Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-31 / 171. szám

2 iMlKÉSMEOTEI Kfcte Békéscsaba 1925 julius 31 A pénzértéknél (valutáknál) az átszámítási kulcs a következő : angol font 1 font 345.000 K, bol­gár bankjegy 100 leva 50.000 K, 1 dollár 70.500 K, 100 francia frank 331.000 K, 1 lengyel zloty 13.400 K, 1 német uj birodalmi márka 16.800 K, 100 lira 259.000 K, 1 osztrák shilling 10.000 K, 1 hollandi forint 28.200 K, 100 belga frank 324.100 K, 100 lei 34.000 K, 100 cseh korona 210.000 K, 100 svájci frank 1,380.000, 100 di­nár 122.300 K. A váltók (devizák) átszámítási kulcsa a következő : Amsterdam 28.500, Kopenhága 14,530, Osló 12.650, London 345.000, Newvork 71.000, Berlin 16.800, Milánó 2590, Páris 3310, Brüsszel 3270, Buka­rest 333, Szófia 510, Prága (100) 210.500, Stockholm 19050, Zürich 13780, Bécs 10.000, Belgrád 1243 korona. A vasutasdalkar dalestéje A Békéscsabai Máv Zene- és Dalegylet augusztus hó 1-én, szom­baton este 8 órakor a „Próféta"­vendéglő összes termeiben díj­mentes dalestélyt rendez, melyre a dalkedvelő közönséget tisztelet­id meghívják. Önkéntes adományokat a sop­roni országos dalo&versenyen való részvétel alapja javára köszönet­tel fogad az egyesület vezetősége. A dalestély műsora a követ­kező: I. Himnusz: Erkel Ferenctől. § 2. Odabent a nagy kocsmában: Nóvák J.-től. 3. Reményhez: Lavotta J.-től. 4. Dunántuli nóták : Révffi Gé­zától, 5. Bus magyarok imája : Révffy Gézától. 6. Hiszekegy: Szabadostól, 7. Három eredeti magyar dal: Nem marad a piros rózsa bim­bóba. Hoppé Rezső. 8. Régi nóta : Révffi Gézától. 9. Zug az erdő : Gyene S.-től. 10. Falu végén kurta kocsma : Auspitz J. II. Szózat: Egressitől. Aki más neve alatt nősült Békéscsabán keresnek egy hódmezővásárhelyi szélhámost (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mozifilmre, sőt regénybe, kalan­dortörténeibe illő história esett meg Hódmezővásárhelyen. A tör­ténet egészen újszerű és szokat­lan és teljesen komikus lenne, ha a rendőrség is nem avatkoznék a dologba, a hősi szereplő némine­mű szélhámoskodásai miatt. De a rendőri beavatkozás következté­ben az eset tragikomikussá vált, amelynek csupán egyetlen sze­replője sajnálatraméltó: a hamis okmányokkal operáló csaló által becsapott asszonyka, aki most urahagyottan sírdogál Hódmező­vásárhelyen. A furcsa eset egyébként a kö­vetkező : Nemrégen udvarolni kezdett egy hódmezővásárhelyi uricsalád leá­nyának egy magát Templa Dezső néven megnevező fiatalember, aki a külügyminisztérium tisztviselője ként mutatkozott be. Ezt az állí­tását hivatalos okmányokkal is alátámasztotta, ugy hogy sikerült a család bizalmát és az ifjú hölgy szeretetét megnyernie. A viszony rövidesen leánykérésig haladt, majd a család beleegyezése után márciusban esküvővel végződött. A magát Templa Dezső miniszteri tisztviselőnek nevező budapesti fiatalember feleségül vette a vásár­helyi urileányt. Idáig a történet meglehetősen sima és mindennapias. Az érde­kesség ott kezdődik, hogy csak­ugyan van a külügyminisztérium­ban egy Templa Dezső nevü tiszt­viselő, aki Hódmezővásárhelyről származik. Ennek bátyja : Templa Károly julius 29 én látogatóba ér­kezett Vásárhelyre, ahol rövidesen meghallotta, hogy az „öccse" ott márciusban megnősült, Mivel már volt egy hasonnevű öccse Buda­pesten, aki egyáltalában nem volt nős, Templa Károly azonnal tisz­tában volt azzal, hogy szélhámos bitorolja az öccse nevét, mert valami módon hozzájuiott annak okmányaihoz. Templa Károly azonnal elment az ál-Templa Dezső lakására, hogy felelősségre vonja a bitorlót. Amikor belépett az ajtón, az ál­öccs udvariasan megkérdezte, mit óhajt. — Templa Károly vagyok — mutatkozott be a látogató — és az