Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-15 / 207. szám

EOTES SZASS ARA korona Békéscsaba, 1925 szeptember 15 Kedd 52-ik faíolyam, 207-ik szám BEIESHEBIEI I0ZL0NT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 korona. — Egy hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. Békésvármegye augusztusi közállapotai A közigazgatási bizottság ülése — Részletek az alispáni jelentésből — Egy dicséretreméltó és egy renitens község a vármegyében (A Közlöny eredeti tudósitása.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn ülést tartott, amelyen Kooacsics Dezső dr. főispán elnökölt. Az ülésen Daimel Sándor dr. alispán a vármegye augusztus havi közállapotairól szóló rendszerinti jelentését a következőkben terjesztette elő : Közbiztonság A személy- és vagyonbiztonságellenes cselekmények közül csupán a személybiztonság ellen irányult cselekmények száma mutat némi apadást, mig a vagyonbiztonságellenes cselekmények száma változatlan. Előfordult személybiztonság ellen 64, vagyonbiztonság ellen 168 büntetendő cselekmény, melyek tettesei ellen a szabályos hatósági eljárás megindult. Baleset 7 történt, minden esetben eljárás tárgya volt annak megállapítása, hogy vétkes gondatlanság vagy mulasztás esete forog e fenn ? Öngyilkosság 3 volt. Tűzesetről 11 esetben tettek jelentést, mely esetekben a hatóságok nyomozást indítottak a tüzek okainak megállapítása végett. Defétista, destruktív mozgalmak és szervezések jelei nem mutatkoztak. Az aratási munkálatok zavartalan biztosítása az egész vonalon megtörtént és olyan mozzanatok, amelyek a hatósági közbelépést vonták volna maguk után, nem merültek fel. A munkások a munkaalkalmakat mindenütt felhasználták és munka nélkül sehol sem maradtak és igy remélhető, hogy az őszi munkálatok során szintén megfelelő foglalkoztatást és keresetet nyerhetnek. Az iparban, különösen a kisipar legtöbb szakmájában még mindig pangás észlelhető. Nagyban egészben ugyenez vonatkozik a kereskedelemre is, habár kedvezőbb hitelviszonyok kialakulása folytán a forgalom itt némi javulást mutat. Az alispán vizsgálatai Az elmúlt hó folyamán a közigazgatás menetében említésre méltó esemény nem fordult elő; az ügyek torlódása állandóan tart. A községek felügyeleti hatóságai a rendszeres vizsgálatokat megtartják, melyek során súlyosabb beszámüás alá eső mulasz'ások, elmaradások vagy szabálytalan ságok nem merültek fel, tehát kivételes megtorló intézkedések végrehajtását mellőzhetővé lelték. A magam részéről felügyeleti látogatásokat tettem : A mult hóban Mezőberényben, Köröstarcsán, Gerendásán, Szente • tornyán, Gádoroson és Nagyszénás községekben tartottam felügyeleti vizsgálatot. Gádoros községben, amely pedig határának rendkívül csekély kiterjedése miatt anyayilag igen súlyos viszonyok között él, kiemelendő rendet, pontosságot és tisztaságot, a törvények és rendeleteknek lelkiismeretes végrehajtását tapasztaltam, amiben a vezető főjegyzőnek, Papp Károlynak van kiváló érdeme, de elismeréssel kell megemlékeznem a lakosság kötelességtudásáról és a közügyek iránti helyes érzékéről, amely a községet a legnehezebb viszonyok között is képessé teszi arra, hogy közigazgatási feladatait kifogástalanul teljesítse. Szentetornya hibái és bűnei Ezzel szemben Szentetornya községben, amely pedig a legjobb módú községek egyike, mert mindössze 32 százalékos pótadóval közigazgat, nagymérvű visszamaradást és olyan viszonyokat tapasztaltam, amelyek nagyon elszomorítók és a felsőbb hatóság beavatkozó intézkedését teszik szükségessé. A közigazgatási teendőket mindössze a községi főjegyző és a Szabadszenttornyán lakó községi jegyző és egy iktató teljesiti. A rendszeresített állások közül kettő nincs betöltve és pedig azért, mert a kölségvetésbe felvett és a megélhetést távolról sem biztosító csekély javadalmazásra munkaerőt kapni nem lehet, ezzel szemben a képviselőtestület ridegen elzárkózik .a megfelelő dijazás megszavazása elől és általában olyan szűkkeblű és önző magatartást tanúsít, amely nem méltó egy ilyen jómódú községhez. Az emiitett körülményekkel magyarázható meg az, hogy a közadók behajtása, munkaerő hiányában, teljesen szünetel, az adófizetők túlnyomó része megfelelő szorgalmazás hiányában, az adófizetésre nem is gondol s igv történik meg azután az, hogy a községi pénztárban annyi pénz sem áll rendelkezésre, hogy az alkalmazottak rendes időben fizetésüket megkapják. A vármegyei hozzájárulásból a község eddig még egy fillért sem fizetett be. A helyiségek elégtelenek, rendetlenek, piszkosak, tüzoltószereknek nyoma sincs, dacára annak, hogy az egész községi jellegű és a községházától 6 kilométerre fekvő Szabadszenttornyán 250, Pusztaszenttornyán pedig minte»y 200 tanyaház van. Az egybehívott elöljárói tanács