Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-22 / 163. szám

MSfcrlÉtófe íéMl AMA XOKONA Békéscsaba, 1925 julius 22 Szerda 52-ik évfolyam, 163-ik szám Politikai napilap HIö»s«té8l dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre b.i/oU k orons Egy hónapra 25000 koron;. Példányonként 1000 koronát Kőszwrkosztőj Br, Syö&gyöei Jáaoe, Falslőa »zarke«sí5 \ P.-HorTáth Sesső. Telefonnám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabák. II. kei. Ferenc* József-tér 20. ss. — Hirdette diiszabá* szerint. Az anyaföld áldás Knut Hamsunnak, a nagy norvég regényírónak van egy ilyen cimü regénye. A regény arról szól, hogy egy elhagyott, az emberi társadalomból úgy­szólván kitaszított vándor vala­hol Norvégiában megtelepszik egy embernemiakta helyen és a vadonban munkája, ereje, kitartása s az áldott anyaföld iránti mélységes szeretete se­gélyével valóságos kis paradi­csomot varázsol elő magának, feleségének és gyermekeinek. Ez a regény a norvég paraszt mélységesföldszeretetének apot­heozise és senki sem alkalma­sabb ezeknek az érzelmeknek megírására Hamsunnál, akinek minden irásán a természet csodálatos megértése, a ter­mészetbe való beleolvadás vo­nul végig. A mi magyar parasztjaink földszeretetéről is sokat be­szélnek és nem alap nélkül. A magyar paraszt tényleg imádja a földet, mert benne látja az erő, a biztonság, a jövendő igéretét, benne látja azt a cso­dálatos eszközt, amely eltartja őt és családját, mint ahogy el­tartotta őseit és azoknak csa­ládjait és elfogja tartani az ő gyermekeit és azoknak gyer­mekeit is. Mikor tavasszal elő­ször mehet ki a földjeire, öröm­ünnep ez számára s ettől a pillanattól kezdve aggódó szív­vel lesi a felhők járását, az esők jelentkezését s Isten se­gedelmét kéri, hogy nagy fá­radsággal folytatott munkájá­nak eredménye kárba ne vesz­szen. Azután eljön az aratás s a falu népe hangos vidámság­gal vonul ki a kalásztól terhes határba, hogy levágja az ..éle­tet", keresztekbe rakja, kicsé­pelje s a hosszú hónapokon át beleölt bajlódást, fáradságot pénzre váltsa fel, mert az asz­szonynak s a kis családnak enni kell adni, meg aztán ruha, cipő és egyéb is szükséges a háznál. Ebben az esztendőben a természet jóságosan tárta ki karjait a magyar mezők felett s a mult esztendei, bizony szűkös aratás után, bővebb aratással jutalmazta meg a fal­vak népének bajlódását. A hi­vatalos terményjelentés jelenté­keny feleslegről beszél szigorú szűkszavúságában s ez a jelen­tékeny termésfelesleg nagy szá­mot tesz az ország életében. MiótaNagy-Magyarországból ki­csi ország lettünk, mióta Trianon határainkat megnyirbálta s le­vágta testünkről testvéreinket, azóta még gyakrabban nézege­E hét folyamán uj rendelet jelenik meg a lakbérfizetésre vonatkozólag Budapest, julius 21. A kormány nem zárkózik e! az elől, hogy a lakbér ügyében kibocsátandó ren­deletében közmegnyugvósra sza­bályozza a lakbér fizétés ügyét. A miniszterelnök teljes egészében magáévá tette Vass miniszter lak­bér programját, amelyet már a leg­utóbbi minisztertanács is elfoga­dott. Az augusztusi lakbér-negyed előtt valószínűleg még a hét fo­lyamán kibocsátandó uj lakbér rendelet méltányosan a súlyos gazdasági viszonyokra, a munka­nélküliségre és nemkülönben a különböző érdekeltségek által a havi fizetés mellett felhozott érve­ket, a társadalom bizonyos réte­geinek elsősorban a kisebb laká­sok bérlőinek, továbbra is módot fog nyújtani arra, hogy lakbérei­ket havi részletekben fizethessék. Havi részleifizetésre kapnak en­gedélyt mindazok, akik mór igényt tartanak és megfelelő megokolás­sal ennek elrendelését kérhetik majd a népjóléti minisztériumtól. Ezt a kedvezményt mindenkinek módjában lesz igénybevenni, mert a házbérek fizetésének határideje alkalmasint augusztus 15-, vagy 17-ike lesz. Mindezekre a körül­ményekre való tekintettel a lakók érdekeltsége eltekint a bejelentett monslregyülés megtartásától. tünk az ég felé, hogy imádkoz­zunk egy és más dolgok érde­kében. Még folyik az országban az aratás, a derék magyar legé­nyek kezében suhog a kasza a , hajladoznak a szép marokszedő lányok. Százezernyi kereszt fek­szik a mezőkön s int az ég felé, mig majd eljönnek a mohó cséplőgépek s komoly, mély bugással aranyszemü búzává tisztogatják a kepék tartalmát. Ezek a kemény, aranyos mag­vak a mi reménységünk, ez a dus és pazar ajándék, amivel az Ég jókedvében lepett meg bennünket, talán mert hogy olyan szegények, elesettek va­gyunk s mert hogy olyan igaz­ságtalanul bánnak velünk ott, ahol a nagyhatalmak a világ sorsát intézik. Ez a kis darab magyar föld hü marad fiaihoz s a