Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-10 / 280. szám

E6TE8 SXáM AJKA IOO® KORONA Sékésesaba, 1925 december 10 Csütörtök 52-ik évfolyam, 280-ik szám VWWWWbWWWWWWWWWVWWWVW BEKESME&YEI I0ZL0NY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedívre 75.000 korona. Sgy hónapra 25.000 korona. — Példányonként 1000 korona. Felelős szerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferenc* József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. MW WW ftW WW ^^ MJVW I i * i 1^ ^WWW^'XWlVWW WW^^ katasztrofális mértékű csökkenése. A gazda terményei és leginkább állatainak árát a fogyasztás gyen­gesége szoritja le. A kereskedő, az iparos napszámra nem lát vevőt, még a legszükségesebb cikkekben n Huria itélt a csongrádi bombapörben Budapest, dec. 9. A Kúria ötös tanácsa ma délelőtt 11 órakor ' kezdte meg a csongrádi bomba­pör ügyében beadott semmiségi panaszok tárgyalását. Ráth Jenő másodelnök megállapítja, hogy je­len vannak a vádat képviselő dr. Fábián Béla és Sándor ügyvédek, dr. Ulain Ferenc és dr. Széchenyi István mint védők. A hét vádlott közül jelen van Bölönyi Miklós. Szlanik Ferenc előadó ismerteti a semmiségi panasz tárgyát és az ügy történetét. A Kúria 14 óra 25 perckor hir­. „ dette ki az ítéletet, amely szerint az összes semmiségi panaszokat elutasította és a Tábla ítéletét jó­váhagyta. Tterczeg Terenc ünneplése Szegeden Szeged, december 9. A város közönsége, élén a vezető kulturális egyesületekkel tegnap délután dísz­közgyűlésen ünnepelte Herczeg Fe­rencet 40 éves írói jubileuma alkal­mából. A díszközgyűlést Herczeg Ferenc Széchenyiről tartott klasz­szikusan tömör előadása nyitotta y meg. Ttngot kémek Párisban Páris, dec. 9. Nagyszabású kém­kedést leplezett le a párisi rend­őrség. Elfogott ugyanis egy volt angol hadseregbeli tisztet és al­tisztet, akik Párisban letagadva azt, hogy az angol hadsereg kö­telékébe tartoztak, álnév alatt éltek és megakarták szerezni a francia katonai repülőgépek építésének terveit. Párisban igen nagy izgal­^ mat keltett az idejekorán leleple­zett kémkedési ügy. Tiz OJTIGE közgyűlése <• Budapest, dec. 9. Kedden dél­előtt tartotta az OMGE évi köz­gyűlését. Gróf Somsich László el­nök kimerítő és érdekes megnyi­tójában kiterjeszkedett a mező­gazdaság minden időszerű kérdé­sére. Élesen bírálta a kormányt és főképpen a földmivelésügyi mi­< niszter politikáját. Beszédében ál­* dozott Széchenyi István gróf em­lékezetének, majd megállapította, hogy az utóbbi év produkálta hosszú idők óta a legjobb termés­eredményt, de a kielégítő termés és pénzünk stabilitása ellenére a mezőgazdaság mégis válságos na­pokat él. Ennek oka a gazdák . nagymérvű eladósodása, másrészt a mezőgazdasági termények ala­csony ára. A gazdák szembe ta­lálják magukat a tőzsdével és az azon kivül is megszervezett ve­vőkkel. Örvendetes tény az a kö­zeledés. amely az ipari érdekelt­ség és a mezőgazdasági tényezők között legutóbb létrejött. Elszomo­rító jelenség, hogy a földbirtokos « ifjúság távol tartja magát a Köz- I ügyekber való részvétel tői. A köz­gyűlésen Hadik János gróf is fel­szólalt és kijelentette, hogy ellen­ségei az országnak azok, akikléket akarnak verni a gazd atársadaloin közé. Meghívták Magyarországot a leszerelési bizottságba Genf, december 9. A mai napon Magyarország ügyében igen fontos döntés fog történni. Eltekint/e a ma­gyar albizottság ülésétől, délelőtt a tanács leszerelési bizottsága ülé­sezik, amelyen arról határoznak, hogy minő államokat hívjanak fel az általános leszerelési konferencia tárgyalására. Egyesek Magyaror­szág meghívását ajánlják, mások elutasítását kívánják. A kisántánt képviselői a legerélyesebben ellen­zik Magyarország meghívását és maga Chamberlain szükségét látta, hogy Magyarország érdekében szót emeljen, igy azután Magyaország jelöltségét nem ejtették el. Gyenge felhajtás, kis forgalom, alacsony árak a csabai állatvásáron A kirakodóvásár szenvedő hősei — as árusok és vevők Sok gazdasági nyomorúságun­kat tökéletesen betetőzte az em­bertelen hideg időjárás. Már a hét­fői és keddi állatvásáiokon látni való volt, hogy a dermesztő hideg, — mely a könnyet, melyet kifacsart a szemekből az arcon msg is fa gyasztotta mindjárt — tönkre fogja tenni még azt a kis forgalmat is, melyre az érdekeltek számítottak. Amerre mentünk a vásárban, mindenütt didergő állatok és em­berek toporzékoltak a siko3 vásár­téren ; vevő és eladó egyformán elkeseredett hangulatban mennél gyorsabban akart tul lenni a sa­nyarú üzletkötésen. A felhajtok elkeseredését növel­ték az alacsony árak is és sokan valósággal bánatosan váltak meg 8500—9000 koronás