Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-05 / 175. szám

§ZAH AJBA HOtl© KOHOHA Békéscsaba, 1925 augusztus 5 Szerda 52-ik évfolyam, 175-ik szám BÉIÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Blöffe«téiit dijak : Htlyben ét vidékre postán küldve : negyedévre 7í.C00 korona. Egy hónapra 25000 korona irányonként 1000 koronái Kóssetkesztő ; Gr. Gyöagyost János. Fslalői sserkesitő i P .-Horváth SessS. TaleíorisxR.m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bék&gca&bétt ÍI. ker. Koreucz József-tér 20. *%. — Hísdtts v díjszabás ssertoí. A sajtő válsága A sok intézmény és vállal, kozás között ime a magyar sajtótól is egy áldozatot követelt a „Trianon". Igaz, hogy a „Journal" néf metnyelvü napilap volt, de ötven évig viruló egészségnek örvendett és ez alatt az ötven esztendő alatt éppen azokban a körökben terjesztette a nemzeti eszméket és lelkesítette nagy olvasótáborát irántunk, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Jött azonban a „béke" és ettől fogva ez az olvasótábor a hirlapi és ezzel összefüggő poi litikai és kulturális értesüléseit idegen államok sajtóorgánumaiból elégitheti csak ki, amely sajtótermékek természetesen ha a magyar állapotokról és viszonyokról egyáltalán irnak: ezt tendenciózusan olyan elferditéssel teszik, hogy az ott élő magyarságnak a jövő iránt táplált reményeit teljesen kiirtsák. Ez az, ami legszomorubban érint ebből a sajtóhalálesetből t kifolyólag, mert ez ugyan at „első", de tudjuk jól, hogy a budapesti hírlapok közül több már súlyos betegségeken esett át — és bátran mondhatjuk, hogy legnagyobb részük a nagy Magyarországhoz szabott rezsijük miatt — anyagilag küzdelmes életet folytat. Már pedig a sajtónak nemcsak szabadságra, hanem anyagi függetlenségre is van szüksége, hogy hivatását lelkiismeretesen betölthesse. És ezt a függetlenséget csak a társadalom biztosithatja. Természetes, hogy egy sajtóorganumnak módjában áll olvasóközönségének körét különösen megbízhatóságával kiszélesíteni ; ámde ezen kört a „Trianon" nagyon szűkre szabta mert ime ennek okából egy nem férges, hanem egészséges gyümölcs hullott le a magyar zsurnalisztika fájáról. Hogy ennek folytatása ne legyen, csonka Magyarország intelligens társadalmának kell megértenie és átéreznie azt, hogy mily fontos szerepük van éppen jelen szomorú sorsunkban a magyar hírlapoknak. Minket — midőn ezeket írjuk — nem a saját sorsunk aggaszt, mert hisz a vidéki hírlapokhoz nem fűződik az az országos érdek, amit megpendítettünk,, de aggaszt egyáltalán a magyar sajtónak érezhető válsága. A sajtő válsága A sok intézmény és vállal, kozás között ime a magyar sajtótól is egy áldozatot követelt a „Trianon". Igaz, hogy a „Journal" néf metnyelvü napilap volt, de ötven évig viruló egészségnek örvendett és ez alatt az ötven esztendő alatt éppen azokban a körökben terjesztette a nemzeti eszméket és lelkesítette nagy olvasótáborát irántunk, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Jött azonban a „béke" és ettől fogva ez az olvasótábor a hirlapi és ezzel összefüggő poi litikai és kulturális értesüléseit idegen államok sajtóorgánumaiból elégitheti csak ki, amely sajtótermékek természetesen ha a magyar állapotokról és viszonyokról egyáltalán irnak: ezt tendenciózusan olyan elferditéssel teszik, hogy az ott élő magyarságnak a jövő iránt táplált reményeit teljesen kiirtsák. Ez az, ami legszomorubban érint ebből a sajtóhalálesetből t kifolyólag, mert ez ugyan at „első", de tudjuk jól, hogy a budapesti hírlapok közül több már súlyos betegségeken esett át — és bátran mondhatjuk, hogy legnagyobb részük a nagy Magyarországhoz szabott rezsijük miatt — anyagilag küzdelmes életet folytat. Már pedig a sajtónak nemcsak szabadságra, hanem anyagi függetlenségre is van szüksége, hogy hivatását lelkiismeretesen betölthesse. És ezt a függetlenséget csak a társadalom biztosithatja. Természetes, hogy egy sajtóorganumnak módjában áll olvasóközönségének körét különösen megbízhatóságával kiszélesíteni ; ámde ezen kört a „Trianon" nagyon szűkre szabta mert ime ennek okából egy nem férges, hanem egészséges gyümölcs hullott le a magyar