Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-14 / 232. szám

BSOT1E® §111 áll MOHOM Békáscsaba, 1925 október 14 Szerda 52-ik évfolyam, 232-ik mm SMEGY EOZLONT Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. -- 'így hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. POLITIKAI NAPILAP Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II, kerület Ferencz Józset-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső I/itss milliárd folyamszabályozásra Budapest, október 13. Bud János pénzügyminiszter tudvalevően még a parlament nyári szünete előtt benyújtotta ez 1925—26. évi állami költségvetést. Nyomdafecnikai okokból akkor a pénzügyminiszter csupán ö költségvetés summázását magában foglaló füzetet terjesztette a parlament elé, amit annakidején az Az Est ismertetett. Most elkészült a költségvetés részletezése. Bár időközben a részletekben változás történt, a költségvetés végösszege a summázést nem érinti, mert változatÚjból megindul a harc a tüdővéss ellen lanul maradt. A földmivelésügyi minisztérium költségvetési tételei közül érdeklődésre tarthatnak számot azok, amelyek a minisztérium kibővített beruházási programját tükrözik vissza. Különösen sokat áldoz a minisztérium vizszabályozásra, igy a Duna és Dráva szabályozására 7 milliárd, a Tisza, Szamos, Körös és Maros szabályozására 5 8 milliárd, a Sió szabályozására 6 milliárd és a Balaton szabályozására 626 millió koronát irányoz elő. (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Tüdővész Elleni Küzdelem Békésvérmegyei Bizottsága, amelynek élén a vármegye agilis és , minden nemes mozgalomnak fáradhatatlan főjegyzője: Konkoly Tihamér dr. áll, a kormány felkérésére elhatározta, hogy újból felveszi a küzdelmet a legszomorúbb népi betegség ellen. Az erdők teljes hiánya miatt és az állandó portenger következtében a tüdővésznek különösen kitűnő melegágye az Alföld, ahol az egész ország legtöbb tüdőbetege él, szenved és hal meg. A világháború által okozott emberhiány mellett ijesztő arányban mutatja pusztítását a tüdővész, amely ellen a legkitartóbb küzdelmet felvenni elsőrendű hazafias feladat. A kormány megbízásából és a vármegye felkérésére Konkoly főjegyző most szívesen vállalkozott arra, hogy a küzdelem megszervezését 8 vármegye területén megkezdje. A feladat, amelyet meg kell oldani, nagy; a munka, amelyet el kell végezni, tetemes ; az ut, melyen haladni kell, járatlan. A mozgalom vezetője bízik azonban a hatóságok, a hatósági közegek, az intézmények és a társadalmi tényezők megértő, szíves közrehatásában, akiknek támogatását bizalommal kéri is. Valóban az életünk, a jövőnk, az eljövendő nemzedékek jóvolta és sorsa függ attól, hogy a pusztító kór elleni harc minél erőteljesebb és határozottabb legyen és ezért senkinek sem szabad sajnálnia a fáradságot és az áldozatot a tüdővész elleni küzdelemben. A békéscsabai önkéntes mentőegyesület közgyűlése Lemondott a mentők főparancsnoka s utána az egész vezetőség (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békéscsabai Önkéntes Mentőegyesület hétfőn este 8 órakor tartotta meg évi közgyűlését a városháza kis tanácstermében, Horváth István városi adóügyi tanácsos elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó sajnálattal vette tudomásul, hogy Vas Vilmos dr. főparancsnok nem jelent meg a közgyűlésen. Ezután higgadtságra és egymás megértésére hívta fel a tagokat. Torró Emil titkár felolvasta az évi jelentést, amely mindenekelőtt figyelemreméltó anyagi eredményekről szómolt be. Az egyesület bevétele a folyó évben 64 millió korona volt az adományokból, gyűjtésekből és a népünnepélyből. A kiadás ezzel szemben 31 millió volt, ugy hogy a tiszta vagyon ma 33 millió korona, amihez a 6 milliót érő felszereléseket is hozzászámítva, 39 millióra rug a mentők vagyonállaga. A készpénz az Általános Takarékpénztárnál gyümölcsöző "„betétként fekszik. Ezután ismertette az egyesület hatalmas lendületű fejlődését, amely a vezetőség érdeme. A választmány ez évben 8, a vigalmi bizottság 3 ülést tartott. A működő tagok száma 81, akik 260 balesetnél nyújtottak első segélyt. Ezután beszámolt a jövő évi költségvetésről, amelyben 40 millió bevétellel szemben 30 millió kiadóst irányoztak elő. A szómvizsgálóbizottság jelentése alapján kérte a zárszámadás tudomásulvételét és a felmentvények megadását. A közgyűlés az indítványhoz hozzájárult. Filipinyi Pál ismertette a pénztári jelentést, amely részletesen felölelte az egyes bevételi és kiadási tételeket. A jelentést egyhangúan elfogadták. Az elnök ezután bejelentette, hogy a válaszmány indítványozza, kérjenek a várostól egy pár lovat egy kocsissal a mentők állandó rendelkezésére, ha pedig ez nem lehetséges, hatalmazzák el a főparancsnokot