Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-23 / 164. szám

BCiYES SZAJS ARA 2 fimiA Békéscsaba, 1925 julius 23 Csülörlök 52-ik évfolyam, 164-ik szám BEIESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai napilap Előfisetésl dijak : Hslyoen és vidékre postán küldve: negyedévre b-uUO korona. Egy hónapra 25000 korona. Téldányonként 1000 korona. Fószelkesztő j Dr. Gyösgyösi János. FslslŐí MAtksSStŐ I P.-Horváth RextÖ. Telefon aiim : 7 Sserkesitőség és kiadóhivatal: Békéscsabáé II. ker. Ferenc* József-tér 20. ss. — Hirdeti* díjszabás szarint. áz augusztusi házbér A kormánynak az az elhatá­rozása, hogy az augusztusi ne­gyedkor egy összegben kell fi­zetni a házbért, nagy vihart támasztott az érdekeltek között. Politikusok természetesen siet­tek politikumot keverni a kér­désbe és az érdekképviselete­ket igyekeztek politikai színe­zetű állásfoglalásra birni. Hol­ott ennek az ügynek igazán nincs köze a politikához. Még csak nem is gazdasági, hanem tisztára technikai kérdés, mert csak is arról van szó és sem­mi másról, hogy akinek mód­jában áll, a régi szokás szerint fizesse egy összegben házbérét, aki pedig erre nem képes, a Háztulajdonosok Szövetségétől, vagy min. felebbezési fórumtól, a népjóléti minisztertől kérje a részletfizetés kedvezményét. Felháborodásra, tiltakozásra tehát tulajdonképpen semmi ok. Igazságtalanságról csak az eset­ben lehetne beszélni, ha a kor­mányhatározat kivétel nélkül mindenkire vonatkoznék, gaz­dagra szegényre egyaránt. Ak­kor érthető és rokonszenves lenne a tiltakozás és jogosult a felháborodás, mely elé az ellenzéki politika oly készség­gel fesziti vitorláit. A szegény és nélkülöző néprétegek érde­két magunk is a legnagyobb készséggel támogatjuk, amint éppen ebben az ügyben nem egyszer emeltük fel szavunkat az iránt, hogy a lakbérrende­let intézkedéseit ne az erősebb, hanem a védelemre szoruló fél, a lakók érdeke vezesse. A mostani rendelkezés intenciói­ban azonban a leglelkiismere­tesebb kutatással sem fedezhe­tünk fel olyan sérelmeket, me­lyek indokolttá tennék a becsü­letes harcot. A legjobb akarat­tal sem tudunk felháborodni azon, hogy egy virágzó üzlet tulajdonosa, vagy egy luxusla­kás bérlője egy összegben fi­zeti a negyedévi bért. Hiszen aki fizetni tud, az amúgy is fi­zet, sőt igy fizetne akkor is, ha a kormány generálisan a rész­letkedvezmény mellett döntött volna. Akit anyagi viszonyai a rész­letkedvezmény igénybevételére utalnak, az igy is megtalálja a módját, hogy éljen vele. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy egyetlen méltányos esetben sem fogják elutasítani az ilyen irányú kérelmet, hiszen a nép­jóléti miniszter kifejezetten hangsúlyozta azt a készségét, hogy a rászorultak számára módot szerez a részletekben való bértörlesztésre. Lényegé­ben tehát ez a nagy handa­bandázás a lakbér körül sok hü-hó — semmiért. Mi sem jellemzőbb azoknak jóhiszemű­ségére és tárgyilagosságára, akik a leghangosabbak, mint­hogy harci lármájukkal minden­képpen el akarják téríteni a figyelmet arról, ami ebben az ügyben komoly érdeme a kor­mánynak : az, hogy végered­ményben csak ugyanannyi lak­bért kell fizetni, mint a mult negyedben, mert a