Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-09-01 / 196. szám

fi«TES SZAK ABA lOO® KOBOKA Békéscsaba, 1925 szeptember 1 Kedd 52-ik évfolyam, 196-ik szám BÉKÉSMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Előflaotéai dijait : iiai/bea és vidékre postán küldve : negyedévre 7 >.000 korona. Egy hónapra 25000 korona "idánvonkénl iO'O korons Főszerkesztő j Dr. Gyöag'yöct Jásses Felelős szerkesztő t P.-Horvith Benső. Teltfoniiám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabái II. ker. Ferencz József-tér 20. ts. — Hlzdctf" díjszabás Martat. Uj levegő Botor fáradtság manapság arról irni, hogy a tudományos pályák életének percei meg vannak szám­lálva. Azok, akik véletlenül tovább látnak az orruknál, akik nem te­metkeztek bele a képzelődés, az álmodozás rózsaszínű felhőjébe, azok előtt már régóta elintézett akta volt az a tény, hogy a tu­dományos pályák a túlzsúfoltság miatt egyszeriben csőd elé fognak jutni. Mindez abból az alkalomból jut az eszünkbe, hogy a hivatalos lapban olvastuk, hogy az igazság­ügyminiszter egy ügyvédet végre­hajtóvá nevezett ki. Magyar szokás — vagy csak nevezzük a gyermeket a maga igazi nevén — magyar betegség az, hogy minálunk erőnek-erejé­nek mindenki urat akar nevelni a fiából. Vagyis megfelelő ijesztge­tések igénybevételével elérik a tisztelt apák, hogy fiaik leteszik az érettségi vizsgálatot és bemu­tatják nekik az egyetemi polgár­ságot igazoló indexet. Ez rendjén van, ez ellen csak a maradi em­ber emelhetne szót, aki rossz szemmel nézi, ha a fiatalemberek többet tudnak, mint ők. Mi nem helyezkedünk erre az álláspontra, mivel mindenkinek saját érdeke, ha müveit és tanult, sőt ez or­szágos érdek is. Ellenben azt mát nem helyeselhetjük, ha az ifjakat az iskoláik befejezése után egy­szerűen a hivatalos életbe küldik vagy pedig túlzsúfolt pályákra szorítják őket. Ez helytelen és fölér a öngyilkossággal. Ne adja Isten, hogy egy iskolá­kat végzett fiatalember más is akarna lenni, mint lateiner 1 No hiszen, azt elsöpörné a szülői elő­ítélet a másmilyen pályák irányá­ban s ugyanolyan gúnyos leki­csinylésekkel kellene találkoznia, mint a jogászpincéreknek akkor, amikor még nem kezdték meg működésűket. Nekünk, akik szomorú és sze­gény nemzet vagyunk, határozot­tan a romlásunkra van ez a mai divatos szokás a középiskolák falai közül „készen" kijövő ifjú­sággal. Nem látunk mi rémeket, de mégis napról-napra mindinkább beteljesedni látjuk azt a mondást, amit egyik nagyszellemü irónk kockáztatott meg s amiért az egész ország kinevette akkor. Tudniillik azt állította az illető, hogy ha ez a folyamat és az in­tellektuelek ilyetén túltermelése még sokáig tart, akkor beáll a társadalmi gutaütés, minek követ­keztében erkölcsileg is züllésnek indul majd ez az ország, amely már jól lefelé jutott az anyagi züllés utján. Ennek a fönti mondásnak az előjelét láttuk annakidején, évek­kel azelőtt, amikor a társadalom -annyira felzudult a jogászpincére­ket kereső „vakmerő" keszthelyi vendéglős ellen, akinek pedig nemhogy uj nem volt az ötlete, hanem semmi sértő vagy furcsa sem volt benne. A diploma nyo­mora ellen való küzdés első moz­zanata volt ez s hogy az érde­keltek kapva-kaptak az ajánlalon, az nem bizonyít mást, mint azt, hogy valóban túltermelés állott be, csakugyan nyomorban van a diploma. Ma pedig, mintegy második mozzanat gyanánt, megjön a hír egy ügyvédről, aki pályázott végrehajtói állásra, melyet el is nyert. Korántsem akarjuk olybá föl­tüntetni a dolgok állását, mintha a végrehajtói hivatás} lekicsinylen­dőnek tartanok. Nem. A végre­hajtói állás — bár éppen nem mondható rokonszenves foglalko­zásnak különösen a nép körében — elég jól jövedelmező, sőt a köz becsülésében részesülő pálya. Akár állami, akár községi a végrehajtó, mindenki megbecsüli és rendes foglalkozásnak elismeri, aminthogy az is. Azonban ott van a kutya eltemetve, hogy a végre­hajtói mesterség gyakorlásához elegendő a polgári középiskola négy osztályának elvégzéséről szóló bizonyítvány is, mig a fis­kális pályáról ugyanez éppen nem mondható, sőt nem tulozunk, ha azt mondjuk, hogy a négy közép­iskolai osztályhoz az ügyvédi ké­pesítés éppen olyan messzire esik, mint —Makó Jeruzsálemhez 1 (Vége köv.) Nincs savar a városi kölcsön folyósításában Budapest, aug. 31. A Reggel c. hétfői lap azt a hirt közli, hogy a magyar városok kölcsönakciója megbukott. