Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám
1925-08-20 / 187. szám
Békéscsaba. 1925 augusztus 20 Gsütörtök 52-ik évfolyam, 187-ik szám r r •• •• POLITIKAI NAPILAP Elöttsetéai dijait : >''«!ybon és vidékre postán küldve : negyedévre 7i.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. ''dányonícánt 1000 Vorons, F6iterkesgt<5s Dr. ö^öjagryöfí János. Fviolót saercc»>t6 i P.-Horváth BessS. Telefonsaim : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. ker. Ferenci József-tér 20. sz. — Hirdetés dliszabá* scerint. Tisztogatás — eMeíbin Mindenfelé nagy feltűnést keltett a volt igazságagyérnek, Nagy Emilnek cikke, amely az egyik pesti német lapban jelent meg. Feltűnést keltelt főleg azért, mert ezúttal hangzott el Magyarországon legelőször egy magas funkcionárius szájából az a megállapítás, hogy a hivatalnoki tisztesség sziklaszilárdsága körül ma HÍ11C3 minden rendjén. Akik eddig errőí megszólaltak, csak himeztekhámoztak-dadogtak, rejtegettek és takargattak, esetleg tagadtak. Nagy Emil azonban kivágta a rezet és megmondta az igazat. Nagy Emil nevén nevezte a gyermeket. Azt mondta, hogy a nálunk eddig alig ismert korrupció ma már veszedelmesen terced és kezdünk romlásnak indulni ezen a téren is. Ok gyanánt a környező államok hagyományos korrupciójának fertőzését és a köztisztviselőknek juttatott csekély fizetést nevezte meg. Noha maga a tény rendkívül fájdalmas és elszomorító, van valami helyeselhető abban, hogy az erkölcsök züllöttségére rámufta&sk, mert — ezúttal egy kegyelmes ur mutatott rá. Ha ilyesmit <egy szimpla tintakuli állítana, legott ipátcát történek felette, légbőJkapoít rágalmazásoknak minősítve a megállapításait, amelyek külörnben .köztudomásúak. De mive! magas sSEemélyiség hangoztatja a rideg leleplezéseket, nagy csend üli meg a tájat és az emberek gondolkozni kezdenek s a tisztogatás módjain töprengenek. Való, hogy tisztogatni kell. Való, hogy a magyar közhivatalnoknak a békeidőbeli erkölcsi tisztaságban kell állania a közönség előít. És a suttogásoknak, a célozgatásoknak, a burkolt vádaskodásoknak végére kell járni mindenütt. Ebben a becsületes hazafias munkában a sajtó a legnagyobb örömmel ajánlja fel a szolgála'ait. A sajtó eddig is szívesen állt a korrupció elleni harc szolgálatába, bár azt kellett tapasztalnia, hogy akárhányszor gyűlöletet és elutasítást kapott a felsőbb funkcionáriusok résziről azért, mert egy-egy panamáról lerántotta a leplet, egyegy magáról megfeledkezett köz tisztviselőt kipellengérezett. Megtörtént ugyanis, hogy nehezteléssel és szemrehányással találkozott, amikor hivatali sikkasztok üzelmeivel foglalkozott; elitélték, amikor bicskázó közhivatalnokok szennyesét teregette ki; testi fényi" tékkel ijesztgették, amikor politikai elfogultságból törvényszegésie vetemedett köztisztviselőket kipellengérezett és hatósági boszut helyeztek kilátásba ellene, amikor olyan állami tisztviselőkről akart irni, akik egyes polgárokat anyagi ellenszolgáltatásért előnyben részesítettek más állampolgárokkal szemben. A sajtó mindent lát és mindent tud. Tudja, hogy egyes hivatalfőnökök jobb ügyhöz méltó buzgalommal fáradoznak azon, hogy a bűnös tisztviselőt megmentsék a közvélemény felzuduló haragjának igazságszolgáltatása elől, ahelyett, hogy kirúgnák a bűnöst. Tudja, hogy súlyos összegű végkielégítéseket eszközölnek ki olyanoknak, akik a végkielégítést kififizető adófizetőknek hasznára nem, de mindig kárára voltak. A sajtó mindezt tudja, és mert látja a tisztogató munkájával szemben való makacs ellenszenvet, bizonyos tekintetben céltalannak tartja azt a méla utalást, amellyel Nagy Emil a korrupció kiirtására céloz. A sajtó minden hatalma mellett is gyenge ahhoz, hogy a hivatalfőnökök ellenére megküzdjön a korrupcióval és kivégezze azt. Istennek hála, mi még nem tartunk ott, hogy általánosítani