differenciát kiegyenlíti a szorzószám le­szállítása. jHllami támogatás a soproni cipésziparosoknak Sopron, jul. 22. A népjóléti mi­nisztérium vitéz Simon Elemér fő­ispán és Turner Mihály polgár­mester közbenjárására a mégbé­nult cipészipar támogatása céljá­ból ma 146 millió korona áru ál­lami megrendelést küldött a sop­roni cipészeknek. Elismerés a csel) nemzeti szociálistapárt elnökségé­nek Prága, julius 22. A cseh nem­zeti szociálistapárt végrehajtó bi­zottsága tegnap ülést tartott. Az ülésen határozatot fogadtak el, amelyben teljes elismerésüket nyil­vánítják az elnökségnek, a mi­niszterelnök és 'a párt képviselő tagjainak a Marmoggi-ügyben ta­núsított erélyes fellépésükért. A Vatikánnak be kell látnia, hogy a cseh nép meglehet pápai nuncius nélkül is, csak nem Husz János nélkül. A határozat Benes maga­tartását teljesen korrektnek mondja és a párt köszönetét nyilvánítja a miniszternek, aki a kormányban elfoglalt helyét nemcsak megóvta, hanem megerősíteni is tudta. ftarc a íjatvani mandátumért Budapest, julius 22. Nikovényi Jenőnek, a hatvani kerület képvi­selőjének halála után megkezdő­dött a harc a mandátumért. Az elárvult kerület jelöltjei hir szerint: a tabi választáson kisebbségben maradt Turványi és Hencz Károly lesznek s a liberális pártok pedig valószínűleg Póka-Pivny Bélát fog­ják jelölni. Az egységespárt csak Nikovényi temetése után dönt afe­lett, hogy kit léptet fel Hatvanban. JTlecseki csend Pécs, julius 20. Drága szép Dunániul! . . . Már amikor átkelt a Dunán a vonat, a kupéablakra felrajzolódtak az első hegy-sziluettek. Feltűnt szű­kebb hazám: Pannónia változa­tos, erdős, csalitos, erekkel, pata­kokkal telerajzolt, eleven szépségű vidéke. Milyen öröm volt nézni a horizont színesedő, csipkés kör­vonalakat, az alföldi örökös, szín­telen egyhangúság után. Kövér rozstáblák és napraforgóültetvé­nyek az Alföld ötökös, végnél­küli buzaóceánjai után. Nemcsak a vidék alapszíne előnyösebb itt, de sötétebb kék az ég is, az er­dők zöldje, a zsenge füvü rétek végtelenje és virágosabb, illatosabb a kaszáló, amely felett hangosabb és változatosabb a madárlégió hangversenye. Drága szép Dunántul! . . . Ahol az egyik oldalon gőgösen elter­jeszkedő kastélyok állnak, körü­löttük a 80—100 ezer holdas nagy­birtokkal, a másik oldalon pedig a másik véglet: földhözragadt kisparasztok birtokai: a „nadrág­szijföldek" és Amerika: a bánya, a gyár ... De ha csak a termé­szet szépségeit nézzük: a sok üdeség láttán óriás nyugalom és harmónia terpeszkedik el a szivén. Áldott légy, mesék és legendák csodaföldje, te római légiók taposta ősi, hősi föld, Kupa vezér pocsány, dacos földje : Dunántul 1 Pécs városa immár kiheverte a három esztendős szerb martalóc­kodás minden bántalmát. Az akkor elhanyagolt, gödrös uccá­kon — ahol fehérzubbonyos, lo­vagló szerb tisztek lova rúgta szét a kövezetet — kényes asz­falt és uj kőkocka szürkül, az olaszos sikátorok öblében riadtan, csilingelve száguld a sárga villa­mos. Az ősi püspöki város népe délies temperamentummal, tulhan­gosan társalog a szeszélyesen ka­nyargó uccákon és a meredeken kapaszkodó korzón. A gyönyörű, világvárosias szinház előtt meg hiperelegáns hölgylégió—a