Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-05 / 200. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1925 szeptember 5 ÁDÁM ÁRUHÁZ CIPÖRAKTÁRA BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY-UT 25 SZ. Nagy választék FÉRFI-, NŐI-és GYERMEKCIPŐKBEN Tartós, kényelmes formájú iskolacipők olcsó árban. — Szines cipők a legújabb fazonban. Rendelések a legrövidebb időn belül készülnek ! azután pedig az a meggondolás, hogy a lassú és drága vasút helyett mindenki szivesebben fogja igénybevenni a gyors és méltányos tarifájú autóbuszokat. Amikor mindezt közöljük, önkéntelenül is előtolakszik a kérdés : miért nem vezetnek be az Alföldön is sinautókat vagy esetleg postaautóbuszjáratokat ? A sinautó a Békéscsabával szomszédos nagyobb helyekkel való személyforgalomban feltétlenül és rövidesen kedvelt közlekedő eszköz lenne, tehát a vasút is bőségesen megtalálná a számításait. A város és a megye hangadóinak haladéktalanul mozgalmat kell inditaniok a sinautó beállitása iránt, hogy legalább a sokórás vonatkésések miatt más módon érhessék el az ügyes-bajos emberek a megyeszékhely hatóságait és ne legyenek kénytelenek állandóan károsodni a késési rendszer miatt. Ujabb vasúti szerencsétlenség Franciaországban Páris, szeptember 4. Az a gyorsvonat, amely Bayonneból indult, Ichoux mellett — Bordeaux közelében — kisiklott és a kocsik legnagyobb része felborult. Majdnem valamennyi vagon összetört. Eddig két halottat ástak ki a ron.ok alól, 15 utast súlyosan megsebesülve szállítottak kórházba. A romokat a késő éjszakóig nem sikerült eltakarítani, valószínű, hogy még halottakat is fognak tblálni. Békéscsaba volt román képviselőjének mai sorsa Veszelszky tanítót ki akarták toloncolni — Most csak 8—8 napra kap tartózkodási engedélyt — Nem hasznos az árulás A Csanédmegyétől elszakított Nagylak községben egy 70 éven felüli öregember kocog fel minden nyolcadik nap az ottani szigurancahivatalba, hogy tartózkodási engedélyének meghosszabbilésát kérje. Ez az öreg az evangeÜkus tót iskola tanítója, Veszelszky, aki nemrég még a bukaresti képviselőházban ült mint országgyűlési képviselő és végezte törvényhozói működését annak az államnak javára, amely most nyolc napnál hosszabb ideig egyszerre meg nem tüii határai közt. Veszelszky valaha tanitó volt, pánszláv ember, akit Békéscsaba véros 1919-ben az oláh megszállás idején képviselőjének válaszlott meg, mert Bukarest ekkor olyan szilárdul bízott benne, hogy a békeszerződésben Békésmegyét is megszerzi magának, hogy Békéscsabán és környékén külön egy-egy képviselőt is választatott a bukaresti parlamentbe. (A környéket Hrdlicska képviselte.) Mindketten letették a román királyságnak a hűségesküt, szorgalmasan járlak a képviselőház üléseire, mint a kormányt támogató tót nemzetiségi képviselők, akik a békekonferencia előtt a békésmegyei tót nép nevében követelték választókerületeiknek Roméniához való csatolását. Az akció azonban nem sikerült, Csaba és környéke visszakerült Magyarországhoz s a két tót kép viselő egy szép napon csak kimaradt a perlamentből. Veszelszky gazdag ember volt, akinek Pitvaroson tizenkétmilliót érő földbirtok biztosította a jólétet. Ez a terület megmaradt Románia fennhatósága alatt és ő gond'a'anul gazdálkodott tovább, mig végre pór hónappal ezelőtt a magyar román hatarmegállapifó vegyes bizottság visszacsatolta Pitvarost Magyarországhoz. A megyar állam természetesen hazaáruiési vádat emelt Veszelszky ellen, de ez idejében megneszelte és átszökött a határon. Remélte, hogy a békekonferencián kifejlett működéséért örömmel öleli keblére az az ország, melynek zsoldjában szülőhazáját elárulta. Az áruló azonban csalódott, mert még tartózkodási engedélyt sem kapott, hanem ki akarták toloncolni. A nagylaki tót egyház az u'olsó percben megkönyörült az öregemberen és felfogadta tanítónak. Azóta njo'c napról nyolc napra kap mint külföldi honos tartózkodási engedélyt és reszkető inakkal, keserű lélekkel kocog el nyolcnaponként az aggastyán a szigurancára, közben folylon áltól reszketve, hogy valami szeszély miatt egyszerre csak megtagadják az engedély meghosszabbítását és kiviszi a csendőr elárult házája határára, ehol készen várja mára jól megérdemelt börtön. Az árulót megfizetik, de meg nem becsülik. Hamis vád egy gasdálkodónő ellen 65 kéve buza eltulajdonít tásával vádolták meg (A Közlöny eredeti tudósítása Mindjárt az aratás kezdetekor^ pontosan julius 20 án történt Békéscsabán, hogy Kokavec György gazdálkodó észrevette, hogy a földjeiről eltűnt a learatott és kévékbe rakott búzatermésének egyik része. Amikor tüzetesebben utána nézett a hiánynak, megdöbbenve állapította meg, hogy a búzakévék közül 65 darab hiányzik. Nyilvánvaló volt, hogy azokat valami szemfüles tolvaj elemelte a földjéről. A kárvallott gazda a lopásról jelentést tett a csendőrségen, amely nyomozni kezdett a tolvaj utónKözben