Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-10 / 203. szám

JKOTK8 §Kil ARA 11*©© KOROM Békéscsaba, 1925 szeptember 10 Csütörtök 52-ik évfolyam, 203-ik szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI NáPIL&P Előfizetési, dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyed­évre 75.000 korona. — Egy hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: A fehér halál Szörnyen szégyelem magamat, valahányszor azt olvasom az új­ságban, hogy gyermekvonat indult Belgiumba, Svájcba, Hollandiába. Szörnyen pirul ez orcám, mert eszembe jut az a csodálatos bő­ség, amely még mindig megvan nálunk és amelyet a szőrös szi­vek elzárnak a csenevész, sá­padt, angolkóros kis proletáriva­déktól. Es szégyenkezem izig­vérig magyar létemre, pirulok, mert megalázónak, szörnyűnek, jytálatosnak érzem a koldulást, ínég ha beteges csemetéink nya­raltatása é3 felhizlalása miatt tör­ténik is az az idegen népekhez. Ehhez a gyakran visszatérő szégyenkezéshez most egy ujabb járult. Balatonfüreden nagygyű­lésre jöttek össze hazánk orvosai. Itt világhírű orvostanárok meg­döbbentő és elképesztő képet fes­tettek a tüdővész magyarországi pusztításairól. Leszögezték, hogy a tüdővész nálunk elsősorban lakásbelegség, amit a balkáni vályog- és vertfalóduk, a földes­padlóju lakások okoznak és ter­jesztenek. Az orvosok nagygyűlésén fáj­dalmas, kövér számadatokat vo­nultattak fel, amelyek a tüdővész magyar halottjait és eljegyzettjeit fejezték ki rideg számokkal. Az­tán elcsüggedten jelentették ki, hogy a segítség kevés és elenyé­sző, mert a társadalom érzéketlen, alig nyitja meg az erszényét a fehér halál elleni küzdelem cél­jaira. A magyar társadalom érzéket­len és önző. Nincsen meg benne mélyen gyökerezően a közérdek szolgálatának kötelességérzete, a feöz-ért való áldozathozatal és önfeláldozás érzése. Ami nem szolgálja egyéni hiúságait, nem hoz nyilvános elismerést, az nem érdekli, azt az áldozatot nem hozza meg, még akkor sem, ha idegenek segítségét és támogatá­sát kell igénybe venni. Példa erre a gyermeknyaraltatás, amelynek vidéki teljes sikertelensége kény­szeritette a szervezőket a külföld végigkoldulásóra. Békéscsabán pél­dául egyetlen pesti gyermek sem kellett senkinek nyaraltatásra. Sem a dúsgazdag tanyatulajdonosnak, sem a gyermektelen házaspárnak, sem a jómódú birtokosnak. Senki sem érezte a faji és érzelmi kö­zösséget a kiéhezett pesti aszfalt­penészvirággal szemben, aki ma­gyar, mert a — zsebbe kellett volna nyúlni. És igy van ez a fehér halállal is. Komoly tudósaink, hires or­vosaink folyton hallatják a vész­kiáltást, hangoztatják segélytkérő szavukat. Reánk olvassák a ret­tentő jövőt, amely bizonyosan el­következik, ha nem fogunk össze a tüdővész elleni nibelungi küz­delemre. Megfogyunk és kipusz­Telefcnszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső tulunk, elsatnyulunk és elcsene­vészedünk, akiket aztán nemcsak a brutálisan-egészséges népek gá­zolnak el, hanem akár a gyenge szélvihar is. A vészharang kongatása azon­ban elhal, mint a pusztába sikol­tott jajkiáltás. Segítség nem érke­zik. A magyar ember nem ér rá segíteni. Egyik nap itt van cécós kiállítás, dinom-dánomos bankett. A másik nap ott hangzanak el pompás