hires pécsi szépségek — szürcsölik a délutáni kávét a kávéházterraszon. A hegyremászó, itt-ott lépcsőkben folytatódó uccák házai mögött dus virág- és gyümölcsfarengeteg a kert. A levegő éles, ózonos és nehéz. Érzik belőle a zöld erdő­sipkás Mecsek orvosságos lehel­lete, a fenyőillat sürü folyama. A Mecsek! . . . A picivé ösz­szezsugorodott Magyarországnak ma kevés komoly hegysége közül az egyik a Mecsek. Festői szikla­óriásokkal, mohás, hűvös völgyek­kel, áthatolhatatlan őserdőkkel, csodálatos gyógyerejü növények­kel, barlangokkal és várromokkal hivalkodó szépséges hegység ez. A városból számos, jókarban tar­tott ut szalad a sziklás erdők mélyére; az utak sima testét a szerb tisztek lovainak patkója gá­zolta ki gödrössé. Az utakon sürün áilnak a pihenőt kináló padok. Svájcban, a Splüngen- és Furka passon látni olyan utakat, ami­lyen ma Pécsről a Mecsekre ve­zet. Uj ut ez, alig egy éve rajzol­ták fel a zöld erdő mappájára. Rengeteg merész kanyarulatot tevő, szerpentinekben tobzódó sima ut ez, amelyen ma autók robognak, terhes szekerek kocognak, miköz­ben az úttest a frissen robbantott sziklahalmazok között kanyarog, a többemeletnyi kőóriások mélyén. Csak itt, amikor az abszolút erdei csend hüsiti az agyonfáradt agyat, jut az eszünkbe, hogy tulaj­donképpen élhetetlen nép is va­gyunk mi. Fölös számmal kínál­koznak idehaza tobzódó szépsé­gek, de mi mégis a hideg és ben­nünket még ma is cigánynak tartó külföldnek hordjuk a pénzt, itt­honi természeti kincseinket pedig alig ismerjük. Mert van-e e sorok olvasói kö­zött olyan, aki — noha jól ismeri Tirol vagy Helvécia szépségeit — tudná: mi minden gyönyörűség várja a vándort a Mecseken ? I Először is: a város feletti cso­dálatos fensikról, a Tetlyéről, be láthatja a szép fekvésű, soktornyú várost, a baranyai változatos vi­déket s élvezheti a fensik szélén álló ősi romokat, egy kecses víz­esés szélén, titokzatos alagutak I felett. Fölebb a hüs erdőkbe vivő utak elvezetik a napoleoni háború Pécsett elhullott francia katonái­nak diszes, merész, sasos sírem­lékéhez ; az örökké füstöt pipáló bányatelepek — a magyar Ruhr­medence — fölé; a nagyszerű kirándulóhelyekre : a misinai kilá­tótoronyhoz, Jakabhegyre a pálos­kolostor romjaihoz és a Zsongor­kő nevezetű kiugró sziklához és a remetebarlanghoz ; a lapisi va­dászházhoz, a Mélyvölgy jeges forrásaihoz, a Kantavár nevü, föld mélyébe ásott, kutszerü rablófé­szekhez — és a Mecsek sok tu­catnyi, más egyéb kirándulóhelyei­hez, amelyhez fogható szépségű csak kevés akad még De ide nem jön senki. A pesti kirándulók előtt ez a hegység nem divatos, jókarban tartott turistaut­jai legfeljebb a helybeli turisták szögescipőit ismerik csak. Pedig ezeknek a hegyeknek, erdőknek, csodálatos csöndje, állatban, gyü­mölcsben, virágban és szépségek­ben való túlontúl gazdagsága minden idegeninváziót megérde­mel. A mecseki sokezer holdnyi erdőség a magyar argonne-i erdő, amely gyógyerejü levegője miatt a szanatóriumok százait hivatott befogadni, hogy uj testet, uj lelket adjon a nagyváros megkopott ide­gü robotosainak. Akit megfog a mecseki csend, soha, soha többé nem ereszti el. P.Horváth Rezső„

Next

/
Thumbnails
Contents