öcsémet, Dezsőt keresem... Az ál-Templa Dezső erre elsá­padt, mintha minden vér kifutott volna a testéből. A következő pillanatban aztán félretolta az ajtó­ból a látogatót, kirohant az ajtón és eszeveszetten futni kezdett. Az uccán csakhamar egérutat nyert és eltűnt a csodálkozástól majd^ nem megmeredt, semmit sem értő felesége elől. Az igazi Templa ekkor könyör­telenül leleplezte a szélhámost, akiiől azt sem tudják és nem tudja a felesége sem. hogy tulaj­donképpen kicsoda és mi az igazi neve. Templa Károly elmondotta, hogy a szökevény becstelen uton jutott az öccse irataihoz és azo­kat galádul felhasználva, annak neve alatt, tehát hamis néven vette feleségül a vásárhelyi uri­leányt. A felvilágosításokra a becsapott uricsalád kétségbeesetten szaladt a rendőrségre, feljelentést tenni a más okmányaival esküvő szélhá­mos ellen. A rendőrség nyomo­zást indított az ál Templa Dezső ellen, akinek nevét — minthogy közokiratokkal való visszaélés és hamisítás történt — majd törölni kell a házassági anyakönyvből. A szélhámost a vásárhelyi rend­őrség megkeresésére Békéscsabán is keresik. Pontos személyleirása a következő : 27 éves, 170 cm. magas, közép, erős termetű, ke­rek, telt arcú, gesztenyebarna ha­jú és barna szemű. Ruházata a következő volt : szürke ruha, vé­kony zöld és piros csikókkal, pan­talló-nadrág, sötétsárga fűzős fél­cipő gummitalppal. Zürichben a magyar koronái 72 50-el jegyezték. Perui levél* ii. Társadalmi élet csak klubokban van, a családok összejárása nem olyan elterjedt, mint otthon. Van angol, amerikai, német, francia, olasz klub. Az első a — Nemzeti Casinó, ahol a belépés, vagyis beiratkozáskor 100 font a dij. Ezekben aztán olyan az élet, mintha otthon, saját hazájukban volnának. Nemzeti ünnepségek, estélyek követik itt egymást : itt a klub a haza. Nekünk magya­roknak sajnos semmi ilyen közös helyünk nincsen. Kevesen is va­gyunk hozzá. És a magyar átok, az összeférhetetlenség itt is ural­kodik. Az erkölcsök. Hát erről nem igen lehet beszélni, mert nincs, legalább is a mi felfogásaink sze­rint nincsen. Három-négy törvény­telen gyerek nem számit, válás pedig nincsen. Holtomig-holtodig. Nem kell egymást szeretni, csak nem lehet elválni. A férj is, az asszony is élhet mással, de az arzobispo (érsek) nem engedélyez­"Lapunk egyik Délamerikába vándorolt ba­átjától, Limából. teti a válást, noha a radikálisok ugyancsak verik érte a parlament­ben az asztalt, de a klerikálisok — és ezek mögött az asszonyok állanak — nem szavazzák meg. No volna is itt szép kis zűrzavar, ha egyszer az asszony, máskor a férj állna elő bizonyítékokkal. A nő itt még nem érte el azt a tár­sadalmi pozíciót, mint otthon, nem oly szabad és ez az elzártsága, munkára nem neveltsége, fény­űzési hajlama házasságtörésre, a lányt pedig szeretkezésre birja. „Viva el amor I" a jelszó és amig az északon élő ember ezen is gondolkozik, töpreng, addig a déli gondolkodás nélkül megadja ma­gát a szerelemnek. A bikaviadal I Erről az izgal­mas, agyatbénitó nemzeti játékról a következő alkalommal irok. Most csak ennyit : a spanyolor­szági hires torerokat itt ugy ün­neplik, ugy fogadják, mint otthon a legnagyobb tudósokat, művé­szeket sem. Legutóbb itt járt a görögök hires volt miniszterelnöke : Venizelos, fiatal feleségével együtt és bizony a lapok csak megemlí­tették, mig a néhány nappal ké­sőbb Mexikóból érkezett Jüan Bel­montet, a vakmerő sevillai torerot ezrekre menő néptömeg és diadal­kapu fogadta a kikötőben és a lapok hasábos cikkekben számol­tak be róla. Jüan Belmonte, aki egy sevillai mészárosmester fia, ifjabb korában maga is ebben a mesterségben „legénykedett", két évvel ezelőtt nősült, elvette a pe­rui igazságügyminiszter