Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-02 / 146. szám

2 MütSMlMS K&Mftnr Békéscsaba, 1925 július 2 Forgalom a vasúttal — akadályokkal A MAV 10 milliót követel egy átjáró ideiglenes használatáért (A Közlöny eredeti tudósítása.) A vasúttal való kocsiforgalom mizériái mára megszaporodtak. A kocsiközlekedést ugyanis már nemcsak a feneketlen sár gátolja, hanem a MAV is, amely a szükségátjárót az Ihász-ucca torkolatánál ma egyszerűen lezáratta, az ottani vágányokra húzatván néhány teherkocsit. Ennek a cselekedetnek előzményei a következők: A posta- és egyéb kocsik vasúthoz való jutása a rettentő sártenger elkerülésével csak ugy volt lehetséges, hogy a vasútra igyekvő kocsikat a Prónay-, Szarvasi-, Kazinczy- és Ihász-uccán át vezetik a vasútig, ahol 3 vágányon áthajtva, az Őr-ucca mellett jutottak volna ki az állomáshoz. Ez egy ideig ment is igy, kedden délután azonban a vasút egyszerre eltiltotta a vágányain való átkelést, majd később mégis megengedte, de őrei számára először 17, később 10 milliót követelt a várostól napibér cimén. A városnál ez az eljárás élénk csodálkozást keltett, hiszen tudvalevő, hogy a város eddig mindig példátlan előzékenységgel támogatta a vasutat telek iránti kérelmei sorén s legutóbb is a tisztviselői lakásokhoz ingyen engedett át számára értékes telket a legforgalmasabb útvonalon. Ha másért nem, a viszonosságnál fogva kellett volna tehát előzékenységet tanúsítania a vasútnak a várossal szemben. Hiszen a mostani utmizériának nem is a város, hanem az állam a közvetlen okozója : az az utátkelési szakasz, amely átszeli a várost (Jókai-, Petőfi- és Horthyucca) állami ut, de kikövezve még mindig nincsen s igy rajta a vasúthoz hajtani nem lehet. Ha az állam, amely most az ideiglenes, pár napos vágányátjáróért 17 milliót követelt, nem mulasztotta volna el a kövezést, ma minden baj nélkül lennénk. A vasút fellépése egyébként is különös akkor, amikor a most folyó építkezéseinél önhatalmúan, a várost meg sem kérdezve, felszedette egy ucca (Temetősor) kövezetét és azon síneket fektetett le. A furcsa eljárás szerdán délben akként intéződött el, hogy a vasút megengedte a postakocsik átkelését az Ihász-uccánál, reggel 5-től este 7-ig, de a magánosok forgalmát csak a vonatokhoz türi meg a nappali órákban. A 10 milliós követelését azonban változatlanul fenntartotta. Ezt az eljárást azzal indokolja, hogy rakterületein még a kivételes helyzet következtében sem hajlandó idegeneket átbocsátani. JJ Tiuria kimondotta a valorizációt Budapest, jul. 1. A Kúria teljes ülésén megváltoztatta a két évvel ezelőtt a valorizáció ellen hozott döntést és kimondotta, hogy a pénz értékének változtatása alapján felemelhető vagy leszállítható a * ííleseti járulék összege. Engel Iván beszámol egyiptomi útjáról a Közlönynek Pazar csiilogásu, ekzoiikus szállodák finom hallja helyett egyik csabai uricsalád szalonjának kedves, intimus környezetében — itt találkozom a mosolygó arcú s az afrikai nap hevétől kávébarnára pirított Engel Ivánnal, akiről csak kevesen tudják, hogy egyiptomi művészi turnéja és nagysikerű pesti hangversenye után egy kis pihenőre hazaérkezett szülővárosába. Engel Iván ma, a kritika egybehangzó véleménye szerint a fiatal magyar pianisták Iegkiválóbbja és a magyar zongoraművészet legnagyobb reménysége. Megkérem, mondjon valamit egyiptomi útjáról, hogyan jutott eszébe Afrika partjaira ellátogatni s milyen emlékeket és benyomásokat hozott magával : — Egyiptomi utamhoz az impulzust — kezdi — tulajdonképen egészségi okok szolgáltatták. Egyiptom az európaiak legpompásabb, de