zsurnalisztika fájáról. Hogy ennek folytatása ne legyen, csonka Magyarország intelligens társadalmának kell megértenie és átéreznie azt, hogy mily fontos szerepük van éppen jelen szomorú sorsunkban a magyar hírlapoknak. Minket — midőn ezeket írjuk Kedvezőbb kölcsöm Budapest, aug. 4. Az osztrák provizórium meghiúsulása nyomán gyorsan szükség van arra, hogy a mezőgadasági hitel kérdését végérvényesen rendezzék. Az ipari termelésnek a kormány több mint 3 billió koronát bocsátott rendelkezésére, nem lehet tehát a mezőgazdaságot csekély 22 millió aranykoronával elintézni. Még a mai napon bizalmas értekezlet t várnak a gazdák kezdődik a pénzügyminiszternél, melynek kizárólagos célja az, hogy a mezőgazdasági hitelt ugy rendezze, hogy a gazdák minden különösebb zavar nélkül ki tudják várni azt az időt, mikor termé1 süket vilégparitási áron tudják értékesíteni, mégis ugy, hogy ne veszítsék el forgótőkéjüket, melyre a további termés érdekében van szükségük. A sajtő válsága A sok intézmény és vállal, kozás között ime a magyar sajtótól is egy áldozatot követelt a „Trianon". Igaz, hogy a „Journal" néf metnyelvü napilap volt, de ötven évig viruló egészségnek örvendett és ez alatt az ötven esztendő alatt éppen azokban a körökben terjesztette a nemzeti eszméket és lelkesítette nagy olvasótáborát irántunk, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Jött azonban a „béke" és ettől fogva ez az olvasótábor a hirlapi és ezzel összefüggő poi litikai és kulturális értesüléseit idegen államok sajtóorgánumaiból elégitheti csak ki, amely sajtótermékek természetesen ha a magyar állapotokról és viszonyokról egyáltalán irnak: ezt tendenciózusan olyan elferditéssel teszik, hogy az ott élő magyarságnak a jövő iránt táplált reményeit teljesen kiirtsák. Ez az, ami legszomorubban érint ebből a sajtóhalálesetből t kifolyólag, mert ez ugyan at „első", de tudjuk jól, hogy a budapesti hírlapok közül több már súlyos betegségeken esett át — és bátran mondhatjuk, hogy legnagyobb részük a nagy Magyarországhoz szabott rezsijük miatt — anyagilag küzdelmes életet folytat. Már pedig a sajtónak nemcsak szabadságra, hanem anyagi függetlenségre is van szüksége, hogy hivatását lelkiismeretesen betölthesse. És ezt a függetlenséget csak a társadalom biztosithatja. Természetes, hogy egy sajtóorganumnak módjában áll olvasóközönségének körét különösen megbízhatóságával kiszélesíteni ; ámde ezen kört a „Trianon" nagyon szűkre szabta mert ime ennek okából egy nem férges, hanem egészséges gyümölcs hullott le a magyar zsurnalisztika fájáról. Hogy ennek folytatása ne legyen, csonka Magyarország intelligens társadalmának kell megértenie és átéreznie azt, hogy mily fontos szerepük van éppen jelen szomorú sorsunkban a magyar hírlapoknak. Minket — midőn ezeket írjuk Tlmerikai vélemény JTlagyarország talpraállitásáról Newyork, aug. 4. A Sun megállapítja, hogy a magyar termelés a közel jövőben fel fog lendülni. Az újjáépítési munka sorén Magyarország igen rövid idő alatt csodálatos teljesítményt végzett. Minden idegen segítség nélkül felállította jegybankját és stabilizálta valutáját. A magyar pénz egyike ma Európa legstabilabb pénzeinek és az aranyfedezet meghaladja az 55%-ot. Gömbös tiltakozása a választási terror miatt Budapest, aug. 4. Budaházy Miklós, a fajvédők hatvani jelöltje az utolsó percben össze tudta szedni az aláírásokat és igy a> kerületben vasárnap mégis megtartják a választást, amely előreláthatólag nagyon mozgalmas lesz. Gömbös Gyula ma az igazságügyminiszterhez nyilt levelet intézett, amelyben tiltakozik a kerületben, előfordult erőszakosságok miatt. Csabai cserkészek Svájcban ii. Kandersteg, julius 31. A Pfadfinderheim előtt Erik Hariweg> a „Heimchef" fogad bennünket igen kedves, meleg szavakkal. Az otthon cserkészfogalmak szerint pazar kényelmü. Villany, pompás vízvezeték, mosdók, tussfürdők, felszerelt konyha. Elhelyezkedés után meghatott ünnepélyességgel vonjuk fel zászlónkat a Heim előtti árbocra a svájci, angol és hollandus mellé. Mert már itt találunk egy holland csapatot (Harlingenből) és egy angolt (Manchesterből. Kissé idegenkedő csodálkozással nézik a