Kokavec maga is nyomozott az ügyben, mire egy napon azt vélte megállapítani, hogy özv,. Lipták P. Jánosné földjén az ő búzakévéi vannak. Szólt arról a csendőröknek, mire Lipíáknét a csendőrség feljelentette az ügyészségnél lopás büntette miatt. Egyidejűen a 65 kéve búzát zár alá vették és megőrzésre Békéscsaba városának adták át. Mindez rendjén valónak látszott volna, ha a törvényszék vádtanácsa előtt rövidesen — még a főtárgyalés előtt — ki nem derül, hogy a 65 kéve buza nem lopás révén jutott Liptákné földjére, annál inkább nem, mert az mind az özvegy saját földjein termett. Ezt a körülményt több tanú is bizonyította, mire a biróság — látva,. Tűzoltás a XVIII. században Irta : Banner János (2) „Ejtszakai vigyázó 1" Milyen szép nevet adott a hivatalos vármegye annak a nyáron szűrben, télen subában járó, lámpást és alabárdot hordozó, lelógó bajuszu embernek, akit a köznyelv az örökké rajta maradt „bakter" szóval tisztelt meg. Ez is hozzá tartozott a vidéki élet romantikájához csak ugy, mint a népszínművekben mindig részeges kántor s ép ugy meg volt ezekben neki is az az állandó tulajdonsága, hogy pipájával a szájában mindig arra vigyázott, hogy más ne pipáljon s idegen holmival a subája alatt ügyelt, hogy más ne lopjon. Kisebb helyeken ma is van valami hozzá hasonló átmeneti alak, de eni,ek már kard van az oldalán, amelyről azt hiszem ma is azt tartják, amit mi tartottunk gyerek korunkban, hogy nem lehet kihúzni. De ennek az embernek a kardja nem ad annyi tekintélyt, mint az eltűnt bakternek órát kiáltó éjtszakai hangja. Ha van mulatságos alak a faluban és a népszínházban, az bizonyosén a bakter. Pedig ha akármilyen rosszul teljesítette is feladatát, csak talpon kellett lennie az alatt, mig a falu népe egyik oldaláról a másikra fordult, hogy a nappali fáradalmakat kipihenhesse. És a rendelet szerint ménynyi mindenre kellett ez alatt vigyáznia. Lelkére volt kgtve az elöljáróságnak, hogy olyan embereket állítson, akiknek a személye ellen semmi kifogás nem tehető. Valahogy ugy mehetett ez a választás, mint ma a nem hivatalos csőszöké, azzal a külömbséggel, hogy a bakternak mindég épkézláb embert választottak. A megválasztott „hitet tett", hogy mindazt, amit a vármegye rendelete kötelességéül ir elő, pontosan megtartja s mindenkivel szemben egyformán jár el. Hivatalos ténykedésének ideje • télen és nyáron más-más időben kezdődött. „Szent György naptól fogva Szent Mihály napig 9 óra, Szent Mihály naptól fogva Szent György napig 8 órakor" tartozott „az Helység Házánál" mégjelenni. Itt kapta meg a titkos parancsot, hogy melyik uccákba kell elmennie. Bizony ez a parancskiadás és annak teljesítése erősen próbára tette az illetékesek topográfiai tudását, mert az uccáknak abban az időben nevük nem tfolt (házszámozás meg éppen nem). Olyanformán adhatták ki ezt a parancsot mindenütt, mint ahogy Békésen a toronyőr a tüzet szokta kiáltani : „Az ibrányi tüzkuttul a második ucca vigin tűz van I" De azért megtalálták, ha nehezen is a kijelölt helyet. Megtörténhetett ugyan a bakterrel is az, ami a temetésre igyekvő pappal megtörtént, hogy órák hosszat kereste az uccát, mig végre ugy segítettek a bajon, hogy a halottat elébe hozták a temetőbe vezető útra. A bakter is megtalálta a kijelölt uccát, ha nem is mindjárt. Aztán apránként megtanulta valamennyit és becsületesen be is járta. Közben, az utasítás szerint, megszólította az uccán kóborlókat. Ha gyanús volt az éjjeli mászkáló, bekísérte a községházára, ahol sajátkezűleg betömlöcözte s folytatta tovább a kijelölt uccák bejárását. Ha az utja a korcsma mellett vitt el és ott a megengedett időn tul „tobzódó népet" talált, tartozott „haza parantsolni". Az ellenszegülőkkel szemben a bírák segítségét kellett igénybevenni, akiknek viszont kötelességük volt nemcsak a bakter segítségére lenni, de az ilyeténmódon kezük közé került emberekkel a törvény teljes szigorával eljárni. Ha teljes szigorral el nem jártak, a bírákat is megbüntették. Járása közben figyelnie kellett arra is, hogy rendes időn tul nincs-e valahol tüz. Ha volt, be kellett a házba térnie és figyelmeztetni a ház lakóit a „tűzre való vigyázásra." Az is előfordult, hogy az emberek minden rossz szándék nélkül, könynyelmüségből égő gyertyával vagy lámpás nélküli méccsel, vagy épen égő pipával „az Istállóban, Csűrben és más egyéb tüzet könnyen fogható helyen" jártak ; „Az ollyatént azonnal megragadván az Község Házához őrizet alá vinni" tartozott. Szó sincs róla, elég sok mindenre vigyáznia kellett s bizony sok kellemetlensége lehetett e derék hivatalos személynek; meg lehet hát bocsátani, ha itt-ott önhatalmúlag enyhített a rendelet szigorúságán. Ugy tett a rendelettel, mint egyik uj szomszédunk, ahol azt tartják, hogy még lélekzetet is. nehezen lehetne venei, ha a törvény betűjét olyan pontosan tartanák be, ahogy megszövegezték. (Folytatjuk.)