Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-12 / 257. szám

2 áSMSMEOTlS KÖMiÖHY Békéscsaba 1925 november 12 felismerte benne az áldozatul esett férfit. Ezt azonban a jóbarát határozottan tagadja. Viszont érdeklődtünk a biztositási főtisztviselő családjánál, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a hulla agnoszkálásáról mitsem tudnak. Igaz, hogy a főtisztviselő egy hét óta távol van, azóta nem adott magáról életjelet és azt sem tudják, hol és merre jár, de valószínű, hogy semmi baleset sem érte. .IlíjRMDK A cim — Főnök ur, fizetésemelést kérek — Milyen cimen ? — Az én cimemen. — Wagner József miitermi kiállítása. Wagner József műtermi kiállítása örvendetes érdeklődést váltott ki közönségünknél, amelylyel az anyagi siker is lépést tart. A lefolyt három nap alatt számosan keresték fel a kiállítást és eddig mintegy 12 kép talált vevőre, ami a nehéz gazdasági viszonyok mellett kiváló eredmény, de amit a képek művészi ériéke és olcsósága érthetővé tesz. A nagy érdeklődésre való tekintettel a kiállítás ezentúl este 6 ig van nyitva s a műterem kitűnő világítása lehetővé teszi az esti órákban is a képek zavartalan élvezetét. — Nem kapnak lovakat a mentők. Szerdán reggel a Trefort-ucca 6. számú ház lakói jelentették a rendőrségen, hogy a házban lakó Páncél Anna 20 éves pincérnő öngyilkossági kísérletet követett el. A leány szerelmi bánat miatt 25 gram aszpirint vett be és a nagymennyiségű szertől eszméletlen állapotba esett. A mentők ki akartak vonulni, hogy a leányt kórházba szállítsák, azonban nem tudtak, mert nem kaptak lovakat a mentőkocsihoz. Igy csak az ügyeletes rendőrtisztviselő és Vas Vilmos dr. rendőrorvos szálltak ki az öngyilkosság színhelyére, bérkocsin. Mire a bizottság megérkezett, az elszánt leány is jobban lett, mert a gyomra a nagymennyiségű aszpirint kiadta magából. Az életunt leányt a lakásán ápolják. — Felhívás a nőegylet tagiai. hoz. A nőegylet tisztelt tagjait felkéri az elnökség, hogy az Országos Stefánia Szövetség rendezésében dr. Horváth Mihály egyetemi tanár által szombaton, folyó hó 19-én délután fél 4 órakor a Kulturház előadó termében a gyermekek elnyomorodásáról tartandó ingyenes előadáson minél számosabban résztvenni szíveskedjenek. — Legényfurfang. Csite Károlv jeles dunántuli iró ilyen cimü 3 felvonásos népszínműve kerül előadásra november 12-én, csü'örtökön a Városi Színházban, a Levente Egyesület rendezésében. Az előadást az egyesület céljaira rendezik, délután 4 és este 8 órai kezdettel. Felülfizetéseket a hazafias célra köszönettel fogadnak. — Csendőrfőhadnagy, aki védtelen polgárokat kaszabol. A somopymsgyei Tab községbe most vezették be a telefont, amit az inteliig enc:a bankettel ünnepelt meg. A mulatság csúnyán végződött, mert azon a résztvevők egyike, Láday István csendőrfőhadnagy véres incidenst rendezett. Láday ugyanis az egyik vendégnek, Takács Zoltán tanítónak nem adott kezet, mire ez felelősségre vonta. A főhadnagy kirántotta a kardját és fejbesujtotta a tanítót, aki véresen bukott fel. Ekkor egy Bott Lajos dr. nevü ügyvéd megbotránkozását fejezte ki a támadás felett és elhagyta a termet. A főhadnagy utána sietett és kardot rántva, fején összevagdalta az ügyvédet. A véres incidens ügyében a csendőrség vizsgálatot indított Az éieshangu cikk követkenmenyei Kellemetlenségek a »Magyarság*. vezércikke miatt A „Magyarság" multheti egyik számában vezércikk jelent meg egy békéscsabai tanár tollából, akinek a neve a város müveit közönsége előtt meglehetősen ismert szépirodalmi irósai és néhány nyilvános előadása kapcsán, amiket a Közmüvelődésházában tartott. A cikk a kultuszminiszter által Berlinben tett kijelentésekkel foglalkozott és azzal a