Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-29 / 294. szám

E8TE8 SZAH ARA ÍOO® KORONA 52-ik évfolyam, 294-ik szám Békésesaba, 1925 deeember 29 Kedd BÉKÉSHEErYEI KÖZLÖNY FOLITIKál NáPILáP _ Főszerkesztő : Előfizetési dijak Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 kor. 3gy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. Borzalmas árviz pusztít a Sárréten és a megyében A Sebes-Körös Kornádi és Szakácsi között, a Fehér-Körös a megszállott Székudvarnál elszakította a gátat — 40.000 katasztrális hold viz alatt Gyulaváriban — Elsodort, összeomlott tanyák — A világtól, napok óta elzárt családok — A Sárrét rémes karácsonya — Az uj árvízi hajós (A Közlöny eredeti tudósítása.) A megyének szomorú karácsonya van. Az a borzalmas árvíz, amely a hirtelen olvadás következtében a bihari hegyekről zudult a nya­kunkba és amely — ugylátszik — elsősorban a román foíyammenti hatóságok lelkiismeretlensége és lelketlen közönye folytán meg­lepetésszerűen ért bennünket, olyan rettenetes pusztításokat vég­zett már eddig is, amely arányai­ban messze felülmúlja egy megyei katasztrófa kereteit és országos, nagy csapásnak tekinthető. Azért irjuk, hogy már eddig is, mert jóllehet, maga a Körös medre jó ideje apadóban van, maga az árterület vize a kiszabadult víz­mennyiséggel állandóan növek­vőben van s a legújabb jelenté­sek szerint is nincsenek kizárva ujabb, komoly komplikációk. Ma­géról az árvízről, annak megin­dulásáról, pusztításairól és a je­lenlegi helyzetről alábbi részletes tudósításaink számolnak be : A vésztjósló égzengés December 22-én már hajnali 3 órakor Várad felől égzengést és villámlást észleltek. Détután Csaba felett hatalmas fellegekből villám­lás kíséretében vastag sugarak­ban ömlött az eső. A szokatlan jelensép már akkor bevezetője volt azoknak a ször­nyűségeknek. melyek aztán 22 én este 9 óra óta szakadatlanul zu­dultak a három Körös által átszelt vidékre. Már 22-én délután rémülettel látták az emberek, hogy a Sebes­Körös őrült gyorsasággal száguld a befagyott meder jégrétege fölött. A Körösszakái, Kornádi, Zsadány szakaszon végig a száguldó víz­tömeg itt-ott mégis belekapaszko­dott a vastag jégrétegbe s irtóza­tos dörrenésekkel szakított fel ajtónagyságu táblákat, melyeket aztán ragadott magával, mint a faleveleket. A katasztófa kezdete A zugó, ropogó, dübörgő ára­dat aztán a nagytóti fordulóban torpant meg. hol a szörnyű gyor­sasággal érkező egymásra hal­mozódó jégtáblákból valóságos torlasz keletkezett. Az ár mind magasabbra emel­kedett a torlasz előtt valósággal dühöngő kavargáséból szilaj düh­hel szökkent ki a parton és neki­zudult rettentő súlyával a vasúti töltésnek, melyet pillanatok alatt áttört. A vasúti síneket valóság­gal felgöngyölítette s ezek még ma is az ár erejének csodájára áll­nak ki a vizből. Aztán vágtatott át a sikon, ta­nyákat sepert el a föld színéről, Zsadányon átrohant és Vésztőt megkerülve Iráznál ujra a med­ret kereste. Az árnak ez a kör­mozgása még ma is tart, de már csak csendes áramlás, mellyel a hatalmas víztömeg lefolyást keres. 22-ről 23-ra betört a Sebeskörös holtágába, melynek medre a szo­katlan tömeget már nem bírta. A helyzet percről percre fenyegetőbb lett s végül is elhatározták, hogy a holt Sebeskörös jobb partját átvágják. Okány két helyen is átvágja a gátat, szerencsére mind a kétszer be lehetett tömni. Vasutasok menekülése A nagy zűrzavarban az embe­rek kapkodása, fegyelmezetlen ma­gamentése fájdalmas csapás volt a szerencsétlen vasutastelepre, amely Vésztő Okány felőli olda­lán volt. Volt / A rettentő veszély elől csak egy órájuk volt men­teni vagyont és életet. Egy-egy párnával, egy darab kenyérrel rémülettől kerekre nyilt szemekkel, szédelegve, térdig érő vízen keresztül támolyogtak a vasúti töltésre és ott összeros­kadva, tehetetlenül nézték a futó­árral elsodródó házacskáikat, ben­ne egy életen gyűjtögetett drága szegénységet. Ugy szedte a szerencsétleneket össze Dobisz vonalfőnök és a segély vonattal bevitte Szeghalomra, hol két vágány lett tele ilyen menekültekkel. A gyoma—kölegyáni vonat sem közlekedik. Szeghalomra az áru­forgalmat beszüntették. Tekintettel azonban arra, hogy a szerencsét­len vésztői menekültek nagy része Szeghalmon van, Dobisz vonalfő­nök legalább élelmiszerek szállí­tására kérte a forgalomkorlátozás enyhítését. A szerencsétleneknek se pén­zük se élelmük nincs és már is akadtak lelkiismeretlen emberek, akik még e fájdalmas nyomorból is hasznot akarnának kipréselni az élelmiszerek árának emelésé­vel. A vésztői vasútállomás