kelljen, de éppen ezért féltékenyebben kell vigyáznunk a szórványos esetekre, amelyek könnyen válhatnak példaadókká és idézhetnek elő rettenetes fertőzést. Féltő gonddal vigyázzanak tehát a hívatalfőnökök az alantasaik jellemére és tiszta kezére és ha panaszokat hallanak, ne a tisztogatása révén hazafias munkát végző sajtóra dühöngjenek, hanem ragadják galléron a piszkoskezüt és tegyék oda, ahova való : a börtönbe. Az eltussolás nem szolgálja azt a célt, amire törekszenek : nem őrzi meg, nem tartja meg a Tisztogatás — eMeíbin Mindenfelé nagy feltűnést keltett a volt igazságagyérnek, Nagy Emilnek cikke, amely az egyik pesti német lapban jelent meg. Feltűnést keltelt főleg azért, mert ezúttal hangzott el Magyarországon legelőször egy magas funkcionárius szájából az a megállapítás, hogy a hivatalnoki tisztesség sziklaszilárdsága körül ma HÍ11C3 minden rendjén. Akik eddig errőí megszólaltak, csak himeztekhámoztak-dadogtak, rejtegettek és takargattak, esetleg tagadtak. Nagy Emil azonban kivágta a rezet és megmondta az igazat. Nagy Emil nevén nevezte a gyermeket. Azt mondta, hogy a nálunk eddig alig ismert korrupció ma már veszedelmesen terced és kezdünk romlásnak indulni ezen a téren is. Ok gyanánt a környező államok hagyományos korrupciójának fertőzését és a köztisztviselőknek juttatott csekély fizetést nevezte meg. Noha maga a tény rendkívül fájdalmas és elszomorító, van valami helyeselhető abban, hogy az erkölcsök züllöttségére rámufta&sk, mert — ezúttal egy kegyelmes ur mutatott rá. Ha ilyesmit <egy szimpla tintakuli állítana, legott ipátcát történek felette, légbőJkapoít rágalmazásoknak minősítve a megállapításait, amelyek külörnben .köztudomásúak. De mive! magas sSEemélyiség hangoztatja a rideg leleplezéseket, nagy csend üli meg a tájat és az emberek gondolkozni kezdenek s a tisztogatás módjain töprengenek. Osztrák rémlátás egy Budapest, augusztus 19. A Magyar Hirlap értesülése szerint egy gráci napilapban cikk jelent meg arról, hogy Magyarországon titkos katonai készülődés észlelhető és hogy a legitimisták Szent Istvánnapján puccsra készülnek. Ezzel kapcsolatosan a legitimista párt ujabb magyar puccsról egyik exponált személyisége kijelentette, hogy az egész híresztelés ostoba mese. Nyugatmagyarország elszakított részének lakói látják, hogy érdekeiket mennyire sérti, hogy Ausztriához csatolták őket és ezért körükben általános a nyugtalanság. ellenszolgáltatásért előnyben részesítettek más állampolgárokkal szemben. A sajtó mindent lát és mindent tud. Tudja, hogy egyes hivatalfőnökök jobb ügyhöz méltó buzgalommal fáradoznak azon, hogy a bűnös tisztviselőt megmentsék a közvélemény felzuduló haragjának igazságszolgáltatása elől, ahelyett, hogy kirúgnák a bűnöst. Tudja, hogy súlyos összegű végkielégítéseket eszközölnek ki olyanoknak, akik a végkielégítést kififizető adófizetőknek hasznára nem, de mindig kárára voltak. A sajtó mindezt tudja, és mert látja a tisztogató munkájával szemben való makacs ellenszenvet, bizonyos tekintetben céltalannak tartja azt a méla utalást, amellyel Nagy Emil a korrupció kiirtására céloz. A sajtó minden hatalma mellett is gyenge ahhoz, hogy a hivatalfőnökök ellenére megküzdjön a korrupcióval és kivégezze azt. Istennek hála, mi még nem tartunk ott, hogy általánosítani kelljen, de éppen ezért féltékenyebben kell vigyáznunk a szórványos esetekre, amelyek könnyen válhatnak példaadókká és idézhetnek elő rettenetes fertőzést. Féltő gonddal vigyázzanak tehát a hívatalfőnökök az alantasaik jellemére és tiszta kezére és ha panaszokat hallanak, ne a tisztogatása révén hazafias munkát végző sajtóra dühöngjenek, hanem ragadják galléron a piszkoskezüt és tegyék oda, ahova való : a börtönbe. Az eltussolás nem szolgálja azt a célt, amire törekszenek : nem őrzi meg, nem tartja meg a Tisztogatás — eMeíbin Mindenfelé nagy feltűnést