egyúttal legluxuriózusabb klimatikus tartózkodási helye. Hogy ne legyek ott teljesen ismeretlenül, egyik bécsi barátomtól ajánló sorokat is kaptam Bogdadli Clement egyiptomi földbirtokoshoz és az alexandriai magyar kon?ulhoz. Az utat Trieszttől Alexandriáig egyfolytában tettem meg hajón s attól a perctől kezdve, hogy megtudták, hogy zongoraművész vagyok, valóban uri életem volt. A kapitány a legjobb kabint bocséjtotta rendelkezésemre s mint'iogy a hajón adott koncertem jövedelmének fele a hajó legénységének jutott, a matrózok valósággal a tenyerükön hordoztak. November 10-én érkeztem Alexandriába. Kitűnt, hogy a művészi érvényesülés számára sokkal nagyobb tér nyilik, semmint gondoltam. Polnauer magyar konzul igazán lekötelező szivélyességgel fogadolt. Érdekes volt itt, amint az ajtót nyitó szobalány jóizü magyarsággal szólott hozzám. Kisült, hogy székely lány, a konzulék Erdélyből hozatták ide s mint — tudtam, heves szerelemre & Hellas egyik klasszikus arc iránt. Felkerestem Bogdadli föle kost, akiyel igen jó barátságb veredtem. Ezeknek az összek téseknek eredménye volt, nogy rövid pár nap múlva báró Menase tb. magyar főkonzul Alexandriában tiszteletemre egy meghívásos hangversenyt rendezett, amelyei az összes diplomaták és egyiptomi előkelőségek megjelentek. Teljesen világvárosi nívójú hengverseny-müsorí mutattam be, többek között modern magyar szerzőket, Bartókot, Kodályt is s őszinte meleg sikert arattam. Ezt töbo, sorozatos hangverseny követte Egyiptom nagyobb városaiban. A kairói koncertemen megjelent Lady Allenby is, az angol király egyiptomi helytartójának felesége, akinek főleg a modern magyar muzsika ragadta meg tetszését. Három hónapos egyiptomi tartózkodásomhoz a legszebb művészi impressziók fűződnek. Az egyiptomi művészet összes jelentős emlékeit megtekintettem. A Tuth-Enk-Amen felfedezés eredményei elragadok. A piramisok aljában találkoztam Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő feleségével aki beteg fiát hozía Egyiptomba. Koncertjeim sikere és a személyes érintkezés arra indította a kairói zeneakadémia igazgatóját, hogy felajánlja a zeneakadémia zongoraművész-képzőjének vezetését. Nem utasítottam el, de határozott igent sem mondottam. Anyagilag nagyon előnyös az ajánlat, én azonban még sokat akarok fejlődni s erre mégis csak a nyugateurópai művészeti élet nyujft alkalmat. j Békéscsabán nem tervezek most hangversenyt adni — felelte a rn/uvész kérdésemre. Ellenben szó v/an egy meghívásos, házi koncertről, ahol ismerőseimnek, barátainpnal s a művészet csabai rajongóinak alkalmuk nyilik meghallgatni. Törökország a magyar gyáripar Eldorádója Egy ország, ahol 14 millió juh van, de nincs posztógyár; rengeteg a cukorrépatermés, de nincs cukorgyár — A magyar gép- és gyáripar mérhetetlen kereseti lehetőségei a Keleten Magyar kézimunkás ne menjen Törökországba Egy időben, a turáni jelszavak felfakadásának virágkoréban, forró rokonszenv fűtötte a magyar lelkeket a keleti fajtestvér irányában. Mi mind'g az érzelmek politikáját folytattuk idegen államokkal szemben és igy érthető, ha egyszerre indokolatlanul terebélyes meleg rokonszenv támadt a török nemzettel szemben. Aki egykor századokig pusztította földünket, századokkal vetett vissza bennünket haladásunkban és fejlődésünkben : az egyszerre mindenfajta nép elé hjlye: ^.dött szivünkben. Ifjak, öregek vágyakozva pislantgattak a divatba került félhold felé s a magyarok keblükre ölelni akarták a turáni testvért, akine's a mi sorsunkhoz hasonló mai tragikuma erős rokonérzést ébresztett a sziveinkben. Minden azonban csak az érzéseknél maradt. A rokonszenv beérte az áradozó szónoklatokkal és vezércikkekkel s ugyanakkor, amikor életrevalóbb népek a primitív törökséget ipari termékeik piacává igyekeztek megnyerni, mi beértük a szavalással és — diszkardküldéssel. Pedig hogy az elmaradott török nemzet micsoda pompás őstaleju piaca mée ma is mindenféle ipari és gyári termékeknek, arról beszédes bizonyságot tesz egy kisázsiai levél, amelyet Zsivánovics Béla irt, aki a török-magyar testvériség elején — annyi sok száz ~ ral egyetp>~