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen a következőket közölték : — A hir tendenciózus és nem felel meg a valóságnak. Augusz" tus 29 én a hasznos beruházá­sokról megjelent hivatalos közle­ményben külön meg volt említve, hogy a 10 millió dolláros névér-. tékü városi kölcsön első fele már folyósitás alatt áll. A Speyer ame­első felét volt köteles jelenleg fo­lyósítani, ami meg is történt. A kölcsönkötvény jegyzési eredmé­nyeiről pedig folyó év október 15-ig köteles beszámolni. A köz­yélemény tájékoztatása végett meg kell állapítani, hogy eddig semmi olyan momentum fel nem merült, amely a városok kölcsönakciójára nézve hátrányos volna. Az ilyen tendenciózus híresztelések a ma­gyar közhiteli érdekek ártalmára vannak és éppen ezért az illető felelősségre vonása iránti intézke­dés megtörtént. rikai bankcég a vele kötött egyez­mény értermében csak a kölcsön Európa szabadkőmivesei a békeremniöért Basel, aug. 31. A svájci sza­badkőmivesek Baselban szabad­kőmives nagygyűlést tartottak, amelyen Námelország, Csehor­szág, Hollandia, Spanyolország és Luxemburg részéről mintegy 300 kiküldött jelent meg. A kon­gresszuson határozatot fogadtak el, amely a következőket mondja: „A mai nemzetközi szabadkő­mives értekezlet ismételten kije­Megindult a harc a csabai kontárok ellen A békéscsabai építőiparosok felhívása a közönséghez — Minden építkezést hatóságilag ellenőriztetnek lenti, hogy a szabadkőmivesség legnagyobb feladatául az euró­pai béke végleges helyreállítását tekinti és hogy újból azt a célt tűzte ki, amelyet már az 1902-ik évi brüssszeli nemzetközi szabad­kőmives kongresszus is megjelölt a v'lág feladatául, t. i. Francia­országnak Németországgal való megbékéltetését és kiengesztelé­sét." (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hosszú idő óta folyik a harc Békéscsabán az iparengedéllyel bíró önálló iparosok és az ipar­jogosultsággal nem rendelkező kontárok között. Mig az iparenge­délyesek alig jutnak munkához és keresethez a náluknál jóval ol­csóbban dolgozó kontárok mellett, addig annyi adót fizetnek, ameny­nyit az önálló iparosok közé fel nem vett kontárok egész tucatja sem. A mindjobban elharapódzó kon­tárkodás főként az építőiparban érezteti hatását. Nemcsak az épí­tészek zsebérdekeit kell itt érteni, hanem azt a tetemes kárt is, ame­lyet a tájékozatlan épittető-közön­ség szenved a rosszul végzett, rövid ideig tartó építkezés miatt. Hogy a már-már veszedelemmé váló baiokon valahogy segítsenek, az Építőiparosok Országos Szö­vetségének békéscsabai helyicso­portja vasárnap értekezletet tar­tott, hogy a kontárkérdésben el­foglalt álláspontjukat megbeszél­jék. Az értekezlet, amelyen Lipták János elnökölt, hosszas vita után elhatározta, hogy a kontárkodás megakadályozása céljából felhí­vást intéz a közönséghez. A felhívást nyomban megszö­vegezték és az a következő : „Felkérjük az igen tisztelt épít­tető közönséget, hogy küzdelmes munkánkban bennünket támo­gatni szíveskedjék és a munkának vállalatba adása előtt követelje vállalkozójától az iparigazolvány felmutatását. A saját jól felfogott érdekében is kérjük erre, mert építési ellenőrünkkel minden fo­lyamatban lévő mmkát ellenőriz­tetünk és ahol bebizonyosodik, hogy kontár végzi a munkát, a hatóság a munkát azonnal be­szünteti és ezenkívül az építtető fél is felesleges zaklatásoknak teszi ki magát. Nagyon téves az a felfogás, mintha a kontár ol­csóbban dolgoznék; tapasztalat­ból állithatjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője a valóság és be­bizonyosodott tény az, hogy vég­eredményben mindig az építtető fél jár jobban, aki jogosult önálló iparossal dolgoztatott. Ismételten kérjük tehát az igen tisztelt épít­tetni szándékozó közönséget a saját érdekében is, hogy építő­munkáit és az ezzel kapcsolatos munkákat az arra hivatott és jo­gosított iparosnak adja vállalatba. Tisztelettel az Építőmesterek Szövetsége." A felhívás nyomán valószínűen nem marad el a kívánt hatás: a kontár építkezők teljes és végleges háttérbeszoritása. A közönség ugyanis rá fogfbukkanni arra az igazságra, hogy csak a saját ér­dekeinek árt, ha olyanokat biz meg építkezéssel, akik nem szak­képzett és nem megbízható ipa­rosok, mert ezek nemcsak hogy elrontják az építkezést és rosszul épitik meg az épületet, hanem semmivel sem végzik olcsóbban a munkát, mint az építészek­Zürichben a magyar koronát 72.70-el jegyezték.

Next

/
Thumbnails
Contents