Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-11 / 256. szám

2 SÜKÉSMEOTII MÖS1C5M1 Békéscsaba 1925 november 11 BIU ÁDÁM ÁRUHÁZ Nagy választék FÉRFI-, NŐI-és GYERMEKCIPŐKBEN CIPÖRAKTÁRA BÉKÉSCSABA, ANDRASSY-UT 25 SZ. IWlWIWBlBTOTTIllir'lirT^ il Tartós, kényelmes formájú iskolacipők olcsó árban. — Szines cipó'k a legújabb fazonban. Rendelések a legrövidebb időn belül készülnek ! Mit valorizálnak P Elkészült a kormány valorizációs javaslata (A Közlöny eredeti tudósítása.) Bud János pénzügyminiszter szerdán terjeszti a nemzetgyűlés elé a valorizációról szóló törvényjavaslatot, amely már megjelenése előtt hosszú időn át foglalkoztatta a politikai és gazdasági köröket. A valorizációs javaslat két főrészből áll. Az első rész általános rendelkezése meghatározza a valorizáció lényegét általában, továbbá részletes rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy milyen tekintetben nincs helye a valorizációnak. A második rész a családi, jogi és magánjogi vonatkozású követelések valorizációját tartalmazza. A javaslat kimerítően rendelkezik a családi, jogi vonatkonatkozásu követelésekről. Egész szellemén átvonul a kormánynak az a törekvése, hogy a kisegzisztenciák érdekeit kivánja megvédeni. Lehetővé kivánja tenni a kormány, hogy túlságos anyagi károsodás ne érje azokat a kisembereket, akik már eddig is majdnem mindenüket elvesztették a korona elértéktelenedése miatt és egyben gondoskodni kiván arról is, hogy a valorizáció a hitelezők romlását se idézze elő. Fontos rendelkezése a javaslatnak a magánalkalmazottak nyugdijkérdésének a valorizálása. Itt a kormány abból indul ki, hogy a tőkeerős vállalatok nyugdíjasaiknak a mostani sokszor nevetségesen csekély nyugdiját ugy értékeljék fel, hogy az számukra megélhetést biztosítson. A magánjogi rendelkezések terén a biztosítási szerződésből eredő követelések valorizálása is jelentős szerepet játsziK. A kormány a biztosítási szerződésből eredő követelések valorizációjánál súlyt helyez arra, hogy ugy az élet-, mint a járadékbiztosításoknál az aranyban teljesített díjfizetések bizonyos hányadát kapia megfelelő ellenértékül a szerződő fél.' Külön fejezet foglalkozik a baleseti károk és bűncselekmény által okozott károk valorizációjával. Ha valaki olymódon sértett valakit, hogy annak munkaképessége csökkent és ennek ellenében bizonyos összegst kell fizetnie, ez a korona elértéktelenedése miatt a legtöbb esetben a minimumra csökkeit. Ezen az állapoton segíteni kiván a javaslat. A tervezet általában az összes járadékok valorizáciájáról rendelkezést tartalmaz. A hadikölcsönök valorizációjáról egyáltalában szó sincs a javaslatban. Amint nyilvánosságra kerül a javaslat, amitől csak egy-két nap választ el, mindenki megítélheti, hogy mindazok, akik a valorizáció folytán a tőzsdén űzött hadikötvény-spjkulációnak felültek, "most saját kárukon tanulhatják meg, hogy sokkal helyesebben tették volna, hogy ha a hangoztatott hadkölcsönvalorizáció helyet hitelt adtak volna annak a többször megjelent cáfolatnak, amellyel a pénzügyi kormány a hadikölcsönök bekövetkezendő valorizációjának hangoztatása ellen szót emelt. A kormány, ha egyáltalában szó lehet majd a hadikölcsönök valorizációjáról, nem ugy fogja azt megcsinálni, hogy a megszorult egxisztenciákhadikölcsönének