Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-21 / 162. szám

2 ISMÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1925 julius 21 Az idén is zavarok fenyegetnek a tankönyvekkel 361 tankönyv közül 146-ot engedélyestek — A leányközépiskolák tankönyvei nagyjában maradnak Még alig, hogy a régi tanév befejeződött, az uj iskolai esztendő gondai már is előrevetik árnyékukat. Az utolsó évek tankönyvmizériáin okulva, a szülőknek és diákoknak legsürgősebb gondja az uj könyvek beszerzése. A szokásos ócskakönyv magánbörze az idén is, mindjárt a vizsgálatok befejezése után megindult. A tavalyi nagy tankönyvszükségletre emlékezve, egyszerre nagy kereslet indult meg. Tudunk olyan esetről, amikor a tapasztalatlan szülő egy reálgimnázium III. osztályú ócskakönyv felszerelésért 600 ezer koronát fizetett, holott újonnan mintegy harmadfélszázezerbe kerül. De ha legalább a könyvek mind használhatók lennének. Azonban ugy a fiugimnáziumban, mint a fiúpolgári iskolában a tankönyvek terén előreláthatólag lényeges változások lesznek, mindkét iskola igazgatósága ugyanis a szülők kiadásainak kímélése céljából nagyjából változallanul terjesztette fel a tavalyi jegyzéket felettes hatóságához, a minisztériumból kikerülő hirek szerint azonban — ahol most a miniszter a tankönyvek egyszerűsítésén fáradozik — ezek a felterjesztések aligha találhatnak elfogadásra. A minisztérium ugyanis a fiuközépiskolai tankönyveket revizió alá vette élén ifj. Wlassics Gyula báró h. államtitkárral és — értesülésünk szerint — a 361 beterjesztett könyv közül 215 került kiselejtezésre s csupán 146 tankönyvet engedélyezett a biráló bizottság. Ez évben még csak a fiúiskolák kerültek revizió alá, ugy hogy a leánygimnáziumban és a polgári leányiskolában nagyjában maradnak a régi könyvek. Ilyen körülmények között a szülők legokosabban teszik, ha a tankönyvek beszerzésével várnak augusztus közepéig, mikorra a minisztérium rendelkezése az iskolákhoz és a tankönyvkiadókhoz eljut. Vagy ha gondosan akarnak eljárni, a könyvkereskedőnél előjegyeztetik a szükséges könyveket, amikor is azok kiszolgáltatásában nem lehet fennakadás. Két havi fogház egy jötékonycélra gyüjtö úriasszony megsértéséért A gyulai rokkantnap epilógusa — „Tolakodó piszok alak" mondotta a hentesmester A mult hó folyamán tartotta meg a gyulai Hadröá a szokásos évi rokkantnapját, melynek utórezgései ma játszidtak le a gyulai járásbirósóg tárgyalótermében. Egy a nemes céltól vezetett gyulai úriasszony — egyik közbecsülésben álló ezredesné — a főtrafik előtt állította fel urnáját s több lelkes úriasszony és urileány társaságában végezte a gyűjtés nem f éppen háládatos munkáját. Be- ' mentek több üzletbe is, hol többékevésbbé szives fogadtatásra találtak — nem igy azonban Gyulai István hentesnél, ki az alezredesnét meglehetős ridegen azzal utasította el, hogy ő ugy is eleget fizet adóban, ő a rokkantnapra most nem ad, talán — később. Üres kézzel ment ki a hentesüzletből az alezredesné s az urnánál foglalatoskodó egyik rokkantnak azt mondotta : Németh Mária és a szegedi filharmonikusok hangversenye Szombat este ünnepe volt mindenkinek, aki a művészetet szereti. A színházat egészen megtöltötte Békéscsaba és a környék zenekedvelő közönsége. Békésről külön motorral közel százan jöttek át, hogy a nagymüvésznő csodálatos énekében gyönyörködjenek. A nyújtott élvezet azonban minden felcsigázott várakozást felülmúlt. A hangnak azt az ellenállhatatlan vivő erejét, a legerősebb zenekari fortissimót legyőző dino mikáját, a magas regiszterek nagyszerű csillogását még nem