u .-cinég .. gazdasági iskola —ojs, tíékéscsabán ismerős lehet sokak előtt. A háború előtti években sokszor megfordult iít, mint a Pest-Pilis-Solt-Kiskún Vármegyei Gazdasági Egyesület titkára, aki mint okleveles gazda hat évig a Draskovich, Eszierházy grófi, a San Marco hercegi és Springer bárói uradalmak gyakornoka volt. Mint kitűnő gazda hírében f^

ó fiatalembert szerződtette T^ontos iskolához a török kormány. Óriási lehetőségek A magyar gazda immár évek óta él a török Kisázsia vad, alig ismert földjén és ezalatt alaposan megismerkedett a török néppel, az ottani élettel és lehetőségekkel. Minket a magyar jövő és a munkátalan magyar ipar boldogulása szempontjából csupán az érdekel ezúttal, amit Zsivánovics Béla szerkesztőnkhöz intézett levelében a magyar ipar számára elmond. Kiderül e sorokból, hogy ott Keleten, a rokon török nép körében, óriási lehetőségek várnak arra az iparra, amely a helyzetet felismerve, gyorsan tud cselekedni. Ott ma nincs semmiféle gyáripar. A tömegcikkek tehát pompás piacra és hálás fogyasztóközönségre találnának. Csak ember kellene, aki kiviszi a gyártmányokat és üzemek, amelyek megfe'elő menynyiségü készítményt tudnának elő állítani és piacra dobni. És ekkoi kettős siker következnék be: először : századokra uj és biztó* piacot teremtenének a ma halódó magyar iparnak ; másodszor: megvetnék lábukat egy ma még szűz talajon, amely aranyesővel adná meg a választ. Hogy mindez nem ábránd és álom, hanem nagyon könnyen lehet izmos és eleven valóság, arról hadd beszéljen a levélnek ez a része: „Ezer magyar nyomorog Isztambulban, 300 Szmirnában,200 elszór tan másutt. Rengeteg a gépész, a mechanikus. Egyik barát csalja a másikat ide, hogy aztán ketten nyomorogjanak. Neves emberekkel találkozunk itt, akiknek 5 piaszternél több nincs a zsebükben. Várják a jó szerencsét l Ez meg is jön I A mechanikának itt nagy jövője van. Nincs állat, nincs ember, elpusztullak a hosszantartó állati háborúkban. Rengeteg , benzintraktor: Slock. u Ford, főleg * p -mák is -mot. Amerikai Amerika térfoglalás Hol van ettől a magyar mezgazdasági gépipar ? Ma Török országnak 12 millió lakosa van 999.000négyzetkilométeren. Kévést Semmi! Nagy az emberhiány, állathiány. Visszafejlődve föidmivelés, állattenyésztés, de ezzel szemben csodákat láthat a kutató utazó és ámulhat, hát ilyen is van Törökországban ? Kisázsiában ? A török lassú, de azt mondják, vannak meseszerű ugrásai. Fokot-fokra nem ismer. Áttért a faekéről a — traV'orokra és megjelent az egyszerre arató cséplőmasina is Amerikából. Megint csak Amerika 1 Mc Cormick gyárából. Egy darab ára 5500 török font — 125 millió magyar korona. És a többi, és a többi. Szeretik ^ gépeket, de csakjátszanak velük. Törik is nyakra-főre. Nincs, aki kezelje, jó reperáláshoz nem értenek. Vakmerők a hajtásban, a kezelésben. Egy-két év egy oly gép élete itt, amit nálunk egy uradalomban 15—20 évig hibátlanul használhatnak. A mi vilajetünk népe szereti a pamuttermelést, ezt érti is. De nem ért nagyjában abszolúte se a mezőgazdasághoz, se az állattenyésztéshez.