egy pár ló vásárlására, a várostól pedig kocsist kérjenek a hajtáshoz. A közgyűlés az indítványt elfogadta és felír a képviselőtestülethez a lovak átengedése iránt. Ellenesetben az egyesület beszerez két lovat a saját költségén. Ezután az 1924. óta megüresedett tisztségek : az intézői, két szómvizsgálói és az ügyvezetőelnöki állás betöltése következett. Horváth tanácsos bejelentette, hogy levelet kapott Vas Vilmos főparancsnoktól, amelyben bejelenti, hogy a tisztségéről lemond és a vezetőség sorából is kilép. A levél szerint a főparancsnok régóta foglalkozott a kilépés gondolatával, mert betegeskedése és nagy elfoglaltsága állandóan akadályozzák a működésben, mégis addig akart maradni, amíg a szolPárizsi tevét TI viszontlátás A második, kupéban átnyomorgott éjszakán, ültő álmomból egyszerre csak felriadtam... A fejem zúgott a vonat másfélnapos zakatolásától, a kis szakaszomba szorult magyarok honi hangosságótól, a német nyelvnek Bécsből kezdődően rétegekben rámzuhanó mós és más, egyre érthetetlenebb tójszólásától, szén- és cigarettafüsttől, álmatlanságtól. A csöndre riedtam fel. Nagy sötét állomás. Nehezen virrasztó ívlámpák bágyadt ébersége világított be fehéren a piszkos szakaszba. S a nagy csöndben vékony gyerekhang gyöngyözte tisztán : — Lábas, le train qui arrive... Az első francia szó. Nem kalauzé, nem vámtiszté. Franciaország szava. Kinéztem. Belfort. Tompa, bársonytalpakon szertesuhanó képzeletembe ágyudörgéssel tolakodott be az elmúlt háború. Belfort I Pusztulás. De íme, kint a perronon egy ládán francia vasutas ül, cigarettázik s valakivel egy harmadik kollegáról beszél, aki nem birja az éjjeli szolgálatöt. Semmi sem adja inkább a béke intenzív érzését, mint a lovagváromladékot befutó borostyán. Aztán a nyirkos éjszaka hideg hajnalba világosodik. Fa, bokor, szántóföld, karcsú csatorna ugy szalad hátra a vonat mellett, hogy kerítésekkel szaggatottságából a szórakozott is észreveheti, hogy a sok kisbirtokos klasszikus földjén suhannak. Aztán egyszerre csak, a feltünedező házcsoportok már nem régi sziklakövüek, tisztes veteránjai a földturó tájnak, hanem fehérek, ujak, pirosfedelüek, kicsinyek ; köztük még kisebb kunyhók ; ház és kunyhó körül kert, gondosan bekerítve. Látszik, hogy nagy darab földek apró parcellákra szakadnak itt. S a vonat mentén hatalmas hirdetések: Grand lotissement. Nagy parcellázás I Jön már a nagy város, mert ezek a parcellák kunyhóstól, apró házastul azt mutatják, hogy tul rajtuk, előre, ott van ez a háztenger, amelynek apró, fürge halai, a pórisiak, a boldog pihenést még mindig ugy képzelik, latin módra, ahogy Horatius: Procul negotiis, saját födele alatt, articsókái között, ingujjban, öntöző kannával, nagy széles szalmakaJappal. A házcsoportok azután csakugyan nagy helységekké futnak össze, a sínpárok szaporodnak, egyre több a nagy táblákon álló hirdetés : Vin tonique, Dubonnet quinquina ... kis állomások szinte raja egymásután s mér bent vagyunk a háztengerben, mély uton futnak a sínek, két oldalt külvárosi nagy házak . ,. Szedelőzködünk. A vonat megáll s a perron egyenes útban ont ki magából a Gare de i'Est nagy udvarára. Rajta tul, a rács mögött a tér. A zöld autobuszok, a nagy zöld tramway kígyók, autó és autó, százirányu hangyaboly-sürgése a fürge párisiaknak. S előttem a hosszú ut, amely a messzeségben valahol egyenesen neki szalad a Szajnának, hogy a folyó másik partján aztán mint Boulevard Saint Michel folytatódjék, a Boul' Mich', a Szent Mihály-utj: amelyen a Párizsba beszököu osz valakivel találkozott, valakivel, akinek lelkében kis rőzsedalok égtek, furcsák és bíborosak .. . Már autón ülök, finom kis taxin, ki tudja, mióta rohan velem s mire megérkezem a Montmartre-ra felkapaszkodó Rochechouart uccába, alig egy frank 75-öt mutat számláló gépe. 2 frank I Nyolcezer korona. Otthon, Pesten huszonötezerbe biztosan belekerül ugyanez az ut — konflison. Lakáskeresés. Aztán furcsa vállalkozás : a fürdés. 6 frank a bain complet. Ronda kis emeleti szoba, benne bádogkód, a kádban mint egy zseb, lepedő s a lepedőben langyos viz, hatféle törülköző és fürdőkabát, hattyúnyakú fürdőcsapok, aszott dívány és enyhe, kedélyes piszok. Utána szaladok Duval-t keresni. Tetszik tudni, a régi Duval éttermet, amilyen sok volt régen Párizsban, sárgacsipkés kirakat-ablakával. Ebéd 4 frank volt. A Lafayette-uccában találok is egyet. Ebéd 9 frenk I Drága I Tovább megyek. Restaurart Pierre, prix fixe, 4 frank I Ez az I S kezdem az ebédet — újra ! Az uborkasalátával. Utána „beafteck aux pommes", haricots verts, Petit-Suisse au sucre és timbale milanaise ; vörösbor, café nature és egy jó fekete grenade maryland cigaretta. Milyen furcsa öröm : francióul beszélni nem uri szórakozás, de