hallottuk Pesten. De nemcsak a hang érzéki szépsége, hanem az előadás stilusossága is megragadott; Wagner recitativai, drámai szakgatottsága, Bellini bel cantója, Puccini raffinált szentimentalizmusa, egyformán érvényesültek Németh Maria csodálatos orgánumán. A közönség tombolva ünnepelte és alig akarta leengedni a színpadról a művésznőt, aki Tosca imájának megismétlésével és Dienzl Liliomszál c. dalával köszönte meg a szűnni nem akaró tapsokat. De a szegedi filharmonikusok zenekara is gyönyörűét nyújtott; hogy mennyire magával ragadta a közönséget, azt a Liszt Rapszódia eljátszásával önkénytelenül kitörő magyaros „éljen" kedvesen bizonyította. Különösen Debussynek, ennek az annyira finom francia impresszionista zeneszerzőnek „Kis suite"-jét játszották nagyon szépen, kihozva a pariitura minden szubtilitását. Ezért a produkcióért külön köszönetet mondunk Fichtner karnagynak, aki most is nagyszerű biztonsággal vezette a zenekart. Balatoni levél (Balatonkútyabagos, julius hó.) Őnagysága — aki ma érkezett Pestről — bűvös tánclépésekkel lelejt a plage-ra. Megáll a kifüggesztett óriási tükör előtt. Megnézi alakját elölről, megnézi hátulról, megnézi jobbról, balról, féljobbról, félbalról. Elégedetten nézi fius, filigrán idomú alakját, azaz hogy a vadonatúj, „észbontó" szabású selyemből készült fürdő-báliruhát, amelyet eddig még soha, semmiféle hig elem nem fogott be és ha Isten előtt kedves őnagysága, nem is fog soha. A selyemruhából minden kilátszik, amit nem szabad megmutatni és semmi sem látható, amit közönséges alkalmakkor mutogatni szokás. Hímzések, selyemszalagok, bojtok, rojtok, tarka virágok és csillagok értelmetlen zűrzavara teszi a derniére création „egyéni" díszeit, Őnagysága immár egy negyedórát töltvén a nyilvánosságra akasztott tükör előtt, egészen természetesen púdert, ajakpirósitót, szemöldökfestéket és karzománcot szed elő a karján lóbálózó apró, nevetséges fityegőből. És ott, a strand homokjában heverő, flörtölő és szenvelgő százak előtt, mindenki szemeláttára működtetni kezdi a festőszerszámokat. Bőségesen végigmeszeli a két orcáját, bíborszínűvé változtatja kissé fáradt sápadt szájszéleit — amelyek most szimetrikus, vérző ívben hajlanak egymásra — és merészen, kihívóan sötét szemöldök félkörei teszik mélyebbé a csillogó, barna szemek kutató, éles, merész pillantásait. Őnagysága ezzel — másodszor — felöltözködött. Kezdődhetik a napi teendő : a semmittevés. Egykét igazítás, simitás még a már nem is bubi, hanem eton frizurán (inkább csak a magasbalendülő karok fehérségével és a mell fokozottabb plasztikájával való hatás kedvééri), aztán most már csakugyan a — fürdés következik. Ne méltóztassék megijedni. Nem parasztikus értelemben vett fürdés, sőt feredés jön most. A mindenki szennyét egyformán leáztató balatoni hullámban őnagysága nem hajlandó megmáriani agyonápolt habtestét. Őnagysága végighalad a hentergő, félangolosra sült férfitestek között — miközben szabályszerűen zötyögteti az errevalóit — felfogja és elraktározza a férfihad elismerő és a hölgykoszorú részint dühös, részint irigy pillantásait, aztán merészen és elszántan a viznek tart. Pici piros fürdőcipője piskótanyomokat vés a nedves fövénybe. Őnagysága pedig — horribile dictu I — belelép a vízbe . . . Belelép ... és négy-öt kurtalépést tesz a langyos vízben, amely bizonytalan szirü : olyan mint a pesti vízvezetékből csorgó lé — amely állítólag viz — a pohárban. Az ötödik lépés után a kis, fehérre meszelt orr grimászra fintorodik és őnagysága, miután igy a fürdési kötelezettségének a mai napra eleget