szólamok a szeretetről, az egymás segítéséről. És ezzel kimerül minden. Pedig ha csak a bankettek költségeit adnák oda a tudós orvosoknak gyógyszerekre és emberhez méltó lakások épí­tésére, nagyobb nemzeti hasznot müveinének, mint a banketti ve­dellésekkel és a .mértéktelen evés­virtuskodéssal. Ünnepelni, vigadni bankett nélkül is lehet. Nem kell minden hídavatás vagy legelő­megnyitás után napokig tartó eszem-iszomot csapni, mérhetetlen kincseket elpazarolni. A fehér halál elleni küzdelem céljaira minden cél és eszköz szent és elfogadható. Az ünnep­lés azonban, amelyet szerényen és italozás nélkül ülnek, mert a költségeit a tüdővész elleni harcra áldozták, sokkal fenköltebb, ma­gasztosabb és nemzetibb az asz­tal alá ivós, tortás, tizfogásos bankett ünnepélyességénél. Mert igy magunk segítünk magunkon, amihez az Isten iá több szeretetet és támogatást nyújt. (h. r.) As első vitézi telekbeiktatás Gyulaváriban Három békésmegyei vitézt iktattak be József főherceg bedő­szegi vitézi telkeibe Hétfőn iktatták be Gyulavári melletti vitézi telkükbe vitéz Mol­nár Mihály századost, vitéz Szeles Ferenc törzsőrmestert és vitéz Bányai Györgyöt. A beiktatás fé­nyes keretek között ment végbe. Hétfőn reggel 8 óra 30 perckor József főherceg gróf Almássy és gróf Pongrácz kíséretében kocsin indult Gyulaváriba a vitézi telkek beiktatására. A Körös-hídnál dr. Vangyel Endre főszolgabíró ban­dériummal fogadta és elkísérte a községházáig. A községháza előtt Vertán Emil főjegyző a község ne­vében, Erdődy Lajos gazda a gaz­datársadalom nevében üdözölte a főherceget, Vertán Jolán pedig csokrot adott át neki. A Vitézi Szék kapitánysága és a beiktatandó vitézek jelentkezése után a vitézi század tiszteletadása következelt. Ezután a főherceg kí­séretével a községháza tanácster­mébe vonult. Kilenc órakor indult Siménfalvy ezredes, a kormányzó képviselője a vármegye főispán­jával autón Gyuláról Gyulaváriba. A Körös- hídnál dr. Daimel Sándor alispán bandériummal fogadta, akivel együtt a gyulavárii község­házához hajtatott, ahol a katonai jelentkezések után Vertán főjegyző a képviselőtestület élén a község nevében fogadta és üdvözölte a kormányzó képviselőjét. A Vitézi Szék kapitánysága és a beikta­tandó vitézek jelentkeztek a kor­mányzó képviselője előtt is és a vitézi díszszázad tiszteletadása után a kormányzó képviselője is a tanácsterembe ment. Fél 10 órakor a ref. templom­ban istentiszteleten vettek részt, amely után ismét a községháza tanácstermébe vonultak vissza. Tiz órakor díszközgyűlés volt, amelyet a Himnusszal nyitottak meg. Kocsis Jenő református lel­kész üdvözölte a kormányzó kép­viselőjét, Domokos Albert iskola­igazgató pedig József főherceget. Siménfalvy ezredes lendületes be­széd kíséretében iktatta be a vi­tézeket telkeikbe, amelynek során jelképesen mindegyiknek a föld­jéből egy pár rögöt adott át. A beiktatott vitézeket, családjaikat és földjeiket lelkészeik: báró Apor Vilmos róm. kath. plébános és Vidovszky Kálmán ev. lelkész megáldották. Vitéz Molnár Mihály százados, a beiktatott vitéz saját és társai, vitéz Szeles Ferenc törzsőrmester és vitéz Bányai György nevében is az adományozónak is megkö­szönte a telkeket. Erdődy Lajos gazda a. gazdaközönség