finom, rejtett gúnnyal bélelten bírálta a minisz ter szavait, amit a középosztály reménytelen jelene és még reménytelenebb jövője szinte önként kivált a nemzet napszámosaiból. A cikk bizony éieshangu bírálat volt — a státusrendezéssel kapcsolatosan is — az állam által a tanárokkal szemben mutatott elbánásnak és bizonyos szabódezsői rapszodikussággal mutatott arra, hogy a silány béren tartott tanárember hogyan nevelje az ifjúságot, ha korog a gyomra és azt látja, hogy a tanítványai »hosszukolbászt és fehér kalácsot tízóraiznak". Az önérzetes és bátor cikknek azután kellemetlen következményei jelentkeztek. Távirat jött a kultuszminisztériumból az iskolaigazgatóság cimére s a cikkírót sürgősen felrendelték a miniszte riumba. Az éieshangu vezércikk szerzője nyomban Budapestre utazott, onnan azonban még máig sem érkezett vissza. Svéd, norvég, amerikai és wimpassingi hóés sárcipők érkeztek a Féterfi-cipőáruházba. Egy pár női hócipő 250 ezer, sár cipő alegjobb minőség 125 ezer korona Ihek Irta: Péchy-Horváth Rezső Nevetségeséserőltetett izommunka, humoros zöcskölés, mártogatás, kergülés és más efféle értelmetlen energiapazarlás, minden művészet nélkül, amelyet olyan nagy munkával végeznek, hogy az más helyen kifejtve, dicséretükre válnék és végtelenül hasznothajtó lenne. A másik : De . . . Az egyik (legyint) : Ostoba ugrálás ez a tánc, amelynek semmi értelmét nem tudok találni mást, mint hogy érzékiségüket fölkelti, lévén a táncnak — bár burkoltan — egyedüli és kizárólagos célja a házasságközvetités. A leányokat a szülők azért viszik bálba, mulatságokba, hogy ott egyes rövidlátó urak az erre az alkalomra drága, tündöklő ruhákba bujtatott, kicsinosított leányokba beleszeressenek. Ez a szülők önző és rideg számítása, de hogy jól bevált, annak a magyarázata az, hogy még mindig fönnállanak a bálok. A másik : De kérem szépen, a többség . . . Az egyik (türelmetlenül int neki): Ugyan kérem, ne fáradjon 1 Csak nem akarja elhinni azt, hogy a többség véleménye az én megcsontosodott, jól kialakult egyéni meggyőződésemen változtatni tud? A másik : Azt nem ; — hanem a sok-sok más vélemény közül mégis csak ki kell, ki lehet háBeniczfuj ügyét ma tárgyalja a Kúria Budapest, nov. 11. A Kúria első büntető tanácsa előtt ma délelőtt került tárgyalásra a kormányzósértés és hivatalos titok elárulás cimén három évi fogházra itélt Beniczky Ödön bűnügye. A legfelsőbb biróság dr. Ráth Zsigmond másodelnök elnökletével a bünper érdemével csak a bejelentett semmiségi panaszok keretében foglalkozik. A kúria is zárt tárgyaláson bírálja el az ügyet. Az Ítéletet holnap reggel hirdetik ki. Csabai ember a kunágotai hulla ? Híresztelések egy eltűnéssel kapcsolatban Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy a magvarbánhegyesi csendőrség értesítette a békéscsabai rendőrkapitányságot, hogy a Dombegyháza és Kunágota közötti országúton egy 25 év körüli fárfihulíát találtak, beszakított koponyával, összeszurkált mellel és elvágott nyakkal. A nyomozás mindezideig nem tudta megállapítani a szerencsétlen férfi személyazonosságát. Ugyanekkor azonban Békéscsabán az a hir terjedt el, hogy a hulla azonos az egyik jólismert békéscsabai magántisztviselővel, aki egy idő óta az egyik biztositó-társaság itteni fiókját vezette. A kombinációba vett fiatal férfi valóban már több nap óta van távol hozzátartozóitól s az a körülmény, hogy abban az időtájban, amikor a kegyetlen rablógyilkosság történt, csakugyan azon a környéken járt, némiképp gyanúnak adhat tápot. A híresztelések tudni vélték, hogy a hullát az áldozatnak vélt magántisztviselő egyik barátja megnézte, mire kétséget kizáróan mozni az igazságot, amely az, hogy : a tánc szép, jó, élvezetes és