keltett a volt igazságagyérnek, Nagy Emilnek cikke, amely az egyik pesti német lapban jelent meg. Feltűnést keltelt főleg azért, mert ezúttal hangzott el Magyarországon legelőször egy magas funkcionárius szájából az a megállapítás, hogy a hivatalnoki tisztesség sziklaszilárdsága körül ma HÍ11C3 minden rendjén. Akik eddig errőí megszólaltak, csak himeztekhámoztak-dadogtak, rejtegettek és takargattak, esetleg tagadtak. Nagy Emil azonban kivágta a rezet és megmondta az igazat. Nagy Emil nevén nevezte a gyermeket. Azt mondta, hogy a nálunk eddig alig ismert korrupció ma már veszedelmesen terced és kezdünk romlásnak indulni ezen a téren is. Ok gyanánt a környező államok hagyományos korrupciójának fertőzését és a köztisztviselőknek juttatott csekély fizetést nevezte meg. Noha maga a tény rendkívül fájdalmas és elszomorító, van valami helyeselhető abban, hogy az erkölcsök züllöttségére rámufta&sk, mert — ezúttal egy kegyelmes ur mutatott rá. Ha ilyesmit <egy szimpla tintakuli állítana, legott ipátcát történek felette, légbőJkapoít rágalmazásoknak minősítve a megállapításait, amelyek külörnben .köztudomásúak. De mive! magas sSEemélyiség hangoztatja a rideg leleplezéseket, nagy csend üli meg a tájat és az emberek gondolkozni kezdenek s a tisztogatás módjain töprengenek. Per az „Isten vete, JTlitjáti)" miatt Budapest, augusztus 19. A büntetőtörvényszéken ma tárgyalják Győrffy László őrnagy-hadbiró rágalmazási perét, melyei Pikler Emil nemzetgyűlési képviselő ellen indított,, mert egyik újságban a hadbíróról sértőn irt, abból az alkalomból, hogy a hadbiró-őrnagy az egyik tanutói „Isten vele, Mihály" felkiáltással búcsúzott. A hadbiró panaszára az ügyészség Pikler ellen felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége cimén adott ki vádiratot. A biróság elrendelte a valódiság bebizonyítását és mindazon tanuk és újságírók kihallgatását, akikannakidején a tárgyaláson jelenvoltak, ezenkívül a Győrffy ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat iratainak megküldését is kérik az illetékes hatóságtól. ellenszolgáltatásért előnyben részesítettek más állampolgárokkal szemben. A sajtó mindent lát és mindent tud. Tudja, hogy egyes hivatalfőnökök jobb ügyhöz méltó buzgalommal fáradoznak azon, hogy a bűnös tisztviselőt megmentsék a közvélemény felzuduló haragjának igazságszolgáltatása elől, ahelyett, hogy kirúgnák a bűnöst. Tudja, hogy súlyos összegű végkielégítéseket eszközölnek ki olyanoknak, akik a végkielégítést kififizető adófizetőknek hasznára nem, de mindig kárára voltak. A sajtó mindezt tudja, és mert látja a tisztogató munkájával szemben való makacs ellenszenvet, bizonyos tekintetben céltalannak tartja azt a méla utalást, amellyel Nagy Emil a korrupció kiirtására céloz. A sajtó minden hatalma mellett is gyenge ahhoz, hogy a hivatalfőnökök ellenére megküzdjön a korrupcióval és kivégezze azt. Istennek hála, mi még nem tartunk ott, hogy általánosítani kelljen, de éppen ezért féltékenyebben kell vigyáznunk a szórványos esetekre, amelyek könnyen válhatnak példaadókká és idézhetnek elő rettenetes fertőzést. Féltő gonddal vigyázzanak tehát a hívatalfőnökök az alantasaik jellemére és tiszta kezére és ha panaszokat hallanak, ne a tisztogatása révén hazafias munkát végző sajtóra dühöngjenek, hanem ragadják galléron a piszkoskezüt és tegyék oda, ahova való : a börtönbe. Az eltussolás nem szolgálja azt a célt, amire törekszenek : nem őrzi meg, nem tartja meg a Ernst Zahti Igagi művész és istenáldottái alkotóerő az, aki az' emberek dolgok külsejét-belséiét jól meglátva, azokat éles kontárokkal és fiü színekkel akként adja vissza, 'kogy azokat mindenki felismeri és elevenen érzékelteti. Az ilyen művész mintegy kiegészíti, pótolja a másik, az eredeti teremtőerő müvét.: mig az „csak" a szemnek'fülnek érzékelhetően, nyers mivoltában