öszszevásárlása által egyesek horribilis haszonhoz jussanak. Ha egyáltalában szó lesz a hadikölcsönök valorizációjáról, akkor is csuk az eredeti jegyzésű hadikölcsönök valorizációja kerülhet sz jba. TJbombamerény felek sokai áríolíak az országnak Budapest, nov. 10. A Aíy/rő-tanács ma háromnegyed 10 órakor nyitotta meg a Márffyék perének folytatólagos tárg/alását. Mivel az iratok ismertetését már hétfőn befejezték és a további bizonyitáskiegészitési eljárást a tábla elutasította, áttértek a perbeszédekre. Kéhler Béla főügyészhslyettes vádbeszádében foglalkozott azokkal a bombamerényletekkel, amelyek azonfelül, hogy kegyetlenek és emberpusztitók voltak, még Magyarország jóhirneuéiek és az ország hitelének is ártottak. A vádbeszéd végén kérte, hogy állapítsa meg a tábla a vádlottak bűnösségét azokban a vádpontokban is, amelyekben a törvényszék fel mentő Ítéletet hozott. Szünőben a tífuszjárvány A város októberi népmozgalmi kimutatása A közegészség október hónapban ugy általánosságban, mint az előző hónaphoz viszonyítva is kedvező volt, amennyiben a születések száma szaporodott, viszont a halálozás csökkent, ugy hogy az októberi szaporulat már 63 volt. A leggyakoribb halálokok az aggkori végelgyengülés és a tüdőgümőkór voltak. A hevenyfertőző bajok közül a hasihagymáz 18 és a vörheny 9 esetben fordult elő s amíg a hasihagymáz száma a mult havihoz viszonyítva valamivel csökkent, addig a vörheny csak most kezd nagyobb számban jelentkezni, de remélhetőleg a kellő intézkedések pontos betartása mellett ez nem fog nagyon elterjedni. Született 56 fiu, 70 leány, öszszesen 126. Ezek között volt 3 halvaszületett, 5 törvénytelen. Házasult összesen 61 pár. Meghalt 31 finemü, 32 nőnemű, összesen 63. N em orvosoltatott : 7 éven aluli 4, 7 éven felüli 4, összesen 8. Orvosrendőri hullavizsgálat három esetben fordult elő. Az életkort tekintve : halva született 3, 0—l-ig 11, 1-5 ig 8, 5-10 ig 1, 10-20 ig 5, 20-30 ig 1,39-40 ig 3, 40-50-ig 3. 50-60 ig 6. 6070 ig 5, 70-80-i

g 10, 80—90-ig 7 JElvek Irta: PéchyHorváth Rezső (ÉjjeJ. Színhely: egy tágasabb uccába torkolló mellékucca sarka. Emeletes, csinos külsejű, modern épület. Az emeleti részen pazarul kivilágítva, a világosság a nehéz függönyök mögül élénken tör elő. Zene hangjai szűrődnek át az ablaktáblákon. — Fönn fényes táncmulatság, lenn metszően hideg szél, hóval keverve.) Az egyik (ábrándos tekintetű, kedves arcú, magas, barna fiu, mindössze talán 19 éves lehet. Jó meleg, rövid télikabát van rajta, amelynek föltürt prémes gallérja mögül alig látszik ki az, aminek ki kell látszania: szemei, orra, szája. — Idegesen sétál a gyéren hulló és a járdát csak lassan elborító hóban ; gyakran előveszi az óráját és megnézi; utána megcsóválja a fejét.) A másik (jól megtermett, mintegy 26 éves férfiú, akiről az első tekintetre meglátszik, hogy hivatalnok ember. Ruhája és telt arca jómódot árul el. Végtelenül nagy türelemmel rója lépteit; eszében sincsen, hogy bosszankodjék. Az egész alak külömben rettenetesen bárgyú.) A szél példátlan udvariassággal íámad. Sivitva indul meg egyhangú, unalmas útjára és magasra kavarja fel a könnyű hópelyheket. Hallani lehet, amint a telegráfdrótok fönn a magasban élesen fölsírnak a szél támadása alatt s valahol nagy lármával csapódik be egy ki nem támasztott