előtt ezen tűrhetetlen állapotok miatt kifejezést adtam nagyfokú elégedetlenségemnek, figyelmeztettem a következményekre s egyben intézkedni fogok, hogy a kifogásolt helyzet felsőbb hatósági intézkedéssel rendbehozassék. Tűzoltás a XVIII. században Irta : Banner János (5) A kovácsmühelyek is sokszor (okoztak tüzet, ezért ezeket is meg kellett regulázni. „Kovátsoknak, Lakatosoknak és egyéb tüzzelbánó mesterembereknek, ezután műhelyt nem másként, hanem legalább 25 lépésnyire Az háztul vagy pedig a helyiségen kivül építeni Szabad lészen". Innen érthető, hogy a kovácsmühelyek sokáig a falu végén voltak és sehogy sincs összefüggésben azzal az erőltetett magyarázattal, hogy a tanyára járó-menő emberek könnyebben elérhették. Sok bajt okoztak a lakodalmak is, melyek ha nem tartottak is három-négy napig, lármás mulatságok lévén, nem eshettek meg az egész falu tudta nélkül. Zene és lövöldözés olyan elmaradhatatlan kellékei voltak a lakodalmaknak, mint maga a menyasszony, vagy a vőlegény. II. József idejében ezt a nagyhangú mulatozást üldözőbe vették. Nem csak a zenét és lövöldözést tiltották meg, de még a névnapi köszöntéseket is üldözték. Nem lehet ráfogni, hogy éppen csak Magyarországon, mert a rendelet utolsó rérze éppen a „heutige Stritzl' sütését tiltja el, ami tudvalevőleg inkább német és lajtántuli polgártársaink szokását érintette. De hát lehetett a mi kalaposkirályunk akármilyen felvilágosodott okos ember, a rendelet csak írott malaszt maradt s még azokat is csak immel-ámmal tartották be, amelyekből haszna is lehetett a nemzetnek. Életében még csak ment valahogy, de mikor meghalt minden odatért vissza, ahonnan 10 évvel előbb kiindult. A nagy fontosságú rendeleteket hatályonkivül helyezték, a kisebbeket pedig addig se nagyon tartották meg. A történelmi nemzet örült az alkotmány visszaállításának, a „misera plebs contribuens" pedig örüli, hogy régi kedves szokásait szabadon űzheti. A nagy örömben senki se látta, hogy Mohács óta legnagyobb uralkodója költözött a kapucinusok sírboltjába . . . Újra kezdődött a névnapi köszöntés, sült a „heutige Stritzl", az uccán vigan szólt a lakodalmi zene és vigan durrogott az elöltöltős pisztoly. És a lakodalmi tüzet sokszor az egész falunak oltani kellett. A tüzrendészeti intézkedés aztán véget vetett a lövöldözésnek. „A' Lövöldözés a! Uttzákon és épületek közt mind menyegzőnek alkalmatosságával, mind pedig egyébkor 25 pénz vagy 12 pálcza büntetés alatt tiltva vagyon". De hogy még annak is elejét vegyék, hogy puskaporhoz jussanak elrendelték hogy -. „Semminemű kereskedőknek, legfőképpen Görögöknek a' Vármegye Magistratusa hite s segedelme nélkül puskaport árulni, annyival is inkább parasztoknak eladni nem engedtetik, akinek pedig puskapornak bizonyos számmal leendő tartása és árulása meg fog engedtetni, az Ollyatén tartozik Áztat minden veszedelem kivül való helyen tartani és azon károkért, mellyek innen származni fognak eleget tenni. Ebben pedig ellenkezőt cselekedők 12 forintra fognak büntettetni," Tagadhatatlan, hogy a rendelet valóban kellő körültekintéssel készült s minden olyan eshetőséget mérlegelt, amely a községek területén belől tüzet okozhatott, sőt figyelme a községek mellett elterülő nádasok és rétek tüzeire is kiterjedt. Nádasok és rétek I Milyen különös hangzása van ennek a két szónak. A békésmegyei magyarság szótárából apránként kiszoruló fogalmak. Nádat is alig látnak már, nemhogy nádast látnánk s a legelésző állatoknak nyár derekán legelőjük is alig kerül, nemhogy rétekről beszélni lehetne. Pedig valamikor hatalmas területeket borítottak. El fog még jönni az az idő, mikor vitatkozni fognak arról, hogy ilyen nem is lehetett az Alföldön. Miért ne tagadhatnák le azt, ha a tölgyfát is megpróbálják kitagadni az alföldi folyók vidékéről. Pedig mind a három élő valóság volt. Ha nem lett volna valóság, hol folyt volna le az a kedves, romantikus pásztorélet, ragyogó szépségeivel; hol történtek volna meg a hires farkas vadászkalandok ; hol rejtőzködtek volna a betyárvilág legendás alakjai. Rét és nádas szó egy letűnt világ örök szép emlékeit őrzi. A mai kor emberei közül már csak az öregek hallottak róla; itt-ott kerül még egy-egy benne élő ember, de a sárga hivatalos papirosok a levéltárak rejtett zugaiban sok szépet mesélnek róla. A Borharisnya indián történetéből a „Tüz a pusztában" jut az eszembe, ha rétek, nádasok égésére gondolok. Pedig sokszor előfordult, mert a réten termett mindenféle gaz pusztításának csak a felgyujtás volt az egyetlen módja. Hol a gazt gyújtotta fel a lakosság, hol a gazok gyújtották fel a rétet. Ilyenkor aztán égett napokig, sőt hetekig, mig magától el nem aludt. Meg kellett tehát tiltani, illetőleg rendelettel szabályozni a rét égetését. (Folytatjuk)