kilogram ára­kon jószágaiktól, ezzel is bizonyít­ván, hogy mennyire nincs pénze a gazdának. Ugyanez a helyzet a lóvásáron is, azzal a külömbséggel. hogy a szomorú általános képet itt leg­alább egy-két cigány lókupec el­adó és vevő művészetének önkén­telen komikuma derilette fel itt-ott. Itt is mennél hamarabb szeretett volna szabadulni vevő és eladó egyaránt szinte türelmetlenül kí­nálva árat és jószágot. Az egyik cigány lókupec két szegény borzas párát tart kötőfé­ken, tömzsi békési magyarnak di­cséri agyba-főbe két millióért. A magyar már ott tart, hogy talán be fog ígérni egy milliót, amikor a kupec meg akarja futtatni a lo­vat, ráhúz egyet hirtelen. A sze­gény pára ijedten lódul előre. Am a sikos talajon mind a négy lába kivágódik alóla és az árva ott ma­rad fekve a havon. A magyar szó nélkül tovább kocog, hátat fordítván a meglepe­téstől még káromkodni is képtelen kupecnek. Ez a szegény jószág végül is 800.000 koronáért kelt el. Általá­ban az árak három milliót csak itt-ott multák felül. Nagyobb vásárlóként csak a csendőrség jelentkezett, azonban az egész vásárban csendőrlónak megfelelőt mindössze nyolcat ta­láltak a budapesti vásárlók. A sertésvásárra sem volt akkora felhajtás, mint az várható volt. Nem is maradt eladatlan egysem. Az árak a szokásos piaci árak ní­vóján mozogtak 9—15.000 koro­náig minőség szerint A kirakodóvásár, ha lehet sa­nyarúságban még az állatvásáro­kat is felülmulta. Már kora reggel dermesztő hidegben, a fagyos ha­von megindult a rendezkedés. Az árusokat szenvedésükért, fárado­zásukért azonban nem rekompen­zálta más, mint egy tapasztalat, melynek hangoztatását lépten­nyomon tapasztalhattuk: „Nahát erre a vásárra igazán nem volt szükségem F Rengeteg árus — kevés vevő. Ez körülbelül a vásár jellemzése, hozzátéve még azt is, hogy a ke­vés vevőnek jelentkezőből sem vásárolt semmit egy jó hányadrész. Talán még leginkább a helyi kereskedésekben volt a legnagyobb forgalom, ahol főként azok vásá­roltak, vagy legalább is érdeklőd­tek, kiknek a selejtesebb vásári áru nem felelt meg. Valóban a tapasztaltak alapján lehet azon gondolkozni, hogy szük­séges volt-e ez a vásár, melynek üzleti forgalma alig multa felül egy jobb hetipiac forgalmát. Barangolásunkban szóba álltunk a vásáros néppel és igen érdekes, de amellett elszomoritó adatokat gyűjtöttünk, melyekből összeegyez­tetés után megállapítható, hogy a szomorú közgazdasági helyzet oka kizárólag egy: a közfogyasztás sem. Kereskedők, iparosok sze rinl régi rendes vevőik legföljebb 50%-át vásárolják békebeli vásárlásaik­nak. Egyszóval a nagy tömegek ke­resete nem elegendő ahhoz, hogy a normális életstandardot bizto­sítsa, még azoknál sem, akiknek rendes, állandó foglalkozásuk van. Ehez járul a sok munkanélküli munkás és állásnélküli tisztviselő, kik részben egészen, részben igen nagy százalékban elvesztek a közfogyasztásra nézve és hogy ezek miből élnek, annak csak az Isten a megmondhatója. A szomorú helyzet bizonyára súlyos gondokat okozhat a kor­mányzatnak, mert valószínűen erre vezethető vissza a belügymi­niszternek a közmunkák haladék­talanul való megkezdésére vonat­kozó utasítása is. Ennél azonban megállani nem szabad, hanem a közmunkák mér­vét olyan naggyá kell tenni, hogy azok révén az irtózatos közállapo­tok lényegesen enyhüljenek. Mert, ha a munkásnak, tisztvi­selőnek, általában a középosztály­nak meg van a munka és kere­seti lehetősége, egészen bizonyo­san meg fog szűnni a gazda, az iparos és kereskedő panasza is, mert hiába a közfogyasztók for­galmának 70 százaléka mégis azok­ból kerül ki. Jöjjenek tehát azok a közmun­kák, mert még nincs minden veszve, még meg lehet menteni a pusztuló társadalmi osztályokat, ha azt a segítséget gyorsan és mennél kiadósabban nyújtják az illetékesek. Ellenkező esetben egyes társa­dalmi osztályok összeomlása elke­rülhetetlen. Ezek a csabai decemberi vásár tapasztalatai. Az üzlethelyiségek fel­szabadításának ügye Az államháztartás egyensirlyá­nak helyreállításáról szóló 1924. évi IV. t.-c. mellékletének 6. be­kezdése azt mondja, hogy az üz­lethelyiségekre vonatkozó korláto­zások 1926 máju3 1-én megszűn­nek. Ezt a rendelkezést a buda­pesti házlulajdonos érdekeltség ugy értelmezte, hogy az üzlethe­lyigégek már 1926 május l-re fel­mondhatok, mig a bérlőérd íkeltség szerint május 1 én lehet 1926 no­vember l-re felmondani. A háztulajdonos érdekeltség a napokban a népjóléti miniszterhez egy beadványt intézett, melyben kérte, hogy egy kibocsátandó ren­delettel az első értelmezés mellett foglaljon állást és engedje meg, hogy az üzletbérek a a felszaba-

Next

/
Thumbnails
Contents