ablak. A másik (észrevéve, hogy Az egyik cigarettát vett elő a kabátjának belső zsebéből és a falhoz húzódik, hogy rágyújtson): Szabad? Az egyik (ránéz): Tessék ? A másik (a kalapiához nyul) : Szabad egy kis tüzet ? Az egyik (udvariasan): Parancsoljon 1 (Gyufát gyújt és rágyújtanak, Egymás arcába fujiák a vastag, sürü füstöt, miközben az idő sebbiknek összeverődnek a fogai.) A másik: Juj, de fene hideg van! Az emberből valósággal kifagy a lélek. Az egyik: Csakugyan. Ha ez a kutya szél nem fújna, nem is lenne olyan irgalmatlanul rossz a várakozás. Da igy... Én már a sétálást is meguntam... A másik (az utóbbi szókra hirtelen) : Akkor... talán... ha ugy tetszik, beállhatnánk ide a kapumélyedésbe. Az egyik: Az ám. (Beá'lanak. Pillanatnyi szükséges csönd. A két cigaretta sárgásvörös tüzfénye élénken vág bele a fagyos, hideg éjbe.) A másik: Uraságod is vár valakit? Az egyik (bizalmatlanul): Miért kérdi? A másik: Mert már nyolc óra óta hűségesen kitart itt a kapu előtt — épp ugy, mint én — dacára, hogy az időjárás erre nem valami alkalmas. Az egyik (fagyosan): Igen, várok. De... A másik (örömmel): Én is várok már fél nyolc óta. És, mondhatom önnek, példás türelemmel. Mert tetszik tudni, fönn nincsen semmi keresnivalóm, mivelhogy nem táncolok. Az egyik (látszott rajta, hogy egyedül ez az utóbbi kijelentés az, ami a másikon imponál neki): Ön sem ? No, ez jeles 1 Mert eddig azt hittem, hogy csak én vagyok az az egyetlen, aki nem táncol, azaz: nem szeret táncolni. A másik: Pardon, ön tévedésben van. Én, igaz, hogy nem táncolok, de azért nem, mivel nem tudok. Ezért, kérem. Mert, megjegyzem, igen nagy örömöm telnék abban, ha táncolhatnék, mert akkor legalább nem kellene idelenn ácsorognom. Hisz ez csak természetes 1 (Nevet.) Az egyik : Ami azt illeti, én meg nem akarok táncolni. Pedig alkalom mindennap kínálkozik. De, mondja meg kérem, ki táncol már a huszadik században ? (Tűzzel) Hiszen a táncnál nagyobb ostobaságot el sem tudok képzelni hamarjában. Mindenesetre nevetségesnek tartom nemcsak a táncot, de egyúttal mindazokat, akik táncolnak, vagy akik benne bármi gyönyörűségeket találnak. Nincs igazam ? A másik (látszik az arcán, hogy alig várja, hogy a fiatalabbik elhallgasson ; türelmetlenül): Nincsen igaza !• Szavamra, nincsen igaza 1 Hiszen csak nem tételezi föl azokról, akik táncolnak, hogy valamennyien esztétikátlanok, ósdiak, ostobák vagy szamarak ? Az egyik : Dehogy. Ez távol áll tőlem. Hanem a meggyőződésem az, hogy komoly ember nem lelhet gyönyörűséget a táncban. Én legalább ugy hiszem. Mert mi is a tánc ? Azt a táncot értem, amelyet nem akárki lejthet, izzadva és kínlódva, fatuskó lomhaséfeával és nehézségével, émelygős látványt keltve, hanem azt, amelynek láttán szemünk és szellemünk fölüdül, mert a legkáprázatosabb gyönyörűségek és a legritkább művészetek közé tartozik. Ennek a táncnak a gyakorlásához tehetség kell. Ezt öröm szemlélni. És tulajdonképpen csak azoknak lenne szabad táncolni is, akik erre a művészetre a megfelelő tehetáéggel rendelkeznek. Hogy jön ahhoz minden kontár, minden nehézkes, esetlen emberi zsák, vagy szoknyába bujtatott ostornyél, ikszlábú vizesnyolcas, hogy a művészetek egyik legszebbjét, leggyönyörködtetőbbjét mirnixdirnix lealacsonyítsa ? Mi az ilyenek „tánca" ? (Vége köv.)