely részletesen felölelte az egyes bevételi és ki­adási tételeket. A jelentést egy­hangúan elfogadták. Az elnök ezután bejelentette, hogy a válaszmány indítványozza, kérjenek a várostól egy pár lovat egy kocsissal a mentők állandó rendelkezésére, ha pedig ez nem lehetséges, hatalmazzák el a fő­parancsnokot egy pár ló vásárlá­sára, a várostól pedig kocsist kér­jenek a hajtáshoz. A közgyűlés az indítványt elfogadta és felír a képviselőtestülethez a lovak áten­gedése iránt. Ellenesetben az egye­sület beszerez két lovat a saját költségén. Ezután az 1924. óta megürese­dett tisztségek : az intézői, két szómvizsgálói és az ügyvezető­elnöki állás betöltése következett. Horváth tanácsos bejelentette, hogy levelet kapott Vas Vilmos főparancsnoktól, amelyben beje­lenti, hogy a tisztségéről lemond és a vezetőség sorából is kilép. A levél szerint a főparancsnok régóta foglalkozott a kilépés gon­dolatával, mert betegeskedése és nagy elfoglaltsága állandóan aka­dályozzák a működésben, mégis addig akart maradni, amíg a szol­Párizsi tevét TI viszontlátás A második, kupéban átnyomor­gott éjszakán, ültő álmomból egy­szerre csak felriadtam... A fejem zúgott a vonat másfélnapos zaka­tolásától, a kis szakaszomba szo­rult magyarok honi hangosságótól, a német nyelvnek Bécsből kez­dődően rétegekben rámzuhanó mós és más, egyre érthetetlenebb tójszólásától, szén- és cigaretta­füsttől, álmatlanságtól. A csöndre riedtam fel. Nagy sö­tét állomás. Nehezen virrasztó ív­lámpák bágyadt ébersége világított be fehéren a piszkos szakaszba. S a nagy csöndben vékony gye­rekhang gyöngyözte tisztán : — Lá­bas, le train qui arrive... Az első francia szó. Nem ka­lauzé, nem vámtiszté. Franciaor­szág szava. Kinéztem. Belfort. Tompa, bársonytalpakon szerte­suhanó képzeletembe ágyudörgés­sel tolakodott be az elmúlt hábo­rú. Belfort I Pusztulás. De íme, kint a perronon egy lá­dán francia vasutas ül, cigarettá­zik s valakivel egy harmadik kol­legáról beszél, aki nem birja az éjjeli szolgálatöt. Semmi sem adja inkább a béke intenzív érzését, mint a lovagvár­omladékot befutó borostyán. Aztán a nyirkos éjszaka hideg hajnalba világosodik. Fa, bokor, szántóföld, karcsú csatorna ugy szalad hátra a vonat mellett, hogy kerítésekkel szaggatottságából a szórakozott is észreveheti, hogy a sok kisbirtokos klasszikus földjén suhannak. Aztán egyszerre csak, a feltünedező házcsoportok már nem régi sziklakövüek, tisztes ve­teránjai a földturó tájnak, hanem fehérek, ujak, pirosfedelüek, kicsi­nyek ; köztük még kisebb kuny­hók ; ház és kunyhó körül kert, gondosan bekerítve. Látszik, hogy nagy darab földek apró parcel­lákra szakadnak itt. S a vonat mentén hatalmas hirdetések: Grand lotissement. Nagy parcellázás I Jön már a nagy város, mert ezek a parcellák kunyhóstól, apró házastul azt mutatják, hogy tul rajtuk, előre, ott van ez a ház­tenger, amelynek apró, fürge halai, a pórisiak, a boldog pihenést még mindig ugy képzelik, latin módra, ahogy Horatius: Procul negotiis, saját födele alatt, articsókái kö­zött, ingujjban, öntöző kannával, nagy széles szalmakaJappal. A házcsoportok azután csak­ugyan nagy helységekké futnak össze, a sínpárok szaporodnak, egyre több a nagy táblákon álló hirdetés : Vin tonique, Dubonnet quinquina ... kis állomások szinte raja egymásután s mér bent va­gyunk a háztengerben, mély uton futnak a sínek, két oldalt külvá­rosi nagy házak . ,. Szedelőzkö­dünk. A vonat megáll s a perron egyenes útban ont ki magából a Gare de i'Est nagy udvarára. Rajta tul, a rács mögött a tér. A zöld autobuszok, a nagy zöld tramway kígyók, autó és autó, százirányu hangyaboly-sürgése a fürge párisiaknak. S előttem a hosszú ut, amely a messzeségben valahol egyenesen neki szalad a Szajnának, hogy a folyó másik partján aztán mint Boulevard Saint Michel folytatódjék, a Boul' Mich', a Szent Mihály-utj: ame­lyen a Párizsba beszököu osz va­lakivel találkozott, valakivel, aki­nek lelkében kis rőzsedalok égtek, furcsák és bíborosak .. . Már autón ülök, finom kis taxin, ki tudja, mióta rohan velem s mire megérkezem a Montmartre-ra felkapaszkodó Rochechouart uccá­ba, alig egy frank 75-öt mutat számláló gépe. 2 frank I Nyolcezer korona. Otthon, Pesten huszonöt­ezerbe biztosan belekerül ugyanez az ut — konflison. Lakáskeresés. Aztán furcsa vállalkozás : a für­dés. 6 frank a bain complet. Ron­da kis emeleti szoba, benne bá­dogkód, a kádban mint egy zseb, lepedő s a lepedőben langyos viz, hatféle törülköző és fürdőkabát, hattyúnyakú fürdőcsapok, aszott dívány és enyhe, kedélyes piszok. Utána szaladok Duval-t keresni. Tetszik tudni, a régi Duval étter­met, amilyen sok volt régen Pá­rizsban, sárgacsipkés kirakat-abla­kával. Ebéd 4 frank volt. A La­fayette-uccában találok is egyet. Ebéd 9 frenk I Drága I Tovább megyek. Restaurart Pierre, prix fixe, 4 frank I Ez az I S kezdem az ebédet — újra ! Az uborkasalátával. Utána „beaf­teck aux pommes", haricots verts, Petit-Suisse au sucre és timbale milanaise ; vörösbor, café nature és egy jó fekete grenade maryland cigaretta. Milyen furcsa öröm : francióul beszélni nem uri szórakozás, de

Next

/
Thumbnails
Contents