gyönyörű valami, — akármit is beszél ön ellene . . . Vagy hát nincsen-e szép abban, amikor az ember nekihevülten, a szive választottjával a karjaiban, végigkering a sima parketten, a zene isteni ütemei mellett — és ezalatt a leány pihegő, kimelegedett testét a karjai között tartja és édesen suttog vele . . . Vagy sitiikor az ember testéhez a leány hozzásimul és érezzük annak forró, perzselő leheletét; a testünkben buja érzések millióit ébresztik föl azok a hullámzó keblek, amelyek a mellünkhöz simulnak, vagy amikor a keringőnél megfordítjuk a leányt és forró teste — mintha észrevétlenül, önkéntelenül csinálnók — megnyugszik a tenyerünkben — és pokolian édes érzések, mohó vágyak ébrednek föl bennünk !... Ez a megengedett, csak táncközben megtűrt bizalmaskodás több a gyönyörűségnél. Az egyik (látszik rajta, hogy végtelenül feldühösitetle a másik elragadtatása): Ugyan kérem, hát mit bizonyít ön mindezzel ? Csak azt, de csakis azt, hogy a tánc fölébreszti bennem az állatot, aki kéjeleg, szenved és eped, mert: a tánc csak feleut: a vágyait nem tudja kielégíteni. Perverz hajlamot neve! belénk a tánc, amely semmi másra nem alkalmas, nem is való nem is törekszik, mint hogy megnevelje bennünk a brutális vágyakat. . . Köszönöm, nem kérek belőle 1 — Mondom, nem hiszem, hogy sok naiv kisleány tisztában lenne a bál és a tánc tulajdonképpeni céljával, rendeltetésével, amely a kevés és sekélyes szórakozás mellett, amit nyújt, a magasra fölfokozott érzékiségen, mint szemfényvesztő bóditószeren keresztül, az önös cél : a házasságközvetités felé gravitál. Elhiheti nekem, hogy manapság — noha sokan ugy mondják is — a házasságok nem a báltermekben, hanem a jónevelésü, szerény leányok otthonában köttetnek. Aki idejön táncolni, az nem fog megházasodni, higyje el nekem, mert nincsen miből .. . A másik (utosó kísérletet tesz): De az ön hölgye is itt. . . Az egyik (türelmetlenül): Kérem, az nem bizonyít semmit 1 Az igaz, hogy az én hölgyemet is táncolni hozták ide, de nem azért, hogy férjhez adják. De meg külömben is ő szeret táncolni. Hát hogy ne rontsam el a kedvét, nem szólok egy szót sem a mulatsága ellen, ő még abban a naiv hitében él, hogy a bált azért rendezik, hogy ott a fiatalság mulasson . . . Szegény feje, de alaposan téved 1... Tovább sétálnak. A szél fokozatosabb erővel fuj, vad rohamaival megrázza az ablakokat, amelyek élesen, bántóan csörrennek meg. A hó nagy szemekben, erősen kavarogva száll alá és rárakodik mindenre, amit útjában talál : földre, háztetőkre, fákra, ablakpárkányokra és a két őr ruhájára, amelyeket lassan lassan beföd. A másik (nagysokára megszólal ; lehiggadt): Miért nem tanult meg táncolni ? Az egyik (boszusan): Ugyan kérem, hát nem mondtam meg már az előbb, hogy nem tartom a táncot komoly ember számára valónak, lelkesedésre érdemes, szép cselekedetnek ? Illetve : szerintem csak annak a táncnak lehet és van létjogosultsága, amely művészet, tehát amelyet rátermett, istenáldott tehetségek : a kiválasztottak járnak, mások gyönyörűségére. Csak nem állok oda a többi pojáca közé, a kályhacső-, vagy lőcslábu táncprofanizálók táborát szaporítani, ugy rakva a lábaimat, ahogy más akarja és akkor forogjam és akkorát, amikor és amekkorát parancsolnak?!... A másik: Különös. (Megint hallgatnak jó ideig. Fölülről néha-néha lehallatszik a zene egy egy erősebb akkordja és hallani lehet a lábdobogást is, amellyel egyesek a zene ütemeit kisérik. Az idősebbiknek fölragyog a szeme. Sűrűen tekintget föl a kivilágított ablakokra.) A másik : Én nem tudom eléggé kárhoztatni ifjúságomat, amikor azt vettem be a fejembe, hogy nem tanulok meg táncolni. Makacsul kitartottam e mellett az elhatározásom mellett, — pedig már