felette elterülő ég esőt adott, amikor kellett s megön­tözte a mezőket s kibontotta a kicsiny magvakat a földben* Most már az emberek okossá­gától függ, hogy a termést ál­dássá változtassák, a kormány­intézkedéseitől, a megértéstől és ügyességtől. A természet megtette a magáét. Ám most jöjjenek az emberek, hogy a földből gabona, a gabonából pénz sarjadzon s a pénz segít­ségével pedig uj magyar élet csapjon fölfelé a jövő érdeké­ben. Fürdői levél Szent Lukács-fürdő, julius hava Néhai való jó Podmaniczky bá­ró megállapítotté, hogy sehol a föld kerekén riem lehet oly jól nyaralni, mint Budapesten. A jó öreg magyar bárót nemcsak nya­kas magyarsága győzte meg a fölállított axióma igazáról, de aki fáradságot vesz magának, hogy fölfedező útra menjen Budapest összes szépségeinek méltatására és összehasonlító értekezést ir ezekről, az is erre az eredményre jut. Budapest bővelkedik minden természeti szépségben. Hegy-völgy folyó és forrás váltogatja egymást benne és ha valaki idő és beteg­ség átal megviselt testét akarja itt összefoldozni, arra is megtalálja a legjobb panaceát. Budapest akkor is szép s akkor is elegendő látványt nyújt, ha főbb uccáin végigsétálunk. Amit ipar és kereskedelem a nagyvilágban megteremt, azt itt megtalálhatjuk, ha talán borsosabb árban, mint idegenben. Ilyenkor a magamfajta vidékit elfogja az irigység . . . ha­zagondol, hol aligha van nyoma is a magasabb ipari kulturának. Nem igy állunk Békéscsabán, mert habozás nélkül megállapíthatom, hogy mi méltók vagyunk az ösz­szehasonlitásra. A mi polgármes­terünk varázslatos keze nálunk is figyelemreméltó alkotást végzett már s amikor egy nagyobb bútor­kereskedő kirakatát megbámultam, önkéntelenül is a mi derék Ko­czihánkra gondoltam, aki valóban fővárosi nivót tudotl elérni alko­tásaival. Hát még a Dobó kisasz­szony iparművészeti kirakata, mely naponta magára vonja az arra járó-kelők figyelmét. Nem érzem magam hivatva va­lóságos monográfiát írni a mi székesfővárosunkról, de ha áten­gedem a sokféle gyógy- és üdülő­helynek megéneklését más avatott tollnak, Szent-Lukucs fürdőről egy­két sornyi hymnust el akarok éne­kelni, még annak a veszélynek is kitéve magam, hogy hangom nem ér föl ennek a remek gyógyhely­nek az értékéhez. Nem akarok abba a szerényte­lenségbe esni, hogy Szent-Lukács fürdőről én mondjam el mindazt, amit százszor-ezerszer elmondtak mások felőle, én mindössze egy halkszavu dithirambot zengek an­nak a hatalmas teremtő erőnek, mely gondoskodott arról, hogy beieg lábak és karok, beteg izmok és még betegebb idegek megta­lálják azt a tündéri varázserőt, mely megifjitja azokat. Nem mondok semmi ujat. ;Mesz­sze idegenből, tengeren túlról za­rándokolnak ide azok, akik bejár­ták kétszer a világot és ismerik a gyógyhelyek minden zegét-zugót és fölismerték az egyedül üdvö­zítő Szent-Lukács fürdőt. Ha va­lakit hajt, üz a rheuma és csuz ördöge és végigszánkózott rajta a polyartritis démona, az itt megta­lálja azt a varázsigét, mely elűzi a gonoszt. Ha nyakig bentülök abban a forró és fekete iszapban, melynek sürü leve hozzátapad izmaimhoz, érzem, hogy lassanként mintegy megenyhül az a beteg izomzat, mely annyi sajgással igyekezett elűzni álmaimat. Abban a fekete iszapban valami csodálatos büv­erő rejlik, mely kiváltja azt a har­móniát a beteg testből, melynek neve : gyógyulás. De van is sürü tere-fere a tá­gas bassainban a legkülönfélébb bajok megbeszélése körül. Csak olyan nincs, amely elismerés^hij­ján van, amely kételyt táplál az eredmény iránt. Ha nem volna unalmas a bajok annyiféle variacióinak fölsorolása és rendelkezném a humor olyan üditő esprijével, mely ezt a komor témát is élvezhetővé teszi, akkor könyvet szeretnék irni azokról a kis tragédiákról, melyek ott a fe­kete iszap alatt lassanként vígjá­tékká alakulnak át. De talán elég is volt a fekete iszapról. Hisz Szent Lukács-fürdő­valóságos oázis, mely tele van kellemességekkel. Hasonlít azok­hoz a híres svájci hotelóriások­hoz, amelyek egész kis szigetet alkotnak a magok vendégkolóniá­jával, melyben minden elképzel­hető komfort együtt van. Még a saját külön zenekaruk is. Kisebb méretekben itt is megvan mindez, és ha valaki pusztán szórakozási vágyból keresi fel, akkor sem csa­lódhatik benne. Az Olimpuszon nektárt ittak az. istenek, itt is van nektár, a gyógy­forrásból készült hüs itóka, a köz­ismert szénsavas viz, „Kristály­víz", mely nemcsak szomjat olt, de megnyugtatja az idegeket. Ezt igen szépen a fürdőigazgatóság kezeli és az igazgatóság nevében Jakovits cégjegyző előkelő fi­nom modorral juttat néhány be-

Next

/
Thumbnails
Contents