nevében üdvözölte az uj birtokos vitézeket és szerencsét kívánt nekik. Vitéz Bányai György megköszönte az üdvözlést. Vertán főjegyző indítványára a kormányzóhoz hódoló táviratot in­téztek, ezután Vertán főjegyző a díszközgyűlést berekesztette. Majd a kormányzó képviselője felhívá­sára az egész közönség vele együtt elmondta Magyar Hiszekegyet. Ez­után bevonultak a községháza tanácstermébe és a birtokbahelye­zés jegyzőkönyveit irták alá. Fél 1 órakor az óvoda helyi­ségében díszebéd volt, amelyen Kovacsics Dezső dr. főispán a kormányzót köszöntötte fel. Simén­falvy ezredes a főhercegnek meg­köszönte a telekadományozást. Végül a kormányzó képviselője eutón Gyulára, a főherceg pedig szűkebb kíséretével a gyulavári-i erdőbe távozott, ahol tiszteletére vadászatot rendeztek. Este 7 óra­kor a vármegyeház dísztermében küldöttségek tisztelegtek a főher­ceg előtt, többek közt a volt nagy­váradi 4 es honvédek és a volt békéscsabai 101 es közös gyalog­ezred küldöttségei. József főher­ceg mély meghatottsággal vála­szolt az üdvözlésekre : — Eljöttem, — mondotta — hogy az első darab földet, ame­lyet visszakaptam a románoktól, odaadjam azoknak, akik vitézi pél­dájukkal a haza iránti szeretet­ben, kötelességtudásban, hazá­jukért vérük ontásában, önfeláldo­zásban legelői jártak. Örömmel és meghatottsággal jöttem Gyula városába, amelyhez, mint a volt gyulai 2-es honvédek ezredtulaj­donosának, sok kedves emlék füz. Szentül ígérem, hogy azt a sok-sok meleg szeretetet, amely­nek megnyilvánulását velem szem­ben most ismételten volt alkal­mam tapasztalni, éltem fogytáig hasonló szeretettel fogom viszo­nozni. Minden erőmet, munkálko­dásomat, ha kell, életemet és vé­remet is a magyar haza javára fogom áldozni. Isten áldását ké­rem Gyula városára és Magyar­országra I Harsogó háromszoros éljen kö­vette a főherceg szavait. A főispáni vacsora után a fő­herceg megjelent a vitézek bálján, amelyen csak rövid ideig maradt. Ma reggel 7 órakor Budapesten át Zircre utazott. (MTI) Összehívják a nemzetgyűlést Budapest, szept. 9. A Magyar Hírlap értesülése szerint a szociál­demokratapárt parlamenti cso­portja mozgalmat indit a nemzet­gyűlés összehívása ügyében. A lap értesülése szerint ehez a moz­galomhoz a keresztényszocialisták parlamenti csoportja is csatla­kozott. „77 francia demokrácia legnagyobb vesztesége" Páris, szept. 9. A lapok hasá­bos cikkekben emlékeznek meg a most elhunyt volt francia minisz­terelnökről, René Viviani-TŐ\. A lapok emlékeztetnek arra, hogy a háború kitörésekor a legsúlyosabb órákban is Viviani mindig a hely­zet magaslatán állott. A Petit Párisién-ben Painlevé a követke­zőket mondja: Viviani halála a legnagyobb veszteség a francia demokráciára nézve és emlékéne't csak ugy áldozhatunk igazán, ha az igazság és a szabadság utjain haladunk, azon az uton, amelyen a leglelkesebb apostol Viviani volt. Három falut meg­semmisített a földrengés Konstantinápoly, szept. 9. Ide­érkezett jelentések szerint Tinor község környékén erős földrengés volt, amely 3 községet teljesen eltüntetett a földszínéről. Nagyon sokan elpusztultak a földrengés alkalmával. Állatokban és gabona­nemüekben a földrengés hatal­mas kárt okozott.

Next

/
Thumbnails
Contents