teremtette meg a tárgyakat, o azokat felboncolja és a belső lényegüket részletezve, megmagyarázza és izekre bontja a teremtményeket, amelyekről „megszólalásig* hü és találó rajzokat ad. A dolgokat nem csupán a szemnek mutatja be, hanem azok lelkét is kiteregeti elénk, ő lévén az, aki azt észrevette, megértette és hűen ábrázolni tudta. Svájcnak ridegségükben és félelmetességükben elképzelhetetlenül nagyszerű hegyóriásait és az ezekhez mindenben igazodó lelkű hegylakó népét Meyer Konrád Ferdinándon, a klasszikus irásmüvészet gigantikus erejű nagymesterén kivül egy másik iró : az Uri kanton.beli Zahn Ernő is döbbenetes erővei tudja festeni. Nem kell okvetlenül Svájcért rajongónak lennünk ahhoz, hogy ennek a két impozáns erejű emberábrázoló müvéS2* j ,nek svájci természeti képein és emw'ertipüsaíni mérhetetlen lelki élvezéu'fcl merüljünk el. Aki azonban röár ijmeri és szereti Helvéciát, az ézeken az Írásokon keresztül még fanatikusabb rajongójává válik a pici meseországnak és csodálatos népének. Az első a zürichi, aki már régen halott ; a másikat sem ilíik már felfedezni. Egy uj könyve azonban, az Indergand Albin — ugy érezzük — sokkal közelebb hozza a Svájcot szerető embert ahhoz a furcsa és érthetetlen, rideg és fanyar, eleven talányhoz, amelyet ugy hívnak, hogy : svájci ember. Ebből az írásából, amely az emberábrázolásnak és a lélekfestésnek elő' kelő polcra illő mestermüve, sok titkot oszlat el az iró napfényen fürdő valósággá. Az a meleg és simogató derű, amely az iró mondataiból árad, arra világit, hogy a világ helytelenül ismeri a helvét embert, akinek rideg külseje bizony forró szeretettel telitett s/ivet takar. Ernst Zahnt, aki -a ma élő svájci irógeneráció legelsőés legizmosabb reprezentánsa, a hányatott irói sorsok, a viharos életek között is első hely illeti meg. A tragikuma azUtáíl csodálatosan békés és nyugalmas életfilozófia felé terelte, ami a körtyVöi levegőjének minderikor aíaptónusa. A minden emberi szenvedéssel leszámolt, a csapások ellen fel nem lázadó bölcs szól az írásaiból. És az olvasónak, aki a lelki elmélyülést keresi a könyvben, csodálatos m egnyugvás ezt a békés nyugalma t beszívni, amely ugy ömlik el a ] e 'ken, mint amikor a Zahn hegylakó parasztjainak feje felett megsz*. a rózsaszín hegycsúcsok m másságában a kis fakápolna cs. engetyüharangja. Erős éi f a nV a r- hallgatag férfiak Hnlonak ez ü> mélyen vallásos, tiszta tekinte tü n5k a Zahn ala k" jai Svájciak ^ kik ma uSy anazo kmint Habsburg ke rf tő 6 sP arasz tőseik • nacvd ara b' eS eszs e§ e s' nyílt és becsülete m u, nká s ; rek. Svájciak. Zah n alak]a l Jfö" helvétek : olyanok, ^lyenekke a kegyetlen hegyekkel , ™ ° ^nok dos harc formálta ők YJi amilyenekké a zord; law res havasok között való eie 8 őket emberi remekké. Tiszta tekintetüek, családiasak, izmosak, kifelé ridegek, komolyak és kevésbeszédüek. De rendszeretők, dolgosak, egyszerűek, becsületesek s kristályosan tiszta lelkűek, egyenes jellemüek. Még akkor is, ha durvák, nyersek, faragatlanok. A kellő időben mindig helyén van az eszük és a szivük : nem tétováznak, nem kapkodnak. Ez embereket Zahn pl. igy irja le (s ezzel hü portrét fest paraszti honfitársairól, a pompás helvét fajtáról, amelyet forró szeretettel szeret) : „Thalmann erős ember volt, kemény, egyenes és széles növésű. Az arca rózsás és fehér volt, mint az élet és kék szemének értelmes, becsületes világa arcának férfias kifejezést adott". Egy neme a mélységes hazaszeretetnek, — ahogy ezekről az emberekről, népi honfitársairól ír. S mintha ez a hazaszeretet nagyobb és gyökeresebb lenne, mint a többi svájcié, pedig ez nagy szó, hiszen alig lehet e föld kerekén még egy nép, amely tettekkel jobban szeretné a hazáját, mint a svájci. Igazában megható és könnyfakasztó az a mérhetetlen, izig-vérig beléje égett hazaszeretet, amelyről sohasem