tett, sietve és végérvényesen kilépeget a vizből. A pompás, vadonatúj selyemruha — ez a fontos 1 — be nem vizeződött, be nem homokozódott. Most már aztán jogerős a napi teendő : a semmittevés. Mialatt őnagysága férje a rokonszenves tőzsdebizományosi vagy a kacér vezérigazgatói pályán tevékenykedik — bivalymódra izzadva — őnagysága megkezdi a mindennapi cercle-t : fogadja és meghallgatja a tucatnyi udvarló malacságait, amelyekre hasonlókkal felel. Hogy a, nap közben aranyport szitál a szeszélyesen hullámzó, hófehér tajtékostorral dobálózó tótükörre ; hogy a tihanyi félsziget smaragdszinei lelketörvendeztetően csillannak oda ; hogy apró, karcsú vitorlások cikáznak az azúr vízfelületen ; hogy csicsergő madárdal trillázása bujdoklik a sé— Próbálja meg, menjen maga is gyüjleni egy-két üzletbe, de látja a Hentes sem adott semmit. E percben ért oda Gyulai hentes, ki éppen a szomszéd üzletbe akart átmenni, mikor meghallotta az alezredesné szavait. Erélyesen kikérte magának, de az alezredesné azzal utasította vissza, hogy ő nem Gyulaihoz szólt, hanem a rokkanttal beszélgetett. — Tolakodó piszok alak — szólt most od8 a hentes s azza^ tovább ment, az alezredesné pedig megdöbbenve utasította vissza a sértést és feljelentést tett Gyulai ellen. A mai tárgyaláson a kihallgatott rokkant és egy rendőrtanácsos neje a fentiek szerint adták elő az esetet, viszont Gyulai István tagadta, hogy a sértő kitételt használta volna s még azt is kétségbevonta, hogy a tanuk ez eset alkalmával jelen ,'ettek volna. A biróság a bizonyított tényállás alapján durva becsületsértésben mondotta ki Gyulait bűnösnek és 2 hónapi fogházra és 1 millió korona pénzbüntetésre ítélte. Enyhítő körülménynek csupán a vádlott izgatott állapotát állapította meg, viszont sulyosbitónak vette, hogy nagy nyilvánosság előtt, egy ilyen nagyon nemes célt szolgáló tevékenység közben sértette meg az alezredesnét, továbbá, hogy nem régiben hasonló bűncselekmény miatt már elitéltetett. Az ítéletben az ügyészi megbízott, ki közérdekből átvette a vád képviseletét, megnyugodott, viszont Gyulai bűnössége megállapítása miatt felebbezést jelentett be. Elleniét a földmivelésügtji és kereskedelmi miniszter között Bupapest, jul. 20. A buzakivitel kapcsán egyes lapok arról adnak hirt, hogy Valkó Lajos kereskedelmi és Mayer földmivelésügyi miniszter között ellentét éleződött volna ki, sőt egyes lapok ugy állítják be a vámkérdést, mintha az miniszterválságra vezetne. Jól informált hetány platánk oronái alatt : — azt őnagysága mind észre sem veszi. Az ellágyulás, a természet pazar szépségeinek élvezése nem tartozik a napi programjába. De az igen, hogy a férfiszemek előtti félnapos hentergés közben néhányszor még használatba vegye a mázolóeszkö^eit, parfönt permetezzen a száraznak megóvott öltözékre és leüljön párszor a parti cukrászda asztalához. Igy él ma őnagysága Balatonkutyabagoson ; és igy él sok más őnagysága, a sok-sok drága. . . . Drágaságról lévén szó, legyen szabad prózai befejezéssel elrontani jól indult (!) fürdőlevelemet. Vagy hát nem rontja-e el a férjek kedvét és étvágyát az, hogy itt, Balatonkutyabagoson és a többi balatoni Kutyabagoson — a hirdetett 60—80 ezer ficcs napi panzióval szemben — nem kevesebb, mint 150 ezer kampó a napi ellátás költsége 1 ? Ebben — a drágaságban — őnagyságáék után mindjárt a Balatonpart kétlábú piócái vezetnek, ami azt jelenti, hogy — miközben térdigérő szél fuj — az ádáz temperamentumu férfifajzat drágán fizeti meg a sok pesti őnagysága diszkréciótlanul mutogatott bájainak szemlélését. P-Horváth Rezső.