leányát és hogy mennyi lehet a jövedelme, az abból következtethető, hogy egy szerepléséért, amely 2—3 órá­ig tart és amely idő alatt 6 bikát öl meg, 10.000 dollárt kap. Éven­te legalább száz viadalon vesz részt. Az azonban bizonyos, hogy minden egyes esetben az életével játszik és magam is a nyelvem haraptam véresre kínomban, ami­kor a dühtől már félkörben hajlott gerincű bika elé két térdre letér­delt. Rettenetes volt. A klima rossz. A két hónapos nagyon forró nyarat minden át­menet nélkül az öt hónapos tél követi. Itt nem kell az otthoni ha­vas, hideg télre gondolni, hisz alig van hideg, ennél sokkal rosszabb, állandóan nedves és kellemetlen pára hullik. Nem eső, nem is köd, a kettő között valami. A tüdőt fojtogatja, a csontokat hasogatja, penészedik, nyirkosodik minden Szegény magyar leány gazdag szerencséje Fonyódon nyaralt Bojér Katica, egy feltűnő szépségű, fiatal, szőke leány özvegy édesanyjával és há­rom fivérével. Katica édesapja fel­ügyelő volt a MÁV-nál s a világ­háborúban ragályos betegségbe esett és meghalt. A fiatalon fél­árvaságra jutott leány édesanyjá­nak segédkezett a háztartásban és a három fiu lett a családfen­tartó: szerény fizetésükből, ame­lyet a Székesfehérvári Takarék­pénztárnál kaptak, éltek mind. Vasárnap mult három he'e Sió­fokra utaztak, ahonnan délután hajón Balatonfüredre igyekeztek. Több siófoki ismerősük is velük tartott, köztük egy német ur is, aki a siófoki Hullám-szállóban volt megszállva. A hajón utazott Manken Róbert, egy Siófokon nya­raló gazdag hollandus is, aki sze­mét nem tudta levenni a szem­közt ülő gyönyörű leányról. A kis gőzös vígan szelte már a Ba­laton hullámait, amidőn Manken a hölgyek társaságában levő né­met urat, mint szállóbeli isme­rősét, udvariasan félrehívta és arra kérte, hogy mutassa be őt Bo­jér Katókának. Ez meg is történt. A hajó alig kötött ki Balaton­füreden, már az elszánt terv el is készült Manken Róbert agyában, megkérte a leány kezét és ez a merész lépés nem ütközött aka­dályba. Azóta mindig együtt volt a leánnyal. Mult hét elején eluta­zott Manken szép menyasszonyá­val, a mamával, testvérekkel ha­zájába, a boldog, békés Hollan­diába. Megbízta a kitűnő hollan­dus Szabó Gyula dr. fővárosi ügyvédet a leány összes iratainak gyors beszerzésére és azoknak expressz elküldésére. Az ügyvéd megbízatásának pontosan eleget tett és a hét vegén már Amster­damban voltak az iratok, mire a sok milliárd vagyonnal rendelkező gyáros julius 19 én oltár elé ve­zette Amslerdamban a fonyódi aranyifjúság kedvencét. Nászútra Manken hatalmas batáviai birto­kára utaztak, Jáva szigetére, ahol a nyár hátralevő részét fogják eltölteni. és mi pedig dacára, hogy a hő­mérő 16—17°C meleget mutat, va­cogó fogakkal, dideregve vissza­kívánjuk a forró, tropikus nyarat. A nyár novembertől májusig, a tél juniustól októberig lart. Télen pusz. tit a grippe, a sajnos otthon is jól ismert spanyol betegség és itt a másik átok is, a malária. Ettől bi­zony európai ember meg nem szabadul. Hosszú, kellemetlen nya­valya, engem is több egy évnél gyötört, mig aztán vagy egy fél kg. quinina után elmaradt. A magyarokról más alkalommal irok, most csak ennyit : egyszer két magyar valami kolonizálási ügyben kihallgatásra jelentkezett a köztársasági elnöknél. Amikor a jelentkezésnél bemondták, hogy magyarok, az elnöki titkár mo­solyogva megkérdezte tőlük, hogy milyen pártiak ? Hát a mi két magyarunk hangosan elkurjantotta magát : „Viva la republica I" A királykérdés eljutott már a perui köztársaság elnökéig. És most bucsut veszek a bé­késcsabai kedves honfitársaktól a legközelebbi levélig. Adios I a Lima, 1925. julius l.| Sz. J.-né.

Next

/
Thumbnails
Contents