sze­mélyzete és felszerelése szintén Szeghalomra menekült s igy Vész­tőt mint szolgálati helyet felad­ták. Szeghalomra erről az oldalról még hajtánnyal sem lehet be­menni, mert például a 10. számú őrháznál levő kanyarulatban a sí­nek felett 130 cm. a vízmagasság. A kormánybiztos rendet teremt Az első nap szörnyűségei után végre enyhült a helyzet. A viz ugyan állandóan áramlott, de leg­alább megszűnt a rémült emberek szervezetlensége és fegyelmezet­lensége. A kormánybiztos dr. Kovacsics Dezső főispán vaseréllyel és vas­kézzel csinált rendet. Az ő óriási erőfeszítései, hogy az embereket összetartsa egy cél közös munká­jára, végre is teljes sikerrel jártak. Ma már az egész töltés hosszában meg van a biztonsági őrség. Az okányiak a maguk falujá­nak kétségbeesett védelmében a hatósági közegeknek megtagad­ták az engedelmességet, nem ad­tak közmunkát és puskát fogtak. A kormánybiztos rövidesen el­nyomta az ellenszegülést és rá­kényszeritette az okányiakat a közös munkára. Méltó segitői voltak a kormány­biztosnak a műszaki vezetők, Ho­rémusz főmérnök, valamint Nat­land János főmérnök kiváló viz­szakértő, továbbá a földmivelés­ügyi minisztérium részéről Becker miniszteri tanácsos. Megérkezett a katonaság A nagytóti pusztánál 140 méter hosszúságban átszakított töltésen állandóan ömlött a Sebeskörös vize. Már az első pillanatban lát­ható volt, hogy azt a rendelke­zésre álló eszközökkel betömni nem lehet. Végre is a vasárnap rabot sikerült betömni. Hétfőn es­tére várják, hogy az egész sza­kasz betömése készen lesz. Iráznál fogják levezetni a vizet Vasárnap a kormánybiztos a mérnökökkel és az elöljáróság ve­zetőivel tárgyalásokat tartott arra nézve, hogy az árral elöntött terü­let vizét miképen lehetne levezetni. Egyöntetű megállapodás szerint a Sebekörösbe kell levezetni a vi­zet és pedig Iráznál, hol a töltést át is kell vágni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a Sebeskörös jelentékenyen apad. A kormánybiztos Gyulára ment A napok óta óriási munkát vég­ző kormánybiztos dr. Kovacsics Dezső főispán vasárnap Gyulára utazott, hogy a gyulai árvízvédel­mi munkálatokat irányítsa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vésztői árvízkatasztrófa már tovább nem fejlődik, mert vasárnap délután a holt Sebeskö­rös balpartja erősen kezdett átázni, ami a szerencsétlen községre vég­zetessé válhat. De nem csak Vész­tőre, hanem Békés, Berény, Szeg­halom községekre is, mert ha a balpart is kiszakad, ugy a viz ezeket a községeket feltétlenül elönti. Azért minden erővel tartják a balpartot. A vésztői Mágor és Kert­meg puszták viz alatt Mágor és Kertmeg puszták nagy része viz alatt áll, Fokközt még tartják. A jelentések szerint a Sebeskörös és vasút közötti te­rületnek háromnegyed része és Vésztő földterületének fele áll viz nevü megérkezett műszaki század fo­gott hozzá a munkához és vasár- í alatt és Vésztőnek „Palda nap délig mintegy 50 méteres da- ' negyede. Az Almássy uradalom és a gyulavári-i tanyák pusztulása Még fel sem ocsúdott Gyula a szerdai rémületből, csütörtök reg­gelre már meg is tudta, hogy a városról elmúlt veszedelemnek a környék adta meg rettentő órát. Betör a viz Csütörtökön ugyanis délelőtt 10 órakor az Almássy-uradalom jelen­tette, hogy a Győző-majorba viz tört be a demarkáció felől. Gyulán nyomban megindult a karhatalom és mentőerő mozgó­sítása, azonban a rettentő tömeg­ben zuduló áradat feltartóztatásá­ról szó sem lehetett. Az alattomo­san közelgő viz, mire a Győző­majorhoz ért mór annyira megnö­vekedett, hogy emberi erővel meg­állítani nem volt lehetséges. A gyula—gyulavárii kisvasút töl­tése mentén futott egy darabig, azután megkerülve Szigetmajort már ugylátszott, hogy visszafele fog áramlani, amikor ujabb ka­nyarodó után, mint egy hatalmas folyam, mind szélesebbre terülve, egymásután öntötte el Galvács, Solymos, , Dénes majorokat. Pén­tek estig a kisvasút töltésének hosszában feküdt a viz, mig nem az éj folyamán azon is áttörve, szombaton, Karácsony másodnap­ján délelőtt 9 órakor elérte a sar­kadi vasuttöltést. Az alattomos viz megszállott te­rületről jött éspedig Székudvar irányából. A román hatóságok még csak nem is értesítették a demarkáción innen levő községeket, ugy hogy a szerdai elmúlt veszedelem utáni pihenő alatt gyanútlan lakosságot valósággal meglepte az áradat. A mentési munkálatok megin­dultak egyelőre Gyulavári község megmentésének céljából. Evégből szombaton óriási erővel Szigetma­jor biztositásához láttak, mert Szi­eetmaior a kö^spo Imiben io omrm

Next

/
Thumbnails
Contents