katonás rendben lefolyó ünnepséget. Mi viszont valami sajátos melegségtől átfűtött érzéssel énekeljük a Himnuszt s utána a Magyar Hiszekegyet. Szivünkből feltörő szavai mintha uj értelmet kapnának a messze idegenben. Majd a svájci Himnuszt énekli csapatunk, házigazdáink melegen köszönik a nem várt és másoktól még nem tapasztalt figyelmet. A hollandusok vezetője, Jhr. 0. Repelaer ur (lesz még róla szó) mindjárt vitába is bocsátkozik velünk a „militarista parádé" fölött, de meghallván érveinket a nemzeti zászló tiszteletének s általában a nemzeti érzés elmélyítésének nálunk fokozottabb szükségéről s érdeklődve az integer és a csonkaország gazdasági és kulturális viszonyai iránt: loyálisan meghajol felfogásunk előtt s másnaptól kezdve már a hollandus napiparancsban is ott szerepelt reggel és este a „Vlaggenparade". A zászlóünnepségekhez erre az aneolok és a később jött franciák is csatlakoztak. Igy aztán reggelenként és esténként teljes tiszteletadással hallgatjuk egymás nemzeti himnuszait s van benne valami szivbemarkoló, amint angolok, franciák, hollandusok komoly tisztelgése közt égbeszárnyal harmincöt magyar szívből a Hiszek egy Istenben . . . Az otthon naponta elmondott, megszokott és talán már meg is kopott szavak értelme itt világosodott meg a maga valóságában fiaink lelkében ... * És most lássunk egy pár mozaikdarabot a csabai cserkészfiuk svájci életéből. Jó időben kirándulás a napi főprogram. Imponáló, hogy az alföldi magyar fiuk, — kiknek nagyrésze még nem is lótott hegyet — milyen kitartással, mennyi ügyességgel és milyen fáradhatatlanul birja a nehezebb klasszisu hegyi túrákat is. Az óriás glecsertetők és rengeteg sziklafalak közé zárt, tizennyolc hatalmas vízeséstől táplált Oeschinen-See (1600 m), a Blümlisalpgletscher (2400 m) és a Kanderfirn (2700 m) kővé fagyolt. barázdás jégmezői, a Gemmi-Pass (2400 m) szédítő távlatú panorámája, a Kandertal és Gasterental fordulónként változó tájai, a csodálatosan ultramarin-kék szinü Blausee voltak a kirándulások főbb pontjai. Sik ulon menetelés közben mindig zengett a vidám, pattogó ütemü magyar nóta. Szünetet a hegymászásban csak parancsszóra tartottak s ha este 10— 12 órai tura után hazakerültek: mintha csak otthon a Veszelyhidtól jöttek volna meg, — még mindig le kellett jótszaniok^ egykét „nemzetközi mérkőzés"-t, — annyira nem éreztek, vagy legalább is nem mutattak fáradtságot. Ami az önfegyelmezést tekintve végeredményben egyre megy. Jellemző, hogy rendszeres és nagy túrákat csak mi teszünk — az angolok későn kelnnek és legföljebb csak-egy sétát tesznek, — a hollandusok meg kétszer is eltévedtek kirándulásaikon, ugy hogy csak másnap, vonaton hozta őket haza Maecenásuk. A hollandusok Maecenása. És a mi jóbarátunk. Ez a kettős cim illeti meg Jhr. Ocker Repelaer urat. Higanyelevenségü, pompás kedélyű, világlátott, dúsgazdag, 35 éves fiatalember. Hágában, 16. L. Voorhut alatt van a palotája. Az egész; hollandus csapat az ő kövér hollandi forintjain táborozik. A csabai fiukat mindjárt idejövetelünk, másodnapján nagyon megszerette. Mindig köztünk van, a fiukkal játszik, birkózik, ajándékokat, fényképeket osztogat lelkes dedikációkkal. El van ragadtatva fiaink ügyességétől, fegyelmezettségétől, pompás jókedvétől és sokszor mondta, bár neki is olyan jó csapata lenne, mint a magyarok. Sokszor étkezik nálunk, — kívánságára egyszer meghívtuk az. egész hollandus csapatot egy magyar ebédre. Tejfölös zöldbablevest és kíméletesen paprikás borjupörköltet galuskával remekelt et főszakács. Nagyon megdicsérték a vendégek az ebédet s ami ennél több : meg is ették. Repelaer ur ma egy hollandus ebéddel viszonozta ezt, amit munkatársaival ő maga főzött. Vajas zöldségleves, nagyszerű beafsteak vajban kisütve, mellé savanyu vajas mártása zöld borsó és krumplifőzelék vajjal elkészítve, nagyszerű tejberizs vajjal és fejenként 4—5 barack, őszintén szólva : nagyon féltünk a hollandus ebédtől és igen kellemesen csalódtunk. Az ételek igen, izesek és könnyűek voltak, ugy,. hogy fiaink hihetetlen porciókat, kebeleztek be és ma első ízben maradt el a parancsnoki szoba ablaka alatt a csapat saját külön.